Sajnos a legtöbb író nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy csak az írással tudjon foglalkozni. Munka (és esetleg még család) mellett nehéz úgy menedzselni a szabadidőt, hogy elegendő időt tudjon fordítani az írásra. Nehéz, de nem lehetetlen 😊

A rossz hír talán az, hogy nem lehet megúszni a gondolkodást. Ha az író nem tudja, milyen a környezet, nehezebben helyezi el a szereplőket benne, ha nem tudja a karakterek jellemzőit, lapos, unalmas párbeszédek keletkeznek, az olvasó már a 10. oldalnál kitalálja a sztori végét.

Először is érdemes végig gondolni a munkamódszert. Alapvetően két típus létezik: aki mindent jegyzetel, vázlatot, karakterleírást készít és úgy bontja ki a regény cselekményét, és aki csak leül, és ír. Bár látszólag nagyon különböző módszerek, csak egy dolog különbözeti meg egymástól őket, mégpedig az, hogy míg az első típusnak az írás segít átgondolni, felépíteni a sztorit, addig a második típus inkább fejben rakja össze a történetet, és csak akkor kezd el írni, amikor a történet szinte teljesen összeállt. Természetesen egyik író sem csak az egyik vagy csak a másik típus, de érdemes tisztában lenni azzal, hogy milyen munkamódszerrel tud a leghatékonyabban dolgozni.

Mindenféleképpen érdemes vázlatot készíteni arról, hogy melyik fejezetben mi történik, és a karakterekről is, ami segít abban, hogy ne csússzon szét a regény dramaturgiája, megfelelő legyen a kronológia, hitelesek legyenek a szereplők.

Ha ez megvan, az író máris közelebb került a céljához.

Természetesen senki nem tud egy regényt egy szuszra megírni. A regény megírásának ideje nagyban függ a rendelkezésre álló időtől, a gépelés sebességétől, a zavaró tényezőktől (kutya, gyerek, szomszéd, stb.). Annak érdekében, hogy ne legyen stílustörés, fontos, hogy mielőtt az író folytatja a regényt, elolvassa a már kész mű utolsó pár oldalát, így már a regény hangulatát átvéve tudja folytatni az írást.

Érdemes kihasználni az olyan holt időket, mint pl. utazás, mosogatás, amikor van idő arra, hogy az író gondolatban kicsit hosszabban elidőzzön egy-egy karakternél vagy helyszínnél. Ezeket a gondolatokat akár le is lehet jegyzetelni. Itt is fontos, hogy az író tudja, inkább valamilyen okoseszköz áll jobban kézre, vagy a hagyományos jegyzetfüzet és toll.

Sokat segíthet, ha az író kijelöl magának egy célt (naponta/hetente megírok 10-20-50 oldalt) és egy idősávot, amikor csak az írással tud foglalkozni. Nyilván semmi nincs kőbe vésve, de érdemes megpróbálni rendszert vinni az alkotás folyamatába. Lehet, hogy egyik héten hétfőn tudunk időt szakítani az írásra, másik héten csak szombaton, de ez ne álljon a lelkesedés útjába.

A tapasztalat az, hogy ha hosszabb időre félbehagyja az író a regényt, már nem tudja úgy folytatni, hogy egy értő olvasó számára ne legyen észrevehető a stílustörés. (Természetesen ezen egy jó szerkesztő és egy jó korrektor tud segíteni, de néha vállalhatatlanul nagy többletmunkával járna.) Ha a karakterek nem is, a narráció mindenféleképpen változik, hiszen minden nap olvasunk, beszélgetünk, picit változik a saját egyéni nyelvhasználatunk is.

Akkor sem kell kétségbeesni, ha nem sikerül minden a terv szerint, ha egy-egy résszel nehezebben boldogul az író. Érdemes megvizsgálni, hogy vajon ugyanolyan típusú részeknél akad-e el? Ha igen, akkor valószínűleg az írói készségei ebben a témában még nem megfelelőek. (Ezen pl. segíthet személyre szabott írástechnikai tanfolyamunk).