A történet mondanivalója

A történet mondanivalója

Kurzusaink során rendszerint felteszem az alábbi kérdést:

Mi a történet legfontosabb eleme? 

Az alábbi válaszok közül választhat a hallgató:
– a mondanivalója
– a történetvezetés
– a cselekmény
– a karakter
– az információadagolás
– a szöveg ritmusa
– a párbeszéd
– a leíró rész
– milyen zsánerben íródik.

A legtöbb író arra összpontosít, hogy robot módjára a begyakorolt elemek sorozatát végezze, ahelyett, hogy a megtanult írástechnikákat improvizálva használnák egy történet megírásában. – Donnie Yen után szabadon

A legtöbben a mondanivalóra szavaznak, miközben maguk sem tudják, hogy az általuk írt történetnek mi a mondanivalója. Ez a feltételezés abból indul ki, hogy a legtöbb kezdő író mindenáron el akar mondani valamit, legfőképp a saját érzéseit, azaz figyelemre vágyik. Mondjuk ez nem rossz kezdés, hiszen ha az íróra figyelnek, akkor olvasottá, a későbbiek során sikeressé is válhat. A másik hibás feltételezés a hazai írástechnikai tanfolyamokon rosszul rögzült módszerből ered, amikor Egri Lajos: A drámaírás művészetére alapozva akarnak írástechnikát oktatni. Ebből a nagyon szuper könyvből kiemelték többek közt a premisszát, ami Egri Lajos értelmezésében meg kell hogy határozza a történet mondanivalóját is. Itt követték el azt a hibát, hogy nem szövegkörnyezetben értelmezték ezt a kijelentést, hanem kiragadták belőle, ez pedig ahhoz vezetett, hogy az írást tanulni vágyó szerzők százait vitték az évek alatt tévútra, akik nem értik, miért is nem tudnak egyről a kettőre jutni.

Ha valaki figyelmesen olvassa Egri Lajos könyvét, ami a drámaírásról (és nem a regényírásról!) szól, akkor azt is észreveszi, hogy Egri a színházi darabok azon fajtájáról ír, amelyekkel a drámaíró közvetíteni akar valamilyen üzenetet a közönség számára. Ő abból indult ki, hogy a színháznak és egyes művészeti ágaknak is társadalomformáló szerepe van, ezért a művészi alkotásoknak mondanivalóval kell rendelkeznie, amivel a társadalom felé a premisszában megfogalmazott üzenetet közvetítjük.

Amikor a hallgatókkal eljutunk idáig, felteszem az újabb kérdést nekik:

Üzenetet akarsz küldeni vagy szórakoztató irodalmat írni? 

A válaszok itt már megoszlanak, mert ki ezt, ki azt, ki mindkettőt.

Ez a momentum nagyon sok kezdő írót rádöbbent, eddig fogalma sem volt, mit akar az írással elérni, ami pedig szükséges ahhoz, hogy értelmet nyerjen számára az írás, valamint az, milyen ábrázolási módokat kell elsajátítania és a későbbiek során alkalmaznia, hogy a történeteit jól tudja megírni.

Ám, hogy az alap kérdést se hagyjam megválaszolatlanul: A mondanivaló kivételével mindegyik ugyanolyan fontos a történet szempontjából.

Fel szokott merülni, hogy ha nincs mondanivalója, akkor miről szól a regény? A regény szólhat bármiről. Szerelemről, árulásról, reményről, küzdelemről, életről, halálról, vagy akár ezek mindegyikéről, azonban egyik sem mondanivaló. Ezek önmagukban nem hordoznak üzenetet, és nem is szabad, hogy egy regény írásakor mindenáron üzenetet akarjunk közvetíteni az olvasó felé. Egy művészi alkotás akkor tud a leghatásosabb lenni, ha nem vezetni akarjuk az élvezőjét, hanem hagyjuk, hogy a mű mindig mást tudjon neki adni, attól függően, éppen milyen lelkiállapotban vagy életszakaszban találkozik vele. Nevezhetjük ezt egyfajta Rorschach-tesztnek is. Azonban szeretném ismételni magamat, hogy amikor szórakoztató irodalmat írunk, az a cél, hogy szórakoztassunk, és nem szabad mondanivalókon, üzeneteken gondolkoznunk. Teljesítenünk kell a célt, hogy szórakoztassunk.

Sokan úgy gondolják, akkor így sokkal könnyebb lesz megírni azt a regényt. El kell keserítsem őket, sajnos nem. A karaktereknek, párbeszédeknek, leíró részeknek, fordulatoknak mind jól megírva a helyükön kell lenniük. Ráadásul ugyanúgy egy mondatban meg kell tudni határozni, hogy miről is szól a történet.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

A történetírás – Hol is kezdjem? 2.

A történetírás – Hol is kezdjem? 2.

Az előző bejegyzésben nagy vonalakban felvezettem, hol is érdemes kezdeni, ha történetet szeretnél írni, ebben pedig folytatom, miként is indulj el.

Feltételezem, hogy az alap készségek, mint helyesírás, jó fogalmazó készség és az írói képzelet mind rendelkezésre állnak, tehát nem fogok külön kitérni egyetlen mozzanatnál sem, hogy ez kizárólag akkor fog működni, amennyiben a megfogalmazás megfelelő és egyebek.

Ahány író annyi módszer lehetséges egy-egy történet megírásában. Míg az egyiknek elég egy szikra, és máris teleír hosszú oldalakat, addig a másik aprólékosan felépít mindent, és amikor ezzel kész, csak akkor lát neki az írásnak. Ezek az eltérő módszerek az emberek szemléletmódjából adódnak. Az egyik szerző szociálisan érzékeny, a másik elvész az elemzésekben és adatokban, a harmadik pedig szeret lehengerlő lenni, vagy az előbbi három egyvelege. Bármely megközelítés alkalmas arra, hogy a történet jól legyen megírva.

A kezdő íróknál az szokott sok időt elvinni az első években, hogy megtalálják a nekik megfelelő írási módszert. Sokszor élnek át kudarcot, mivel a legtöbb elérhető anyag nem kezeli rugalmasan ezt a kérdést, hanem merev szabályrendszerek alapján vezetik a kezdő írót. Az más kérdés, hogy az az író, aki áterőszakolja magát egy ilyen anyagon és aszerint tanul meg történetet írni, beragad a szabályrendszerekbe, és képtelenné válik igazán jó történeteket írni, mivel elveszti a kreatív alkotás legfontosabb részét: a rugalmasságot.

Tehát sosem az a lényeg, hogy kezdő íróként valaki azonnal Örkény egyperceseket írjon, netán az új Háború és békét. Sokkal fontosabb, hogy megtalálja a neki megfelelő módszert. Ha ez megvan, jöhet a saját hang, a saját stílus, amitől igazán egyedi lesz a történet, ami igazából meg tudja különböztetni a többi ugyanilyentől.

A saját stílus meglelése sem megy azonnal. Évek gyakorlása szükséges. Ráadásul a saját stílus nem egyenlő a zsánerrel, azaz nem arról van szó, hogy azt találja meg az író, melyik zsánerben tud jól írni. Stílus alatt az író által alkalmazott narratív jellemzőket értem, amellyel az általa elképzelt történetet ábrázolja. Ha figyelmesen olvassuk egy-egy kiemelkedő író művét, szinte kivétel nélkül mindnél felfedezhetőek ezek az egyedi ábrázolásmódok. Ezt legtöbbször akkor vesszük észre, amikor más írását olvasva felfedezzük az Orwell-i, Kafka-i, Rejtő-i vagy Karinthy-s behatásokat, jellemzőket.

Saját, egyedi stílust úgy lehet elérni, ha elengeded magad, kizársz minden olyat a gondolataidból, képzeletedből, ami a való világban, a tudatos létezésben zavar. Az alkotás során teljes mértékben önmagadnak kell lenned, még akkor is, ha az életed egy nagy színjáték bármilyen ok miatt. A képzeletedben tudnod kell önmagad lenni, legalább ott ne zárd magad korlátok közé.

Ha ezek alapján gyakorlod az írást, idővel kiforr az egyediség, és idővel – ha odafigyelsz rá – tudatos szintre emelheted és képes leszel rutinból csinálni.

Stílus és Technika: zsánerek

Szóba került a zsáner, ami szintén fontos, amikor egy történetet meg akarunk írni. Amikor kitalálunk egy sztorit, mindig tisztában kell lenni azzal, hogy az milyen közegben tud működni, illetve tudnunk kell a történet köré felépíteni a megfelelő környezetet. Ezért nem szabad sosem egy zsánernél leragadni, mivel egy összetett történetnél mindenféle zsáneri hatás előfordulhat. Tehát ha valaki csak a thriller zsáneri jellemzők szerint ír történeteket, akkor nem nagyon lesz képes romantikus jelenetet írni a történetébe, mivel az ábrázolásmódja suta lesz.* És ez igaz bármely más esetben is. Persze lehet azt mondani, mit keres egy romantikus jelenet egy thrillerben, én pedig azt mondom, ha mindig szimpla thrillert ír valaki, idővel unalmassá válik. Stephen King sem mindig ugyanúgy írja meg a regényeit, néhol belesző némi misztikumot, fantasy-t vagy sci-fi-t. Ettől tudnak működni a regényei. Tudni kell a zsánerek közt átjárni, akár egy alkotáson belül is. Ezért fontos mindnek a jellemzőit megismerni és azokat megfelelően alkalmazni, ami szintén gyakorlással érhető el.

Mondhatnám, hogy megint mennyi mindent leírtam, amire figyelni kell, és még el sem kezdtük a történetet írni.

Ott kezdődik az egész történetírás, amikor az első sorok leírásra kerülnek. Ezt egyedül a képzelgésünk előzi meg, amikor az első jelenet vagy egy teljes témakör száguld velünk szembe, és a képzeletünk ablaktörlőjén szétkenődve igyekszünk összeszedni a darabkákat, hogy történetté gyúrjuk össze.

A képzeletünkben lejátszódó történetek mindig teljesek. Benne vannak a képek, mellé társulnak az érzetek, érzések, hangulatok; néha illatok. Amikor visszaolvassuk a leírtakat, újra átéljük az egészet. Itt szokott előfordulni az első hiba történetíráskor. Általában, amikor leírjuk a képzeletünkben életre kelt eseményeket, nem fejtjük ki megfelelően, és ezt íróként nem is vesszük észre, mert amikor újraolvassuk, az agyunk automatikusan kiegészít mindent, ezért teljesnek érezzük. Aztán meg értetlenül állunk azelőtt, hogy akinek odaadtuk olvasni, az mit nem ért, és miért nem érzi azt, amit mi.

A másik eset, amikor valaki annyira szeretné kifejteni a gondolatait, hogy a mondat végére már azt sem lehet tudni, mivel kezdtünk; vagy túl részletesen, szabatosan akarja leírni, ezzel unalmassá téve az ábrázolást. Meg kell tanulni az egyensúlyt, amolyan főzősen. Alapanyag ennyi, sóból annyi, a borsból egy kevés, és kész a finom ebéd.

Ne felejtsük el megemlíteni a szöveg ritmusát, ami gördülékennyé teszi az olvasást. Amennyiben a leíró rész, azaz az ábrázolni kívánt jelenet nem indokolja az ettől való eltérést, oda kell figyelni, mikor milyen hosszúságú mondatokat írunk, és ezek miként váltják egymást. Arra is nagy gondot kell fordítani, hogy a mondatokban milyen kifejezéseket írunk, amelyek szintén a gördülékeny olvasást segítik elő. Gyakori hiba, amikor más nyelvi környezetbe tartozó kifejezést alkalmazunk, vagy úgymond „kiugrik” a szövegkörnyezetből a szó. (A mondattal, mint ábrázolási eszközzel a későbbiekben foglalkozunk, például milyen leíró résznél, milyen hosszúságú mondatokat célszerű alkalmazni.)

Az olvasás élményét az is nagyban tudja rontani, ha a mondatokat rendre névelővel kezdjük. Az ilyen mondatkezdések zavaróak. A szövegben éppen ezért figyelni kell erre. Az ilyen szöveg rossz élményt hagy az olvasóban. A sok negatív vélemény pedig az írónak nem fog jól esni.

(Remélem ennyi elég elrettentő példának)

Stílus és Technika: történetírás és zsáner

Amivel még sokat tudunk tenni történetünk szélesebb körű ismertségéhez, ha közérthetően fogalmazunk. Kerüljük a nyakatekert, speciális és szakkifejezésekkel tarkított mondatokat. Már amennyiben nem E/1-es narrációt használunk, és az elbeszélő személyisége ilyen. Viszont ebben az esetben ügyelni kell arra, hogy az ábrázolásból egyértelmű legyen, miről is hadovál a mesélő.

Végül szeretnék kitérni arra, hogy bármilyen történet írásánál figyelmet kell fordítanunk annak jellemzőire. Teljesen másként írunk meg egy novellát, elbeszélést, tárcát vagy regényt, mások a formai és tartalmi elvárások. A zsánerírók körében a regény- és novellaírás az elterjedt, és sokszor a vélemények is ezek szerint fogalmazódnak meg egy-egy alkotással kapcsolatban, mivel a művet olvasó nem képes elvonatkoztatni a benne rögzült, zsánerekre jellemző formáktól. Így mindig olyat keres adott írásban, ami soha nem is volt benne. Egy ilyen negatív véleménnyel pedig akár el is veheti az amúgy írói készséggel megáldott alkotó kedvét. Adott alkotást mindig aszerint kell kezelni, értékelni, ami, és nem amit elvártunk tőle.

„Az elvárás az író legnagyobb ellensége.”

Szerintem itt le is zárom, hogy a történetet miként kezdjük el, mivel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy „Miről írjunk?”.

“Sokszor megragadtam a tollat, de újra le is tettem mindannyiszor, mert nem tudtam, mit írjak. Mikor egyszer így töprenkedem, előttem a papír, fülem mögött a toll, könyököm az íróasztalon, állam pedig a tenyerembe hajtva, s eszemet szüntelen azon járatom, mit írjak: betoppan hozzám egy értelmes elmés barátom, aki látván, mennyire elmélyedtem gondolataimban, okát kérdezi; én, nem akarván előtte eltitkolni, bevallom, hogy a Don Quijote történetéhez szánt bevezetőről töprenkedem, de annyi bajom van vele, hogy már-már nemcsak a bevezetőről akarok lemondani, hanem még a nemes lovag hőstetteit sem szándékozom napvilágra hozni.
 
“Mert mondd csak, hogy is ne lennék zavarban, ha elgondolom, mit fog szólni az a régi törvényhozó, akit közönségnek neveznek,…”

Miguel de Cervantes Saavedra: Don Quijote

*A későbbiek során még kitérünk az írók rögzült kliséire, amelyek ugyanilyen ártalmasak a történetre.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

A történetírás – Hol is kezdjem?

A történetírás – Hol is kezdjem?

Sokan úgy vélik, hogy aki történetírásra adja a fejét az olvasson sokat, és ha a leendő felfedezett – egy bizonyos – zsánerben akar írni, akkor a zsáner minden könyvét, egészen a kezdetektől indulva.

Attól, hogy valaki sokat olvas, még nem lesz író. Főleg nem jó író. Maximum is csak jó olvasó válhat belőle. Egy jó, értő olvasó. Történetet írni és olvasni nagyon nem ugyanaz!

A nyelvtan és a nyelvhelyesség megfelelő ismerete és tudatos használata az alapja annak, hogy az író olyan formában tárja az olvasó elé gondolatait, ahogyan a fejében létrejött a történet, és ahogyan azt ábrázolni akarta.

Ez az alap. Mi kell még? Hiszen egy történetben vannak szereplők, helyszínek, tárgyak, színek, hangulatok, és még sok minden más.

A felsoroltak mind adják magukat, írj! Írj a szereplőről, írj a helyszínről, írj a színekről, írj a tárgyakról! Mindenről írj, ami szerinted benne lehet egy történetben. De még ne a történetet írd! Azokat írd le, amelyekből egy történet felépül.

Mondjuk kezdd az egyik szereplővel. Írd le, hogyan néz ki, mit szeret, hol él, kik a szülei, milyen gyerekkora volt, mit csinál, miért csinálja, stb. Azután írd le, hogy ezt a karaktert miként látja mondjuk egy tanár, egy rendőr, egy élelmiszer eladó, egy kölyök a grundról, egy buszsofőr, aki majdnem elgázolta; az ügyfél, akinél TV-t szerelt, stb. És fordítva is tedd ezt meg! Majd azokról is írj egy részletes leírást, akiknek a szemszögéből láttattad az első karaktert. Pár oldalt, jobb esetben pár százat teleírhatsz, mire ezzel a feladattal végzel.

Ha ügyes voltál, eddigre már van legalább két-három tucat karaktered. Írd le, melyik mit lát mondjuk a Hősök teréből. Milyennek látja, mit néz meg ott, miért megy oda, stb.

Írj a hangulatokról! Próbáld meg száz- és százféleképpen megjeleníteni, az eddig megalkotott karakterek által is leírni, hogy egy-egy hangulatot miként élnek meg, milyen hatással vannak rájuk, mit vált ki belőlük. Jelenítsd meg hasonlatokkal az érzéseiket. Legyenek bennük hullámvölgyek, katarzisok, mélypontok. Mindegyiken menjenek végig, és ezeket érzékeltesd az olvasóval. „A darázscsípés fáj.” – ez tényközlés. Ahogyan az is: „A darázscsípés fájdalmat okozott a karakternek.” De ebből csak az az olvasó tudhatja, mit él át a karakter, akit már csípett meg darázs, és azt sem mindenki hasonló módon éli át. Azt kell bemutatni, a karakterre milyen hatással volt.

„Könnyek gurultak le az arcán, elhomályosuló tekintetével még látta, hogy egy járókelő felé rohan. Nyelve dagadni kezdett, a forró nyári levegő egyre nehezebben talált utat a tüdejébe. A fejében hirtelen ezer szikra robbant.
Órákkal később tért magához. Fejét tompán fogta közre valami. Odanyúlt, és keze puha anyagot tapintott, fejébe éles fájdalom nyilallt. Ahogy enyhült a sajgás, képes volt megint a külvilágra figyelni. Körülötte világoszöld csempés falak, a plafonon neoncsövek. A mindent átható fertőtlenítő szaga tudatosította benne, hogy hol van.”

Ha ezekkel megvagy, jöhet az a rész, amikor az eddig megírtakat úgy írod meg, mintha külső szemlélő lennél, vagy mint egy mesélő, aki kitalálta vagy hallotta a leírtakat, és most elmeséli másnak.

Jól megírni egy történetet, és egy jó történetet jól megírni nem ugyanaz. Vannak írók, akik ugyan jól írnak, de nem jót. Vagy fordítva. Aztán ott vannak azon kevesek, akik képesek ezt a kettőt egyszerre alkalmazni.

Egy jól megírt történet közérthető. Ez nem jelenti azt, hogy nem használhatunk idegen vagy kitalált szavakat, azonban arra mindig figyelni kell, hogy a szövegkörnyezetből az olvasónak egyértelmű legyen, mi is a jelentése annak a szónak. (Előfordulhat olyan, hogy szándékosan alkalmazunk érthetetlen kifejezéseket, esetleg a történet jelenete szándékosan kerül olyan környezetbe, hogy a karakter és vele együtt az olvasó sem ért semmit. Azonban ez már egy ábrázolási megoldás, erről majd egy későbbi fejezetben írok részletesebben.)

Lényeges elem a történet felépítése, mivel egy történet sok mindenből épül fel. A klasszikus történetvezetés a népmesei, mítoszi vonulatot másolja. Azaz, a főszereplő (és társai) vagy közvetlenül vagy közvetve érintettek egy problémában, amelyet hasznos segítséget nyújtó mellékszereplők vagy tárgyak (fantasy esetében varázslat vagy mágikus tárgy, scifi-nél valamilyen tech tárgy) közreműködésével megoldanak. Ez így egy szimpla A pontból B pontba jutós történet. Lehet bonyolítani A→B→C vagy A→C→B, A→C→B→D, D→C→A→B, és így tovább.

Az ilyen alapokra épülő történetek az alábbi felépítéssel rendelkeznek:
1. bevezetés
– előkészítés
2. tárgyalás
– bonyodalom
– kibontakozás
– tetőpont
3. befejezés
– megoldás.

De tapasztalhatjuk, már ez sem olyan kialakítás, amihez szükséges ragaszkodnunk. Vannak történetek, amelyek eltérnek ettől. Vagyis ez a három tetszés szerint variálható. Hogy melyik célravezetőbb a történet szempontjából, azt adja maga a történet és az író narratív eszközei. Számos példa van arra, hogy egy történet bármely kivitelezési móddal is tud jól működni.

A klasszikus kalandtörténetekben mindig abból indulunk ki, hogy a főszereplő és társai valamiért oda kerülnek, ahová, és jellemükből adódóan reagálnak az adott szituációra, ami végül konfliktust eredményez; ezért a történet szereplői cselekedni kezdenek, az így létrejövő hatásoknak mindig van ellenhatása, ami végül vagy egy megoldásban teljesül ki vagy újabb problémát okoz (és máris elértünk egy többmenetes történethez). A cselekvések során a főszereplő és társai arra törekszenek, hogy az őket cselekvésre késztető “ellenfél” általi erőszakot* megszüntessék. (Gondolj vissza arra, az általad megalkotott karakterek miként állnak egy-egy helyzethez!)

*az erőszaknak több formája van, nem kizárólag fizikai erőszakról lehet szó. Ebben az esetben minden olyan megnyilvánulást erőszaknak nevezünk, amely olyan befolyást gyakorol a környezetére, ami közvetlenül vagy közvetve érinti a karaktert és társai-t, vagy felkérik a karaktert és társai-t, hogy szüntessék meg ezt az erőszakot. És most nem térünk ki az erőszak irányaira, ami szintén lehet egy narratív eszköz a történetben.

Hogy valaki magasan képzett író legyen, fontos, hogy elsajátítsa az alapokat, de képes legyen az önálló kreativitásra, sokoldalúságra és a különféle stílusok közötti váltásra. – Donnie Yen után szabadon

Nehéz megmondani, hogy melyik ötletet miként lehet jól kivitelezni. Itt jön képbe az olvasás. A mások által megírt és sokak által kedvelt, olvasott regény adhat némi képet arról, melyik elképzelést miként írták már meg eddig, vagyis milyen írástechnikai eszközöket alkalmaztak. Hogyan adagolták az információt, miként ábrázolták a karaktereket, milyen írói képeket alkalmaztak, milyen nyelvezetet használt az író a narrátor megszólaltatásához. Azonban az, hogy valaki már megírta egy adott ötlet és probléma megoldását, nem jelenti azt, hogy ahhoz hasonlóan ne tudná valaki jobban, vagy annyira jól megírni, hogy az ne lehetne sikeres. Példaként: Agatha Christie vagy Jo Nesbø, Daniel Defoe vagy Andy Weir, Robert Merle, Margaret Atwood vagy Moskát Anita.

Azon is múlhat, mennyire nyerő a történeted, ha nézőpontot váltasz, ahogyan Paula Hawkins: Lány a vonaton című könyvében látható. Ha jobban megnézed, ez a regény sem más, mint egy klasszikus nyomozós krimi, annyi különbséggel, hogy itt a történetet nem a nyomozó hatóság embereinek szemszögéből látod, hanem egy szemtanúéból, aki úgy látja a dolgokat, ahogy. Ettől függetlenül a történet a klasszikus krimik mesélési metódusait követi.

Egy jó történet jól megírásához elengedhetetlen, hogy a megfelelő nézőpontot és narrációs stílust válasszuk a történet elmeséléséhez, viszont erre nincs tuti recept. Még akkor sem, ha tisztában vagy azzal, a kortársak, vagy az “öregek” hogyan írták meg a könyveiket. Leginkább magára az íróra van szükség, mint közvetítő közegre. Ha az író képes elsajátítani a megfelelő alapokat, ahhoz társít egy egyedi látásmódot (narrálást), akkor van esélye arra, hogy kitűnjön a többiek közül. Még akkor is, ha nem olvasta zsánere könyveinek tucatjait.

Természetesen ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy zsáneríró legyen, ismerje az adott zsáner sajátosságait, stílusjegyeit. Az ilyen törekvésnek megvan az a hátulütője, hogy beszűkül az író látótere, ami idővel a történetek színvonalának rovására megy. Ha megfigyeljük a kiemelkedő zsánerszerzőket, akkor ők sosem azért úgy írták meg regényeiket, mert zsánert akartak írni, hanem mert a sztorijaikat abban a közegben tudták elképzelni, abban a közegben tudtak olyan konfliktust kiváltó helyzeteket teremteni, amiben a történet működőképes volt. Nyilván erre is van ellenpélda, mint Viktor Pelevin, aki olyan környezetbe tud konfliktust helyezni, amire alapból nem gondolna az ember, és a legfélelmetesebb az ő történetei esetében, hogy működik és minden a helyén van.

Nem esett még szó a zsáneri sajátosságokról. Első és legfontosabb, hogy ha mégis valamely zsánerben szeretnél alkotni, akkor azt kizárólag úgy tudod elérni, ha a tudásodat az adott területen magas szintre hozod. Ha krimit akarsz írni, kőkemény krimit, akkor a kriminálpszichológia csak egy kis része, amit ismerned kell. A sci-fi esetében kérdéses, milyen tudományos terület általi behatás okozza a történet konfliktusát. Biológia? Kémia? Fizika? Csillagászat? Vagy ezek egyvelege? Akkor Michio Kaku és Stephen Hawking munkássága csak az alapok, amelyekkel meg kell ismerkedned. Történelmi regény? Ismerned kell az adott kort, jobban, mint amiben most élsz. Társadalmi berendezkedés, történelmi események, törvények, szokások, rendelkezések, hagyományok, világképek, öltözködés, ételek, hiedelmek, babonák, beszéd, szójárás, stb. És így tovább.

A fent leírtak leginkább a kalandtörténetekre* érvényesek. Amennyiben Te olyan író akarsz lenni, aki az irodalomban inkább mint művész szeretne alkotni, abban nem tudok segíteni. Csak egyetlen tanáccsal: Írj! Írj úgy, ahogyan senki más! De ne keverd össze az értelmetlen és érthetetlen írást a művészi alkotással! Nem ugyanaz.

*kalandregény: szórakoztató irodalom, központjában az érdekesség van (romantikus nyállányregényektől a krimin keresztül a hard sci-fi-ig bezárólag)

Folytatás, amiben további információk találhatóak, hogy hogyan jussunk el a regény vagy novella megírásáig, amelyeknek nagy esélye lehet könyvkiadásban megjelenni: A történetírás – Hol is kezdjem? 2.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

A szerkesztés

A szerkesztés

A szerkesztő képes az író szemével látni a történetet, és annak ábrázolásának sajátosságai alapján értelmezni az egészet.

Szerkesztés során a beérkező kézirat nélkülözhetetlen részét képezi a szinopszis, esetleg egy rövid vázlat a történetről, ami nem kizárólag annak tartalmát mutatja be, hanem az írói elképzelést is. Ez nagyon fontos, mivel nagyban segíti a szerkesztő munkáját, mert nem vesz el időt, hogy kitalálja, mivel mit akart kifejezni az író. Tehát van egy viszonyítási alap, amihez igazodva könnyebb megállapítani, az írónak sikerült-e a saját elképzelését átültetni a történetbe, értve ezalatt a történet hangulatát, az általa keltendő érzéseket, amit általában a történet atmoszférájaként szoktak emlegetni. Az írónak van egy elképzelése, milyen érzést akar elérni az olvasóban, ezt pedig a szerkesztési folyamat során vizsgáljuk, hogy sikerült-e.

Azt a legtöbb író tapasztalhatja, hogy nem minden kézirat jut el a szerkesztésig, illetve sok kiadótól elutasítást vagy választ sem kap. Ennek hátterében több minden állhat. A legtöbb kiadó gazdaságilag mérlegeli egy könyv kiadásának eredményességét, azaz fontos szempont lehet a kiadást követő megtérülés. Azt is mérlegelheti, szintén a gazdaságosság keretein belül, hogy a szerző egykötetes vagy többkötetes. Ez a szempont azért lehet fontos, mert ilyenkor a megtérüléssel is másként kalkulálnak. Ugyanilyen meghatározó tényező az is, hogy a beküldött kézirat mennyire dolgoz fel olyan témát, amiből a kiadónak már egy tucat áll rendelkezésre, így egy újabbnál már nem látnak reális esélyt a megfelelő mennyiség eladására. Végére maradt a leglényegesebb szempont, hogy az írói készség eléri-e a megfelelő szintet, azaz az író az elképzelését megfelelő módon tudja megfogalmazni, élvezetes történetként leírni. Akkor lehet esély a kézirat kiadására, ha ezeknek a szempontoknak megfelel.

A kézirat befogadása után a szerkesztő elolvassa azt, és a kivitelezésben talált hibákat jelzi az író felé, aki ennek fényében átgondolja és módosítja a történetet. Ebbe a fázisba tartoznak többek közt a logikai ellentmondások, narrációs eltérések, történetvezetés, információ-adagolás, karakter kidolgozottság, párbeszédek ellenőrzése. Ami viszont nem tartozik bele: a nem megfelelő megfogalmazások javítása, az író számára leírni, miként lehet megfelelően megfogalmazni azt, amire gondolt. Az ilyet íráskészség-fejlesztésnek és nem szerkesztésnek nevezzük. Tehát az írónak képesnek kell lennie értelmezni a szerkesztő utasításait, amikor olyanokat ír: “átfogalmazni”, “stílustörés”, “logikai ellentmondás”, “nem kiegyensúlyozott mondatszerkezetek” stb.. Nincs részletezés, nincs magyarázat. Ha ez szükséges, akkor az író még nem áll készen. Ha a jobb hatás érdekében változtatni kell, akkor a szerkesztő nem példát fog írni rá, hanem megbeszéli a szerzővel, hogy mely részeket lenne érdemes módosítani.

Természetesen ezt a folyamatot befolyásolhatja a kiadó elvárása, mivel a szerkesztő és a kiadó vezetése nem mindenben értenek egyet, és olykor olyan kézirat is eljut kiadásig, amire amúgy a szerkesztő szakmailag nemet mondana.

A szerkesztett kézirat nem egyenlő a tökéletes kézirattal. A szerkesztett kézirat pusztán jobbá vált, mint amilyen előtte volt. Tökéletes nem létezik, csak jól, nagyon jól, netán zseniálisan megírt. Ezek mindegyikében talál a szerkesztő valamit, amit korrigálni kell, hogy még jobb legyen. Talán az irodalom az egyetlen művészet, ahol az alkotást nem szokták érintetlenül hagyni, ahogyan a festészetben, szobrászatban. Az irodalomban elfogadott, hogy egy hozzáértő személy – aki az olvasó és az író közti híd szerepét tölti be – módosítási javaslatokat tesz az író számára, amelyeket képes megindokolni, és nem pusztán szubjektív benyomások alapján látja el megjegyzésekkel a kéziratot.

Az író és a szerkesztő közös munkájának eredménye egy letisztultabb, olvasmányos történet.

A fent leírtak a hagyományos kiadói folyamatok jellemzői, szerzői kiadás (self-publishing) során a kiadásról az író dönt, aki vagy igénybe veszi szakember segítségét (erősen ajánlott!!!), vagy nem. Természetesen itt is lehetnek eltérések, mivel vannak olyan szerzői kiadással foglalkozó kiadók, amelyek megkövetelik a megfelelő minőségű kéziratot.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

Az írás célja

Az írás célja

Pokémon

Mindig érdemes feltenni a kérdést, hogy mi a célod az írással. Valakinek, hogy “A célom az, hogy jó legyek”, másnak a kulcs vagy a tojás. A viccet félretéve: azért fontos egy idő után, hogy tudd, mi a célod vele, mert így képes leszel kialakítani bizonyos elvárásokat magaddal szemben. Tisztában leszel vele, hogy milyen készségeket kell fejlesztened, mire kell fektetned a hangsúlyt. Pl.: szükséged van-e írástechnikai vagy íráskészség-fejlesztő kurzusra*.

A célig sok állomáson keresztül vezet az út, amelyek elérése folyamatos motivációt képes adni. Ez a mozgatórugója mindennek az életben, így az írásnak is. Tehát amikor valaki pszichésen nyomorultul érzi magát, nem a fájdalom segíti abban, hogy kiemelkedő alkotást hozzon létre, hanem az, hogy az alkotás során enyhítse a fájdalmát, tehát a cél a fájdalom megszüntetése. Aki viszont szándékosan keresi a fájdalmat, hogy meg tudjon tőle szabadulni, az függővé vált, akárcsak a szerhasználók.

“Sírj! Író vagy. Akkor tudsz jót írni, ha sírsz. Sírás nélkül nincs alkotás. Igazából semmi sincs.”

A célok nagyon különbözőek lehetnek. Írhat valaki terápiás célból, a fióknak, az elismerésért, az olvasottságért, vagy pusztán a megjelenésért. Legyen bármi is a cél, egyetlen dolgot nem szabad szem elől téveszteni: ne bármi áron akarjuk azt elérni. Legyünk tisztában azzal, hogy be kell járnunk azt a bizonyos utat, amely során a fejlődésünk elér arra a pontra, amivel a cél elérhetővé válik. Akárcsak a mesehősök, akik kalandjaik során különleges képességekre tesznek szert, és mellette különböző segítők, varázstárgyak által lesznek képesek leküzdeni az előttük lévő akadályokat.

Hogy ez mennyi idő? Mindenkinek más, amit az elérendő cél is befolyásol. Nincs tuti recept. Vannak, akik rajt-cél győzelemmel gázolnak át a mezőnyön, míg mások hosszú évek kitartó szorgalmával érik el. Viszont amíg azzal foglalkozol, vajon mikor éred már el, elveszed az időt attól, hogy fejlődj. Ha rendszeresen foglalkozol vele és fejleszted magad, el fogod érni.

Nagy eséllyel. 😊

– Hát, ha író akarsz lenni, nem maradhatol itten.
– Tessék? – hökkent meg Tommy.
– Nagyvárosba kell menned éhezni. Nem’tom, hogy Kafkát isszák vagy eszik, de azt tudom, ha író akarsz lenni, éhezned kell. Ha nem éhezel, szart sem érsz. /Christopher Moore – Totál szívás/
*amennyiben kiadói megjelenést, olvasottságot vagy elismerést szeretnél elérni, mindenképpen javasolt egy számodra megfelelő kurzus felkeresése

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.