Detektívsztorik
Detektívsztorit fogunk írni pályázat nyertes történetéből részlet
Máté-Király Márta: A vasúti rém esete
Késő éjszaka a szakadt ruházatú, hajléktalan férfi lassan, szédelegve ment végig a vasútállomás mögötti park kavicsos útján. Magában dúdolgatott, ahogy a részegek szoktak. Odaért egy padhoz. A hóna alól elővett egy koszos pokrócot. Lassú, esetlen mozdulatokkal leterítette vele a padot. Levette a farmerdzsekijét és feltekerte.
Miután lefeküdt, a dzsekit a feje alá gyűrte párnaként. Szinte azonnal mély álomba zuhant.
A kavicsos úton valaki közeledett, majd megállt. Az alvó férfi felriadt. Ránézett a szótlanul ácsorgó alakra, majd felderült az arca.
– Sört hoztál? – kérdezte.
Válaszképpen egy ütést kapott a fejére, amitől azonnal elájult.
Amikor magához tért, még mindig éjszaka volt. Mennyi ideig lehetett eszméletlen? Talán csak néhány percig. Fel akart kelni, de nem bírt. Ekkor érezte meg a fájdalmat. Az egyik csuklójából folyt a vér, a pad alatt sötét foltot hagyva. Az illető ott állt mellette és mosolygott. Szerette volna megkérdezni az okot, de akárhogy erőlködött, nem volt ereje megformálni a szavakat. Csendben, lassan elvérzett.
*
Feri bácsi korán kelő volt, ezért az ő feladata lett a reggeli újság és a friss zsemle beszerzése. Piroska, a felesége utált korán kelni, esténként viszont sokáig ébren maradt. Általában nyomozós sorozatokat nézett, vagy krimit olvasott. Ebben a hobbijában, a bűntények iránti szeretetében két barátnője, egykori kolleganője is osztozott: Ilona és Ágota. Ők hárman alkották az ÖTYE-t, vagyis az Öreg Tyúkok Egyesületét. Néha Feri bácsit is magukkal vitték egy-egy jó kriminológiai előadásra, de őt inkább a saját hobbija, a fotózás kötötte le.
Aznap reggel azonban az ő figyelmét is felkeltette a hír: holttestet találtak hajnalban a kerületükben lévő parkban. Az újság szerint egy hajléktalan férfi felvágta az ereit, valószínűleg öngyilkosság történt. Egy fotót is közöltek, amely egy hatvan év körüli, hosszú, zsíros hajú és szakállú, hiányos fogazatú embert ábrázolt. A szemét fekete csíkkal eltakarták. Nem megszokott az áldozatról képet közölni, de ez a bulvárlap minden lehetőséget megragadott, hogy a legapróbb részletet is a nyilvánosság elé tárja.
Piroska a hír elolvasása után azonnal a telefonhoz kapott.
– Ezt nem hiszem el! Gyilkosság a kertvárosban! Össze kell hívnom az ötyét!
– Hogyhogy gyilkosság? – kérdezte Feri bácsi. – Ezt honnan veszed? Az újság öngyilkosságot ír.
– Feri, olvasd el figyelmesen! Pengével vágta fel az ereit!
– Na és?
– Borotvapengével? Mióta van egy ilyen hosszú szakállas hajléktalannak borotvája?
– Piroskám, túl sok krimit nézel! Miért ne lehetne pengéje? Ha öngyilkos akart lenni, akkor szerzett valahol. Mondjuk elhozta a hajléktalanszállóról.
– A szállóra nem mehet be részegen. A cikkben írják, ittas volt. Éjjel történt az eset, így aznap este biztosan nem járt a szállón. Oda csak este tízig lehet bemenni. Ha járt is bent, már ott öngyilkos lett volna.
– Talán a szemétben találta a pengét.
– Nem, ez nem stimmel. Biztosan gyilkosság történt.
– Biztos? Miért biztos? – kérdezte Feri bácsi.
– Megérzés – ütögette meg mutatóujjával Piroska az orrát.
Feri bácsi felsóhajtott.
– Egy nővel vitatkozni olyan, mint amikor letartóztatnak…
– …jogodban áll hallgatni, és minden, amit mondasz, felhasználható ellened – fejezte be a gondolatot a felesége.
*
Piroska, Ilona és Ágota több mint húsz éve ismerték egymást. Együtt dolgoztak az ország legnagyobb bankjánál. Először Ilona és Piroska lettek jó barátnők, aztán csatlakozott hozzájuk Ágota is.
Ilonának két fia volt, mindkettő külföldön élt. Az unokáit évente egyszer látta, amikor karácsonykor hazalátogattak. Év közben a neten tartották a kapcsolatot. Ilona a válása óta egyedül élt. Túlcsorduló energiáit úgy vezette le, hogy a helyi nyugdíjas klubhoz csatlakozott, és az összes lehetséges programon részt vett. Járt zumbázni, kirándulni, vízi tornázni.
Ágota férje évekkel ezelőtt meghalt. Lánya vidéken élt az unokával. Ők két-három hetente jöttek meglátogatni a mamát. Ágota az egészséges életmód híveként kínosan ügyelt az étkezésre, és rendszeresen járt jógázni.
Piroska sokkal kevesebbet törődött magával, annál többet másokkal. Hívő katolikusként rendszeresen járt templomba és sokat jótékonykodott. Ismerte a hajléktalanok világát, sokszor ment ételt osztani a rászorulóknak. Feri bácsival kettesben éltek, nem született saját gyerekük.
A három barátnő több mint tíz évvel ezelőtt alapította az „ötyét”, pedig akkor még nem számítottak öregnek. Mostanában sem látszottak idősnek. Mindhárman tele voltak tenni akarással.
– Gyilkosság ebben a békés kerületben – sóhajtott Ágota.
– Lányok, be kell vetnünk magunkat! – mondta Ilona.
– Egyetértek. Ki kell derítenünk, mi történt. Meggyőződésem, hogy gyilkosság volt. Hol kezdjük? – kérdezte Piroska.
– Te szoktál segíteni a szegényeknek. Irány a hajléktalanszálló! – adta ki az ukázt Ilona.
– Előbb a park, ahol a gyilkosság történt – javasolta Ágota.
*
Aznap délután az álmos meleg mindenkit a négy fal közt marasztalt, kevesen jártak a parkban. Piroska, Ilona és Ágota hamar megtalálták a gyilkosság helyszínét. A rendőrök már távoztak, de a sárga-fekete csíkos szalagok maradékai még a pad körül hevertek.
– Mekkora kuplerájt hagytak maguk után! Legalább a szemetet elvihették volna – mérgelődött Ilona.
– A mi esetünkben ez most tiszta szerencse – mondta Ágota. – Hemzsegnek itt a nyomok!
Egy óra múlva három elcsigázott hölgy ült a padon.
– Hemzsegnek, mi? – sóhajtott Ilona.
– Nem tehetek róla, hogy összetapostak mindent. Egy nyomorult lábnyomot sem lehet találni – védekezett Ágota.
– Mégis hagynunk kellene az egészet – javasolta Piroska.
– Dehogy hagyjuk! Még el kell mennünk a hajléktalanszállóra – vitatkozott Ilona.
– Jó, de picit még pihenjünk, kimerített a sok hajolgatás – kérte Piroska.
– Azt ugye tudjátok, hogy ezen a padon nemrég még egy hulla feküdt? – kérdezte Ágota.
Egyszerre pattantak fel mindhárman.
A teljes történet a Detektívsztorik antológiában olvasható.
0 hozzászólás