„… a központozás egyenrangú a mondanivalóval, sőt néha mégtöbb… Természetesen mindennek az ellenkezője is igaz…”

(Kálnoky László: Eszmefuttatás a költészet mikéntjéről)

A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadásában teljesen egyértelműen le van írva, alapesetben hogyan írjuk helyesen a párbeszédeket.

259. Szépirodalmi művekben a párbeszéd jelölésére nem idézőjelet, hanem gondolatjelet szokás használni. Az írásjelek és a kezdőbetűk tekintetében egyébként az idézéskor szokásos írásmódot alkalmazzuk. [Vö. 257.]

a) Ha az író idéző mondata megelőzi a szereplő szavait, gondolatjel van előttük, utánuk viszont nincs.
Határozatlanul mondta:

Nem is tudom.

Reménykedve kérdezte:

Ugye, hiszel nekem?

Türelmetlenül szólt rá:

Add már ide!

b) Ha a szereplő szavai megelőzik az író idéző mondatát, az idézet és az idéző mondat közé is teszünk gondolatjelet.

Nem is tudom – mondta határozatlanul.

Ugye, hiszel nekem? – kérdezte reménykedve.

Add már ide! – szólt rá türelmetlenül.

c) Ha az író idéző mondata a szereplő szavai közé van iktatva, a megszakítás után újabb gondolatjel következik.

Nagyon vártalak már – fogadta a barátját.

Sok a teendőnk.

Kik jártak itt? – faggatta tovább.

Nem látta véletlenül?

Ne higgy neki! – támadt rá. – Annyiszor becsapott!

Gyere ide – kiáltott rá –, és segíts már egy kicsit!

Sehogy sem tudok belenyugodni abba – folytatta –, hogy kisemmiztek.

d) Az idéző mondatok nélküli párbeszédben a megszólalások külön sorokban kezdődnek, és a beszélők első szavai előtt gondolatjel van.

Kapitány uram, vagy kétszázan kimennénk az éjjel.

Hova a pokolba?

Maklárra.

Maklárra?

Jó estét mondani a töröknek.

Viszont mi van akkor, ha nem ennyire egyszerű mondatokból állnak a párbeszédek?

A párbeszédeket gyakran kiegészítjük leíró részekkel vagy a párbeszédhez szorosan kapcsolódó cselekvéssel.

Írásjelek a párbeszédeknél
A párbeszédek után nem minden esetben tesszük ki kijelentő mondat esetén az írásjelet. Ilyen eset, ha a párbeszédet azzal kapcsolatban lévő cselekvést kifejező ige követi.

“– Az ott – mutatott fel a lány.”

Az írásjel ilyenkor a párbeszédet követő mondat végére kerül. Amennyiben a párbeszéd kérdő, felszólító, óhajtó vagy felkiáltó módú, akkor az írásjel kihelyezésre kerül, a párbeszédet követő leírás végére pedig pont kerül.
“– Most? – kérdezte megilletődötten a nő.”
“– Tessék – zuhant magába, miközben átadta az üveggolyót.”
“– Pusztulj! – lökte el magától.”

Ahogy a példákban is látjuk, párbeszédhez kapcsolódó cselekvést kifejező igét – amennyiben közvetlenül a gondolatjel után írjuk –, kis betűvel írjuk.

Ha nem a párbeszédhez kapcsolódó cselekvést fejezi ki, vagy nem ige kerül a gondolatjel után, akkor nagy betűvel kell írni.

“– Most? – Megilletődötten kérdezte a nő.”
“– Tessék. – Magába zuhanva adta át az üveggolyót.”
“– Pusztulj! – Ellökte magától.”