Tirpák Géza: MEGAKAROKHALNI | Leszbó szerelem

Tirpák Géza: MEGAKAROKHALNI | Leszbó szerelem

Leszbó szerelem

részlet Tirpák Géza: MEGAKAROKHALNI című könyvéből

Pintér Tibike – azaz Pite – hatalmas erejű csapásokat mért a vegyesbolt salétromos falára. Nagy levegőket vett, szaggatta a bolt oldalát, a leomlani mégsem akaró, rohadt vakolatot, és közben szidta a kurva fasizmust, ami most is mit csinál. Csak a szart keveri, mert megtámadta a Szovjetuniót. Ne mondják már, hogy nem, ha igen, és bombázott is. Azt Londonban tette, mert azért csak tudták, mi a helyes. Kurva kapitalista disznók! Már az angol burzsujok, mert csak a pénz, meg a véres marhahús. Azt eszik, de mi nem félünk tőlük. Mi meg tatárbifszteket kajálunk, az is nyers és laktatós.

Érezte, hamarosan könnycsepp gördül majd le bús, magyar orcáján. Hiszen nagyon megviselte ma az élet. Közben egy kicsit oldalra csapott. Verte a vörös, kádárista téglát, ami az istennek se akarta megadni magát, ezért dolgozott, szorgoskodott. Hisz egy becsületes punk üt-vág-rombadönt. Majd nem! Abból nem eszik az a kurva Orbán. Meg a focicsapat. Megnézte zsebében bírósípját, megfújta, fütyült, eltette, mert mindenre fel kell készülni. Kontyos, a piszkos, orbánista áruló bármikor támadhat. Ha viszont síp van az ember kezében, megáll, ujjaival „V”-t formál, és szurkol. Mert megzavarodik. Ugyanis a foci szurkolás és meccsvezetés dolga. Meg persze gólrúgásé, de az nem nagyon fontos, magyaroknál nem. Na, ez az, amit Orbán szeret, ez ellen pedig nincs más fegyver, mint a punk és a falbontás.

Testén cafatokban lógott a „punksnotdead” munkaruha, ami néha feszült, néha repedt, de valahogy mégis mindig rajta maradt. Jobb kezében tartott kalapácsával kurvaistenezve próbálta ütni-verni-darabolni a fal porzó burkolatát, ami azonban kegyetlenül bírta a strapát. Visszaütött, és a visszapattant kalapács időnként fejbe is verte támadóját. Ekkor ordított.

Hogyhogy miért? Hát fájt a verés. Mert a bolt nem hagyta magát. Visszatámadott. Ráadásul Pite józan volt, egész nap nem ivott egy árva kortyot sem, nem volt mit, és nem bírta tovább. Tudta, a boltban egy egész oldalfal tele van jobbnál-jobb pálinkákkal, borral és büdöspálinkával. Ami tápláló, vitamindús és életmentő még akkor is, ha Kunszentmárton életvizének csakis a Mátyás Kheserű számított.

De a fal az Istennek se akart se elporladni, se behorpadni, még egy kicsit beszakadni sem. Csak, hogy teljesen kiidegelje a punk filozófust, sőt tönkre is tegye: tovább állt. Mert Pite gondolkodott, közben rájött, ugyanis punk Kunszentmártonban mindig rájön a dolgokra, hogy azért építették ide még Kádár alatt ezt az istenverte falat, hogy egyszerűen kiboruljon tőle az ember. Mert a punk nem bírja a vakolatot, azt le kell vernie, a bolt meg csak teszi bele az ideget, bele a fejébe, mert lelakatolják este a rácsot, és se pia, se pina, se egy falat Pálma padlóragasztó a zacskóba.

Mert ez, ez a kitartó fal erős volt, mint a kínai nagy fal a Himalájában, ott alul, a Himának az alájában, meg az Árpád-vonal a Kárpátokban, hogy végleg ne boldogulhasson vele a szorgos anarchista. Nem is mozdult meg, nem is csinált semmit, csak állt, a pofáját meresztette, mármint a fal, a becsületes punk pedig már fogaival harapta a téglát, mert a kalapács beletört. Nem bírta a szikrát a rozsdás vas, pedig eredeti, román gyártmány volt. Vastag, nehéz, vasgárdista.

Ugyanis ez a fal a valahai kun birodalom máig megmaradt csonkja volt, a vadászterület kiálló része, ahol régen Kötöny édesapánk feketebőrű „dzsihádistái” rótták a földeket, akik majd lettek volna olyan elbaszottak, persze, hogy tornádó tölcsérek szájában akarjanak letelepedni. Na, hát hülyék azért nem voltak. Mert Amerikában tölcsérek szaggatták fel a talajt már akkor is, becsületes indiánok repkedtek visítva a levegőben, azaz élték békés, törzsi életüket, és bölénypúpot sütögettek a dinoszauruszok nagy tokáján. Mert szerették a jó szalonnát. Azok a pikkelyes madarak, amiket egyes odalátogatók dinoszauruszoknak hívnak, meg kövér, totyakos istenverései voltak, amik csak úgy termelték a zsírt, meg, mint mondottuk, a finom, hasaalja paprikásszalonnát.

Omlott a fal, szakadt a vakolat, de a tégla elszántan tartotta magát. A kalapács is eltört. Előtte csákánnyal próbált szabad utat vágni a gondolatnak, hogy végre járat, nyílt út vezessen a polcokhoz, de nem, az acél is elrepedt. Mert az sem bírta a kapitalista tégla kizsákmányoló ellenlökéseit. Ugyanis valaha nagyon erős volt errefelé a szocializmus. Gulag érzetet varázsolt az emberek lelkébe, azaz a becsületes munka gyümölcsét: tüdőbajt, gerincsérvet és mindenek felett abortuszt.

– Éva soha nem tenne ilyet, ő nem abortálna, tudom. Mert tudja, hogy a punk-nemzetnek utódok kellenek. Az MPP tagságra vágyik. – Itt a Magyar Punk Pártra gondolt, ami még nincs, nem alakult meg, valószínűleg soha nem is fog, de ez nem az ő gondja, hülye politikusok, csak kitartani akkor is, és nem engedünk a fasizmusnak. Mao Ce Tung nem fog itt rizset termeszteni. De nem ám. Csak ez a kurva fal nem adja fel. De akkor aláásunk. Mint a keresztes lovagok Spanyolországban, a középkorban, vagy máshol mások, mindegy, a Kékesen, de kikaparják a fal alól a száraz homokot.

Az ablakon hajszálrepedés futott végig. Halk reccsenés hallatszott. Ez azonban nem az ablaküvegből származott, hanem az ásó nyeléből, aminek vas eleje lerepült, nem bírta a kemény munkát, és a nyél alsó foka beleállt a bakancs orrába. Azonban nem volt hegyes, semmi gond, érezte, lábujjai sem törtek el, csak mondjuk, bekékültek. De Kunszentmártonban vagyunk, nem Szentesen, vagy egyenesen Szegeden, ez itt punkdolog, beforr.

De mi volt a célja a tevékenységének, ennek az emberpróbáló, kemény fizikai munkának, amibe bizony sokan beleroppantak már. Gondoljunk Csak Ruzsa Sanyira, aki itt intézkedett valaha, itt kapták el, és innen vitték a szamosújvári börtönbe, ahol ügyes, rátermett kézzel faragott kis gyerekjátékokat egészen haláláig. Mellesleg Kossuth embere volt, nyírta a rácokat, és elkapta a csajokat. Szexuális, egészséges természetű, jó magyar embernek született, mint ma egy komoly, vezető politikus. Ápolta a hagyományokat. Lopott, rabolt, pornózott, de soha be nem rúgott ájulásig, kómába sem esett. Minden róla szóló leírásból ez teljesen hiányzik. Ugyanis a megszerzett javakat értékesíteni kellett, a gondatlanság pedig nem magyar tulajdonság. Ezért Pite most csökkentette a falat verő kurblivas csapási erejét, nem akarta, hogy a fal másik oldalán levő italos polcról leverje a minőségi, kellemesen szobahőmérsékletű tápanyagokat.

Mert a törköly, az volt a cél! És a kisüsti barack!

E kettő igenis tápanyag. Egy punknak igen. Mindaddig nagyon jót tesz, míg nem jön a májzsugor. Na, akkor kell váltani, és átállni ragasztóra. Azt persze addig is lehet, mármint szívni a ragasztót, jó mélyre, a tüdőre, de innentől már pia helyett is. Heroin viszont NO! Soha. Az nem punkoknak való. Sidet szeressük, mink űtet bírjuk nagyon mán, de az a kibaszott tű kurvára fáj. Mert szúrja meg magát a fasz, de nem egy punk. Aki meg csinálja, az jól teszi, csak így tovább, a halál nagyon kellemes, csak arra kell vigyázni, hogy ne igyon az ember, mert akkor a heroin megfullasztja, ami kurva nagy visítással jár. A szomszéd rendőrt hív, az mentőt, és megmentik a csávókát a kórházban, így kárba vész az egész befecskendezett adag. Vagyis kár vót a dílert állon vágni, meg azt a szart belűni. Ezért ragasztó. Az mérgez igazán. Rákot is okoz, minden megvan, de persze nem azonnal. Csak később. Ezért talán mégis inkább a heroin, ami elringat, szinte simogatja a lelket és az agyat, aztán hopsz, máris a másvilágon találod magad. Ahol végre jó, mert nincs ez a geci, konzervatív politika, meg meló, meg kibaszás.

A fal most már nagyon kezdett omlani. A téglák is repedtek, szilánkokban törtek ki. Pite érezte, hogy a punk megoldás sikeres, hiába mondják, hogy nem, a geci pofájukat szétrúgja, és Bakunyin. Mit is mondott Bakunyin ősapánk?

– A rombolás vágya, az építés vágya! – Ezt mondta a nagy ős, a tatár-szittya származású ősorosz nemes, Mihail Bakunyin világforradalmár, aki a szabadságért harcolt. Aki Svájcba menekítette ki szibériai szerelmét, aki napokon belül otthagyta egy huszárkapitányért, mert előre akart lépni, a szerelem nem állíthatta meg, azaz kihasználta az öreg, lerobbant Bakunyin szexmániás vágyát, oszt kibaszta nagy, okoskodó fejét a picsába. „Hogy eriggyél, bazd anyádat, de ne engem, te vén, geci, kéjenc szar!”

Hallgatózott. Suttogások, csókok cuppanásainak hangjai ütötték meg a fülét. Évára, feleségére emlékeztető sóhajok hangjait hallotta a téglafal repedésein át. Megállt, lába földbegyökerezett.

– Éva itt, a vegyesboltban, a fal túlsó oldalán? És liheg, sejtelmes szavakat suttog valaki fülébe? Mi folyik itt? Megcsal? – állt meg megdöbbenve. Kirohant a parkírozóba, az ott álló Opel Astra jobb kerékagyát egyetlen ügyes mozdulattal kitépte, visszarohant, és most ezzel verte a falat. A többi anyag elkopott, és fejét oldalra fordítva, ajkait beharapva, bal kezét zsebébe nyomva gondolkodott. Kezét most hirtelen kikapta nadrágzsebéből, felemelte, fejét ég felé fordította, és megszólalt: – Megvan! – Ez után hatalmas erővel, a parkírozó másik oldaláról idehajtott dömper darus elejével nekicsapta az egész járművet a falnak.

– Jövök, asszony! Na, most mondjad, hogy nem szeretsz! – kiáltotta el magát faltörmelékkel nyakában a terem közepére zuhanó Pite. Kiugrott gépéből, a bolt ajtaját halkan bezárta, ami a csapódás erejétől az akció közben kinyílt, és ki-be mozgott a feltámadt homoki szél fuvallatának gyengéd hatásától, majd körülnézett. Látta, ott is, azaz az ajtón is bejöhetett volna, de mindegy, így faláttörve csak autentikusabb, meg mégis, egy punk nem fog mindenféle kilincseket nyomogatni. Az a buzi rendőröknek való, meg pityergő terhes nőknek, és hirtelen előremeredt. Ugyanis felesége, Molnár Éva a pultnál állt, szék nem állt rendelkezésére, így a vegyesbolt italrészlegének pálinka-szekciója közepén mosolygott. Pite hátrahőkölt, mivel ezt nem várta, és szeméből két cseppnyi könnyadag hullott alá ruhájára.

– Ez a hűség! – kiáltott fel. – Most is legelső dolga az életet adó, magyar pálinka kínálása. Azt akarja, hogy ne arra figyeljek, mit susogott az előbb, és kinek, hanem hogy átadhassa nekem a kunszentmártoni életvizét. Ami nemcsak Kheserű, hanem hagyományos, büdös törköly is. Mert szeret… De mi volt az az előbbi susogás, meg szerelmes sóhaj? Ne bassza már meg! Csak nem az, csak nem az a bizonyos, a megcsalás biztos jele?

– Nem, drága uram, egyetlen szerelmem és parancsolóm. Nem az, de nem ám. Hiszen, hogy tudhatnálak én megcsalni téged? Mi vihetne engem arra rá? Én punk vagyok, nem kis technós, elvált védőnő – válaszolta egyenes arccal, szemeiben a szenvedély tüzével Éva. Feleség volt, nem engedhetett a gyanúsítgatásnak. Punk feleség, nem féloldalas szerelmű óvónő. Punk feleség pornózik, azaz szeret, és mindenhol, mindenhogy, harapva.

– De hallottam, amit hallottam, az én fülem pedig nem csal! – vágta véleményét egyenesen szerelme arcába Pite.

– Az én szívem se. Csal, aki becsal, de nem megcsal, mert csalatkozik, mikor csal, ugyanis egy punk keze facsar.

– Fa csavar? Hol van itt egészséges, ózonnal teli, dús kánaán, asszony?

– Az már nincs, csak akart lenni, de én csavartam. Mielőtt még kigombolta volna a sliccét. Mert azt akarta, én meg csavartam rajta egyet. A nyakán. Mert mondtam, hogy nem hogyhijjákolunk itten, Kunszentmártonban nem. Itt fejszével vágják a fát. Dől az erdő, aztán pedig háncsolják, fűrészelik, eladásra előkészítik. Megfelelő szakmai munkát végeznek. De mindegy, nem ez az érdekes. Hallottam, hogy törted a falat, nem akartál az ajtón bejönni, hogy bizonyíts. Mert határozott vagy. Punk. Ezért idecsalogattam a közrendőr keresztapját, leborotváltam neki a mellkasát, nagyon élvezte, és azt hitte, meg akarom csókolni. Meg azt, aha, persze, ezért ki akarta venni, én pedig az ásó acél végével, magával az ásóval, tudod, ami leesett, mert behoztam, csak nem akartam szólni neked, hogy bizonyítsam a szerelmet, lecsaptam.

– Asszony, harcoltál?

– Bizony! Először visítani akart, de leragasztottam a száját, mert itt nem visítunk. Azt Szolnokon szokták a metálosok és a táncházasok, itt nem. ĺgy csak lihegett, és suttogott, majd a levágott kapitalista faszvéget kezébe fogta, és elrohant a Tiszára, pecázni. Nem tudom, miért, azt suttogta, hogy szeret.

– Megvédted házasságunk becsületét. Ezért egy üvegből közösen iszunk. Hajnalban pedig közösen hányunk a hátsó udvar végében az eresz alatti tekenőbe. Mert tudd, te vagy az egyetlen, az igazi, és amíg a halál el nem választ, mert ugye kiváló pörköltet főzöl, el ne válasszon, nekem nem kell rajtad kívül senki.

Éva kedvesen, boldogan mosolygó arccal bújt oda szerelméhez, a filozófushoz, a faltörő harcoshoz, a punkhoz, azaz egyesek szerint kun p-hoz (mert a helyi orbánista Kontyos szerint összekeverve a kun szó betűit, plusz a p̶ t hozzáillesztve a punk szó adódik ki), és az előbbi burzsuj személy ujjáról ügyesen lekapott, vastag aranygyűrűt ráhúzta szerelme, férje ujjára. Az csak nézte, nem tudott betelni vele, de aztán mégis kérdően nézett igazszerelmére, feleségére. Válaszra várt.

– Tudod, neki már úgysem kell. Nem fog pecázni. A Kulacsos előtt, az úton véletlenül elüti majd egy szlovák kamion. Kis Gyilok ül benne és Vicious Stingecske, igazbarátok, elvágják a gecit. Mert tisztelik a punk-szerelmet, az igazszerelmet, hiszen tudják, ahogy mindenki tudja, ez az egyedül igazi. Akkor pedig pusztuljon a kapitalista fasizmus.

– LMBTQ! – kiáltotta Pite –, Black Life’s Matter! – kiáltotta hozzá, és mélyen, könnyes szemekkel lesmárolta Évát. Egy 10 literes demizsont emelt le a bolt még le nem rombolt polcáról, a terem végéből, és korty-korty, a nő segítségével nyugodtan, nyelés nélkül öntötte magába a nedűt. Kis idő múlva megállt, ujját magasra emelte, majd elszánt arccal megszólalt:

– Vesszen Orbán, éljen a leszbikus szerelem!

– Igazad van parancsolóm, egyetlen igazszerelmem – suttogta a férfi fülébe szerelmesen a feleség –, maradj továbbra is leszbó, csak a nőket szeresd, engem!

Előző történet:

Vérrel megpecsételt szerelem

Akció!

Original price was: 2990,00 Ft.Current price is: 2542,00 Ft.

Andró-Vaskó Sándor alias Tirpák Géza: MEGAKAROKHALNI

Kiadó: Stílus és Technika Kiadó
Megjelenés éve: 2023
Oldalak száma: 172
Kötés: Kartonált
ISBN: 978-615-82244-6-8
Méret: 157 mm x 235 mm x 10,35 mm

Tirpák Géza: MEGAKAROKHALNI | Leszbó szerelem

Tirpák Géza: MEGAKAROKHALNI | Vérrel megpecsételt szerelem

Vérrel megpecsételt szerelem

részlet Tirpák Géza: MEGAKAROKHALNI című könyvéből

Erős izzadságszagot fújt a bolt felé az időnként felébredő északi szél. Magyarországon vagyunk, itt mindig észak felől fúj a szellő, az orkán, minden. Mert a Kárpátok az istennek se képesek átengedni egy könnyed kis déli vihart, vagy nyugati mennydörgést, semmit. Mert nem, mert valaha Isten valószínűleg ki lett borítva, és már csak azért is így teremtette meg az Alföldet, a Dunát, az egész medencét, de Budapestet különösen.

Lassan, nyikorogva emelkedett a kuka teteje. Zöld szempár villant ki belőle, és az izzadságszag most már annyira felerősödött, hogy a járókelők jobbnak látták átsuhanni a másik oldalra, be a kapualjakba, taxit fogni, csak el innen. A bádogtető csattanva visszaesett, böfögés hallatszott, valaki halkan az orrát fújta, a kuka ide-odacsapkodott, láthatóan ideges volt, majd csipogás, krákogás, megértő hangtónus és halk, szerelmes szavak susogása járta be a délutáni levegőt.

– Gittácska, így nem vehetlek el. Azt akarom, hogy szerelmünk a jövő előtt is megpecsételődjön, hogy ne választhasson el csak ásó-kapa, lapát-gereblye, vagyis munkaeszközök. Pl. kolomp, de harang nem, az drága, bútorra kell a pénz, tudod, és a halál. Mert a halál gyönyörű, bizony egyetlenem, a halál szép, a halál simogató, a halál a jövő – suttogta hatalmas hangerővel a bent bujkáló valaki. Kaparós férfihang ömlengése, bádog tompa csattogása, a horganyzott lemez oldalán dudorokat képező rúgások hangja hallatszott, majd hirtelen semmi.

– Nem, nem a hal áll, hanem a halál…kávé, ne felejts el tejszínt önteni bele…nem hal, az nem áll, azaz halál, a hal úszik, mindegy, vérrel megpecsételve. ‒ Hirtelen csend, krákogással vegyes szuszogás, ismét csend.

– És nem tatárbifsztek, mondom…én sem szeretem, hanem halál, pontosabban halúszik, a szerelmünk nem úszik…vérrel kell megpecsételni, nem-nem a postán lepecsételni…szeretlek…nem, a lyukas zokni más, büdös…veszek másikat, kimosom! – A bent kuporgó valaki visításban tört ki, láthatóan képtelen volt elmagyarázni a telefon másik végén lévő valakinek, hogy valamit akar, vér, halál, szerelem, megpecsételés.

Felpattant a kuka teteje, és egy középmagas, paradicsomszósszal fején leöntött, konzervdobozokat görcsösen szorongató, harmincas férfi szállt ki belőle. Lába beakadt, ezért a bádogkuka felborult, nadrágja, egy divatos Calvin Klein farmer a combján kászálódás közben elszakadt, és szájából kifújta a tegnap valakik által félig megevett hamburgerek mustáros maradékát. Arcát inge ujjába törölte, majd kihúzta hajából az összekuszálódott spagettidarabokat, és kemény, mindenre elszánt arcot vágott. Homlokáról letörölte a lekváros csirkecomb maradékát és testét összerántva, kezeit ökölbe szorítva, arcára gyorsan mosolyt varázsolva üdvözölte a két elhaladó rendőrt.

– Vér, szerelem, gyötrelem, megcsal! – kiáltotta feléjük. Ökölbe szorított kezeivel a kuka behorpadt szélét csapkodta, fogait összeharapva ordított, és szeméből könnyeket hullajtva intenzíven mosolygott.

A rendőrök ránéztek, látták, hogy egy sajátosan öltözött, nagy valószínűséggel amerikai turista teszi itt magát az erre kószáló iskoláslányok szégyellős arcába. Valószínűleg szerelemre vágyik, mert azok ilyen bolondok, ezért intettek, és nevetve mentek tovább a dolgukra. Az üzlet ajtaja előtt haladtak el, hallották, hogy a hátuk mögött lévő alak morog, sír, sőt látták oldalról, hogy lengyel pornómagazint lobogtat, amiben egy bizonyos meztelen, spermával borított arcú nőt mutogat az utca túloldalán elhaladó járókelőknek.

– Szeretem, de ki tudja, megcsal. Ez itt Gitta. A miénk két szerelmes szív, két lélek rezzenő finomsága…a csecse jó, mi?… olyan nagy, vastag, csüngő vagy milyen…lengyel!

A rendőrök nevettek, intettek ‒ hát amerikai ‒, jegyezték meg, és megálltak a bolt előtt. Nézték a kirakatot, néhány művészien összeállított virágcsokrot, és a nő, egy szőkésbarna hajú tizedes a pénztárcájáért nyúlt, láthatóan vásárolni akart valamit.

– A sógornőmnek, Julcsikának, jaj, hát óvónő, és olyan édes, és képzeld, ezt nem hiszed el, de elmondom: Micimackó a kedvence, sose felejtem el, egyszer vettem neki egy plüssmacit, amit örökké csókolgatott, mert selymes volt a bundája… ‒ próbálta mondani a félig a kirakatra bámuló, félig a tizedes nő felé mosolygó közrendőr társának, mikor hatalmas csattanás hallatszott. Kirepült a bolt ajtaja, ami a rendőrnőt arcon találta, társát pedig az ablak kitört üvegszilánkjai lepték el. Mindkét alak másodperceken belül vérben úszva a járda aszfaltján feküdt. A férfi nyögött, a szájából ömlő vérrel próbálta elsuttogni, hogy “segítség!” A nő azonban nem mozdult. Haja szétomlott az aszfalton, szája félig kinyílt, sapkája három méterre, az úttesten hevert. Pénztárcája bal kezében, egyik szeme helyén fekete, égéstől elszenesedett üreg, felhasadt ajkai lelógtak állára, és mint aki csak kellemesen megpihent, mozdulatlanul feküdt hanyatt a törmelékek és virágdarabok közötti semmiben.

– Jár a vonat a hegycsúcsok tövében
Egy szív dobban a gleccseren
Egye kislány jó, ha kövéren
Csecsedet markolja a szerelem.

Ezt a szerelmes verset írta előbbi fennkölt hangulatában az ismét a kuka mélyén gubbasztó előbbi férfi. Csak szerelmes versekkel foglalkozott, más nem érdekelte, most elszavalta magának, kabátja alatt szemügyre vette negyvenkét centiméteres böllérkését, de nem vágott, eltette vissza, hiszen a szerelmi áldozatok már felrobbantak, lehet, hogy nem is élnek, nem kell most feldarabolással is megszentelni a gyönyörű érzést: a szerelmet.

– Gitta már érzi szívem dobbanását, a vérrel megszentelt csókot ‒ cuppantott egyet a földön fekvők felé, ‒ mert aki igazán szeret, az vérét adja szerelme csecseiért. – Gondolkodott, valami eszébe jutott, kabátja alól kikapott kétdecis törkölypálinkás üvegéből egyszuszra lehajtotta az egészet, krákogott, majd köpött egy jólesőt.

– Ezeket szétrobbasztottam, bazmeg! Bizony, a szerelem nagy dolgokra képes, a pucér picsa, az tetszik nekem mán nagyon. ‒ Újra gondolkodott. Arca megnyúlt, feje előre meredt, böffentett, azt ilyenkor nagyon szeretett, felüdítette, púzott is, majd megszólalt: ‒ Nősülök, a nő lelki síkon élvez. A Mátyás-téren kiválóan értékesíthető.

Ellépett a földön fekvő rendőrök mellett, kicsit belenyomta Adidas edzőcipője orrát a vérbe, gyorsan lekoptatta, majd jólesőt szusszanva elsietett a szomszéd utcában lévő McDonald’s felé.

Éhes volt, megviselték az izgalmak, nősülni készült.

Következő történet:

Leszbó szerelem

Akció!

Original price was: 2990,00 Ft.Current price is: 2542,00 Ft.

Andró-Vaskó Sándor alias Tirpák Géza: MEGAKAROKHALNI

Kiadó: Stílus és Technika Kiadó
Megjelenés éve: 2023
Oldalak száma: 172
Kötés: Kartonált
ISBN: 978-615-82244-6-8
Méret: 157 mm x 235 mm x 10,35 mm

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0