„… a központozás egyenrangú a mondanivalóval, sőt néha mégtöbb… Természetesen mindennek az ellenkezője is igaz…”
(Kálnoky László: Eszmefuttatás a költészet mikéntjéről)
A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadásában teljesen egyértelműen le van írva, alapesetben hogyan írjuk helyesen a párbeszédeket.
259. Szépirodalmi művekben a párbeszéd jelölésére nem idézőjelet, hanem gondolatjelet szokás használni. Az írásjelek és a kezdőbetűk tekintetében egyébként az idézéskor szokásos írásmódot alkalmazzuk. [Vö. 257.]
a) Ha az író idéző mondata megelőzi a szereplő szavait, gondolatjel van előttük, utánuk viszont nincs.
Határozatlanul mondta:
– Nem is tudom.
Reménykedve kérdezte:
– Ugye, hiszel nekem?
Türelmetlenül szólt rá:
– Add már ide!
b) Ha a szereplő szavai megelőzik az író idéző mondatát, az idézet és az idéző mondat közé is teszünk gondolatjelet.
– Nem is tudom – mondta határozatlanul.
– Ugye, hiszel nekem? – kérdezte reménykedve.
– Add már ide! – szólt rá türelmetlenül.
c) Ha az író idéző mondata a szereplő szavai közé van iktatva, a megszakítás után újabb gondolatjel következik.
– Nagyon vártalak már – fogadta a barátját.
– Sok a teendőnk.
– Kik jártak itt? – faggatta tovább.
– Nem látta véletlenül?
– Ne higgy neki! – támadt rá. – Annyiszor becsapott!
– Gyere ide – kiáltott rá –, és segíts már egy kicsit!
– Sehogy sem tudok belenyugodni abba – folytatta –, hogy kisemmiztek.
d) Az idéző mondatok nélküli párbeszédben a megszólalások külön sorokban kezdődnek, és a beszélők első szavai előtt gondolatjel van.
– Kapitány uram, vagy kétszázan kimennénk az éjjel.
– Hova a pokolba?
– Maklárra.
– Maklárra?
– Jó estét mondani a töröknek.
Viszont mi van akkor, ha nem ennyire egyszerű mondatokból állnak a párbeszédek?
A párbeszédeket gyakran kiegészítjük leíró részekkel vagy a párbeszédhez szorosan kapcsolódó cselekvéssel.
Írásjelek a párbeszédeknél
“– Az ott – mutatott fel a lány.”
“– Tessék – zuhant magába, miközben átadta az üveggolyót.”
“– Pusztulj! – lökte el magától.”
Ahogy a példákban is látjuk, párbeszédhez kapcsolódó cselekvést kifejező igét – amennyiben közvetlenül a gondolatjel után írjuk –, kis betűvel írjuk.
Ha nem a párbeszédhez kapcsolódó cselekvést fejezi ki, vagy nem ige kerül a gondolatjel után, akkor nagy betűvel kell írni.
“– Most? – Megilletődötten kérdezte a nő.”
“– Tessék. – Magába zuhanva adta át az üveggolyót.”
“– Pusztulj! – Ellökte magától.”
Hasonló tartalmak:
Író, szerkesztő, képzett terapeuta.
Egy időben sokat foglalkoztatta a mesék, az álmok és a sámáni szertartások közötti hasonlóság, ezért kutatásokat végzett ezen a területen, amelyek kiterjedtek a sámáni szertartások vizsgálatára is a modern pszichológia tükrében. Az így szerzett tapasztalatait történetíróként használta fel.
Mivel mind tanulmányai, szakterülete és kutatásai megkövetelték a mesék struktúráink alapos ismeretét, az írás mellett szerkesztéssel is foglalkozni kezdett. Tapasztalatait szívesen megosztotta más írókkal, segítette őket a kezdeti bizonytalanságon túljutni.
Legutóbbi hozzászólások