A leírt szavak varázslatos hatalma már kisgyerekként elbűvölt. Kamaszként, az olvasólámpám fényénél sokszor órákra belefeledkeztem az olvasásba, lélegzetvisszafojtva követve Jonathan Harkert Drakula gróf kastélyába, vagy lázasan találgatva, vajon tényleg természetfeletti lény-e a Baskerville lakóit rémületben tartó szörnyeteg, amit mindenki csak a sátán kutyájának hív. A jó könyveket úgy fejeztem be, hogy még többet akartam. Többet, mint csak olvasni. Része akartam lenni, saját világokat akartam megálmodni. Meg akartam ízlelni a teremtés mennyei nektárját. Attól kezdve, hogy egy vonalas füzet zsírfoltos lapjain életre kelt az első karakterem, nem akartam mást, csak írni.