Ez a könyv minden, csak nem szokványos.
Nincsenek benne habos-babos szövegek, hanem ahol kell, a nyers valóság kerül leírásra.
1. …és józan voltam.
Na, nem nagyon, csak nem bekábulva a ragasztótól, mert attól féltem. Iszonyatos utóhatása volt. A halál sokkal jobb érzés volt, mint elszenvedni, mikor kezdett kimenni a szervezetből. Nem is tudom, egyesek hogy bírták elviselni. Valószínűleg annyira kellett nekik valami, hogy inkább vállalták az iszonyatot, de kellett néhány perc, egy félóra, egy kis idő, mikor nem nyomorította lelküket az eltaposott élet.
2. Meg ezt a kibaszott kommunista rendszert most már meg kell dönteni.
Másnap reggel már be is lettem köpve a III/III-on. Bassza meg. Mai napig nem tudom, hogy ki köpött be.
3. Szikrázó volt a tengerparti reggel. Tartusz fürdött a felkelő nap sugaraiban. Ragyogott, pompázott, éppen csak nem táncolt. Bár, igaz, vérben úszva, szomorúan, halottan táncolt is, hiszen csak úgy pancsikáltak a hullámok hátán a kisebb-nagyobb vérfoltok, félig égett hulladarabok, szétszakadt emberi testrész maradványok. Egyébként pedig izzott a bibliai látvány gyönyörűségétől, az emlékek kábulatba kergető ókori álmától, ahogyan az élet, a létezés féloldalas bája, amit rámértek a hullásukban meg-állni képtelen demokratikus, orosz gyújtóbombák.
4. Mindenki arrébb állt kicsit, mert mégis, na, Tartuszban a szerelmet a bibliai idők óta tisztelik. Ez pedig igazszerelem volt, sőt tövig, és szinte robbant a spricc.
5. „– Egy grófkisasszonyt! Soha! – dübörgött fel bennem ott legbelül a proletár indulat, és a mindent elsöprő marxista hév. Elképzelni sem tudtam volna, hogy akár még közelébe is kerüljek mindenféle grófoknak. Hiszen ők azok, aki kizsákmányolták régen a magyar népet, a dolgozókat, és nyomorba döntötték az országot. Ők voltak azok, akik miatt azt kellett írnia József Attilának, hogy hárommillió koldus országa vagyunk, meg kitántorgott Amerikába másfélmillió valakink, akárkink, mondjad már, emberünk. Ezért szinte fel is lettem háborodva. Hogy ugyanis miféle elaljasodásba akar itt engem ez a bolondos kisgróf belevinni.
Elnyomót akar csinálni belőlem?!”
6. – Éva soha nem tenne ilyet, ő nem abortálna, tudom. Mert tudja, hogy a punknemzetnek utódok kellenek. Az MPP tagságra vágyik. – Itt a Magyar Punk Pártra gondolt, ami még nincs, nem alakult meg, valószínűleg soha nem is fog, de ez nem az ő gondja, hülye politikusok, csak kitartani akkor is, és nem engedünk a fasizmusnak.
7. Mert a törköly, az volt a cél! És a kisüsti barack!
E kettő igenis tápanyag. Egy punknak igen. Mindaddig nagyon jót tesz, míg nem jön a májzsugor. Na, akkor kell váltani, és átállni ragasztóra. Azt persze addig is lehet, mármint szívni a ragasztót, jó mélyre, a tüdőre, de innentől már pia helyett is. Heroin viszont NO! Soha. Az nem punkoknak való. Sidet szeressük, mink űtet bírjuk nagyon mán, de az a kibaszott tű kurvára fáj. Mert szúrja meg magát a fasz, de nem egy punk. Aki meg csinálja, az jól teszi, csak így tovább, a halál nagyon kellemes, csak arra kell vigyázni, hogy ne igyon az ember, mert akkor a heroin megfullasztja, ami kurva nagy visítással jár. A szomszéd rendőrt hív, az mentőt, és megmentik a csávókát a kórházban, így kárba vész az egész befecskendezett adag. Vagyis kár vót a dílert állon vágni, meg azt a szart belűni. Ezért ragasztó. Az mérgez igazán. Rákot is okoz, minden megvan, de persze nem azonnal. Csak később. Ezért talán mégis inkább a heroin, ami elringat, szinte simogatja a lelket és az agyat, aztán hopsz, máris a másvilágon találod magad. Ahol végre jó, mert nincs ez a geci, konzervatív politika, meg meló, meg kibaszás.
8. …felkérte Krisztát, és már repült is a lány a levegőben, szoknyája felhúzódva, bugyija az ég felé, és azonnal meglátta, mi mást lásson meg egy 17 éves csinos lány, hogy a fiú nadrágját szinte kiszakította a sliccnél egy bizonyos, ott bujkáló valami.
– Ez forradalom, ez igen, így hat az eseményekre egy igazi forradalmárnő…
0 hozzászólás