Pokémon

Mindig érdemes feltenni a kérdést, hogy mi a célod az írással. Valakinek, hogy “A célom az, hogy jó legyek”, másnak a kulcs vagy a tojás. A viccet félretéve: azért fontos egy idő után, hogy tudd, mi a célod vele, mert így képes leszel kialakítani bizonyos elvárásokat magaddal szemben. Tisztában leszel vele, hogy milyen készségeket kell fejlesztened, mire kell fektetned a hangsúlyt. Pl.: szükséged van-e írástechnikai vagy íráskészség-fejlesztő kurzusra*.

 A célig sok állomáson keresztül vezet az út, amelyek elérése folyamatos motivációt képes adni. Ez a mozgatórugója mindennek az életben, így az írásnak is. Tehát amikor valaki pszichésen nyomorultul érzi magát, nem a fájdalom segíti abban, hogy kiemelkedő alkotást hozzon létre, hanem az, hogy az alkotás során enyhítse a fájdalmát, tehát a cél a fájdalom megszüntetése. Aki viszont szándékosan keresi a fájdalmat, hogy meg tudjon tőle szabadulni, az függővé vált, akárcsak a szerhasználók.

“Sírj! Író vagy. Akkor tudsz jót írni, ha sírsz. Sírás nélkül nincs alkotás. Igazából semmi sincs.”

A célok nagyon különbözőek lehetnek. Írhat valaki terápiás célból, a fióknak, az elismerésért, az olvasottságért, vagy pusztán a megjelenésért. Legyen bármi is a cél, egyetlen dolgot nem szabad szem elől téveszteni: ne bármi áron akarjuk azt elérni. Legyünk tisztában azzal, hogy be kell járnunk azt a bizonyos utat, amely során a fejlődésünk elér arra a pontra, amivel a cél elérhetővé válik. Akárcsak a mesehősök, akik kalandjaik során különleges képességekre tesznek szert, és mellette különböző segítők, varázstárgyak által lesznek képesek leküzdeni az előttük lévő akadályokat.

Hogy ez mennyi idő? Mindenkinek más, amit az elérendő cél is befolyásol. Nincs tuti recept. Vannak, akik rajt-cél győzelemmel gázolnak át a mezőnyön, míg mások hosszú évek kitartó szorgalmával érik el. Viszont amíg azzal foglalkozol, vajon mikor éred már el, elveszed az időt attól, hogy fejlődj. Ha rendszeresen foglalkozol vele és fejleszted magad, el fogod érni.

Nagy eséllyel. 😊

– Hát, ha író akarsz lenni, nem maradhatol itten.
– Tessék? – hökkent meg Tommy.
– Nagyvárosba kell menned éhezni. Nem’tom, hogy Kafkát isszák vagy eszik, de azt tudom, ha író akarsz lenni, éhezned kell. Ha nem éhezel, szart sem érsz. /Christopher Moore – Totál szívás/
*amennyiben kiadói megjelenést, olvasottságot vagy elismerést szeretnél elérni, mindenképpen javasolt egy számodra megfelelő kurzus felkeresése