Írástechnikai tanácsok kezdő íróknak rovatunk újabb posztja. 😉 🙂
Ebből a jelenetből megismerhetjük a történetek szinte összes lehetséges cselekményszálát.
“- Halál és leleplezés. Egyetemes és egyedi. Bonyodalmak:
Transzvesztita melodráma(…)Gyilkosok.(…)Szolgálhatunk gyalázattal. Meggyalázással. Vagy mindkettővel.(…)– Feltétlenül muszáj obszcénnak lennie? Fel voltam készülve rá. De ennyi az egész? Semmi rejtvény, semmi méltóság, semmi klasszikus? Vagy költészet? Csak ez!? Egy pornográf komédiás és prostituáltak söpredéke.– Látott volna bennünket jobb időkben, adtunk az erkölcsre.(…)– Mi a szokásos témáknál maradunk, csak megfordítva. Azt tesszük a színpadon, ami azon kívül is előfordul. Hisz mindennek a kijárata, egyben más valaminek a bejárata is.(…)– Egy pillanat. Mit hajlandó tenni ennyiért? Tudnak jó darabokat is?– Darabokat? Óóh, igen!– Valami görögöt netán? Biztos ismeri az antik tragédiákat. Nagy klasszikus öldöklések, istenekre vágyódó hajadonok. Vagy fordítva. Ez a maga műfaja. Nem?– Nem mondhatnám éppen. A vér, szerelem, retorika a mi területünk. Netán, vér és szerelem retorika nélkül. Vagy vér és retorika szerelem nélkül. Vagy mindhárom egyszerre, vagy egymás után. De ki van zárva a szerelem és a retorika vér nélkül. A vér kötelező. Csupa vér az egész.– Ez az, amit az emberek kívánnak?”
Amióta az eszemet tudom, mindig is vonzottak a kitalált történetek. Gyerekként inkább a körülöttem élők szórakoztatására meséltem, Egy nap apám feltette a kérdést: Miért nem írod le őket?. Pontosan emlékszem, ezt a 11. születésnapomon kérdezte. Attól a naptól kezdve rendszeresen leírtam mindent, ami eszembe jutott.
Legutóbbi hozzászólások