Kurzusaink során rendszerint felteszem az alábbi kérdést:

Mi a történet legfontosabb eleme? 

Az alábbi válaszok közül választhat a hallgató:
– a mondanivalója
– a történetvezetés
– a cselekmény
– a karakter
– az információadagolás
– a szöveg ritmusa
– a párbeszéd
– a leíró rész
– milyen zsánerben íródik.

A legtöbben a mondanivalóra szavaznak, miközben maguk sem tudják, hogy az általuk írt történetnek mi a mondanivalója. Ez a feltételezés abból indul ki, hogy a legtöbb kezdő író mindenáron el akar mondani valamit, legfőképp a saját érzéseit, azaz figyelemre vágyik. Mondjuk ez nem rossz kezdés, hiszen ha az íróra figyelnek, akkor olvasottá, a későbbiek során sikeressé is válhat. A másik hibás feltételezés a hazai írástechnikai tanfolyamokon rosszul rögzült módszerből ered, amikor Egri Lajos: A drámaírás művészetére alapozva akarnak írástechnikát oktatni. Ebből a nagyon szuper könyvből kiemelték többek közt a premisszát, ami Egri Lajos értelmezésében meg kell hogy határozza a történet mondanivalóját is. Itt követték el azt a hibát, hogy nem szövegkörnyezetben értelmezték ezt a kijelentést, hanem kiragadták belőle, ez pedig ahhoz vezetett, hogy az írást tanulni vágyó szerzők százait vitték az évek alatt tévútra, akik nem értik, miért is nem tudnak egyről a kettőre jutni. 

Ha valaki figyelmesen olvassa Egri Lajos könyvét, ami a drámaírásról (és nem a regényírásról!) szól, akkor azt is észreveszi, hogy Egri a színházi darabok azon fajtájáról ír, amelyekkel a drámaíró közvetíteni akar valamilyen üzenetet a közönség számára. Ő abból indult ki, hogy a színháznak és egyes művészeti ágaknak is társadalomformáló szerepe van, ezért a művészi alkotásoknak mondanivalóval kell rendelkeznie, amivel a társadalom felé a premisszában megfogalmazott üzenetet közvetítjük. 

Amikor a hallgatókkal eljutunk idáig, felteszem az újabb kérdést nekik:

Üzenetet akarsz küldeni vagy szórakoztató irodalmat írni? 

A válaszok itt már megoszlanak, mert ki ezt, ki azt, ki mindkettőt. 

 Ez a momentum nagyon sok kezdő írót rádöbbent, eddig fogalma sem volt, mit akar az írással elérni, ami pedig szükséges ahhoz, hogy értelmet nyerjen számára az írás, valamint az, milyen ábrázolási módokat kell elsajátítania és a későbbiek során alkalmaznia, hogy a történeteit jól tudja megírni. 

Ám, hogy az alap kérdést se hagyjam megválaszolatlanul: A mondanivaló kivételével mindegyik ugyanolyan fontos a történet szempontjából.

Fel szokott merülni, hogy ha nincs mondanivalója, akkor miről szól a regény? A regény szólhat bármiről. Szerelemről, árulásról, reményről, küzdelemről, életről, halálról, vagy akár ezek mindegyikéről, azonban egyik sem mondanivaló. Ezek önmagukban nem hordoznak üzenetet, és nem is szabad, hogy egy regény írásakor mindenáron üzenetet akarjunk közvetíteni az olvasó felé. Egy művészi alkotás akkor tud a leghatásosabb lenni, ha nem vezetni akarjuk az élvezőjét, hanem hagyjuk, hogy a mű mindig mást tudjon neki adni, attól függően, éppen milyen lelkiállapotban vagy életszakaszban találkozik vele. Nevezhetjük ezt egyfajta Rorschach-tesztnek is. Azonban szeretném ismételni magamat, hogy amikor szórakoztató irodalmat írunk, az a cél, hogy szórakoztassunk, és nem szabad mondanivalókon, üzeneteken gondolkoznunk. Teljesítenünk kell a célt, hogy szórakoztassunk.

Sokan úgy gondolják, akkor így sokkal könnyebb lesz megírni azt a regényt. El kell keserítsem őket, sajnos nem. A karaktereknek, párbeszédeknek, leíró részeknek, fordulatoknak mind jól megírva a helyükön kell lenniük. Ráadásul ugyanúgy egy mondatban meg kell tudni határozni, hogy miről is szól a történet.