Hogyan válassz kiadót?

Hogyan válassz kiadót?

Egyetlen szóval kifejezve: körültekintően.

A barátságos hangnemben történő kommunikáció nem elég. Tisztában kell lenni a könyvpiac működésével, a terjesztői hálózattal, a szerzői joggal, a felhasználáshoz fűződő jogokkal, a könyvpiacra jellemző terjesztői- és kiadói jutalékokkal, az elszámolással, a várható gyártási költségekkel, a marketinggel (és nem elég a face-en naponta posztolni, hogy vegyétek a könyvemet).

„Aki azért nem költ reklámra, hogy pénzt takarítson meg, az ennyi erővel az óráját is megállíthatná, hogy időt takarítson meg.”

Henry Ford

Tisztában kell lenni azzal, hogy milyen zsáner mennyire keresett, milyen eladási statisztikái vannak egy elsőkönyves írónak az adott zsáneren belül (elkerülendő a jelentős túlgyártást).

Érdemes több kiadótól ajánlatot kérni, alaposan átnézni, összehasonlítani őket. Így nagy eséllyel elkerülhető, hogy a szerző olyan feltételekkel ír alá egy szerződést, amiről kiderül, hogy nem jogszerű, ráadásul hátrányosan érinti. Tudomásul kell venni, hogy sok kiadónál nem az a lényeg, hogy a könyv megfelelő minőségben kerüljön a boltok polcaira és keresett legyen, hanem az, hogy a szerző kifizesse a könyvhöz kapcsolódó költségeket.

Sajnos ebből még nincs eladás, így a befektetett pénz ott nyaral egy helyes kis (vagy nagy) könyvkupacban.

Sok kezdő írónak jelent már meg különböző kiadóknál könyve; tájékozódj, kérdezz! Sok pénzről van szó, szánj rá időt.

Nézzük, hogyan is zajlik a könyvkiadás

Hogyan válassz kiadót?

A könyvkiadás menete:

A könyvkiadásnak három fajtája van:

  • Kiadói megjelentetés, azaz hagyományos vagy normál kiadás.
  • Magánkiadás, amikor a szerző intéz mindent. Ő keres minden munkafázishoz szakembert, kezdve a szerkesztőtől a korrektoron át a grafikusig, és még a reklámot is neki kell megoldania, szakemberrel egyeztetni annak kivitelezéséről. Nagyon sok idő, és nagyon sok pénz.
  • Szerzői kiadás, amikor a szerző megbíz egy szerzői kiadással foglalkozó kiadót, hogy minden, a könyvkiadással kapcsolatos munkálatot ő és/vagy az általa szerződtetett szakemberek intézzenek. Nagyon sok pénz, azonban a megtérülés esélye nagyobb.

A kiadói megjelenés:
A klasszikus értelemben vett könyvkiadást jelenti, vagyis azt, amikor egy kiadó teljes egészében vállalja a szerző által megírt mű megjelentetését. Ilyenkor a kiadó által foglalkoztatott szakemberek dolgoznak az íróval a könyvön, hogy az minden tekintetben megjelenésre alkalmas legyen.

A kiadó szerződést köt a szerzővel, amiben megállapodnak a szerzői jogdíj mértékéről és egyéb feltételekről. Általában a szerzői jogdíj 5–10% közötti, de ez leginkább a két fél kölcsönös megállapodásán alapul.

A szerzői- és magánkiadás:
Sokan a mai napig az elsőkönyves amatőr írókat sorolják ide, pedig egyre több sikeresnek mondható író fog bele a magánkiadásba különböző okokból, esetleg alapít erre a célra kiadót, ami kizárólag a saját könyvét jelenteti meg és forgalmazza.

Magánkiadás során a szerző intézi a teljes kiadási folyamatot. Tárgyal a nyomdával, a terjesztőkkel, és azokkal a további szakemberekkel, akiknek a munkája nélkülözhetetlen, hogy a könyv eljusson a kiadásig.

Nagyon nagy hátránya, hogy a szerzőnek sok idejébe telik, mire a megfelelő partnereket megtalálja, illetve nagy az esélye, hogy a nem megfelelő partnereket találja meg. Ez utóbbi esetben pedig a kész termék sok kívánnivalót hagy maga után.

A teljes kiadási folyamat során neki kell mindent kézben tartani és irányítani, megszervezni.

Mivel a hazai írók nagy része nem az írásból, a könyvkiadásból él, könnyű elképzelni, hogy főállás mellett mennyi időt és energiát visz el egy ilyen folyamat. Elég a legkisebb figyelmetlenség, és ha ezt későn veszi észre, százezrek úszhatnak el.

Szerzői kiadás során a szerző egy erre szakosodott kiadót választ, aki minden, a könyvkiadással kapcsolatos munkát lebonyolít a szerző helyett, amit ugyanúgy a szerzőnek kell fizetnie, ahogyan a magánkiadás során is. Azonban itt már előtérbe kerül, hogy az ilyen kiadók odafigyelnek a hírnevükre, ezért kisebb az esélye annak, hogy a könyv ne a könyvkiadás elvárásainak megfelelően jelenjen meg. Vagyis a kiadó többnyire garancia a minőségi termékre.

Azért többnyire, mert a piacon sokféle kiadó van, akik néha kicsit egyedi módon értelmezik a megfelelő minőséget.

Ugyanis egy könyv minősége több tényezőből áll össze:

Beltartalom: azaz maga a történet, aminek a minőségén a szöveggondozás tud sokat segíteni, természetesen csodákra senki nem képes, csakis annyit tud javítani a szövegen, amennyit az író képességei megengednek.

Borító: erről talán nem is kellene szót ejteni, hiszen mindenki ismeri a meglátni és megszeretni érzést, vagyis egy könyv esetében a „megvenni” érzést. Elsősorban a borító grafikája kelti fel a bolti vásárló figyelmét, ami arra készteti, hogy a kezébe vegye, elolvassa a fülszöveget, és ha még mindig úgy érzi, meglelte az „igazit”, bele is lapozzon, netán további gondolkodás nélkül megvegye. Ebből is látszik, hogy néha – ha van elég pénz – egy jobb grafikus felkérése többet hoz vissza a konyhára. Nem beszélve egy jó borítóképben rejlő marketing lehetőségekről.

Fülszöveg: a legtöbb esetben ez a másodlagos vásárlásra ösztönző rész egy ismeretlen író könyvénél. Vannak olyan szerzők, akik képesek jól eltalálni a saját könyvük fülszövegét, azonban nem véletlen, hogy a legtöbb kiadó külön embert alkalmaz erre a feladatra, mivel a fülszövegnek szintén ki kell váltania a „megvenni” érzést. Érdemes keresni olyan szakembert, aki profi fülszövegeket tud írni. Megéri. Ráadásul szintén jól jön a könyv reklámozásánál.

Tördelés: esztétika. Avagy ahogy a megírt történet megjelenik az olvasó előtt. Nagyon sokat emel az olvasási élményen, ha a könyv méretéhez megfelelő betűméretet választanak, és olyan betűtípust, ami könnyen olvasható. Az is sokat számít, hogyan követik a fejezetek egymást, hogyan helyezkednek el a bekezdések, és olykor egy-egy optikai tuning (fejlécben író neve és regény címe, mintás oldalszámozás) szintén sokat dob a küllemén. Ezek olyan apróságok, amelyek szintén azt segítik elő, hogy a bizonytalan vásárlót arra ösztönözze, érdemes megvennie a könyvet.

Nyomdai kivitelezés: szerencsére manapság már szinte kivétel nélkül jó minőséget biztosító gyártástechnológiák állnak rendelkezésre, legyen szó digitális vagy ofszet eljárásról, amelyek leginkább a gyártási költségben térnek el egymástól. Digitális nyomást inkább kis példányszámnál használunk (1-150 darab között), amiből következik, hogy egy legyártott példányra magasabb gyártási költség jut. A nyomdaipari fejlődésnek köszönhetően már 2-300 példányos gyártástól is viszonylag gazdaságos az ofszet technológiával előállított könyv. Természetesen vannak olyan könyvek, amelyeket a magasabb gyártási költségek ellenére is érdemesebb digitális technológiával előállítani (pl. olyan művészeti albumok, ahol a kép minősége kiemelkedően fontos).

Következő bejegyzéseinkben szót ejtünk:

– a könyvborítókról, hogy mi a különbség a kartonált, azaz puha fedeles és a kemény fedeles borító között, mi a védőborító, melyik borító milyen könyvkötészeti eljárásnál javasolt, hogyan tervezz meg egy borítót, vagy mi lehet az intő jel, hogy rossz borítógrafikussal dolgozol.

– mire figyelj és miért a dokumentum formázásakor, amiben a történetedet írod, és hogy ez a kézirat elkészülte után miért fog neked segíteni.

– a tördelő munkájáról: hogyan készíti el a nyomdai gyártásra alkalmas belívet, azaz, ahol maga a történet található a könyvben. Azt is elmeséljük, mire érdemes figyelni a tördelővel való munkálatok során, hogy elkerüld a rosszul elkészített belívet, ami rontja a könyv eladási lehetőségeit.

– a fogyasztói ár kialakításáról, azaz, mennyiért is add a könyvedet.

– a könyvterjesztésről. Elérkezett a nagy nap, kézbe veheted álmaid fizikai megtestesülését, a könyvet. Azonban ezt el is kell juttatni az olvasókhoz, akik jobb esetben egyben vásárlók is.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

Elmélkedő – avagy miről érdemes írni?

Elmélkedő – avagy miről érdemes írni?

Ez a téma sokszor jobban érdekli az írókat mint az, hogy hogyan lehet történetet írni. Sokan meg vannak győződve arról, hogy a sztorinak kell egyedinek lenni, olyannak, amilyet még senki nem talált ki. Gyakran úgy határozzák meg, hogy kiemelkedő ötlet/regényötlet, amivel érdemes foglalkozni; tehát a sok ötlet közül melyiknél van esély arra, hogy sikeres legyen.

Bár a kezdő írók rengeteg időt töltenek azzal, hogy a fenti kívánalomnak eleget tegyenek, sajnos el kell keserítenünk őket. Nincs ilyen ötlet.

Az író van; az egyedi látásmódja, ahogy a világot szemléli. Ez határozza meg azt, hogyan tud ábrázolni, narrálni, történetet alkotni.

A siker kulcsa abban rejlik, hogyan tudja megírni a regényt.

Miről is szólnak a történetek? Karakterekről és konfliktusokról. Kölcsönhatásokról. Mit tud ebben az író újat mutatni? Semmit. Attól válik egyedivé, ahogyan megközelíti a történetet, ahogyan ábrázolja a karaktereket, ahogy a csak rá jellemző nyelvhasználattal meséli el a benne élő sztorit.

A kérdés nem az, hogy miről érdemes írni, hanem az:

HOGYAN ÉRDEMES MEGÍRNI, HOGY SIKERES LEGYEN?

Stílus és Technika: Az ötlet

Segít sikeressé tenni a történetet, ha az reflektál az adott korban élő emberek olyan kérdéseire, amelyekre keresik a válaszokat. Olyan kérdések ezek, amelyekre nincsenek egyetemes válaszok, mert mindenki másként értelmezi.

Ilyen az élet és halál kérdésköre, a szerelem, az önállósodás és stabilitás elérése, a biztonságban élés, félelmeink legyőzése. Minden korszak valamilyen módon reflektál a felsorolt témákra, és ha az író képes ezeket figyelembe véve megírni a történetet, vagy eleve úgy tud írni, akkor képes lesz sikeres történetet írni.

A szerelem témakörét nem kell kifejteni, hogyan jelenik meg kalandregényekben. Az önállósodás is elég elcsépelt téma, hiszen a legtöbb fiatalról szóló sztori középpontjában ez áll, vagyis hogyan lesz életképtelen kamaszból felnőtt. Félelmeink legyőzését már az első két témával bőven lehet vegyíteni, hát még egy jó kis thrillerben vagy krimiben. Biztonságban élés. Elég széles a paletta: a háborús történettől a családon belüli erőszakig lehet válogatni, és még a zsánerek sem szabnak határt.

Élet és halál. Ezt bármelyik témával lehet vegyíteni, értelmeztetni, feldolgozni. Lehet ez a fő szál, lehet motiváló erő, lehet megoldás, lehet felismerés – a racionális tudományos megközelítéstől a spirituális reinkarnációig bezárólag szinte bármi.

Stílus és Technika: Elmélkedő – avagy miről érdemes írni?

“Mindenki azt mondja, hogy eredeti dolgokat találtál fel, de valójában ez nem igaz. Ez nem csak úgy kipattan a fejedből. Az ötletek az általad eddig látott felhalmozódott tudásanyagból kerülnek ki. Te csak elraktározod. Aztán amikor eljön a pillanat, hogy létrehozd a saját verziódat, előveszed az elraktározott anyagok legjobb részeit az agyadból. Amikor megpróbálod összetenni a részleteket, ez olyan, mint a kémia. Olyan dolgok történhetnek, amelyre nem is gondoltál.” – George Lucas
James Cameron: A science fiction története

Az ötlet alapja az íróból kipattanó szikra. Azonban nagyon hamar rá lehet jönni, hogy az ötletet már valaki vagy valakik ezerféleképpen feldolgozták. És itt el is megy a kedve az írónak; ahelyett, hogy azon kezdene gondolkozni, hogyan tudná úgy megírni, hogy az jó legyen.

Nem szabad az ötletet eldobni, mert az írót valamiért az a téma foglalkoztatja, különben nem jött volna a szikra. Látott benne valamit. Hogy az alapötletben nincs semmi plusz, mert már más megvalósított valami hasonlót? Akkor gondolkozni kell, hozzátenni a magáét!

Sok tanfolyam azzal csábítja a kezdő írókat, hogy két nap alatt megtanítja mindezt nekik. Ne legyünk naivak. Mindenhez idő kell. A kezdeti ötletből nem lehet két nap alatt kidolgozni a teljes regény történetét, dramaturgiáját, a szereplőket, a helyszíneket.. stb. Az íráshoz nem elég az íróí vagy irodalmi eszközök ismerete, a titok azok használatban rejlik. Járni, olvasni, biciklizni sem két nap alatt tanult meg senki, az írói eszközök tudatos használatához is sok gyakorlás kell.

Mivel minden ember más készségekkel, tudásanyaggal rendelkezik, érdemes személyre szabott tanfolyamot keresni.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Időstop – Hogyan szakítsunk időt az írásra?

Időstop – Hogyan szakítsunk időt az írásra?

“Az idő mindent megold majdanán. Ő pedig nagy úr minden számára, melynek alakja vagyon. Nem mintha akármeddig rendelkezésre állna, de ameddig vagyon, addig egész sok hasznot hajt. Szóval igyekezzetek kiélvezni!”

Murakami Haruki

Hogyan szakítsunk időt az írásra?

Sajnos a legtöbb író nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy csak az írással tudjon foglalkozni. Munka (és esetleg még család) mellett nehéz úgy menedzselni a szabadidőt, hogy elegendő időt tudjon fordítani az írásra. Nehéz, de nem lehetetlen 😊

A rossz hír talán az, hogy nem lehet megúszni a gondolkodást. Ha az író nem tudja, milyen a környezet, nehezebben helyezi el a szereplőket benne, ha nem tudja a karakterek jellemzőit, lapos, unalmas párbeszédek keletkeznek, az olvasó már a 10. oldalnál kitalálja a sztori végét.

Először is érdemes végig gondolni a munkamódszert. Alapvetően két típus létezik: aki mindent jegyzetel, vázlatot, karakterleírást készít és úgy bontja ki a regény cselekményét, és aki csak leül, és ír. Bár látszólag nagyon különböző módszerek, csak egy dolog különbözeti meg egymástól őket, mégpedig az, hogy míg az első típusnak az írás segít átgondolni, felépíteni a sztorit, addig a második típus inkább fejben rakja össze a történetet, és csak akkor kezd el írni, amikor a történet szinte teljesen összeállt. Természetesen egyik író sem csak az egyik vagy csak a másik típus, de érdemes tisztában lenni azzal, hogy milyen munkamódszerrel tud a leghatékonyabban dolgozni.

Mindenféleképpen érdemes vázlatot készíteni arról, hogy melyik fejezetben mi történik, és a karakterekről is, ami segít abban, hogy ne csússzon szét a regény dramaturgiája, megfelelő legyen a kronológia, hitelesek legyenek a szereplők.

Ha ez megvan, az író máris közelebb került a céljához.

Természetesen senki nem tud egy regényt egy szuszra megírni. A regény megírásának ideje nagyban függ a rendelkezésre álló időtől, a gépelés sebességétől, a zavaró tényezőktől (kutya, gyerek, szomszéd, stb.). Annak érdekében, hogy ne legyen stílustörés, fontos, hogy mielőtt az író folytatja a regényt, elolvassa a már kész mű utolsó pár oldalát, így már a regény hangulatát átvéve tudja folytatni az írást.

Érdemes kihasználni az olyan holt időket, mint pl. utazás, mosogatás, amikor van idő arra, hogy az író gondolatban kicsit hosszabban elidőzzön egy-egy karakternél vagy helyszínnél. Ezeket a gondolatokat akár le is lehet jegyzetelni. Itt is fontos, hogy az író tudja, inkább valamilyen okoseszköz áll jobban kézre, vagy a hagyományos jegyzetfüzet és toll.

Sokat segíthet, ha az író kijelöl magának egy célt (naponta/hetente megírok 10-20-50 oldalt) és egy idősávot, amikor csak az írással tud foglalkozni. Nyilván semmi nincs kőbe vésve, de érdemes megpróbálni rendszert vinni az alkotás folyamatába. Lehet, hogy egyik héten hétfőn tudunk időt szakítani az írásra, másik héten csak szombaton, de ez ne álljon a lelkesedés útjába.

A tapasztalat az, hogy ha hosszabb időre félbehagyja az író a regényt, már nem tudja úgy folytatni, hogy egy értő olvasó számára ne legyen észrevehető a stílustörés. (Természetesen ezen egy jó szerkesztő és egy jó korrektor tud segíteni, de néha vállalhatatlanul nagy többletmunkával járna.) Ha a karakterek nem is, a narráció mindenféleképpen változik, hiszen minden nap olvasunk, beszélgetünk, picit változik a saját egyéni nyelvhasználatunk is.

Akkor sem kell kétségbeesni, ha nem sikerül minden a terv szerint, ha egy-egy résszel nehezebben boldogul az író. Érdemes megvizsgálni, hogy vajon ugyanolyan típusú részeknél akad-e el? Ha igen, akkor valószínűleg az írói készségei ebben a témában még nem megfelelőek. (Ezen pl. segíthet személyre szabott írástechnikai tanfolyamunk).

TIPPEK:

Megtalálni a hatékony munkamódszert​

  1. megtalálni a hatékony munkamódszert:
        – vázlatolós vagy inkább gondolkodós típus vagy
        – készítsd el a regény vázlatát, karaktereit
  2. használd ki a holtidőket akár gondolkodásra, akár jegyzetelésre
  3. gondolkodni (ezt sajnos nem lehet megúszni 😊 )
  4. jelölj ki egy idősávot minden héten, amikor csak az írásra tudsz figyelni

Hogyan kezdj neki?

Minden olyan esetben, amikor nem folyamatosan tudsz időt szánni a történet írására, mindig olvasd el az utoljára írt részt. Ez segít felvenni a fonalat és a narrációs stílust (elbeszélői magatartás).
Ugyanis ahogy az embert a hétköznapokban különböző hatások érik, változik a hangulata és sokszor a közlési stílusa is, ezek pedig befolyásolhatják az elbeszélői magatartást. Minél több idő telik el két részlet között, annál nagyobb az esélye az eltérésnek.
Ettől függetlenül a visszaolvasás akkor is jót tehet, ha minden nap tudunk időt szánni az írásra.
 
Hogyan kezdj neki?
  1.  Átnézed, miről is akarsz most írni: fejezet vagy novella, annak tartalma, cselekményei, a cselekményeket befolyásoló tényezők (karakter, események stb.).
  2. Átolvasod az utolsó részt, amit írtál, hogy lásd, hol is tartottál és hogy ráhangolódj az elbeszélői magatartásra.
  3. Végiggondolod, hogyan akarod megírni az adott részt.
  4. Megírod.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

A párbeszéd helyesírása

A párbeszéd helyesírása

„… a központozás egyenrangú a mondanivalóval, sőt néha mégtöbb… Természetesen mindennek az ellenkezője is igaz…”

(Kálnoky László: Eszmefuttatás a költészet mikéntjéről)

A párbeszédek helyesírását illetően leginkább az jelenthet kihívást, hogy mikor, mit kezdünk nagybetűvel, illetve az, hogy hová, milyen írásjelet kell tennünk. Mielőtt a konkrét példákra térnénk rá, tisztáznunk kell azt is, hogy egy párbeszéd kétféle típusú elemből épül(het) fel: egyrészt a szereplők szólama, másrészt pedig az ezek előtt / közben / után álló elbeszélői szólam.

A szereplők szólama a tulajdonképpeni párbeszéd, amivel kapcsolatban általános szabály, hogy gondolatjellel vezetjük fel. Ha szőrszálhasogatóak szeretnénk lenni, mondhatnánk, hogy párbeszédjellel, de ez nem különbözik tipográfiailag a gondolatjeltől. A gondolatjel azonban megkülönböztetendő a szintén gyakran használt kötőjeltől és nagykötőjeltől: ezektől eltérő jellegzetessége a gondolatjelnek, hogy mindig szóközzel kapcsolódik az előtte álló utolsó karakterhez. Máskülönben a nagykötőjellel egyforma hosszúságú, azaz:

1. A legegyszerűbb eset kétségkívül az, amikor a szereplők mondatai úgy következnek egymás után a párbeszédben, hogy azt egyáltalán nem szakítja meg az elbeszélő szólama. Ebben az esetben a szereplők megszólalásait gondolatjellel felvezetve írhatjuk egymás alá, minden mondatot nagybetűvel kezdve. Fontos arra figyelni, hogy a gondolatjel után szóköz következik. A mondatvégi írásjeleket minden esetben ki kell tenni, hiszen semmi nem szakítja meg a párbeszédet, ami miatt egyszerűsítést kellene alkalmazni: a pontot, a felkiáltójelet, a kérdőjelet és a három pontot tehát egyaránt kitesszük. Szinte mintha nem is párbeszédet írnánk: a különbség a helyesírásban mindössze annyi például egy leíráshoz képest, hogy amikor egy szereplő új megszólalása jön, azt új sorba kezdjük, gondolatjel + szóköz kombinációval felvezetve.

Szeretem a feliratos filmeket…

Én is.

Milyen sok közös van bennünk!

Biztos vagy benne?

2. A fentinél némiképp komplikáltabb eset, ha a szereplők párbeszédben elhangzó mondatait közvetlenül megelőzi az elbeszélői szólam, általában egy idéző mondat (pl. mondta az asszony). Ilyenkor az elbeszélőnek a szereplői megszólalást felvezető mondatát nagy kezdőbetűvel kezdjük, és kettőspontot teszünk a végére, majd következhet a szereplők párbeszéde, az 1. esettel teljesen megegyező módon: gondolatjel, melyet szóköz követ + nagybetűvel kezdett mondat + minden esetben kitett mondatvégi írásjel.

Ezt mondta halkan a nő:

Szeretem a feliratos filmeket…

Én is.

Milyen sok közös van bennünk!

A heves reakció csak egy pikírt kérdést váltott ki:

Biztos vagy benne?

3. A következő lehetőség a 2. eset fordítottja, azaz: a szereplő párbeszédben elhangzó mondatát nem megelőzi, hanem követi az elbeszélő idéző mondata (pl. mondta az asszony) vagy bármilyen más hozzátoldás, megjegyzés a narrátortól (pl. az sosem jelentett semmi jót, ami így kezdődött). A szereplők párbeszédét az eddigi esetekhez nagyon hasonlóan kell írni, a különbség mindössze annyi, hogy a mondatvégi írásjelek közül a pontot nem tesszük ki a szereplő mondatának végére (ez nem fejez ki olyan érzelmi-hangulati töltetet, amit külön jelezni kellene, mint pl. egy felkiáltójel vagy három pont, tehát egyszerűsíteni kell). A felkiáltójelet, kérdőjelet és három pontot viszont minden esetben ki kell írnunk a szereplő mondatának végére. A szereplői megszólaláshoz gondolatjellel toldjuk hozzá az elbeszélő idéző mondatát vagy bármilyen megjegyzését, a gondolatjel előtt és után is szóköz áll. A párbeszédet követő elbeszélői szólamot kisbetűvel kezdjük, ponttal zárjuk.

Szeretem a feliratos filmeket… – mondta halkan a nő.

Én is válaszolta a férfi.

Milyen sok közös van bennünk! – az sosem jelentett semmi jót, ami így kezdődött.

Biztos vagy benne?

4. A legkomplikáltabb eset a párbeszédek helyesírását illetően kétségkívül az, hogyha az elbeszélői szólam a szereplők mondatai közé ékelődik, és nem pedig tisztán megelőzi vagy követi a párbeszédben elhangzó szereplői megszólalásokat, mint a 2–3. esetben.

4.1 Ezen belül a viszonylag komplikált eseten belül a legegyszerűbb, ha egyazon szereplői megszólalás során elhangzó két önálló mondat közé ékelődik be az elbeszélő szólama a párbeszédben. A szereplő első mondatát és az utána következő elbeszélői szólamot ugyanúgy írjuk, mint a 3. esetben. A kérdés csupán annyi, hogy ezt követően hogyan kell helyesen írni az új mondattal folytatódó szereplői megszólalást: gondolatjellel kell felvezetni (amely előtt és után is szóköz áll), ezután írhatjuk a szereplő új mondatát nagy kezdőbetűvel, a mondat végére pedig minden írásjelet ki kell tenni, a pontot is, hiszen nem toldjuk már meg semmivel ezt a részt, jelölni kell a végét.

Képletszerűen: gondolatjel + szóköz + nagybetűvel kezdett szereplői mondat, amelynek végére a ponton kívül minden írásjelet ki kell tenni + szóköz + gondolatjel + kisbetűvel kezdett elbeszélői szólam, amely (általában) ponttal zárul + szóköz + gondolatjel + nagybetűvel kezdett új szereplői mondat, amelynek a végére minden írásjelet ki kell tenni, a pontot is, hiszen az egész zárul.

Szeretem a feliratos filmeket! – mondta halkan a nő. – Te is?

Én is válaszolta a férfi. – De a szinkronizáltakat jobban.

4.2 Előfordulhat az is, hogy az elbeszélő szólama a nem a szereplő két különálló mondata közé ékelődik, hanem a szereplő egy mondatán belülre. Ebben az esetben a mondatba beékelődő elbeszélői megjegyzést gondolatjelpárral toldjuk be (a gondolatjelek előtt és után is szóköz áll), és kisbetűvel kezdjük, hiszen nem egy külön mondat – ebből fakadóan írásjelet sem teszünk a végére.

Képletszerűen: gondolatjel + szóköz + nagybetűvel kezdett szereplői mondat + szóköz + gondolatjellel felvezetett kisbetűs elbeszélői szólam + szóköz + gondolatjel + szóköz + kisbetűvel folytatódó szereplői mondat, amelynek a végére minden írásjelet kiteszünk.

Pár éve már igazán – mondta halkan a nő – megszerettem a feliratos filmeket.

Én is.

Ezen az aleseten belül is speciális eset, ha az elbeszélő szólama tagmondathatáron ékelődik be a párbeszédben elhangzó szereplői mondatba, a magyar nyelvben ugyanis a tagmondatokat vesszővel választjuk el: pl. Én is, de a szinkronizáltakat jobban. A tagmondathatárokat elválasztó vessző ebben az esetben a gondolatjelpárt záró gondolatjelhez tapad szóköz nélkül, mondhatni: közvetlenül a szereplő második tagmondata előtt áll, hiszen az a szerepe, hogy a szereplő két tagmondatát elválassza, az ebből a szempontból mellékes, hogy a két szereplői tagmondat közé egy elbeszélői megjegyzés is beékelődik.

Képletszerűen: gondolatjel + szóköz + nagybetűvel kezdett szereplői mondat + szóköz + gondolatjellel felvezetett kisbetűs elbeszélői szólam + szóköz + gondolatjel és hozzá tapadó vessző + szóköz + kisbetűvel folytatódó szereplői mondat, amelynek a végére minden írásjelet kiteszünk.

Szeretem a feliratos filmeket.

Én is válaszolta a férfi –, de a szinkronizáltakat jobban szeretem.

4.3 Elképzelhető az is, hogy egyazon szereplői megszólalás során elhangzó két önálló mondat közé ékelődik be az elbeszélői szólam a párbeszédben, azonban nem pusztán egy rövid idéző mondat a narrátori megszólalás, mint a 4.1 esetben (mondta halkan a nő), hanem hosszabb, többmondatos kiegészítés, hozzátoldás, pl. a szereplők vagy a szituációk leírása. Ekkor ugyanúgy kell eljárni, mint a 4.1 esetben, a különbség mindössze annyi, hogy az elbeszélői hozzátoldás az elbeszélő első mondata után még folytatódik akár több, nagybetűvel kezdett, írásjellel lezárt mondattal. Ezeket értelemszerűen a gondolatjelpár közé írjuk, amelyek jelzik, hogy ez a szólam beékelődik a szereplő párbeszédben elhangzó mondatai közé.

Szeretem a feliratos filmeket – mondta a nő, és oldalra sandított. Közben a telefonjával babrált. Egészen beesteledett. – Te is?

Formázási segédlet

És mindezt hogyan tudod megvalósítani az ismertebb szövegszerkesztőkben (MS Word, LibreOffice)?

További írástechnikai tippek és trükkök

Keresd fel a „Stílus és Technika” írástechnikai csoportunkat a Facebookon.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

A történet mondanivalója

A történet mondanivalója

Kurzusaink során rendszerint felteszem az alábbi kérdést:

Mi a történet legfontosabb eleme? 

Az alábbi válaszok közül választhat a hallgató:
– a mondanivalója
– a történetvezetés
– a cselekmény
– a karakter
– az információadagolás
– a szöveg ritmusa
– a párbeszéd
– a leíró rész
– milyen zsánerben íródik.

A legtöbb író arra összpontosít, hogy robot módjára a begyakorolt elemek sorozatát végezze, ahelyett, hogy a megtanult írástechnikákat improvizálva használnák egy történet megírásában. – Donnie Yen után szabadon

A legtöbben a mondanivalóra szavaznak, miközben maguk sem tudják, hogy az általuk írt történetnek mi a mondanivalója. Ez a feltételezés abból indul ki, hogy a legtöbb kezdő író mindenáron el akar mondani valamit, legfőképp a saját érzéseit, azaz figyelemre vágyik. Mondjuk ez nem rossz kezdés, hiszen ha az íróra figyelnek, akkor olvasottá, a későbbiek során sikeressé is válhat. A másik hibás feltételezés a hazai írástechnikai tanfolyamokon rosszul rögzült módszerből ered, amikor Egri Lajos: A drámaírás művészetére alapozva akarnak írástechnikát oktatni. Ebből a nagyon szuper könyvből kiemelték többek közt a premisszát, ami Egri Lajos értelmezésében meg kell hogy határozza a történet mondanivalóját is. Itt követték el azt a hibát, hogy nem szövegkörnyezetben értelmezték ezt a kijelentést, hanem kiragadták belőle, ez pedig ahhoz vezetett, hogy az írást tanulni vágyó szerzők százait vitték az évek alatt tévútra, akik nem értik, miért is nem tudnak egyről a kettőre jutni.

Ha valaki figyelmesen olvassa Egri Lajos könyvét, ami a drámaírásról (és nem a regényírásról!) szól, akkor azt is észreveszi, hogy Egri a színházi darabok azon fajtájáról ír, amelyekkel a drámaíró közvetíteni akar valamilyen üzenetet a közönség számára. Ő abból indult ki, hogy a színháznak és egyes művészeti ágaknak is társadalomformáló szerepe van, ezért a művészi alkotásoknak mondanivalóval kell rendelkeznie, amivel a társadalom felé a premisszában megfogalmazott üzenetet közvetítjük.

Amikor a hallgatókkal eljutunk idáig, felteszem az újabb kérdést nekik:

Üzenetet akarsz küldeni vagy szórakoztató irodalmat írni? 

A válaszok itt már megoszlanak, mert ki ezt, ki azt, ki mindkettőt.

Ez a momentum nagyon sok kezdő írót rádöbbent, eddig fogalma sem volt, mit akar az írással elérni, ami pedig szükséges ahhoz, hogy értelmet nyerjen számára az írás, valamint az, milyen ábrázolási módokat kell elsajátítania és a későbbiek során alkalmaznia, hogy a történeteit jól tudja megírni.

Ám, hogy az alap kérdést se hagyjam megválaszolatlanul: A mondanivaló kivételével mindegyik ugyanolyan fontos a történet szempontjából.

Fel szokott merülni, hogy ha nincs mondanivalója, akkor miről szól a regény? A regény szólhat bármiről. Szerelemről, árulásról, reményről, küzdelemről, életről, halálról, vagy akár ezek mindegyikéről, azonban egyik sem mondanivaló. Ezek önmagukban nem hordoznak üzenetet, és nem is szabad, hogy egy regény írásakor mindenáron üzenetet akarjunk közvetíteni az olvasó felé. Egy művészi alkotás akkor tud a leghatásosabb lenni, ha nem vezetni akarjuk az élvezőjét, hanem hagyjuk, hogy a mű mindig mást tudjon neki adni, attól függően, éppen milyen lelkiállapotban vagy életszakaszban találkozik vele. Nevezhetjük ezt egyfajta Rorschach-tesztnek is. Azonban szeretném ismételni magamat, hogy amikor szórakoztató irodalmat írunk, az a cél, hogy szórakoztassunk, és nem szabad mondanivalókon, üzeneteken gondolkoznunk. Teljesítenünk kell a célt, hogy szórakoztassunk.

Sokan úgy gondolják, akkor így sokkal könnyebb lesz megírni azt a regényt. El kell keserítsem őket, sajnos nem. A karaktereknek, párbeszédeknek, leíró részeknek, fordulatoknak mind jól megírva a helyükön kell lenniük. Ráadásul ugyanúgy egy mondatban meg kell tudni határozni, hogy miről is szól a történet.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.