„… a központozás egyenrangú a mondanivalóval, sőt néha mégtöbb… Természetesen mindennek az ellenkezője is igaz…”

(Kálnoky László: Eszmefuttatás a költészet mikéntjéről)

A párbeszédek helyesírását illetően leginkább az jelenthet kihívást, hogy mikor, mit kezdünk nagybetűvel, illetve az, hogy hová, milyen írásjelet kell tennünk. Mielőtt a konkrét példákra térnénk rá, tisztáznunk kell azt is, hogy egy párbeszéd kétféle típusú elemből épül(het) fel: egyrészt a szereplők szólama, másrészt pedig az ezek előtt / közben / után álló elbeszélői szólam.

A szereplők szólama a tulajdonképpeni párbeszéd, amivel kapcsolatban általános szabály, hogy gondolatjellel vezetjük fel. Ha szőrszálhasogatóak szeretnénk lenni, mondhatnánk, hogy párbeszédjellel, de ez nem különbözik tipográfiailag a gondolatjeltől. A gondolatjel azonban megkülönböztetendő a szintén gyakran használt kötőjeltől és nagykötőjeltől: ezektől eltérő jellegzetessége a gondolatjelnek, hogy mindig szóközzel kapcsolódik az előtte álló utolsó karakterhez. Máskülönben a nagykötőjellel egyforma hosszúságú, azaz:

1. A legegyszerűbb eset kétségkívül az, amikor a szereplők mondatai úgy következnek egymás után a párbeszédben, hogy azt egyáltalán nem szakítja meg az elbeszélő szólama. Ebben az esetben a szereplők megszólalásait gondolatjellel felvezetve írhatjuk egymás alá, minden mondatot nagybetűvel kezdve. Fontos arra figyelni, hogy a gondolatjel után szóköz következik. A mondatvégi írásjeleket minden esetben ki kell tenni, hiszen semmi nem szakítja meg a párbeszédet, ami miatt egyszerűsítést kellene alkalmazni: a pontot, a felkiáltójelet, a kérdőjelet és a három pontot tehát egyaránt kitesszük. Szinte mintha nem is párbeszédet írnánk: a különbség a helyesírásban mindössze annyi például egy leíráshoz képest, hogy amikor egy szereplő új megszólalása jön, azt új sorba kezdjük, gondolatjel + szóköz kombinációval felvezetve.

Szeretem a feliratos filmeket…

Én is.

Milyen sok közös van bennünk!

Biztos vagy benne?

2. A fentinél némiképp komplikáltabb eset, ha a szereplők párbeszédben elhangzó mondatait közvetlenül megelőzi az elbeszélői szólam, általában egy idéző mondat (pl. mondta az asszony). Ilyenkor az elbeszélőnek a szereplői megszólalást felvezető mondatát nagy kezdőbetűvel kezdjük, és kettőspontot teszünk a végére, majd következhet a szereplők párbeszéde, az 1. esettel teljesen megegyező módon: gondolatjel, melyet szóköz követ + nagybetűvel kezdett mondat + minden esetben kitett mondatvégi írásjel.

Ezt mondta halkan a nő:

Szeretem a feliratos filmeket…

Én is.

Milyen sok közös van bennünk!

A heves reakció csak egy pikírt kérdést váltott ki:

Biztos vagy benne?

3. A következő lehetőség a 2. eset fordítottja, azaz: a szereplő párbeszédben elhangzó mondatát nem megelőzi, hanem követi az elbeszélő idéző mondata (pl. mondta az asszony) vagy bármilyen más hozzátoldás, megjegyzés a narrátortól (pl. az sosem jelentett semmi jót, ami így kezdődött). A szereplők párbeszédét az eddigi esetekhez nagyon hasonlóan kell írni, a különbség mindössze annyi, hogy a mondatvégi írásjelek közül a pontot nem tesszük ki a szereplő mondatának végére (ez nem fejez ki olyan érzelmi-hangulati töltetet, amit külön jelezni kellene, mint pl. egy felkiáltójel vagy három pont, tehát egyszerűsíteni kell). A felkiáltójelet, kérdőjelet és három pontot viszont minden esetben ki kell írnunk a szereplő mondatának végére. A szereplői megszólaláshoz gondolatjellel toldjuk hozzá az elbeszélő idéző mondatát vagy bármilyen megjegyzését, a gondolatjel előtt és után is szóköz áll. A párbeszédet követő elbeszélői szólamot kisbetűvel kezdjük, ponttal zárjuk.

Szeretem a feliratos filmeket… – mondta halkan a nő.

Én is válaszolta a férfi.

Milyen sok közös van bennünk! – az sosem jelentett semmi jót, ami így kezdődött.

Biztos vagy benne?

4. A legkomplikáltabb eset a párbeszédek helyesírását illetően kétségkívül az, hogyha az elbeszélői szólam a szereplők mondatai közé ékelődik, és nem pedig tisztán megelőzi vagy követi a párbeszédben elhangzó szereplői megszólalásokat, mint a 2–3. esetben.

4.1 Ezen belül a viszonylag komplikált eseten belül a legegyszerűbb, ha egyazon szereplői megszólalás során elhangzó két önálló mondat közé ékelődik be az elbeszélő szólama a párbeszédben. A szereplő első mondatát és az utána következő elbeszélői szólamot ugyanúgy írjuk, mint a 3. esetben. A kérdés csupán annyi, hogy ezt követően hogyan kell helyesen írni az új mondattal folytatódó szereplői megszólalást: gondolatjellel kell felvezetni (amely előtt és után is szóköz áll), ezután írhatjuk a szereplő új mondatát nagy kezdőbetűvel, a mondat végére pedig minden írásjelet ki kell tenni, a pontot is, hiszen nem toldjuk már meg semmivel ezt a részt, jelölni kell a végét.

Képletszerűen: gondolatjel + szóköz + nagybetűvel kezdett szereplői mondat, amelynek végére a ponton kívül minden írásjelet ki kell tenni + szóköz + gondolatjel + kisbetűvel kezdett elbeszélői szólam, amely (általában) ponttal zárul + szóköz + gondolatjel + nagybetűvel kezdett új szereplői mondat, amelynek a végére minden írásjelet ki kell tenni, a pontot is, hiszen az egész zárul.

Szeretem a feliratos filmeket! – mondta halkan a nő. – Te is?

Én is válaszolta a férfi. – De a szinkronizáltakat jobban.

4.2 Előfordulhat az is, hogy az elbeszélő szólama a nem a szereplő két különálló mondata közé ékelődik, hanem a szereplő egy mondatán belülre. Ebben az esetben a mondatba beékelődő elbeszélői megjegyzést gondolatjelpárral toldjuk be (a gondolatjelek előtt és után is szóköz áll), és kisbetűvel kezdjük, hiszen nem egy külön mondat – ebből fakadóan írásjelet sem teszünk a végére.

Képletszerűen: gondolatjel + szóköz + nagybetűvel kezdett szereplői mondat + szóköz + gondolatjellel felvezetett kisbetűs elbeszélői szólam + szóköz + gondolatjel + szóköz + kisbetűvel folytatódó szereplői mondat, amelynek a végére minden írásjelet kiteszünk.

Pár éve már igazán – mondta halkan a nő – megszerettem a feliratos filmeket.

Én is.

Ezen az aleseten belül is speciális eset, ha az elbeszélő szólama tagmondathatáron ékelődik be a párbeszédben elhangzó szereplői mondatba, a magyar nyelvben ugyanis a tagmondatokat vesszővel választjuk el: pl. Én is, de a szinkronizáltakat jobban. A tagmondathatárokat elválasztó vessző ebben az esetben a gondolatjelpárt záró gondolatjelhez tapad szóköz nélkül, mondhatni: közvetlenül a szereplő második tagmondata előtt áll, hiszen az a szerepe, hogy a szereplő két tagmondatát elválassza, az ebből a szempontból mellékes, hogy a két szereplői tagmondat közé egy elbeszélői megjegyzés is beékelődik.

Képletszerűen: gondolatjel + szóköz + nagybetűvel kezdett szereplői mondat + szóköz + gondolatjellel felvezetett kisbetűs elbeszélői szólam + szóköz + gondolatjel és hozzá tapadó vessző + szóköz + kisbetűvel folytatódó szereplői mondat, amelynek a végére minden írásjelet kiteszünk.

Szeretem a feliratos filmeket.

Én is válaszolta a férfi –, de a szinkronizáltakat jobban szeretem.

4.3 Elképzelhető az is, hogy egyazon szereplői megszólalás során elhangzó két önálló mondat közé ékelődik be az elbeszélői szólam a párbeszédben, azonban nem pusztán egy rövid idéző mondat a narrátori megszólalás, mint a 4.1 esetben (mondta halkan a nő), hanem hosszabb, többmondatos kiegészítés, hozzátoldás, pl. a szereplők vagy a szituációk leírása. Ekkor ugyanúgy kell eljárni, mint a 4.1 esetben, a különbség mindössze annyi, hogy az elbeszélői hozzátoldás az elbeszélő első mondata után még folytatódik akár több, nagybetűvel kezdett, írásjellel lezárt mondattal. Ezeket értelemszerűen a gondolatjelpár közé írjuk, amelyek jelzik, hogy ez a szólam beékelődik a szereplő párbeszédben elhangzó mondatai közé.

Szeretem a feliratos filmeket – mondta a nő, és oldalra sandított. Közben a telefonjával babrált. Egészen beesteledett. – Te is?

Hogy működik a jó könyvmarketing?

Letehetetlen...                         lenyűgöző stílus...                                                                                                       rabul ejtő...                                                           lebilincselő......

Milyen egy jó könyvborító?

Keresem azt a könyvet... A címére nem emlékszem,… ...csak arra, hogy egy férfi és egy nő ölelkeztek, és talán zöldes színe volt. ...csak arra, hogy az elején egy harcos áll karddal a kezében, és talán barnás színe volt. ...csak arra, hogy űrhajó van az elején, a...

Szerzői könyvkiadás egyszerűen

Megírtad? Kiadjuk. Ennyire egyszerű. Szerzői könyvkiadás könnyedén. Szerkesztés, korrektúra, mentorálás, tördelés, nyomdai kivitelezés, országos terjesztés, marketing. Az író elment vadászni, a szerkesztő meglőtte, a korrektor hazavitte, a tördelő előkészítette, a...

Hogyan válassz kiadót?

A választásEgyetlen szóval kifejezve: körültekintően. A barátságos hangnemben történő kommunikáció nem elég. Tisztában kell lenni a könyvpiac működésével, a terjesztői hálózattal, a szerzői joggal, a felhasználáshoz fűződő jogokkal, a könyvpiacra jellemző terjesztői-...

Írástechnikai kurzusaink során mélyreható ismereteket szerzel a történetírás terén, ami hozzásegít, hogy regényed kiadásra kerüljön.

Formázási segédlet

És mindezt hogyan tudod megvalósítani az ismertebb szövegszerkesztőkben (MS Word, LibreOffice)?

További írástechnikai tippek és trükkök

Keresd fel a „Stílus és Technika” írástechnikai csoportunkat a Facebookon.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.