Ez a téma sokszor jobban érdekli az írókat mint az, hogy hogyan lehet regényt írni. Sokan meg vannak győződve arról, hogy a sztorinak kell egyedinek lenni, olyannak, amilyet még senki nem talált ki. Gyakran úgy határozzák meg, hogy kiemelkedő ötlet/regényötlet, amivel érdemes foglalkozni; tehát a sok ötlet közül melyiknél van esély arra, hogy sikeres legyen.

Bár a kezdő írók rengeteg időt töltenek azzal, hogy a fenti kívánalomnak eleget tegyenek, sajnos el kell keserítenünk őket. Nincs ilyen ötlet.

Az író van; az egyedi látásmódja, ahogy a világot szemléli. Ez határozza meg azt, hogyan tud ábrázolni, narrálni, történetet alkotni.

A siker kulcsa abban rejlik, az író hogyan tudja megírni az ötletből a regényt.

Miről is szólnak a regények? Karakterekről és konfliktusokról. Kölcsönhatásokról. Mit tud ebben az író újat mutatni? Semmit. Attól válik egyedivé, ahogyan megközelíti a történetet, ahogyan ábrázolja a karaktereket, ahogy a csak rá jellemző nyelvhasználattal meséli el a benne élő sztorit (narráció, narratív stílus, dramaturgia, információ-adagolás, karakterábrázolás stb.).

A kérdés nem az, hogy miről érdemes írni, hanem az:

Segít sikeressé tenni a regényt, ha az reflektál az adott korban élő emberek olyan kérdéseire, amelyekre keresik a válaszokat. Olyan kérdések ezek, amelyekre nincsenek egyetemes válaszok, mert mindenki másként értelmezi.

„Mindenki azt mondja, hogy eredeti dolgokat találtál fel, de valójában ez nem igaz. Ez nem csak úgy kipattan a fejedből. Az ötletek az általad eddig látott felhalmozódott tudásanyagból kerülnek ki. Te csak elraktározod. Aztán amikor eljön a pillanat, hogy létrehozd a saját verziódat, előveszed az elraktározott anyagok legjobb részeit az agyadból. Amikor megpróbálod összetenni a részleteket, ez olyan, mint a kémia. Olyan dolgok történhetnek, amelyre nem is gondoltál.” – George Lucas

James Cameron: A science fiction története

Az ötlet alapja az íróból kipattanó szikra. Azonban nagyon hamar rá lehet jönni, hogy az ötletet már valaki vagy valakik ezerféleképpen feldolgozták. És itt el is megy a kedve az írónak; ahelyett, hogy azon kezdene gondolkozni, hogyan tudná úgy megírni, hogy az jó legyen.

Nem szabad az ötletet eldobni, mert az írót valamiért az a téma foglalkoztatja, különben nem jött volna a szikra. Látott benne valamit. Hogy az alapötletben nincs semmi plusz, mert már más megvalósított valami hasonlót? Akkor gondolkozni kell, hozzátenni a magáét!

Sok tanfolyam azzal csábítja a kezdő írókat, hogy két nap alatt megtanítja mindezt nekik. Ne legyünk naivak. Mindenhez idő kell. A kezdeti ötletből nem lehet két nap alatt kidolgozni a teljes regény történetét, dramaturgiáját, a szereplőket, a helyszíneket.. stb. Az íráshoz nem elég az íróí vagy irodalmi eszközök ismerete, a titok azok használatban rejlik. Járni, olvasni, biciklizni sem két nap alatt tanult meg senki, az írói eszközök tudatos használatához is sok gyakorlás kell.

Mivel minden ember más készségekkel, tudásanyaggal rendelkezik, érdemes személyre szabott tanfolyamot keresni.

A példához használjuk fel a kriminovella pályázatunk témáját, a krimit, a detektívsztorikat.

Az ötlet az alábbi:

Képzeljetek el egy történetet, ami úgy kezdődik, hogy egy személy valamilyen ismeretlen okból megfigyel több nagy céget is. Kutat utánuk, információkat gyűjt be róluk, sokszor személyes álruhás akció keretén belül. Szépen jegyzetel mindent a cégekről, és ezt az olvasó is látja. Az anyag gyűlik, az olvasó csak egyetlen dologgal nincs tisztában.

Miért nyomoz az illető, akiről még az sem derült ki, hogy ki is valójában?

A sztori végig úgy van megírva, hogy ez az ismeretlen személy „bizonyítékokat” gyűjt a cégekről (a hatás kedvéért a cégek lehetnek IT óriások, gyógyszerkutatók, bankok, brókercégek stb., vagyis akikből kinézzük a simliskedést). Az olvasó végig olyan információkat kap a történetből, ami a cég valamilyen kétes ügyéhez kapcsolódik (kártérítési perek, műhiba perek, tőzsdei csalás stb.). Egy nap azonban váratlan fordulat történik, mert az egyik cégtől e-mailt kap a „nyomozó”, hogy egy adott napon, adott időpontban várják a központjukban.

Illető szépen össze is készül, pendrive-on a cégről összegyűjtött anyag egy része, míg a többi kinyomtatva, dossziéban.

Bemegy a cég irodaépületébe, odamegy a recepcióhoz, bemutatkozik, közli, hogy már várják. A recepciós közli, hogy igen, erre az emeletre és számú ajtóhoz menjen és majd szólítani fogják.

Felmegy, egyedül ül egy folyosón, csak a takarító szöszmötöl, mintha direkt lassan akarná végezni a munkáját. Kinyílik az ajtó, behívják. Odabent három öltönyös ember várja, akik egy nagy asztal mögött ülnek. Üdvözlik egymást.

– Nos, mindenki tudja, miért vagyunk itt, vágjunk is bele – szólal meg az egyik öltönyös.

– Igen – helyesel a „nyomozó”.

– Kedves Lajos, az önéletrajzában azt írta…

És itt derül ki, hogy ez az egész történet nem szól másról, mint egy álláskeresőről, aki minden céget, ahová beadta az önéletrajzát, alaposan leellenőriz, hogy tényleg olyan céghez menjen, ahol szívesen dolgozna.

A krimi elemek ellenére ez a történet nem lesz krimi, azonban mégis az ötlet sikeres lehet, amennyiben megfelelő dramaturgiával és narrációval kerül megírásra.

Milyen formában írnád meg?