SFF, Weird

Egy aranymedál, amibe valaki sietve egy “B” betűt karcolt. Látszólag semmi különös nincs a dísztelen nyakékben, a történelem tudói mégis értetlenül állnak előtte: egy uralkodói ékszer egy olyan királynak, aki sohasem uralkodott.

Vladimir kérges tenyerét végighúzta Snezana arcán, miközben szabad kezével durván megragadta a combját. Snezana minden erejét összeszedte, undorodva ellökte magától a részeg fiút, és sebes léptekkel megiramodott.

– A várba! Átvágunk rajtuk! Sanguis redundandiam!– rikoltotta Radványi, és megperdülve az épület felé tört. Az utolsó hangok olyan mélyről rezegtek fel a torkában, hogy szája szélét elöntötte a vér, de hadizászlóként magasba emelt pengéje sáfrányszín lüktetéssel csillant meg.

Aleysia rémülten rohant fel az emeletre. Nem tudta, miért jöttek a király emberei, de biztos volt benne, hogy rossz szándékkal. Édesapja nem küldte volna fel, ha nincs nagy veszélyben. Lentről felhallatszott a szóváltás, majd a csata szörnyű hangjai, a kiáltások, hörgések, fegyvercsattogás, lábdobogás.

Magamban felszisszentem: jobban szerettem, ha a lehető legtöbb bőrfelületem takarásban maradt, de a szobámban még csak a menekülésre tudtam gondolni, és mivel most nem viseltem kesztyűt, jöttek is a kérdések. Talán hazudnom kellett volna valamit, de itt…

– Milyen nap van ma? Na milyen?
– Szombat kora reggel – kínlódott. El sem hitte, hogy lehet valaki hajnalban ennyire fellelkesedve. Ő kora reggel félkómásan utált mindent és mindenkit.
– Hát ez az! Szombat van – lelkesedése határtalan volt. – És mi van szombat este?
– Este? Baszki, …