Kezdő írói hibák

A kezdő írók többsége E/1-es narrációval kezd írni, ami első nekifutásra könnyebbnek tűnik, azonban sokáig nem veszik észre, mennyire bekorlátozza a történetírást. Amíg az író gyakorlatlan, könnyen esik abba a hibába, hogy azonosul a karakterrel, vagyis ő lesz a karakter, ezáltal sem a narratív eszközök, sem pedig a karakter nem lesz az írótól eltérő (igazából a saját személyes narratív eszközeivel meséli el a szereplő történetét – bővebben: A személyes narratíva a regényírásban cikkben; hamarosan). Addig ez nem is probléma, amíg az író személyiségével egyező karakter kerül megjelenítésre, azonban manapság egyre divatosabbak (főleg romantikus zsánerben) a váltott nézőpontkarakteres E/1-es narrációk. Ilyenkor viszont már kimondottan nagy hiba.

A karakterek egymás tükörképei, a dialógusaik nem különülnek el (általában minden szereplő ugyanúgy beszél, ugyanazok a szlengek csípődtek be náluk stb.), folyamatosan az író érzéseit, gondolatait szajkózzák.

Kulcsfogalmak:

• E/1 narráció
• E/1 narratív stílus
• E/1 narratíva

Különböző nézetek, más szemszög

Milyen hátrányai vannak?

Mivel az író a karakterben él, ahogy már írtam, sokszor az író érzései köszönnek vissza, az ő világnézete, viselkedése, szokásai, nyelvhasználata, fogalmazásmódja. Rosszabb esetben igyekszik a környezetében megfigyelt személyek szokásaival felruházni a szereplőt, azonban mivel nem ismeri ezek kialakulásának a hátterét, így idegenül hat, nem tudja E/1-ben átadni, mivel számára ismeretlen annak a viselkedésnek az érzelmi és gondolati töltete. Ez akkor ugrik ki a legjobban, amikor egy karakter jellemzőit egymástól eltérő személyiségű emberekből próbálja felépíteni.

Ugyanígy kezdő írói hiba, amikor adott nézőpontkarater fejezetében nézőpontot váltanak, azaz a történet másik szereplőjének a nézőpontjába váltanak, mert nem tudta másként megoldani az adott cselekmény leírását.

E/1 mint kezdő írói csodafegyver

Az E/1 narrációt sok helyen kimondottan javasolják kezdőknek, miközben egyáltalán nem alkalmas rá, hogy egy kezdő, a technikákban járatlan író megfelelően tudjon így történetet írni.

Leggyakoribb ilyen hiba a már fentebb is írt, hogy az író nem tud magától elvonatkoztatni, ezért a karakterei önmaga klónjai, csak más jelmezbe öltöztetve.

Ugyanígy nehezen oldják meg, hogy E/1-nél nem láthatják a karakterek saját magukat kívülről („Arcomra kiült a döbbenet.”) és nem ismerhetik a másik érzéseit („Jack gyomra az idegességtől görcsbe rándult.”), miközben adott jelenet dramaturgiájához ez szükséges lenne.

Narratív stílus E/1-ben

A narratív stílusnál (elbeszélői magatartás) szintén hibát hibára halmoznak, amikor nem figyelnek a szereplő jellemzőire. Ilyen hiba, amikor egy általánosan képzett, de alacsony iskolázottságú, nem művelt szereplő szépirodalmi tájleírásokat használ, vagy amikor az értelmiségi karakter szókincse alulmúlja az 1 éves gyermekét.

Az is a hibák sorát gyarapítja, amikor nincs egyedi stílusa a karakter szövegének. Márpedig E/1-nél úgy kell felfogni a történet írását, mintha nem az író, hanem az adott karakter mesélné el a rá jellemző egyediséggel. Ezért ki kell alakítani a „mesélőre” jellemző elbeszélési magatartást, és ennek leginkább a leíró részekben kell megjelennie.

Mivel a nyelvhasználat egyedi, mindenkire jellemző tulajdonság, ezért egy kezdő írónak megjeleníteni a történet során azt, hogy egy tudós vagy egy könyvelő milyen szókinccsel, mondatszerkezettel kommunikál – ha csak nem azon a területen dolgozik –, szinte lehetetlen.

Dramaturgia és információadagolás

Tovább nehezíti az író dolgát ilyenkor a dramaturgia és az információadagolás kialakítása, mivel íróként sokkal többet tud, mint maga a karakter, mégis úgy kell megírni a sztorit, hogy az írói elképzelés alapján alakuljon (szerk. megj.: Nem, az nem jó, amikor a karakterek önálló életre kelnek. Az azt jelenti, hogy az író nem gondolta át megfelelően a történetet.). Ilyen esetekben a karakter döntéseit befolyásoló információk behozatalát alaposan át kell gondolni, hogy logikailag a helyén legyen. Ahogyan azt is, hogy egy-egy ábrázolás hogyan jelenjen meg.

Ne felejtsük el, hogy az olvasó mindent csakis a karakter szemén át lát, a karakter gondolkodása és érzései alapján éli át a történetet. Ez egyben nagyon sok lehetőséget ad az úgynevezett „tévútra” terelésben, azonban pont ez a hátránya is, hogy nehéz úgy írni, hogy a karakter nem tudja azt, amit az író.

E/3 esetében van lehetőség a dramaturgia alakítására, hogy a narrátor olyan információkat is az olvasó tudomására hoz, amit a karakter még nem ismerhet, ezáltal növelheti vagy csökkentheti a feszültséget.

(Példa – romantikus zsáner: az olvasó már tudja, hogy mind a két karakter szerelmes a másikba, azonban a körülmények miatt ezt még nem tudták a másiknak elmondani, ezért a karakterek még nem tudják, hogy az érzelmeikkel nincsenek egyedül. Itt az adja a feszültséget, hogy az olvasó a boldog lezárást várja, ezért drukkol a karaktereknek, hogy végre egymásra találjanak.

Példa – krimi zsáner: az olvasó tudja, hogy ki a gyilkos, így a feszültséget az váltja ki, hogy a nyomozó időben rájöjjön és elkapja a tettest. Példa – fantasy zsáner: az olvasó már tudja, hogy a karakternek milyen kihívással kell szembenéznie, itt az izgalmat az adja, hogy mikor jön rá és megtalálja-e a megoldást, mivel olyan feladatot kapott, amit a képességei alapján nem tudna megcsinálni.

Példa – sci-fi zsáner: az olvasó már tudja, hogy mi a küldetés sikeres megoldásának a titka, az izgalmat az adja, hogy a karakterek a tudásuk alapján erre mikor jönnek rá.)

A leírt példákban lévő információk E/1-nél csak akkor kerülhetnek az olvasó tudomására, amikor maga a szereplő is megismeri ezeket*. Azonban maradva annál a technikai megoldásnál, hogy ezek váratlan fordulatként következnek be, csak akkor válhat a karakter számára nyilvánvalóvá, amikor már javában az „akadály” leküzdésén ügyködik és ébred rá, hogy rászedték stb., előtte nem. Tehát itt csak egy folyamat végén látja át az egészet és tudja új megközelítésből szemlélni. Vagy soha nem jön rá, vagy csak a történet végén derül fény minderre. (Vagy a klasszik Deus ex Machina, jön egy ismerős – vagy ismeretlen – karakter és segít a szereplőnek valamilyen módon, de ez 1. borzalmasan klisés, 2. elvész az az izgalom, hogy a főszereplő a maga erejéből éri el a célt. Márpedig kalandregénynél azt szeretik az olvasók, ha a főszereplő felnő a feladathoz és önerejéből válik eredményessé.)

*Természetesen E/1 narrációval írt váltott nézőpontkarakteres regénynél ez megoldható, a példában az egy nézőpontkarakteres E/1-ben írt történeteket vettük alapul.

Javaslat E/1-es regény írásához

Mielőtt E/1-ben írsz, alaposan dolgozd ki a karaktert. A születési dátumától kezdve a világnézettől a rá jellemző testbeszéden át az általa használt szlengekig és mondatszerkezetig bezárólag (attribútumok és attitűd). Nem elég például csak annyi, hogy transznemű, hanem azt is tudnod kell róla, hogy amikor a szexuális vágy felébred benne, az hogyan ébred fel benne, milyen fokozatai vannak, mik befolyásolják ezt, és azt is, hogy konkrétan mire gerjed, amitől annyira felfokozott nemi izgalomba jön, hogy elveszti a fejét. Ugyanígy tisztában kell lenned az élet többi területén is a viselkedéseivel. Mondhatjuk úgy is, hogy őt jobban fogod ismerni, mint saját magadat.

Vagy…

Alkalmazz archetípust, akinél nem kell bajlódni az előélettel és a többivel, mivel a sztereotip megközelítés miatt azt adja, amit az olvasó elvár adott mesélőtől. Mind szövegben, mind viselkedésben. Az más kérdés, hogy ez is alkalmas eszköz az olvasó figyelmének a felkeltésére, amikor bedobunk a jól ismert (és várt) viselkedésektől, reakcióktól eltérőt, amikor összetörjük a sztereotip elképzeléseit.

A karakter (mesélő) kialakításánál mindig figyelj arra, hogy a jellemzői alkalmasak legyenek a kitalált történet dramaturgiáját maradéktalanul teljesíteni. Amennyiben nem, akkor vagy más dramaturgiát találj ki a kellő hatás eléréséhez, ami passzol a „mesélőhöz”, vagy a karakter jellemzőit módosítsd úgy, hogy megfeleljen az írói elképzelésnek.

Amennyiben felmerült benned, hogy E/1-es nézőpontnál regényt írni olyan, mint amikor kiemelünk egy szereplőt egy történetből és ő mesélné el a sztorit, ahogy ő látja, akkor azt kell mondanom, hogy igazad van. Pontosan így kell E/1-ben regényt írni.

Idővel szót ejtünk még további kezdő írói hibákról, amelyek kerülésére érdemes figyelni.

A következő posztban a narrációról és narratív stílusról írunk.