A párbeszéd helyesírása

„… a központozás egyenrangú a mondanivalóval, sőt néha mégtöbb… Természetesen mindennek az ellenkezője is igaz…”

(Kálnoky László: Eszmefuttatás a költészet mikéntjéről)

A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadásában teljesen egyértelműen le van írva, alapesetben hogyan írjuk helyesen a párbeszédeket.

a) Ha az író idéző mondata megelőzi a szereplő szavait, gondolatjel van előttük, utánuk viszont nincs.
Határozatlanul mondta:

– Nem is tudom.

Reménykedve kérdezte:

– Ugye, hiszel nekem?

Türelmetlenül szólt rá:

– Add már ide!

c) Ha az író idéző mondata a szereplő szavai közé van iktatva, a megszakítás után újabb gondolatjel következik.

– Nagyon vártalak már – fogadta a barátját.

– Sok a teendőnk.

– Kik jártak itt? – faggatta tovább.

– Nem látta véletlenül?

– Ne higgy neki! – támadt rá. – Annyiszor becsapott!

– Gyere ide – kiáltott rá –, és segíts már egy kicsit!

– Sehogy sem tudok belenyugodni abba – folytatta –, hogy kisemmiztek.

d) Az idéző mondatok nélküli párbeszédben a megszólalások külön sorokban kezdődnek, és a beszélők első szavai előtt gondolatjel van.

– Kapitány uram, vagy kétszázan kimennénk az éjjel.

– Hova a pokolba?

– Maklárra.

– Maklárra?

– Jó estét mondani a töröknek.

Viszont mi van akkor, ha nem ennyire egyszerű mondatokból állnak a párbeszédek?

A párbeszédeket gyakran kiegészítjük leíró részekkel vagy a párbeszédhez szorosan kapcsolódó cselekvéssel.

Írásjelek a párbeszédeknél

“– Az ott – mutatott fel a lány.”

Ahogy a példákban is látjuk, párbeszédhez kapcsolódó cselekvést kifejező igét – amennyiben közvetlenül a gondolatjel után írjuk –, kis betűvel írjuk.

Ha nem a párbeszédhez kapcsolódó cselekvést fejezi ki, vagy nem ige kerül a gondolatjel után, akkor nagy betűvel kell írni.

“– Most? – Megilletődötten kérdezte a nő.”
“– Tessék. – Magába zuhanva adta át az üveggolyót.”
“– Pusztulj! – Ellökte magától.”