Karakterek közötti interakció

Karakterek közötti interakció

– ami nem kémia

 

Hogyan ábrázolunk két vagy több karakter közötti interakciót, hétköznapibb nevén: kölcsönhatást?

Nem kémiát, mert az teljesen más, ha valakiből kémiai hatás vált ki valamilyen viselkedést. Amikor két karakter közötti kémiáról beszélünk, akkor a köznyelvben elterjedt – romantikus – jelentésre gondolunk. Erre szoktuk mondani: “Megvan a kémia két ember között.” “Működik a kémia két ember között.”

Mi befolyásolja két vagy több karakter között az interakciót?

A válasz nagyon egyszerű:

Gondold végig, benned mit vált ki, amikor meglátsz egy idegen személyt. Mi zajlik le benned, amikor egy alvó hajléktalant látsz, vagy amikor ez a hajléktalan erőszakosan pénzt kér tőled. Szembejön veled fényes nappal a forgalmas belvárosban egy punk csapat, vagy ugyanők éjszaka a kihalt utcán. Vagy: károgó hangú ügyintézőhöz kerülsz, aki folyamatosan kritizálja minden tevékenységedet, semmi nem jó neki, vagy ugyanez a személy a szomszédod, de mindig meglep valami kedvességgel. És akkor gondold végig, mit cselekednél, mi lenne a reakciód, ha ezek bármelyike adott környezetben, stílusban megszólítana, fenyegetően vagy barátságosan lépne fel veled szemben.

Stílus és Technika: Karakterek közötti interakció

Vidd tovább, hogy a karakteredet mi idegesíti, mi nem stb. Mindig figyelj arra, hogy a karaktered nem te vagy! Nem mindenben osztozik a te világnézetedben, felfogásodban stb. Lehet, hogy ő imádja a sült krumplit vanília fagyival, vagy a zsíros kenyeret cukrozva. Viszont lehet, hogy hidegen hagyja, hogy állatokat kínoznak és imádja Lady Gaga-t.

Leginkább akkor fontos két karakter közti kapcsolat interakcióinak kidolgozása, amikor a történetben sokszor szerepelnek együtt, az életük valamilyen módon szoros kapcsolatban van. Mint például egykori egyetemi évfolyamtársak, sok éven keresztül szomszédok voltak és összejártak játszani-csajozni-bulizni stb. Lehetnek kollégák, de más osztályon. Romantikus kapcsolatuk lehet plátói is, mivel mindig foglalt volt a másik, amikor ő szingli.

Minden ilyen kapcsolat a karakterek alapvető jellemétől függő dinamikát, azaz kölcsönhatást idéz elő. Teljesen más lesz a kapcsolat egy szabad elvű családban felnőtt és egy konzervatív nevelésű ember között, még akkor is, ha nagyon kedvelik egymást. Erre egy tévésorozatot tudok példának felhozni, a Dharma és Greg-et.

A lényeg, hogy a legtöbb ember között semmilyen kémia nem működik. ( :smile ) Kizárólag kölcsönhatás van, amit a két vagy több karakter alapvető jellembeli viselkedése vált ki. Az nem kémia, ha egy ember bunkó viselkedése nem tetszik, vagy idegesítő attitűdje van, ami anélkül is idegesít és vált ki belőlem esetleg negatív viselkedést az irányába, hogy közelebb kerülnék hozzá bármilyen tekintetben.

Próbáld ki, hogy hazamész, és azt mondod a szerelmednek:

– Te, ma voltam a virágboltban, és az eladóval nagyon jól működött közöttünk a kémia.

Példa

Garantált a karakterek közötti interakció.

Te, ma voltam a virágboltban, és az eladóval nagyon jól működött a kémia közöttünk.

Egy könnyű karakteralkotási módszert is megmutatunk, ami alapján jobban értelmezhetővé válik, hogy az írónak milyen viselkedésbeli jellemzőket kell figyelembe venni a karakterek cselekedeteinél.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

Hogyan kezdj neki a történetírásnak?

Hogyan kezdj neki a történetírásnak?

Tippek és trükkök. Figyelem, a bejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas szöveget tartalmaz!

Ez szintén olyan rémálom az írók számára, amikor úgy érzik, elhagyja őket az ihlet. Összeszedtük – ha már maga az ötlet megvan – milyen szempontok alapján állítható össze a történetet. És addig is, amíg az ihletre vár, már egy erős vázlat készül a leendő műremekről, ami után maga az írás már könnyed szórakozás lesz.

“Az ihlet a lusta írók találmánya”

John Creasy krimiíró (1933-1973)

Vázlat és tippek:

Az írók sokféle módszert alkalmaznak az ötleteik kidolgozására. Van aki vázlatokat, jegyzeteket készít, és idővel a szobája úgy néz ki, mint egy-egy jobb krimiben a nyomozó irodája; mások addig-addig játsszák le elméjükben az egészet, hogy amikor nekiállnak, úgy látszik a külső szemlélőnek, hogy csak úgy dőlnek belőle a szavak.

Bármelyik módszer jön be, senki nem lesz sem jobb, sem rosszabb író másoknál. Nem ezen múlik. Ez pusztán annyiban lényeges, adott szerző hogyan tud könnyebben történetet írni.

1. Miről fog szólni a történet?

Mi kell egy történet kitalálásához? Ötlet. Ebből kell írni egy vázlatot, amiben nagy vonalakban felvázolásra kerül, hogy miről fog szólni a sztori, és kb. miket akar látni benne az író.

2. Kikről fog szólni a történet?

Szereplőkre is szükség van, akár élő, akár élettelenek. Ők fognak konfliktusba kerülni másokkal, és ők lesznek azok, akik megtalálják a megoldást a fő konfliktus megoldására.

3. Hol és mikor játszódik a történet?

Egy kitalált jövőben? Valamikor a múltban? A jelenben? A mi Földünkön vagy a földön kívül? Ezeket is mind tisztázni kell, mielőtt a szerző nekiáll a nagy mű írásának.

4. Milyen az elbeszélő, a narrátor?

Sokan nem gondolják végig, hogy egy-egy történetet úgy is élvezetessé lehet tenni, ha az elbeszélőnek (narrátornak) egyedi stílusa van. Ezt leginkább E/1-nél szokták alkalmazni, pedig a többi nézőpont esetén is sokat tud javítani a szövegen. Az elbeszélői magatartás lehet például vicces, szarkasztikus, komor, vagy a megszokott semleges.

Ugyanígy meg kell határozni, hogy az egyik szereplő meséli el a történetet, vagy egy külső elbeszélő, aki lehet akár mindentudó is.

Itt kell azt is eldönteni, mekkora legyen az elbeszélő szerepe, vagyis mennyi információt tudjon átadni ő és mennyit a karakterek.

5. Információadagolás

Azaz meg kell határozni, hogy a történetet és a karakterek viselkedését befolyásoló információk mikor és hogyan jelenjenek meg, azt a narrátor hogyan közölje.

6. A párbeszédek szerepe, mennyisége és szükségessége

A párbeszéd nem minden történet szükséges része. Egy történetet meg lehet írni párbeszéd nélkül is. Igaz, ezek már nem a tipikus kalandtörténetek.

A párbeszéd sokat számít az információadagolásban, a karakterábrázolásban, a dramaturgiában, és úgy általában véve a történet dinamikájában.

Azt is érdemes eldönteni, hogy milyen információkat közvetítsen a párbeszéd és mi maradjon meg a narrátornak a leíró részekhez.

Hasznos dolog saját listát készíteni, ami megkönnyíti a történetírást.

Történetírási lista:

  1. Miről fog szólni a történet?
  2. Kikről fog szólni a történet?
  3. Hol játszódik a történet?
  4. Milyen az elbeszélő, a narrátor?
  5. Információadagolás (hol, mikor és mi derül ki).
  6. A párbeszédek szerepe, mennyisége és szükségessége.
Stílus és Technika: Történetírási lista

Tippek:

Amikor a fentiek nagy vonalakban elkészültek, még mindig a gondolkodás és tervezés fázis van, amit követ a kidolgozás; a mű részekre szedése és a részek alakítása, formálása. Végig kell gondolni, hogy az író hol és mit szeretne elérni, milyen hatást szeretne gyakorolni az olvasóra, és vagy vázlat-cselekményt* ír, vagy jegyzetet, hogy ezt hogyan szeretné elérni.

*vázlat-cselekmény: ezt olyankor alkalmazzuk, amikor nagyjából megvan a jelenet, ahogy lejátszódik, és ezt megírjuk. Azaz egy majdnem végleges verziót írunk meg úgy, hogy a történet többi része még nincs kész, és ezt pedig majd a későbbiek folyamán beillesztjük a megfelelő helyre és hozzáigazítjuk.

Amikor a fentiekkel kész van, átnézi, hogy van-e benne logikai hiba, vagy olyan rész, amit elsőre rossz helyre tervezett, és egy másik megoldással (dramaturgiával) hatásosabbra sikeredhet.

Háttérkutatás: ilyenkor kell átnézni és jegyzetelni azt is, minek kell utánajárnunk, hogy jól legyen megírva, megjelenítve. Pl. rendőrségi nyomozás, tömegközlekedés működése, egy adott szer hatása, háziállatok viselkedése stb., ami a történet teljessé tételéhez szükséges.

Világteremtés: ugyanitt jön el az ideje annak is, ha kitalált világban játszódik a történet, hogy kidolgozásra kerüljön a háttér, amibe bele kell illeszteni az egészet, és így a történet cselekményei logikailag rendben legyenek (pl. az űrben lebegve a karakter nem hallja a szkafanderen kívüli csata zaját).

Amikor a szerző eljutott idáig, már rengeteg vázlat és jegyzet elkészült, jöhetnek a szereplők. A cselekmény már valamennyire meghatározza az elsődleges jellemüket, ezt kell tovább finomítani, amelyek megadják a történet fűszerezését, hogy a szereplők ne csak agyatlan karakterek legyenek, akik ki vannak téve az író kénye-kedvének. Itt kell eldönteni azt is, hogy a szereplő plasztikus vagy statikus legyen, azaz mennyire legyen képes a változásra, mennyire változzanak bizonyos viselkedései a külső események hatására vagy reagáljon mindenre ugyanúgy (plasztikus: Herman Hesse: Narziss és Goldmund Goldmund; statikus: Erskine Caldwell: Tobacco Road – Dohányföldek Jeeter Lester).

Amikor ezekkel készen van, el is kezdhet írni, mert tudja, hogy ki, mikor és miért teszi azt, amit; és hogy ezt hogyan akarja az olvasó elé tárni, azaz a narratív stílus (elbeszélői magatartás) is kialakult.

Hogy mennyi ideig tart egy ötletből vázlatot írni? Körülbelül két perc. Ahogyan történt a lentebb írt vázlat esetében is.

Beszélgetés az íróval, amely során kiderült, hogy horror zsánerben ír, ami nehezen eladható, a romantikus zsáner viszont mennyivel jobban fogy. Felvetettem, akkor írjon romantikus horrort. És innen indult a werk:

Stílus és Technika: Romantikus horror

ROMANTIKUS HORROR

Ha ötvözöd egy kis Szürke 50 árnyalatával, és belecsempészel egy kis Szépség és a szörnyeteget, még akár sikeres is lehet.

Képzelj el egy sztorit, ahol a nőt elrabolja egy férfi, aki elsőre csórónak néz ki. Lepusztult külső, koszos ruha, és maga az ember is az. A nő fél tőle, mert még csúnya is, állandóan szesztől és cigitől bűzlik. Eleinte nem csinál a nővel semmi szexuálisat, csak egy gumilepedős ágyon tartja kikötve meztelenül, és minden nap megmosdatja, jó alaposan. Reggel és este engedi csak el vécézni. És így megy ez heteken keresztül, és minden etetés és fürdetés közben a pasi magáról és a múltjáról mesél. Hogyan verte az apja és az anyja. Az anyja egy büdös ribanc volt, bárkivel lefeküdt egy adag kábszerért. a testvérei, akik idősebbek nála, állandóan verték, és mindent meg kellett nekik csinálnia. Kihasználták szexuálisan, az apja is többször megerőszakolta, és közben nadrágszíjjal verte a hátát. De végül megölte őket. Ott nyugszanak a ház alapjában.

Mivel nem tudott iskolába járni, sohasem tudott megfelelő munkát vállalni.

Néha mond valami nevet, ami a nőben idővel emlékeket idéz fel; valahonnan ismerős neki.

A pasi még mindig nem erőszakolta meg, csak gyönyörködik a nő testében, amikor mosdatja.

Aztán 4 héttel később végleg eloldozza, ruhát ad a nőnek, ráadásul olyat, ami nem emeli ki semmilyen nőiességét.  A férfi kiviszi magával a kertbe dolgozni. Állatokat tart, azokhoz kedves, simogatja a tyúkot, nyulat, bárányt.

A nő lábára láncot tesz, hogy ne tudjon elmenekülni.

Amikor a kertben dolgoznak, a férfi mindig tanácsokat mond, hogyan kapáljon, ültessen, gereblyézzen, mire figyeljen gyomlálásnál, melyik növényt ne tépje ki, mert az a méheknek ad táplálékot és így tovább.

Aztán esténként már a férfival együtt vacsorázik. A férfi nagyon finom ételeket készít.

És így tovább, mígnem a nő Stockholm-szindróma miatt elkezdi megszeretni.

A férfi egy nap elfelejti ráadni a bokaláncot, és a nő megszökik. A férfi nem fut utána, és a nő csak azt hallja, hogy sírásban tör ki és a nevét kiáltja.

Amikor visszatér a városba, maga sem tudja miért, nem mondja el, hol volt, hanem azt hazudja, egy reggel az autópálya mellett ébredt.

Nyomozni kezd, mert emlékszik még arra a névre. Amikor elkezd kutakodni, furcsa vendégek jelennek meg nála. Először a helyi rendőrségtől egy nyomozó. Nem az, aki az eltűnésével kapcsolatban nyomozott, bár azt hazudja a nőnek. A nőnek ez furcsa lesz, mivel aznap reggel még a másikkal is beszélt.

Aztán megjelenik nála egy láthatóan ügyvédnek látszó valaki. Legalábbis a stílusából erre következtet, aki arról kérdezi, mindennel elégedett-e, és hogy nem szeretne-e egy nyugalmas helyre költözni, ahol elfelejthetne mindent, ami vele történt. Amit természetesen az állam fizet, mintegy kártérítésként azért, hogy ennyit kellett szenvednie.

Ez szöget üt a fejébe, hogy az állam nem szokott ilyen kedves lenni, miért akarnák pont neki könnyebbé tenni az életét? Ekkor áll neki össze, hogy ezek a fura találkozók azóta szaporodtak meg, amióta a név után kezdett el kutakodni. Nem tudja, kihez forduljon, ezért végső elkeseredettségében ahhoz a nyomozóhoz fordul, aki anno az ő ügyében nyomozott.

Siker. A zsaru pillanatok alatt kideríti, hogy miről van szó, de amikor elmegy felkeresni a nőt a lakásán, a ház előtt rálőnek, éppen hogy megússza a támadást. Felrohan a nőhöz, akivel közli, két perce van összepakolni, ha meg akarják élni a másnapot.

A nő gyorsan felkapja a legszükségesebbeket, és a ház garázsából az egyik szomszéd kocsiját ellopják, azzal menekülnek.

Menekülés közben a nyomozó mindent elmond, hogy ki rejlik a név mögött. A nő ekkor mondja el, hol találják a férfit, aki nagy eséllyel veszélyben lehet most, hogy kiderült a személyazonossága.

Alig érnek oda a farmra, amikor két furgon érkezik nagy sebességgel, amiből felfegyverzett férfiak ugranak ki. A nőnek még marad annyi ideje, hogy elüvöltse magát és egykori fogva tartóját figyelmeztesse, aki elő is robban a házból, puskával a kezében és a furgonosokra lő.

Amikor a zsaru segítségével kiiktatják a rosszfiúkat, sírva lép a nő elé, aki elmondja neki, hogy ő az elnök házasságon kívüli gyermeke, akit az apja szándékosan olyan családba adott örökbe. Hivatalosan megilleti őt az öröksége, mivel az apja már évek óta meghalt, de a vagyonkezelő, aki nem akart lemondani a milliárdokról, azt hazudta a végrendeletnél, hogy nincs örökös.

Amikor az egykori emberrabló sírva fakad, hogy a nő mindezt megtette érte, a nő odalép és megcsókolja.

happy end, vége 

Miért könnyű összedobni egy ilyen történetet? Mert klisékből áll. Egyedül az írón múlik, hogy ezekből a klisékből milyen történet születik, mennyire tud az írásmódja, a narrációja, a mesélésmódja egyedi lenni. És azon is, mennyire ismeri a kliséket, azokat az építőelemeket, amelyekből összeáll egy történet.

A klisék miatt egy ilyen történet megírása sokaknak könnyedén megy, sokszor meg sem kell tervezniük a történetet, mivel nagyon sok klisét és archetipikus karaktert ismernek, ezért elég csak egy turmixba bedobni az ötlettől kezdve a karakterekig mindent, és megírta a regényt.

Annak viszont, akinek nehézséget okoz összehozni, érdemes elmélyíteni az ismereteit ezeken a területeken, amiben egy jó kurzus rengeteget tud segíteni.

A fenti példában vétettünk egy hibát. Nem súlyos, de hiba. Amennyiben úgy gondolod, rájöttél, küldd el nekünk, mi pedig megajándékozunk.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

Időstop – Hogyan szakítsunk időt az írásra?

Időstop – Hogyan szakítsunk időt az írásra?

“Az idő mindent megold majdanán. Ő pedig nagy úr minden számára, melynek alakja vagyon. Nem mintha akármeddig rendelkezésre állna, de ameddig vagyon, addig egész sok hasznot hajt. Szóval igyekezzetek kiélvezni!”

Murakami Haruki

Hogyan szakítsunk időt az írásra?

Sajnos a legtöbb író nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy csak az írással tudjon foglalkozni. Munka (és esetleg még család) mellett nehéz úgy menedzselni a szabadidőt, hogy elegendő időt tudjon fordítani az írásra. Nehéz, de nem lehetetlen 😊

A rossz hír talán az, hogy nem lehet megúszni a gondolkodást. Ha az író nem tudja, milyen a környezet, nehezebben helyezi el a szereplőket benne, ha nem tudja a karakterek jellemzőit, lapos, unalmas párbeszédek keletkeznek, az olvasó már a 10. oldalnál kitalálja a sztori végét.

Először is érdemes végig gondolni a munkamódszert. Alapvetően két típus létezik: aki mindent jegyzetel, vázlatot, karakterleírást készít és úgy bontja ki a regény cselekményét, és aki csak leül, és ír. Bár látszólag nagyon különböző módszerek, csak egy dolog különbözeti meg egymástól őket, mégpedig az, hogy míg az első típusnak az írás segít átgondolni, felépíteni a sztorit, addig a második típus inkább fejben rakja össze a történetet, és csak akkor kezd el írni, amikor a történet szinte teljesen összeállt. Természetesen egyik író sem csak az egyik vagy csak a másik típus, de érdemes tisztában lenni azzal, hogy milyen munkamódszerrel tud a leghatékonyabban dolgozni.

Mindenféleképpen érdemes vázlatot készíteni arról, hogy melyik fejezetben mi történik, és a karakterekről is, ami segít abban, hogy ne csússzon szét a regény dramaturgiája, megfelelő legyen a kronológia, hitelesek legyenek a szereplők.

Ha ez megvan, az író máris közelebb került a céljához.

Természetesen senki nem tud egy regényt egy szuszra megírni. A regény megírásának ideje nagyban függ a rendelkezésre álló időtől, a gépelés sebességétől, a zavaró tényezőktől (kutya, gyerek, szomszéd, stb.). Annak érdekében, hogy ne legyen stílustörés, fontos, hogy mielőtt az író folytatja a regényt, elolvassa a már kész mű utolsó pár oldalát, így már a regény hangulatát átvéve tudja folytatni az írást.

Érdemes kihasználni az olyan holt időket, mint pl. utazás, mosogatás, amikor van idő arra, hogy az író gondolatban kicsit hosszabban elidőzzön egy-egy karakternél vagy helyszínnél. Ezeket a gondolatokat akár le is lehet jegyzetelni. Itt is fontos, hogy az író tudja, inkább valamilyen okoseszköz áll jobban kézre, vagy a hagyományos jegyzetfüzet és toll.

Sokat segíthet, ha az író kijelöl magának egy célt (naponta/hetente megírok 10-20-50 oldalt) és egy idősávot, amikor csak az írással tud foglalkozni. Nyilván semmi nincs kőbe vésve, de érdemes megpróbálni rendszert vinni az alkotás folyamatába. Lehet, hogy egyik héten hétfőn tudunk időt szakítani az írásra, másik héten csak szombaton, de ez ne álljon a lelkesedés útjába.

A tapasztalat az, hogy ha hosszabb időre félbehagyja az író a regényt, már nem tudja úgy folytatni, hogy egy értő olvasó számára ne legyen észrevehető a stílustörés. (Természetesen ezen egy jó szerkesztő és egy jó korrektor tud segíteni, de néha vállalhatatlanul nagy többletmunkával járna.) Ha a karakterek nem is, a narráció mindenféleképpen változik, hiszen minden nap olvasunk, beszélgetünk, picit változik a saját egyéni nyelvhasználatunk is.

Akkor sem kell kétségbeesni, ha nem sikerül minden a terv szerint, ha egy-egy résszel nehezebben boldogul az író. Érdemes megvizsgálni, hogy vajon ugyanolyan típusú részeknél akad-e el? Ha igen, akkor valószínűleg az írói készségei ebben a témában még nem megfelelőek. (Ezen pl. segíthet személyre szabott írástechnikai tanfolyamunk).

TIPPEK:

Megtalálni a hatékony munkamódszert​

  1. megtalálni a hatékony munkamódszert:
        – vázlatolós vagy inkább gondolkodós típus vagy
        – készítsd el a regény vázlatát, karaktereit
  2. használd ki a holtidőket akár gondolkodásra, akár jegyzetelésre
  3. gondolkodni (ezt sajnos nem lehet megúszni 😊 )
  4. jelölj ki egy idősávot minden héten, amikor csak az írásra tudsz figyelni

Hogyan kezdj neki?

Minden olyan esetben, amikor nem folyamatosan tudsz időt szánni a történet írására, mindig olvasd el az utoljára írt részt. Ez segít felvenni a fonalat és a narrációs stílust (elbeszélői magatartás).
Ugyanis ahogy az embert a hétköznapokban különböző hatások érik, változik a hangulata és sokszor a közlési stílusa is, ezek pedig befolyásolhatják az elbeszélői magatartást. Minél több idő telik el két részlet között, annál nagyobb az esélye az eltérésnek.
Ettől függetlenül a visszaolvasás akkor is jót tehet, ha minden nap tudunk időt szánni az írásra.
 
Hogyan kezdj neki?
  1.  Átnézed, miről is akarsz most írni: fejezet vagy novella, annak tartalma, cselekményei, a cselekményeket befolyásoló tényezők (karakter, események stb.).
  2. Átolvasod az utolsó részt, amit írtál, hogy lásd, hol is tartottál és hogy ráhangolódj az elbeszélői magatartásra.
  3. Végiggondolod, hogyan akarod megírni az adott részt.
  4. Megírod.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

CÍM – AVAGY A CÍMADÁS NEHÉZSÉGEI

CÍM – AVAGY A CÍMADÁS NEHÉZSÉGEI

A legtöbb szerzőnek komoly fejfájást okoz, hogy milyen címet is adjon a történetének, függetlenül annak terjedelmétől.

A címet sokan magával a történettel azonosítják, ezért minden író azt szeretné, hogy az az egy vagy pár szó visszaadja magát a történetet, az általa keltett érzéseket.

Azonban amikor elolvasunk egy címet, az valószínűleg semmit nem fog nekünk elárulni a könyvről. Ahogyan sokaknak nem mond semmit sem az, hogy “Leeroy Jenkins!”. De ha azt mondom, hogy Éhezők viadala, esetleg Elfújta a szél, netán Utas és holdvilág; máris érzések, hangulatok tucatjai törnek a felszínre. Pedig amikor először találkoztunk ezekkel a címekkel, semmit nem jelentettek számunkra.

“Az elme képezhető arra, hogy papíron könnyítsen magán.” – Billy Collins

Előfordul olyan, hogy egy írónak maga a cím sugallta hangulat adja a támpontot a regény írása közben. Más író a végén tudja megfogalmazni, pár szóban megjeleníteni a történetet.

Viszont a figyelemfelkeltés fontos lehet. De hogyan találjunk ki olyan címet, ami egyszerre figyelemfelkeltő, a történetre jellemző és nem elcsépelt szavakból, kifejezésekből áll? (Rejtélyes gyilkosság, A szerelem örvénye, Csókkal a háború ellen, Az idegenek köztünk élnek stb.)

Ilyenkor azt is meg kell vizsgálni, miről is szól a történetünk. Mennyire szükséges a hatásvadász cím? Mennyire szabad egy Háború és béke-nek, vagy egy Büszkeség és balítélet-nek ilyen címet adni? De nézzük meg, mennyire hatásvadász cím a Trónok Harca, A Gyűrűk Ura, Láthatatlan ember, Járőr a Szaharában, A szakállas Neptun stb.

A filmekben kukkolók vagyunk, de a regényekben az az élményünk, hogy valaki másként élünk: belülről ismerjük meg egy másik ember lelkét. Más művészeti forma nem csinál ilyet. Ez az oka annak, hogy néha, amikor leteszünk egy könyvet, azon kapjuk magunkat, hogy kicsit mások lettünk. A regények belülről változtatnak meg minket. – Donna Tartt

A hatásvadász címek többnyire azokra a regényekre, történetekre jellemzőek, amelyek instant történetek. Gyors sodrású, fordulatokban gazdag, az olvasónak nem sokat kell rajta gondolkoznia, mert minden egyértelmű, vagy ha nem, a végére az lesz.

Tehát csak csínján az ilyen címekkel, mert a sztereotípiák miatt visszafelé is elsülhet az egész, nem biztos, hogy a mű valóban eljut a célközönséghez.

TIPP!!!

Azt tudom javasolni, hogy foglald össze egy mondatban a történetet úgy, hogy abban az egy mondatban el tudd mondani a történet jellemzőjét. Ez lesz az alap.

Utána ezt az egy mondatot írd le 1-3 szóval.

Tehát gondolkozz, mielőtt írsz!

Az eredmény pedig magáért beszél.

További írástechnikai segítség

Írástechnikai tippek és trükkök a „Stílus és Technika” írástechnikai Facebook csoportban

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

A történetírás – Hol is kezdjem? 2.

A történetírás – Hol is kezdjem? 2.

Az előző bejegyzésben nagy vonalakban felvezettem, hol is érdemes kezdeni, ha történetet szeretnél írni, ebben pedig folytatom, miként is indulj el.

Feltételezem, hogy az alap készségek, mint helyesírás, jó fogalmazó készség és az írói képzelet mind rendelkezésre állnak, tehát nem fogok külön kitérni egyetlen mozzanatnál sem, hogy ez kizárólag akkor fog működni, amennyiben a megfogalmazás megfelelő és egyebek.

Ahány író annyi módszer lehetséges egy-egy történet megírásában. Míg az egyiknek elég egy szikra, és máris teleír hosszú oldalakat, addig a másik aprólékosan felépít mindent, és amikor ezzel kész, csak akkor lát neki az írásnak. Ezek az eltérő módszerek az emberek szemléletmódjából adódnak. Az egyik szerző szociálisan érzékeny, a másik elvész az elemzésekben és adatokban, a harmadik pedig szeret lehengerlő lenni, vagy az előbbi három egyvelege. Bármely megközelítés alkalmas arra, hogy a történet jól legyen megírva.

A kezdő íróknál az szokott sok időt elvinni az első években, hogy megtalálják a nekik megfelelő írási módszert. Sokszor élnek át kudarcot, mivel a legtöbb elérhető anyag nem kezeli rugalmasan ezt a kérdést, hanem merev szabályrendszerek alapján vezetik a kezdő írót. Az más kérdés, hogy az az író, aki áterőszakolja magát egy ilyen anyagon és aszerint tanul meg történetet írni, beragad a szabályrendszerekbe, és képtelenné válik igazán jó történeteket írni, mivel elveszti a kreatív alkotás legfontosabb részét: a rugalmasságot.

Tehát sosem az a lényeg, hogy kezdő íróként valaki azonnal Örkény egyperceseket írjon, netán az új Háború és békét. Sokkal fontosabb, hogy megtalálja a neki megfelelő módszert. Ha ez megvan, jöhet a saját hang, a saját stílus, amitől igazán egyedi lesz a történet, ami igazából meg tudja különböztetni a többi ugyanilyentől.

A saját stílus meglelése sem megy azonnal. Évek gyakorlása szükséges. Ráadásul a saját stílus nem egyenlő a zsánerrel, azaz nem arról van szó, hogy azt találja meg az író, melyik zsánerben tud jól írni. Stílus alatt az író által alkalmazott narratív jellemzőket értem, amellyel az általa elképzelt történetet ábrázolja. Ha figyelmesen olvassuk egy-egy kiemelkedő író művét, szinte kivétel nélkül mindnél felfedezhetőek ezek az egyedi ábrázolásmódok. Ezt legtöbbször akkor vesszük észre, amikor más írását olvasva felfedezzük az Orwell-i, Kafka-i, Rejtő-i vagy Karinthy-s behatásokat, jellemzőket.

Saját, egyedi stílust úgy lehet elérni, ha elengeded magad, kizársz minden olyat a gondolataidból, képzeletedből, ami a való világban, a tudatos létezésben zavar. Az alkotás során teljes mértékben önmagadnak kell lenned, még akkor is, ha az életed egy nagy színjáték bármilyen ok miatt. A képzeletedben tudnod kell önmagad lenni, legalább ott ne zárd magad korlátok közé.

Ha ezek alapján gyakorlod az írást, idővel kiforr az egyediség, és idővel – ha odafigyelsz rá – tudatos szintre emelheted és képes leszel rutinból csinálni.

Stílus és Technika: zsánerek

Szóba került a zsáner, ami szintén fontos, amikor egy történetet meg akarunk írni. Amikor kitalálunk egy sztorit, mindig tisztában kell lenni azzal, hogy az milyen közegben tud működni, illetve tudnunk kell a történet köré felépíteni a megfelelő környezetet. Ezért nem szabad sosem egy zsánernél leragadni, mivel egy összetett történetnél mindenféle zsáneri hatás előfordulhat. Tehát ha valaki csak a thriller zsáneri jellemzők szerint ír történeteket, akkor nem nagyon lesz képes romantikus jelenetet írni a történetébe, mivel az ábrázolásmódja suta lesz.* És ez igaz bármely más esetben is. Persze lehet azt mondani, mit keres egy romantikus jelenet egy thrillerben, én pedig azt mondom, ha mindig szimpla thrillert ír valaki, idővel unalmassá válik. Stephen King sem mindig ugyanúgy írja meg a regényeit, néhol belesző némi misztikumot, fantasy-t vagy sci-fi-t. Ettől tudnak működni a regényei. Tudni kell a zsánerek közt átjárni, akár egy alkotáson belül is. Ezért fontos mindnek a jellemzőit megismerni és azokat megfelelően alkalmazni, ami szintén gyakorlással érhető el.

Mondhatnám, hogy megint mennyi mindent leírtam, amire figyelni kell, és még el sem kezdtük a történetet írni.

Ott kezdődik az egész történetírás, amikor az első sorok leírásra kerülnek. Ezt egyedül a képzelgésünk előzi meg, amikor az első jelenet vagy egy teljes témakör száguld velünk szembe, és a képzeletünk ablaktörlőjén szétkenődve igyekszünk összeszedni a darabkákat, hogy történetté gyúrjuk össze.

A képzeletünkben lejátszódó történetek mindig teljesek. Benne vannak a képek, mellé társulnak az érzetek, érzések, hangulatok; néha illatok. Amikor visszaolvassuk a leírtakat, újra átéljük az egészet. Itt szokott előfordulni az első hiba történetíráskor. Általában, amikor leírjuk a képzeletünkben életre kelt eseményeket, nem fejtjük ki megfelelően, és ezt íróként nem is vesszük észre, mert amikor újraolvassuk, az agyunk automatikusan kiegészít mindent, ezért teljesnek érezzük. Aztán meg értetlenül állunk azelőtt, hogy akinek odaadtuk olvasni, az mit nem ért, és miért nem érzi azt, amit mi.

A másik eset, amikor valaki annyira szeretné kifejteni a gondolatait, hogy a mondat végére már azt sem lehet tudni, mivel kezdtünk; vagy túl részletesen, szabatosan akarja leírni, ezzel unalmassá téve az ábrázolást. Meg kell tanulni az egyensúlyt, amolyan főzősen. Alapanyag ennyi, sóból annyi, a borsból egy kevés, és kész a finom ebéd.

Ne felejtsük el megemlíteni a szöveg ritmusát, ami gördülékennyé teszi az olvasást. Amennyiben a leíró rész, azaz az ábrázolni kívánt jelenet nem indokolja az ettől való eltérést, oda kell figyelni, mikor milyen hosszúságú mondatokat írunk, és ezek miként váltják egymást. Arra is nagy gondot kell fordítani, hogy a mondatokban milyen kifejezéseket írunk, amelyek szintén a gördülékeny olvasást segítik elő. Gyakori hiba, amikor más nyelvi környezetbe tartozó kifejezést alkalmazunk, vagy úgymond „kiugrik” a szövegkörnyezetből a szó. (A mondattal, mint ábrázolási eszközzel a későbbiekben foglalkozunk, például milyen leíró résznél, milyen hosszúságú mondatokat célszerű alkalmazni.)

Az olvasás élményét az is nagyban tudja rontani, ha a mondatokat rendre névelővel kezdjük. Az ilyen mondatkezdések zavaróak. A szövegben éppen ezért figyelni kell erre. Az ilyen szöveg rossz élményt hagy az olvasóban. A sok negatív vélemény pedig az írónak nem fog jól esni.

(Remélem ennyi elég elrettentő példának)

Stílus és Technika: történetírás és zsáner

Amivel még sokat tudunk tenni történetünk szélesebb körű ismertségéhez, ha közérthetően fogalmazunk. Kerüljük a nyakatekert, speciális és szakkifejezésekkel tarkított mondatokat. Már amennyiben nem E/1-es narrációt használunk, és az elbeszélő személyisége ilyen. Viszont ebben az esetben ügyelni kell arra, hogy az ábrázolásból egyértelmű legyen, miről is hadovál a mesélő.

Végül szeretnék kitérni arra, hogy bármilyen történet írásánál figyelmet kell fordítanunk annak jellemzőire. Teljesen másként írunk meg egy novellát, elbeszélést, tárcát vagy regényt, mások a formai és tartalmi elvárások. A zsánerírók körében a regény- és novellaírás az elterjedt, és sokszor a vélemények is ezek szerint fogalmazódnak meg egy-egy alkotással kapcsolatban, mivel a művet olvasó nem képes elvonatkoztatni a benne rögzült, zsánerekre jellemző formáktól. Így mindig olyat keres adott írásban, ami soha nem is volt benne. Egy ilyen negatív véleménnyel pedig akár el is veheti az amúgy írói készséggel megáldott alkotó kedvét. Adott alkotást mindig aszerint kell kezelni, értékelni, ami, és nem amit elvártunk tőle.

„Az elvárás az író legnagyobb ellensége.”

Szerintem itt le is zárom, hogy a történetet miként kezdjük el, mivel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy „Miről írjunk?”.

“Sokszor megragadtam a tollat, de újra le is tettem mindannyiszor, mert nem tudtam, mit írjak. Mikor egyszer így töprenkedem, előttem a papír, fülem mögött a toll, könyököm az íróasztalon, állam pedig a tenyerembe hajtva, s eszemet szüntelen azon járatom, mit írjak: betoppan hozzám egy értelmes elmés barátom, aki látván, mennyire elmélyedtem gondolataimban, okát kérdezi; én, nem akarván előtte eltitkolni, bevallom, hogy a Don Quijote történetéhez szánt bevezetőről töprenkedem, de annyi bajom van vele, hogy már-már nemcsak a bevezetőről akarok lemondani, hanem még a nemes lovag hőstetteit sem szándékozom napvilágra hozni.
 
“Mert mondd csak, hogy is ne lennék zavarban, ha elgondolom, mit fog szólni az a régi törvényhozó, akit közönségnek neveznek,…”

Miguel de Cervantes Saavedra: Don Quijote

*A későbbiek során még kitérünk az írók rögzült kliséire, amelyek ugyanilyen ártalmasak a történetre.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.