Irodalmi ikon, a bűnügyi irodalom úttörője, fáradhatatlan munkabírású szerző, az egykor legazdagabb női író, aki két emblematikus nyomozót adott a krimiirodalom rajongóinak, és akit közel annyian olvastak a világon, mint a Bibliát.

Az első világháború idején a Women Airforce Service Pilots (WASP) döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában. 1942-ben az Egyesült Államokban komoly pilótahiánnyal kellett szembenézniük, és a vezetők kísérleti programot indítottak a nők katonai repülőgépek vezetésére való kiképzésére. Ez lehetővé tette a férfi pilóták átvezénylését a tengerentúli harcra.

A női pilóták csoportja a Women Airforce Service Pilots vagy röviden WASP néven vált ismertté.

Több mint 1100 fiatal nő, valamennyien civil önkéntesek, repültek különféle katonai repülőgépekkel, köztük B-26-os és B-29-es bombázógépekkel a WASP program részeként. Olyan feladatokat vállaltak, mint új repülőgépek nagy távolságokra történő átszállítása, nagyjavított repülőgépek tesztelése, valamint célpontok vontatása a földi és légi lövész képzéshez éles lőszerrel.

Összességében több mint 60 millió mérföldet tettek meg, minden típusú katonai repülőgépet szállítottak, célpontokat vontattak az élő légvédelmi fegyvergyakorlathoz, szimuláltak repülési küldetéseket és szállítottak rakományt.

Tragikus módon harmincnyolc WASP-tag vesztette életét, egy pedig kompküldetés közben tűnt el, sorsa pedig 2019-ig ismeretlen maradt.

A második világháborús szolgálatuk elismeréseként a tagok 1977-ben veterán státuszt kaptak. Ezenkívül 2009-ben Obama elnök a Kongresszusi Aranyéremmel tüntette ki őket.

1913-ban egy figyelemre méltó történet bontakozott ki Oklahoma szívében, amely végül egy 10 éves Sarah Rector nevű lányt az ország első fekete milliomosává változtatott. Abban az időben az Egyesült Államok még mindig a faji elkülönülés maradványaival küszködött, és az amerikai őslakosok és afroamerikaiak számára történő földkiosztás mélyen beágyazódott a diszkriminatív gyakorlatokba.

Sarah Rector, aki Creek Nation származású afroamerikai szülők gyermekeként született, az 1887-es Dawes-törvény kedvezményezettjei közé tartozott. Ennek a törvénynek az volt a célja, hogy feldarabolják a közösségi törzsi földeket, és egyedi telkeket osszanak ki az amerikai őslakosoknak és leszármazottaiknak. A rendszer azonban eredendően elfogult volt. A legjobb mezőgazdasági területeket jellemzően a fehér telepeseknek tartották fenn, míg a kevésbé termékeny és gyakran kopár területeket az afroamerikaiak és az amerikai őslakosok kapták.

Sarah sorsa megpecsételődöttnek tűnt, amikor megkapta a 160 hektáros földterületet, amely látszólag kopár talajon található egy olyan területen, amely a mezőgazdasági potenciál hiányáról ismert. De a sorsnak más tervei voltak. A látszólag kopár cselekmény felszíne alatt az olaj lapult.

A fekete arany minden képzeletet felülmúlva megváltoztatta Sarah Rector életét. Újdonsült vagyonának híre futótűzként terjedt, és hamarosan intenzív médiafigyelem tárgya lett.

Az ügyes irányításnak és a családja támogatásának köszönhetően Sarah vagyona gyorsan nőtt. Története szimbolizálta az afroamerikaiak lehetőségét, hogy minden esély ellenére sikeresek lehetnek. Sarah reflektorfénybe került élete rávilágított azokra a rendszerszintű igazságtalanságokra is, amelyek oly sokáig visszatartották a marginalizált közösségeket.

A 15. században a kávé olyan jelentőséggel bírt a török ​​társadalomban, hogy egy nőnek alapos oka volt a válásra, ha férje nem biztosította a napi kávékvótát. Ezzel szemben egy leendő török ​​menyasszony gyakran szembesült előítélettel a kávéfőzési képességei alapján. Az, hogy a potenciális férjjelölt egy török ​​nőt választott menyasszonyaként vagy elutasította, gyakran a nő által főzött és felszolgált kávé minőségétől függött.

Ha pillantást vetünk azoknak a családi fényképeknek valamelyikére, amelyek Virginia Adeline Stephen családjáról készültek 1890 körül, előttünk állnak a To the Lighthouse című Woolf-regény szereplői. A kép szélén, a gyerekek és rokonok csoportjától messze elkülönülve, hatalmas, monolitikus termetű, az északi sagák hőseire emlékeztető aggastyán ül: Sir Leslie Stephen. Szemét a földre szegezi, zord és az emberektől elidegenült tekintettel, magába roskadva, s ugyanakkor csorbítatlan fizikai és szellemi erőt sugározva. A törökülésben sorakozó kisebb gyerekek vonala mögött, az idősebb gyerekek Júlia Princep Jacksont fogják körül, akit a fénykép még öregedő vonásaiban is rendkívüli szépségű asszonynak mutat. Alig észrevehetően a legfiatalabbak fölé hajol, s közben révedező tekintete a messziségbe mered. Évtizedekkel később Virginia Woolf majd azt írja naplójában, hogy ez a két ember álmaiban mindaddig visszatért, míg a To the Lighthouse főszereplőiben, a Ramsay-házaspárban meg nem örökítette őket.