Add ki a könyved! De hol?

A válasz sosem egyszerű, mivel a magánkiadású könyvek elkészítésével, forgalmazásával és terjesztésével foglalkozó kiadók általában nem követik a hagyományos kiadói modelleket, azaz nem kizárólag egy vagy pár zsánerre specializálódnak, hanem sokszor az összes, magánkiadásban megjelenő könyvet átveszik forgalmazásra, terjesztésre, ez pedig nehezítheti a célközönség elérését.

Forgalmazás: saját webshopon keresztüli értékesítés
Terjesztés: országos bolthálózatok kínálatába beszállítják (Líra, KELLO, Libri stb)

Első lépésként az írónak magának kell tisztáznia, hogy milyen elképzelései vannak a könyvének a megjelenésével és az olvasókhoz való eljuttatásával kapcsolatban. Ebbe beletartozik a bolti elérhetőségtől kezdve a reklámokig szinte minden.

A könyvkiadók

Vannak olyan kiadók nagyon szép reklámmal, akik azt sugallják,​ hogy rajtuk keresztül minden magánkiadású könyv sikerkönyv lesz (Nem lesz!), azonban ha megnézzük a feltételeiket, ott virít például, hogy bolti forgalomba nem kerül, vagy csak bizonyos feltételekkel kerülhet a könyv. Ráadásul az első pár száz eladásból a szerző egy fillért sem kap. Rendben, azért ezeknél a kiadóknál ilyen esetben a nyomdai költséget vállalja a kiadó, ami viszont azért annyira nem korrekt megoldás, mivel az ilyen kiadók eleve egy nyomda tulajdonosai is. Azaz, a saját nyomdájuknak generálnak munkát a magánkiadással (szerk. megj.: mint minden területen, itt is vannak üdítő kivételek).

Az sem túl jó jel, ha a szerző a gyártott könyveket csak kedvezménnyel veheti meg. Ez a modell szintén azoknál a kiadóknál figyelhető meg, ahol a nyomdaköltséget a kiadó állja. Igen ám, de az író minden mást kifizet (szerkesztés, korrektúra, borítógrafika, tördelés), és a nyomdai költség egy könyv esetében nem a könyv ára mínusz 30 százalék (A könyvkiadás költségeiről ebben a bejegyzésben írtunk). Érthető az e mögötti szándék, hogy az író ne vigye el gyártási áron a könyveket, de erre akkor megoldás lehet, hogy más nyomdákhoz hasonlóan haszonnal adják át. Tehát lenne egy szerzői ár, ami kedvezőbb, mint a 30% kedvezmény, de a cégnek is van rajta profit. (Az új törvényi szabályozás viszont eleve nem teszi majd lehetővé a kedvezményes vásárlást. A megjelenéstől számított 1 éven belül maximum 10% kedvezmény adható a könyv kiskereskedelmi árából. lásd: 1997. évi CXL. törvény a könyvek árkötöttségéről VIII/A. Fejezet A könyvek árkötöttségére vonatkozó rendelkezések)

Azt tudni kell a könyvpiacról, hogy a mai napig az impulzív vásárlás a favorit, vagyis amikor a vevő bemegy a könyvesboltba, meglát egy borítót, kézbe veszi a könyvet, elolvassa a fülszöveget, és ha az is felkeltette az érdeklődését, talán még beleolvas a könyvbe is, és ha az is pozitívan hat rá, a könyv a kosárban landolt. Tehát amikor a kiadó csak a saját webshopjában értékesíti a könyvet, abból nem lesz sok eladás, hiába kecsegtető, hogy ilyenkor nagyobb jutalék kerül kifizetésre az írónak. Az országos bolti hálózatok megkerülhetetlenek az értékesítés szempontjából. Ezt azért jegyeztem meg, mert az a magánkiadással foglalkozó kiadó, aki nem adja be országos bolthálózatba a könyvet alapból, beszűkíti az író lehetőségeit, aki így feleslegesen fizet ki sok-sok pénzt a könyvkiadáshoz kapcsolódó munkálatokra (bővebben: A könyvkiadás költségei bejegyzésben).

Kiadó választásánál érdemes megnézni, amennyiben lehet, milyen szakemberekkel dolgozik, illetve milyen visszajelzések vannak mind más írók, mind olvasók részéről az ott megjelent könyvekkel kapcsolatban.

Amennyiben többségében vannak az elégedetlenek, az mindenképpen figyelmeztető jel, ahogy a száz százalékos elégedettség is. Ahogyan az is, ha a kiadó írói mindig ötcsillagos értékelést adnak egymás könyveire. Statisztikailag kizártak ezek a lehetőségek. Ilyenkor az a helyzet állt elő, hogy a kiadó írói úgy vélik, ezzel több eladást sikerül elérniük, ha a kiadóról és egymásról túlzottan pozitívan vélekednek, mert hát a sok pozitív értékelés csak jó, nem? Hát nem.

Értő, odafigyelő olvasót, vásárlót ez inkább elriaszt, bekapcsol a figyelmeztető jelzés benne, ezért elbizonytalanodik, és az esetek többségében inkább eláll a vásárlástól, keres más kiadót, ahol biztosra mehet. Vagy elsétál a boltba, hogy körbenézzen. Sarah J. Maas-nak sem kedvelik minden könyvét egyformán, ahogy Gaura Ágnesét vagy Dragomán Györgyét sem. Az a jó, ha van negatív értékelés.

Az is fokmérő lehet, mennyire sikeresek az ott megjelent könyvek.

Intő jelek (red flag )

• a kínálatban jelentős mennyiségben találhatóak a kiadó vezetőjének regényei
• u.a. mint az előző, csak a kiadónál dolgozó szakemberek által írt regények
• a fenti regények nem érnek el eredményeket, nem kapnak megfelelő értékeléseket stb.
• nincs szakmai előéletük, csak írtak, írtak, írtak, aztán egyszer csak hopp! szerkesztő, korrektor, könyvmarketinges stb lett.

Megjelentél, viszlát!

Arra is érdemes figyelni, hogy a kiadó hogyan bánik a nála megjelent magánkiadású könyvekkel és írókkal. Meddig foglalkozik velük? Egyáltalán foglalkozik-e velük, vagy csak elhelyezte a kínálatában, posztolt róla párat a közösségi oldalain, esetleg elküldte recenzióra nem nagyon ismert könyves bloggereknek, és le is tudta a feladatot. A többit az íróra bízza.

Nos, az a helyzet, minden könyvkiadás hasonló a párkapcsolatokhoz, meg egy kicsit a szimbiózishoz. Egymást segítve kell dolgozni, odafigyelve a másikra, kérdezni, mielőtt bármit teszünk, hogy a lehető legjobb eredményeket érhessük el.

Elméletileg a kiadó ismer minden piaci fogást, amivel sikerre vihető egy könyv vagy az író, azonban ez nem igaz. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy a legtöbb magánkiadással foglalkozó kiadót olyan írók alapították, akik nem tanulták, nem ismerik a kiadási folyamatokat, nincsenek tisztában a könyvpiaccal, és a későbbiek során sem tanulják meg vagy kérnek fel szakembert. A másik, hogy magánkiadásnál kimarad az írói pálya egy fontos szakasza, a fejlődés, amíg éretté nem válik a könyvkiadásra. Igen, lehangoló ezt olvasni, azonban a legtöbb magánkiadású író már az első regényével a közönség elé áll (1-3 év történetírói múlttal), miközben a hagyományos kiadónál megjelenő írók zömének a fiókban lapul legalább négy-öt vagy több korai zsenge, mire az első regénye kiadásra kerül.

Vegyük példának J.R.R. Tolkien-t vagy Stephen Kinget. Nézz utána, mennyi idő telt el az első történetének megírása és a megjelenés között. De nézhetjük Petőfi Sándort, József Attilát stb.

Intő jelek

Itt jön képbe a következő pont, amire érdemes figyelni: mennyire foglakozik a kézirattal a kiadó szakembere. Vagyis annak ellenére, hogy magánkiadásban bármi megjelenhet, a kiadó mennyire fordít figyelmet arra, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a kéziratból. Mert minden kéziratot el lehet juttatni kellő időráfordítással egy közepesen erős regényig, jobb esetben jól megírt regényig. Egyedül az író kitartása határozza meg, mikor mondja azt, ennyit tud kihozni magából, vagy nem akar többet kihozni magából, a megjelenés fontosabb számára. (szerk. megj.: magánkiadásban mindig az író szabja meg, mikor jelenik meg a kiadvány, milyen munkálatok elvégzését kéri. Előfordul, hogy a szerkesztést, korrektúrát, néha még a tördelést is kihagyják.)

Ne írj alá mindent, amit eléd tolnak!

Aztán itt van a szerződés kérdése. Mindig alaposan olvassátok át és kérdezzetek, ha valami nem tiszta. Lehetőség szerint e-mailen kérdezzetek és mindig írásban kérjétek a választ (szerk. megj.: a szó elszáll…). Amennyiben bizonytalanok vagytok, kérjétek ki ügyvéd tanácsát. Igen, ez is pénzbe kerül, viszont elkerülhetitek a szerződéskötésből adódó kellemetlen helyzeteket, vagy a számotokra előnytelen szerződés megkötését.
[Szerzői joggal kapcsolatos cikkek]
Azonban egy kiadói és terjesztői szerződés nem kizárólag szerzői jogi szempontból lényeges, hanem például a jutalékok elszámolásával és kifizetésével kapcsolatosan szintén. Jogok és kötelezettségek mindkét félre vonatkozóan, és még sorolhatnánk. Sok pénzt áldozol a magánkiadásra, ezért nem mindegy, milyen szerződést írsz alá. Amennyiben teheted, kérd ki egy ügyvéd tanácsát!

Szerelem első látásra

Érdemes több könyvkiadótól ajánlatot kérni, alaposan átnézni, összehasonlítani őket, így nagy eséllyel elkerülhető, hogy a szerző olyan feltételekkel ír alá egy szerződést, amiről kiderül, hogy nem jogszerű, ráadásul hátrányosan érinti (Szerzői jogi alapfogalmak). Tudomásul kell venni, hogy sok kiadónál nem az a lényeg, hogy a könyv megfelelő minőségben kerüljön a boltok polcaira és keresett legyen, hanem az, hogy a szerző kifizesse a könyvhöz kapcsolódó költségeket.

Mindig kérdezzünk rá, melyik nyomdával állnak kapcsolatban, hacsak nincs általunk választott. Sok múlhat a könyv sikerén, hogy a nyomda milyen minőségben gyártja le. Előfordult már, hogy a ragasztásnak nem hagytak elég időt, így a lapok olvasás közben kiperegtek. Rossz papírt választottak, ezért a belív behullámosodott, de olyan szintén előfordult, hogy a kötészet nem figyelt oda és rosszul fűzte össze a lapokat, így egyes oldalak például fejjel lefelé kerültek bele, míg más esetben pedig az oldalszámok követték rosszul egymást.

Az sem mindegy, hogy a végén milyen fóliával csomagolják be, mennyire bírja a szállítást, mennyire védi a könyvet szállítás közben. Minden egyes sérült könyvvel sok-sok pénzt dobunk ki az ablakon.

Érdemes tudni, hogy nem minden esetben átverni akar a nyomda, ha kis példányszámra magas árat ad, ugyanis a nyomdatechnológiák eltéréséből adódóan a gyártás költségei ugyancsak eltérhetnek. A digitális gyártás drágább, kizárólag kis példányszám esetében használják (200 példány alatt), vagy amennyiben a nyomda nem rendelkezik kis példányszám (300 db-tól) gyártására alkalmas ofszet géppel. Mindig kérdezzünk rá, ha nem szerepel a gyártástechnológia az ajánlatban, hogy milyen nyomdatechnológiával készülne a könyv. Minőségi eltérést nem okoz, árbelit azonban igen.

Ami még eltérhet a két technológia különbözőségéből adódóan, az a színek használatánál azok árnyalata. Teljesen más lesz ugyanazzal a színkóddal készülő kép árnyalata ofszet és digitális nyomtatáskor, de még másik gyártó gépén való nyomásnál is. Ha olyan kiadvány kerül gyártásra, ahol fontos a színhelyesség (például művészeti album), akkor mindig kérjünk próbanyomást, vagy kérjünk lehetőséget ott lenni a beállításnál, hogy a nekünk leginkább elfogadható színnel kerüljön gyártásra. Ez borítók esetében szintén igaz, amennyiben olyan színek szerepelnek a borítón (szerk. megj.: egy nyomdai anyagleadásban gyakorlott grafikus, aki a borítót készíti, eleve szól, hogy erre figyelj).

Kérdezz!

Kérdezz meg írókat az általad talált kiadókról, hogy mi a véleményük róla. Keress, kutass! Weboldalak, Facebook-csoportok, ahol írók cserélnek tapasztalatot a magánkiadásról. Facebook-csoport esetében ráadásul lehetőség van névtelenül feltenni a kérdést, így a kiadó munkatársai nem fogják tudni, ki érdeklődik utánuk (kivéve, ha egy adott kiadóé a csoport, mert az adminok látják, ki kérdezett anonim módon).

A Google és Facebook értékelések szépek és mutatósak, azonban nem minden esetben tükrözik a valóságot. Ahogy fentebb írtam, vannak írók, akik túlzott pozitív értékeléssel próbálnak meg eladást generálni maguknak (szerk. megj.: olyan is előfordult már, hogy nem csak az író, de a kiadó is kamuprofilokat hozott létre és írt a könyveihez pozitív értékelést a lehető legtöbb platformon, közösségi oldalon. Ahogy az is megtörtént, hogy direkt erre a célra létrehozott olyan weboldalt, ahol többségében a kiadó által megjelentetett könyvekről lehetett találni nagyon jó értékeléseket, ajánlókat és véleményeket, amelyeket ál-könyvesbloggerek írtak).

Te milyen szempontok alapján választanál kiadót?