A szerkesztés

A szerkesztés

A szerkesztő képes az író szemével látni a történetet, és annak ábrázolásának sajátosságai alapján értelmezni az egészet.

Szerkesztés során a beérkező kézirat nélkülözhetetlen részét képezi a szinopszis, esetleg egy rövid vázlat a történetről, ami nem kizárólag annak tartalmát mutatja be, hanem az írói elképzelést is. Ez nagyon fontos, mivel nagyban segíti a szerkesztő munkáját, mert nem vesz el időt, hogy kitalálja, mivel mit akart kifejezni az író. Tehát van egy viszonyítási alap, amihez igazodva könnyebb megállapítani, az írónak sikerült-e a saját elképzelését átültetni a történetbe, értve ezalatt a történet hangulatát, az általa keltendő érzéseket, amit általában a történet atmoszférájaként szoktak emlegetni. Az írónak van egy elképzelése, milyen érzést akar elérni az olvasóban, ezt pedig a szerkesztési folyamat során pedig vizsgáljuk, hogy sikerült-e.

Azt a legtöbb író tapasztalhatja, hogy nem minden kézirat jut el a szerkesztésig, illetve sok kiadótól elutasítást vagy választ sem kap. Ennek hátterében több minden állhat. A legtöbb kiadó gazdaságilag mérlegeli egy könyv kiadásának eredményességét, azaz fontos szempont lehet a kiadást követő megtérülés. Azt is mérlegelheti, szintén a gazdaságosság keretein belül, hogy a szerző egykötetes vagy többkötetes. Ez a szempont azért lehet fontos, mert ilyenkor a megtérüléssel is másként kalkulálnak. Ugyanilyen meghatározó tényező az is, hogy a beküldött kézirat mennyire dolgoz fel olyan témát, amiből a kiadónak már egy tucat áll rendelkezésre, így egy újabbnál már nem látnak reális esélyt a megfelelő mennyiség eladására. Végére maradt a leglényegesebb szempont, hogy az írói készség eléri-e a megfelelő szintet, azaz az író az elképzelését megfelelő módon tudja megfogalmazni, élvezetes történetként leírni. Akkor lehet esély a kézirat kiadására, ha ezeknek a szempontoknak megfelel.

A kézirat befogadása után a szerkesztő elolvassa azt, és a kivitelezésben talált hibákat jelzi az író felé, aki ennek fényében átgondolja és módosítja a történetet. Ebbe a fázisba tartoznak többek közt a logikai ellentmondások, narrációs eltérések, történetvezetés, információ-adagolás, karakter kidolgozottság, párbeszédek ellenőrzése. Ami viszont nem tartozik bele: a nem megfelelő megfogalmazások javítása, az író számára leírni, miként lehet megfelelően megfogalmazni azt, amire gondolt. Az ilyet íráskészség-fejlesztésnek és nem szerkesztésnek nevezzük. Tehát az írónak képesnek kell lennie értelmezni a szerkesztő utasításait, amikor olyanokat ír: “átfogalmazni”, “stílustörés”, “logikai ellentmondás”, “nem kiegyensúlyozott mondatszerkezetek” stb.. Nincs részletezés, nincs magyarázat. Ha ez szükséges, akkor az író még nem áll készen. Ha a jobb hatás érdekében változtatni kell, akkor a szerkesztő nem példát fog írni rá, hanem megbeszéli a szerzővel, hogy mely részeket lenne érdemes módosítani.

Természetesen ezt a folyamatot befolyásolhatja a kiadó elvárása, mivel a szerkesztő és a kiadó vezetése nem mindenben értenek egyet, és olykor olyan kézirat is eljut kiadásig, amire amúgy a szerkesztő szakmailag nemet mondana.

A szerkesztett kézirat nem egyenlő a tökéletes kézirattal. A szerkesztett kézirat pusztán jobbá vált, mint amilyen előtte volt. Tökéletes nem létezik, csak jól, nagyon jól, netán zseniálisan megírt. Ezek mindegyikében talál a szerkesztő valamit, amit korrigálni kell, hogy még jobb legyen. Talán az irodalom az egyetlen művészet, ahol az alkotást nem szokták érintetlenül hagyni, ahogyan a festészetben, szobrászatban. Az irodalomban elfogadott, hogy egy hozzáértő személy – aki az olvasó és az író közti híd szerepét tölti be – módosítási javaslatokat tesz az író számára, amelyeket képes megindokolni, és nem pusztán szubjektív benyomások alapján látja el megjegyzésekkel a kéziratot.

Az író és a szerkesztő közös munkájának eredménye egy letisztultabb, olvasmányos történet.

A fent leírtak a hagyományos kiadói folyamatok jellemzői, szerzői kiadás (self-publishing) során a kiadásról az író dönt, aki vagy igénybe veszi szakember segítségét (erősen ajánlott!!!), vagy nem. Természetesen itt is lehetnek eltérések, mivel vannak olyan szerzői kiadással foglalkozó kiadók, amelyek megkövetelik a megfelelő minőségű kéziratot.

Az írás célja

Az írás célja

Pokémon

Mindig érdemes feltenni a kérdést, hogy mi a célod az írással. Valakinek, hogy “A célom az, hogy jó legyek”, másnak a kulcs vagy a tojás. A viccet félretéve: azért fontos egy idő után, hogy tudd, mi a célod vele, mert így képes leszel kialakítani bizonyos elvárásokat magaddal szemben. Tisztában leszel vele, hogy milyen készségeket kell fejlesztened, mire kell fektetned a hangsúlyt. Pl.: szükséged van-e írástechnikai vagy íráskészség-fejlesztő kurzusra*.

 A célig sok állomáson keresztül vezet az út, amelyek elérése folyamatos motivációt képes adni. Ez a mozgatórugója mindennek az életben, így az írásnak is. Tehát amikor valaki pszichésen nyomorultul érzi magát, nem a fájdalom segíti abban, hogy kiemelkedő alkotást hozzon létre, hanem az, hogy az alkotás során enyhítse a fájdalmát, tehát a cél a fájdalom megszüntetése. Aki viszont szándékosan keresi a fájdalmat, hogy meg tudjon tőle szabadulni, az függővé vált, akárcsak a szerhasználók.

“Sírj! Író vagy. Akkor tudsz jót írni, ha sírsz. Sírás nélkül nincs alkotás. Igazából semmi sincs.”

A célok nagyon különbözőek lehetnek. Írhat valaki terápiás célból, a fióknak, az elismerésért, az olvasottságért, vagy pusztán a megjelenésért. Legyen bármi is a cél, egyetlen dolgot nem szabad szem elől téveszteni: ne bármi áron akarjuk azt elérni. Legyünk tisztában azzal, hogy be kell járnunk azt a bizonyos utat, amely során a fejlődésünk elér arra a pontra, amivel a cél elérhetővé válik. Akárcsak a mesehősök, akik kalandjaik során különleges képességekre tesznek szert, és mellette különböző segítők, varázstárgyak által lesznek képesek leküzdeni az előttük lévő akadályokat.

Hogy ez mennyi idő? Mindenkinek más, amit az elérendő cél is befolyásol. Nincs tuti recept. Vannak, akik rajt-cél győzelemmel gázolnak át a mezőnyön, míg mások hosszú évek kitartó szorgalmával érik el. Viszont amíg azzal foglalkozol, vajon mikor éred már el, elveszed az időt attól, hogy fejlődj. Ha rendszeresen foglalkozol vele és fejleszted magad, el fogod érni.

Nagy eséllyel. 😊

– Hát, ha író akarsz lenni, nem maradhatol itten.
– Tessék? – hökkent meg Tommy.
– Nagyvárosba kell menned éhezni. Nem’tom, hogy Kafkát isszák vagy eszik, de azt tudom, ha író akarsz lenni, éhezned kell. Ha nem éhezel, szart sem érsz. /Christopher Moore – Totál szívás/
*amennyiben kiadói megjelenést, olvasottságot vagy elismerést szeretnél elérni, mindenképpen javasolt egy számodra megfelelő kurzus felkeresése