A lenti egy sor teljesen jól összefoglalja a szakember feladatát irodalmi korrektúra során.

Nézzük kicsit bővebben, mik is lehetnek ezek a hibák:

•  elütések
• alanytévesztés
• ragozási hibák
• igeidők keverése
• hibás szórend
• indokolatlan vessző vagy határozott névelő használat
• és minden olyan hiba, amitől a szöveg nem azt közvetíti az olvasó felé, ami az írói szándék volt.

A korrektor munkamódszere

Nagy gondot fordít az írói stílusra (figyelembe véve a nyelvi kifejezésmódot[1]), stilisztikára (nyelvi stílus) és stílusértékre (Érzelmi, hangulati vagy egyéb többlettartalmat kölcsönöznek a szövegnek. Az adott szövegben szereplő szavak és egyéb nyelvi elemek stílushatást keltenek – bár ezt elsődlegesen a szerkesztő [A szerkesztésről] ellenőrzi)[2].

[1] A magyar nyelvtan 10. évfolyamos tananyaga szerint megkülönböztetjük a szövegek stílusát, ami befolyásolja a szavak és kifejezések használatát, a mondatszerkezeteket, a szöveg felépítését (publicisztikai stílus, irodalmi stílus, hivatalos stílus, értekezés vagy esszé stb.).

[2] Veres Péter: Az író és a „helyes” írás (Magyar Nyelvőr – 82. évfolyam – 1958.)

Irodalmi korrektúra

Fontos, hogy a korrektor figyelembe vegye a narratív stílust, az író egyedi szóhasználatát, mondatszerkezetét, illetve az akadémia nyelvhasználattól történő minden olyan eltérést, ami az írói szándék megjelenítéséhez szükséges, tehát végig figyel arra, hogy az író egyedi fogalmazása, nyelvhasználata a mű egészében megmaradjon.

Amikor ilyennel találkozik, és véleménye szerint az távol áll az író eredeti elképzelésétől, esetleg a szövegkörnyezet alapján nem értelmezhető (nyelvújítás = új szavak képzése), akkor képes az írónak elmagyarázni, hogy az miért nem adja vissza az eredeti elképzelést.

Sokszor előfordul, hogy a korrektor nem kizárólag az íróval egyeztet egy-egy nyelvtani megoldáson, hanem a szerkesztő is részt vesz a folyamatban.

Szerzői- és magánkiadás során az író természetesen figyelmen kívül hagyhatja a korrektor javaslatait, a korrektornak pedig ilyenkor meg kell elégednie annyival, hogy ő jelezte a problémát, azonban a döntés az író kezében van, hogy hallgat-e a szakmai érvre vagy sem*.

*Évtizedes szakmai tapasztalatunk azt mutatja, hogy a figyelmen kívül hagyott szakmai érvek az elsődleges hibák, amelyeket a vásárlók és az olvasók felrónak a kiadvánnyal kapcsolatban.