Evan szusszantott egyet, miközben hátravetette mázsás testét a széken. Ellentmondani látszott a fizikai törvényeinek, hogy nem zuhant hanyatt
− A kiscsajnak igaza van. Ezt bebuktuk – motyogta. Tom nem hagyta annyiban.
− De ha nyilvánosságra hozzuk, nem ölhetnek meg minket, mindenki szeme láttára.
− Nem is – legyintett Evan. – Majd balesetet szenvedünk. Vagy egészségügyi probléma miatt intézetbe zárnak. Vagy terrortámadás áldozataivá válunk.
− Szerintem is ez várható, sajnos – csatlakozott Kata a borúlátókhoz. – Döbbenet, hogy ez eddig nem jutott az eszünkbe.
− A francba! – fordított hátat Tom.
Erik mélázó arckifejezéssel szólt bele a vitába.
− Az egyetlen lehetőségünk gyorsan eladni valakinek. Ha már nincs nálunk, nem leszünk veszélyben.
− Arról szó sem lehet! – vágta rá Mira.
− Szerintem meg tévedés – rázta a fejét Evan. Mindenki azt várta, hogy Erik felbőszül az ellenszegüléstől, de normál üzemmódban maradt és Mirához fordult.
− Mit csináltál a programmal pontosan? A megkérdezésünk nélkül.
− A Stronglock 21-et alkalmaztam. Az a legmegbízhatóbb lezáró rutin. A program nem módosítható és nem másolható többé. Az egyetlen példány nálam van, így legalább ti nem vagytok veszélyben.
– Aha – kergette Erik egyik ámulatból a másikba a fiatalokat, amiért egyszer sem kezdett el hőzöngeni. Tom Mirához lépett és a vállára tette a kezét.
– Ez nagyon bátor dolog tőled – mondta köszönet gyanánt.
– Amíg csak mi tudunk róla, nincs baj. Ugye, csak mi tudunk róla? – kulcsolta Mira imára a kezeit, miközben körbenézett.
– Hát persze! – bólogattak többé-kevésbé a többiek.
– Jól van. Akkor, holnap hatkor mindenki újra itt – pillantott Mira utoljára a szellemboksz fehér jelzőfényére.
Legutóbbi hozzászólások