Hogyan válassz kiadót?

Hogyan válassz kiadót?

Egyetlen szóval kifejezve: körültekintően.

A barátságos hangnemben történő kommunikáció nem elég. Tisztában kell lenni a könyvpiac működésével, a terjesztői hálózattal, a szerzői joggal, a felhasználáshoz fűződő jogokkal, a könyvpiacra jellemző terjesztői- és kiadói jutalékokkal, az elszámolással, a várható gyártási költségekkel, a marketinggel (és nem elég a face-en naponta posztolni, hogy vegyétek a könyvemet).

„Aki azért nem költ reklámra, hogy pénzt takarítson meg, az ennyi erővel az óráját is megállíthatná, hogy időt takarítson meg.”

Henry Ford

Tisztában kell lenni azzal, hogy milyen zsáner mennyire keresett, milyen eladási statisztikái vannak egy elsőkönyves írónak az adott zsáneren belül (elkerülendő a jelentős túlgyártást).

Érdemes több kiadótól ajánlatot kérni, alaposan átnézni, összehasonlítani őket. Így nagy eséllyel elkerülhető, hogy a szerző olyan feltételekkel ír alá egy szerződést, amiről kiderül, hogy nem jogszerű, ráadásul hátrányosan érinti. Tudomásul kell venni, hogy sok kiadónál nem az a lényeg, hogy a könyv megfelelő minőségben kerüljön a boltok polcaira és keresett legyen, hanem az, hogy a szerző kifizesse a könyvhöz kapcsolódó költségeket.

Sajnos ebből még nincs eladás, így a befektetett pénz ott nyaral egy helyes kis (vagy nagy) könyvkupacban.

Sok kezdő írónak jelent már meg különböző kiadóknál könyve; tájékozódj, kérdezz! Sok pénzről van szó, szánj rá időt.

Nézzük, hogyan is zajlik a könyvkiadás

Hogyan válassz kiadót?

A könyvkiadás menete:

A könyvkiadásnak három fajtája van:

  • Kiadói megjelentetés, azaz hagyományos vagy normál kiadás.
  • Magánkiadás, amikor a szerző intéz mindent. Ő keres minden munkafázishoz szakembert, kezdve a szerkesztőtől a korrektoron át a grafikusig, és még a reklámot is neki kell megoldania, szakemberrel egyeztetni annak kivitelezéséről. Nagyon sok idő, és nagyon sok pénz.
  • Szerzői kiadás, amikor a szerző megbíz egy szerzői kiadással foglalkozó kiadót, hogy minden, a könyvkiadással kapcsolatos munkálatot ő és/vagy az általa szerződtetett szakemberek intézzenek. Nagyon sok pénz, azonban a megtérülés esélye nagyobb.

A kiadói megjelenés:
A klasszikus értelemben vett könyvkiadást jelenti, vagyis azt, amikor egy kiadó teljes egészében vállalja a szerző által megírt mű megjelentetését. Ilyenkor a kiadó által foglalkoztatott szakemberek dolgoznak az íróval a könyvön, hogy az minden tekintetben megjelenésre alkalmas legyen.

A kiadó szerződést köt a szerzővel, amiben megállapodnak a szerzői jogdíj mértékéről és egyéb feltételekről. Általában a szerzői jogdíj 5–10% közötti, de ez leginkább a két fél kölcsönös megállapodásán alapul.

A szerzői- és magánkiadás:
Sokan a mai napig az elsőkönyves amatőr írókat sorolják ide, pedig egyre több sikeresnek mondható író fog bele a magánkiadásba különböző okokból, esetleg alapít erre a célra kiadót, ami kizárólag a saját könyvét jelenteti meg és forgalmazza.

Magánkiadás során a szerző intézi a teljes kiadási folyamatot. Tárgyal a nyomdával, a terjesztőkkel, és azokkal a további szakemberekkel, akiknek a munkája nélkülözhetetlen, hogy a könyv eljusson a kiadásig.

Nagyon nagy hátránya, hogy a szerzőnek sok idejébe telik, mire a megfelelő partnereket megtalálja, illetve nagy az esélye, hogy a nem megfelelő partnereket találja meg. Ez utóbbi esetben pedig a kész termék sok kívánnivalót hagy maga után.

A teljes kiadási folyamat során neki kell mindent kézben tartani és irányítani, megszervezni.

Mivel a hazai írók nagy része nem az írásból, a könyvkiadásból él, könnyű elképzelni, hogy főállás mellett mennyi időt és energiát visz el egy ilyen folyamat. Elég a legkisebb figyelmetlenség, és ha ezt későn veszi észre, százezrek úszhatnak el.

Szerzői kiadás során a szerző egy erre szakosodott kiadót választ, aki minden, a könyvkiadással kapcsolatos munkát lebonyolít a szerző helyett, amit ugyanúgy a szerzőnek kell fizetnie, ahogyan a magánkiadás során is. Azonban itt már előtérbe kerül, hogy az ilyen kiadók odafigyelnek a hírnevükre, ezért kisebb az esélye annak, hogy a könyv ne a könyvkiadás elvárásainak megfelelően jelenjen meg. Vagyis a kiadó többnyire garancia a minőségi termékre.

Azért többnyire, mert a piacon sokféle kiadó van, akik néha kicsit egyedi módon értelmezik a megfelelő minőséget.

Ugyanis egy könyv minősége több tényezőből áll össze:

Beltartalom: azaz maga a történet, aminek a minőségén a szöveggondozás tud sokat segíteni, természetesen csodákra senki nem képes, csakis annyit tud javítani a szövegen, amennyit az író képességei megengednek.

Borító: erről talán nem is kellene szót ejteni, hiszen mindenki ismeri a meglátni és megszeretni érzést, vagyis egy könyv esetében a „megvenni” érzést. Elsősorban a borító grafikája kelti fel a bolti vásárló figyelmét, ami arra készteti, hogy a kezébe vegye, elolvassa a fülszöveget, és ha még mindig úgy érzi, meglelte az „igazit”, bele is lapozzon, netán további gondolkodás nélkül megvegye. Ebből is látszik, hogy néha – ha van elég pénz – egy jobb grafikus felkérése többet hoz vissza a konyhára. Nem beszélve egy jó borítóképben rejlő marketing lehetőségekről.

Fülszöveg: a legtöbb esetben ez a másodlagos vásárlásra ösztönző rész egy ismeretlen író könyvénél. Vannak olyan szerzők, akik képesek jól eltalálni a saját könyvük fülszövegét, azonban nem véletlen, hogy a legtöbb kiadó külön embert alkalmaz erre a feladatra, mivel a fülszövegnek szintén ki kell váltania a „megvenni” érzést. Érdemes keresni olyan szakembert, aki profi fülszövegeket tud írni. Megéri. Ráadásul szintén jól jön a könyv reklámozásánál.

Tördelés: esztétika. Avagy ahogy a megírt történet megjelenik az olvasó előtt. Nagyon sokat emel az olvasási élményen, ha a könyv méretéhez megfelelő betűméretet választanak, és olyan betűtípust, ami könnyen olvasható. Az is sokat számít, hogyan követik a fejezetek egymást, hogyan helyezkednek el a bekezdések, és olykor egy-egy optikai tuning (fejlécben író neve és regény címe, mintás oldalszámozás) szintén sokat dob a küllemén. Ezek olyan apróságok, amelyek szintén azt segítik elő, hogy a bizonytalan vásárlót arra ösztönözze, érdemes megvennie a könyvet.

Nyomdai kivitelezés: szerencsére manapság már szinte kivétel nélkül jó minőséget biztosító gyártástechnológiák állnak rendelkezésre, legyen szó digitális vagy ofszet eljárásról, amelyek leginkább a gyártási költségben térnek el egymástól. Digitális nyomást inkább kis példányszámnál használunk (1-150 darab között), amiből következik, hogy egy legyártott példányra magasabb gyártási költség jut. A nyomdaipari fejlődésnek köszönhetően már 2-300 példányos gyártástól is viszonylag gazdaságos az ofszet technológiával előállított könyv. Természetesen vannak olyan könyvek, amelyeket a magasabb gyártási költségek ellenére is érdemesebb digitális technológiával előállítani (pl. olyan művészeti albumok, ahol a kép minősége kiemelkedően fontos).

Következő bejegyzéseinkben szót ejtünk:

– a könyvborítókról, hogy mi a különbség a kartonált, azaz puha fedeles és a kemény fedeles borító között, mi a védőborító, melyik borító milyen könyvkötészeti eljárásnál javasolt, hogyan tervezz meg egy borítót, vagy mi lehet az intő jel, hogy rossz borítógrafikussal dolgozol.

– mire figyelj és miért a dokumentum formázásakor, amiben a történetedet írod, és hogy ez a kézirat elkészülte után miért fog neked segíteni.

– a tördelő munkájáról: hogyan készíti el a nyomdai gyártásra alkalmas belívet, azaz, ahol maga a történet található a könyvben. Azt is elmeséljük, mire érdemes figyelni a tördelővel való munkálatok során, hogy elkerüld a rosszul elkészített belívet, ami rontja a könyv eladási lehetőségeit.

– a fogyasztói ár kialakításáról, azaz, mennyiért is add a könyvedet.

– a könyvterjesztésről. Elérkezett a nagy nap, kézbe veheted álmaid fizikai megtestesülését, a könyvet. Azonban ezt el is kell juttatni az olvasókhoz, akik jobb esetben egyben vásárlók is.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

A történetírás – Hol is kezdjem?

A történetírás – Hol is kezdjem?

Sokan úgy vélik, hogy aki történetírásra adja a fejét az olvasson sokat, és ha a leendő felfedezett – egy bizonyos – zsánerben akar írni, akkor a zsáner minden könyvét, egészen a kezdetektől indulva.

Attól, hogy valaki sokat olvas, még nem lesz író. Főleg nem jó író. Maximum is csak jó olvasó válhat belőle. Egy jó, értő olvasó. Történetet írni és olvasni nagyon nem ugyanaz!

A nyelvtan és a nyelvhelyesség megfelelő ismerete és tudatos használata az alapja annak, hogy az író olyan formában tárja az olvasó elé gondolatait, ahogyan a fejében létrejött a történet, és ahogyan azt ábrázolni akarta.

Ez az alap. Mi kell még? Hiszen egy történetben vannak szereplők, helyszínek, tárgyak, színek, hangulatok, és még sok minden más.

A felsoroltak mind adják magukat, írj! Írj a szereplőről, írj a helyszínről, írj a színekről, írj a tárgyakról! Mindenről írj, ami szerinted benne lehet egy történetben. De még ne a történetet írd! Azokat írd le, amelyekből egy történet felépül.

Mondjuk kezdd az egyik szereplővel. Írd le, hogyan néz ki, mit szeret, hol él, kik a szülei, milyen gyerekkora volt, mit csinál, miért csinálja, stb. Azután írd le, hogy ezt a karaktert miként látja mondjuk egy tanár, egy rendőr, egy élelmiszer eladó, egy kölyök a grundról, egy buszsofőr, aki majdnem elgázolta; az ügyfél, akinél TV-t szerelt, stb. És fordítva is tedd ezt meg! Majd azokról is írj egy részletes leírást, akiknek a szemszögéből láttattad az első karaktert. Pár oldalt, jobb esetben pár százat teleírhatsz, mire ezzel a feladattal végzel.

Ha ügyes voltál, eddigre már van legalább két-három tucat karaktered. Írd le, melyik mit lát mondjuk a Hősök teréből. Milyennek látja, mit néz meg ott, miért megy oda, stb.

Írj a hangulatokról! Próbáld meg száz- és százféleképpen megjeleníteni, az eddig megalkotott karakterek által is leírni, hogy egy-egy hangulatot miként élnek meg, milyen hatással vannak rájuk, mit vált ki belőlük. Jelenítsd meg hasonlatokkal az érzéseiket. Legyenek bennük hullámvölgyek, katarzisok, mélypontok. Mindegyiken menjenek végig, és ezeket érzékeltesd az olvasóval. „A darázscsípés fáj.” – ez tényközlés. Ahogyan az is: „A darázscsípés fájdalmat okozott a karakternek.” De ebből csak az az olvasó tudhatja, mit él át a karakter, akit már csípett meg darázs, és azt sem mindenki hasonló módon éli át. Azt kell bemutatni, a karakterre milyen hatással volt.

„Könnyek gurultak le az arcán, elhomályosuló tekintetével még látta, hogy egy járókelő felé rohan. Nyelve dagadni kezdett, a forró nyári levegő egyre nehezebben talált utat a tüdejébe. A fejében hirtelen ezer szikra robbant.
Órákkal később tért magához. Fejét tompán fogta közre valami. Odanyúlt, és keze puha anyagot tapintott, fejébe éles fájdalom nyilallt. Ahogy enyhült a sajgás, képes volt megint a külvilágra figyelni. Körülötte világoszöld csempés falak, a plafonon neoncsövek. A mindent átható fertőtlenítő szaga tudatosította benne, hogy hol van.”

Ha ezekkel megvagy, jöhet az a rész, amikor az eddig megírtakat úgy írod meg, mintha külső szemlélő lennél, vagy mint egy mesélő, aki kitalálta vagy hallotta a leírtakat, és most elmeséli másnak.

Jól megírni egy történetet, és egy jó történetet jól megírni nem ugyanaz. Vannak írók, akik ugyan jól írnak, de nem jót. Vagy fordítva. Aztán ott vannak azon kevesek, akik képesek ezt a kettőt egyszerre alkalmazni.

Egy jól megírt történet közérthető. Ez nem jelenti azt, hogy nem használhatunk idegen vagy kitalált szavakat, azonban arra mindig figyelni kell, hogy a szövegkörnyezetből az olvasónak egyértelmű legyen, mi is a jelentése annak a szónak. (Előfordulhat olyan, hogy szándékosan alkalmazunk érthetetlen kifejezéseket, esetleg a történet jelenete szándékosan kerül olyan környezetbe, hogy a karakter és vele együtt az olvasó sem ért semmit. Azonban ez már egy ábrázolási megoldás, erről majd egy későbbi fejezetben írok részletesebben.)

Lényeges elem a történet felépítése, mivel egy történet sok mindenből épül fel. A klasszikus történetvezetés a népmesei, mítoszi vonulatot másolja. Azaz, a főszereplő (és társai) vagy közvetlenül vagy közvetve érintettek egy problémában, amelyet hasznos segítséget nyújtó mellékszereplők vagy tárgyak (fantasy esetében varázslat vagy mágikus tárgy, scifi-nél valamilyen tech tárgy) közreműködésével megoldanak. Ez így egy szimpla A pontból B pontba jutós történet. Lehet bonyolítani A→B→C vagy A→C→B, A→C→B→D, D→C→A→B, és így tovább.

Az ilyen alapokra épülő történetek az alábbi felépítéssel rendelkeznek:
1. bevezetés
– előkészítés
2. tárgyalás
– bonyodalom
– kibontakozás
– tetőpont
3. befejezés
– megoldás.

De tapasztalhatjuk, már ez sem olyan kialakítás, amihez szükséges ragaszkodnunk. Vannak történetek, amelyek eltérnek ettől. Vagyis ez a három tetszés szerint variálható. Hogy melyik célravezetőbb a történet szempontjából, azt adja maga a történet és az író narratív eszközei. Számos példa van arra, hogy egy történet bármely kivitelezési móddal is tud jól működni.

A klasszikus kalandtörténetekben mindig abból indulunk ki, hogy a főszereplő és társai valamiért oda kerülnek, ahová, és jellemükből adódóan reagálnak az adott szituációra, ami végül konfliktust eredményez; ezért a történet szereplői cselekedni kezdenek, az így létrejövő hatásoknak mindig van ellenhatása, ami végül vagy egy megoldásban teljesül ki vagy újabb problémát okoz (és máris elértünk egy többmenetes történethez). A cselekvések során a főszereplő és társai arra törekszenek, hogy az őket cselekvésre késztető “ellenfél” általi erőszakot* megszüntessék. (Gondolj vissza arra, az általad megalkotott karakterek miként állnak egy-egy helyzethez!)

*az erőszaknak több formája van, nem kizárólag fizikai erőszakról lehet szó. Ebben az esetben minden olyan megnyilvánulást erőszaknak nevezünk, amely olyan befolyást gyakorol a környezetére, ami közvetlenül vagy közvetve érinti a karaktert és társai-t, vagy felkérik a karaktert és társai-t, hogy szüntessék meg ezt az erőszakot. És most nem térünk ki az erőszak irányaira, ami szintén lehet egy narratív eszköz a történetben.

Hogy valaki magasan képzett író legyen, fontos, hogy elsajátítsa az alapokat, de képes legyen az önálló kreativitásra, sokoldalúságra és a különféle stílusok közötti váltásra. – Donnie Yen után szabadon

Nehéz megmondani, hogy melyik ötletet miként lehet jól kivitelezni. Itt jön képbe az olvasás. A mások által megírt és sokak által kedvelt, olvasott regény adhat némi képet arról, melyik elképzelést miként írták már meg eddig, vagyis milyen írástechnikai eszközöket alkalmaztak. Hogyan adagolták az információt, miként ábrázolták a karaktereket, milyen írói képeket alkalmaztak, milyen nyelvezetet használt az író a narrátor megszólaltatásához. Azonban az, hogy valaki már megírta egy adott ötlet és probléma megoldását, nem jelenti azt, hogy ahhoz hasonlóan ne tudná valaki jobban, vagy annyira jól megírni, hogy az ne lehetne sikeres. Példaként: Agatha Christie vagy Jo Nesbø, Daniel Defoe vagy Andy Weir, Robert Merle, Margaret Atwood vagy Moskát Anita.

Azon is múlhat, mennyire nyerő a történeted, ha nézőpontot váltasz, ahogyan Paula Hawkins: Lány a vonaton című könyvében látható. Ha jobban megnézed, ez a regény sem más, mint egy klasszikus nyomozós krimi, annyi különbséggel, hogy itt a történetet nem a nyomozó hatóság embereinek szemszögéből látod, hanem egy szemtanúéból, aki úgy látja a dolgokat, ahogy. Ettől függetlenül a történet a klasszikus krimik mesélési metódusait követi.

Egy jó történet jól megírásához elengedhetetlen, hogy a megfelelő nézőpontot és narrációs stílust válasszuk a történet elmeséléséhez, viszont erre nincs tuti recept. Még akkor sem, ha tisztában vagy azzal, a kortársak, vagy az “öregek” hogyan írták meg a könyveiket. Leginkább magára az íróra van szükség, mint közvetítő közegre. Ha az író képes elsajátítani a megfelelő alapokat, ahhoz társít egy egyedi látásmódot (narrálást), akkor van esélye arra, hogy kitűnjön a többiek közül. Még akkor is, ha nem olvasta zsánere könyveinek tucatjait.

Természetesen ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy zsáneríró legyen, ismerje az adott zsáner sajátosságait, stílusjegyeit. Az ilyen törekvésnek megvan az a hátulütője, hogy beszűkül az író látótere, ami idővel a történetek színvonalának rovására megy. Ha megfigyeljük a kiemelkedő zsánerszerzőket, akkor ők sosem azért úgy írták meg regényeiket, mert zsánert akartak írni, hanem mert a sztorijaikat abban a közegben tudták elképzelni, abban a közegben tudtak olyan konfliktust kiváltó helyzeteket teremteni, amiben a történet működőképes volt. Nyilván erre is van ellenpélda, mint Viktor Pelevin, aki olyan környezetbe tud konfliktust helyezni, amire alapból nem gondolna az ember, és a legfélelmetesebb az ő történetei esetében, hogy működik és minden a helyén van.

Nem esett még szó a zsáneri sajátosságokról. Első és legfontosabb, hogy ha mégis valamely zsánerben szeretnél alkotni, akkor azt kizárólag úgy tudod elérni, ha a tudásodat az adott területen magas szintre hozod. Ha krimit akarsz írni, kőkemény krimit, akkor a kriminálpszichológia csak egy kis része, amit ismerned kell. A sci-fi esetében kérdéses, milyen tudományos terület általi behatás okozza a történet konfliktusát. Biológia? Kémia? Fizika? Csillagászat? Vagy ezek egyvelege? Akkor Michio Kaku és Stephen Hawking munkássága csak az alapok, amelyekkel meg kell ismerkedned. Történelmi regény? Ismerned kell az adott kort, jobban, mint amiben most élsz. Társadalmi berendezkedés, történelmi események, törvények, szokások, rendelkezések, hagyományok, világképek, öltözködés, ételek, hiedelmek, babonák, beszéd, szójárás, stb. És így tovább.

A fent leírtak leginkább a kalandtörténetekre* érvényesek. Amennyiben Te olyan író akarsz lenni, aki az irodalomban inkább mint művész szeretne alkotni, abban nem tudok segíteni. Csak egyetlen tanáccsal: Írj! Írj úgy, ahogyan senki más! De ne keverd össze az értelmetlen és érthetetlen írást a művészi alkotással! Nem ugyanaz.

*kalandregény: szórakoztató irodalom, központjában az érdekesség van (romantikus nyállányregényektől a krimin keresztül a hard sci-fi-ig bezárólag)

Folytatás, amiben további információk találhatóak, hogy hogyan jussunk el a regény vagy novella megírásáig, amelyeknek nagy esélye lehet könyvkiadásban megjelenni: A történetírás – Hol is kezdjem? 2.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

Az írás célja

Az írás célja

Pokémon

Mindig érdemes feltenni a kérdést, hogy mi a célod az írással. Valakinek, hogy “A célom az, hogy jó legyek”, másnak a kulcs vagy a tojás. A viccet félretéve: azért fontos egy idő után, hogy tudd, mi a célod vele, mert így képes leszel kialakítani bizonyos elvárásokat magaddal szemben. Tisztában leszel vele, hogy milyen készségeket kell fejlesztened, mire kell fektetned a hangsúlyt. Pl.: szükséged van-e írástechnikai vagy íráskészség-fejlesztő kurzusra*.

A célig sok állomáson keresztül vezet az út, amelyek elérése folyamatos motivációt képes adni. Ez a mozgatórugója mindennek az életben, így az írásnak is. Tehát amikor valaki pszichésen nyomorultul érzi magát, nem a fájdalom segíti abban, hogy kiemelkedő alkotást hozzon létre, hanem az, hogy az alkotás során enyhítse a fájdalmát, tehát a cél a fájdalom megszüntetése. Aki viszont szándékosan keresi a fájdalmat, hogy meg tudjon tőle szabadulni, az függővé vált, akárcsak a szerhasználók.

“Sírj! Író vagy. Akkor tudsz jót írni, ha sírsz. Sírás nélkül nincs alkotás. Igazából semmi sincs.”

A célok nagyon különbözőek lehetnek. Írhat valaki terápiás célból, a fióknak, az elismerésért, az olvasottságért, vagy pusztán a megjelenésért. Legyen bármi is a cél, egyetlen dolgot nem szabad szem elől téveszteni: ne bármi áron akarjuk azt elérni. Legyünk tisztában azzal, hogy be kell járnunk azt a bizonyos utat, amely során a fejlődésünk elér arra a pontra, amivel a cél elérhetővé válik. Akárcsak a mesehősök, akik kalandjaik során különleges képességekre tesznek szert, és mellette különböző segítők, varázstárgyak által lesznek képesek leküzdeni az előttük lévő akadályokat.

Hogy ez mennyi idő? Mindenkinek más, amit az elérendő cél is befolyásol. Nincs tuti recept. Vannak, akik rajt-cél győzelemmel gázolnak át a mezőnyön, míg mások hosszú évek kitartó szorgalmával érik el. Viszont amíg azzal foglalkozol, vajon mikor éred már el, elveszed az időt attól, hogy fejlődj. Ha rendszeresen foglalkozol vele és fejleszted magad, el fogod érni.

Nagy eséllyel. 😊

– Hát, ha író akarsz lenni, nem maradhatol itten.
– Tessék? – hökkent meg Tommy.
– Nagyvárosba kell menned éhezni. Nem’tom, hogy Kafkát isszák vagy eszik, de azt tudom, ha író akarsz lenni, éhezned kell. Ha nem éhezel, szart sem érsz. /Christopher Moore – Totál szívás/
*amennyiben kiadói megjelenést, olvasottságot vagy elismerést szeretnél elérni, mindenképpen javasolt egy számodra megfelelő kurzus felkeresése

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.