Tirpák Géza: MEGAKAROKHALNI

Tirpák Géza: MEGAKAROKHALNI | Vérrel megpecsételt szerelem

Szerző: | aug 18, 2023

Vérrel megpecsételt szerelem

részlet Tirpák Géza: MEGAKAROKHALNI című könyvéből

Erős izzadságszagot fújt a bolt felé az időnként felébredő északi szél. Magyarországon vagyunk, itt mindig észak felől fúj a szellő, az orkán, minden. Mert a Kárpátok az istennek se képesek átengedni egy könnyed kis déli vihart, vagy nyugati mennydörgést, semmit. Mert nem, mert valaha Isten valószínűleg ki lett borítva, és már csak azért is így teremtette meg az Alföldet, a Dunát, az egész medencét, de Budapestet különösen.

Lassan, nyikorogva emelkedett a kuka teteje. Zöld szempár villant ki belőle, és az izzadságszag most már annyira felerősödött, hogy a járókelők jobbnak látták átsuhanni a másik oldalra, be a kapualjakba, taxit fogni, csak el innen. A bádogtető csattanva visszaesett, böfögés hallatszott, valaki halkan az orrát fújta, a kuka ide-odacsapkodott, láthatóan ideges volt, majd csipogás, krákogás, megértő hangtónus és halk, szerelmes szavak susogása járta be a délutáni levegőt.

– Gittácska, így nem vehetlek el. Azt akarom, hogy szerelmünk a jövő előtt is megpecsételődjön, hogy ne választhasson el csak ásó-kapa, lapát-gereblye, vagyis munkaeszközök. Pl. kolomp, de harang nem, az drága, bútorra kell a pénz, tudod, és a halál. Mert a halál gyönyörű, bizony egyetlenem, a halál szép, a halál simogató, a halál a jövő – suttogta hatalmas hangerővel a bent bujkáló valaki. Kaparós férfihang ömlengése, bádog tompa csattogása, a horganyzott lemez oldalán dudorokat képező rúgások hangja hallatszott, majd hirtelen semmi.

– Nem, nem a hal áll, hanem a halál…kávé, ne felejts el tejszínt önteni bele…nem hal, az nem áll, azaz halál, a hal úszik, mindegy, vérrel megpecsételve. ‒ Hirtelen csend, krákogással vegyes szuszogás, ismét csend.

– És nem tatárbifsztek, mondom…én sem szeretem, hanem halál, pontosabban halúszik, a szerelmünk nem úszik…vérrel kell megpecsételni, nem-nem a postán lepecsételni…szeretlek…nem, a lyukas zokni más, büdös…veszek másikat, kimosom! – A bent kuporgó valaki visításban tört ki, láthatóan képtelen volt elmagyarázni a telefon másik végén lévő valakinek, hogy valamit akar, vér, halál, szerelem, megpecsételés.

Felpattant a kuka teteje, és egy középmagas, paradicsomszósszal fején leöntött, konzervdobozokat görcsösen szorongató, harmincas férfi szállt ki belőle. Lába beakadt, ezért a bádogkuka felborult, nadrágja, egy divatos Calvin Klein farmer a combján kászálódás közben elszakadt, és szájából kifújta a tegnap valakik által félig megevett hamburgerek mustáros maradékát. Arcát inge ujjába törölte, majd kihúzta hajából az összekuszálódott spagettidarabokat, és kemény, mindenre elszánt arcot vágott. Homlokáról letörölte a lekváros csirkecomb maradékát és testét összerántva, kezeit ökölbe szorítva, arcára gyorsan mosolyt varázsolva üdvözölte a két elhaladó rendőrt.

– Vér, szerelem, gyötrelem, megcsal! – kiáltotta feléjük. Ökölbe szorított kezeivel a kuka behorpadt szélét csapkodta, fogait összeharapva ordított, és szeméből könnyeket hullajtva intenzíven mosolygott.

A rendőrök ránéztek, látták, hogy egy sajátosan öltözött, nagy valószínűséggel amerikai turista teszi itt magát az erre kószáló iskoláslányok szégyellős arcába. Valószínűleg szerelemre vágyik, mert azok ilyen bolondok, ezért intettek, és nevetve mentek tovább a dolgukra. Az üzlet ajtaja előtt haladtak el, hallották, hogy a hátuk mögött lévő alak morog, sír, sőt látták oldalról, hogy lengyel pornómagazint lobogtat, amiben egy bizonyos meztelen, spermával borított arcú nőt mutogat az utca túloldalán elhaladó járókelőknek.

– Szeretem, de ki tudja, megcsal. Ez itt Gitta. A miénk két szerelmes szív, két lélek rezzenő finomsága…a csecse jó, mi?… olyan nagy, vastag, csüngő vagy milyen…lengyel!

A rendőrök nevettek, intettek ‒ hát amerikai ‒, jegyezték meg, és megálltak a bolt előtt. Nézték a kirakatot, néhány művészien összeállított virágcsokrot, és a nő, egy szőkésbarna hajú tizedes a pénztárcájáért nyúlt, láthatóan vásárolni akart valamit.

– A sógornőmnek, Julcsikának, jaj, hát óvónő, és olyan édes, és képzeld, ezt nem hiszed el, de elmondom: Micimackó a kedvence, sose felejtem el, egyszer vettem neki egy plüssmacit, amit örökké csókolgatott, mert selymes volt a bundája… ‒ próbálta mondani a félig a kirakatra bámuló, félig a tizedes nő felé mosolygó közrendőr társának, mikor hatalmas csattanás hallatszott. Kirepült a bolt ajtaja, ami a rendőrnőt arcon találta, társát pedig az ablak kitört üvegszilánkjai lepték el. Mindkét alak másodperceken belül vérben úszva a járda aszfaltján feküdt. A férfi nyögött, a szájából ömlő vérrel próbálta elsuttogni, hogy “segítség!” A nő azonban nem mozdult. Haja szétomlott az aszfalton, szája félig kinyílt, sapkája három méterre, az úttesten hevert. Pénztárcája bal kezében, egyik szeme helyén fekete, égéstől elszenesedett üreg, felhasadt ajkai lelógtak állára, és mint aki csak kellemesen megpihent, mozdulatlanul feküdt hanyatt a törmelékek és virágdarabok közötti semmiben.

– Jár a vonat a hegycsúcsok tövében
Egy szív dobban a gleccseren
Egye kislány jó, ha kövéren
Csecsedet markolja a szerelem.

Ezt a szerelmes verset írta előbbi fennkölt hangulatában az ismét a kuka mélyén gubbasztó előbbi férfi. Csak szerelmes versekkel foglalkozott, más nem érdekelte, most elszavalta magának, kabátja alatt szemügyre vette negyvenkét centiméteres böllérkését, de nem vágott, eltette vissza, hiszen a szerelmi áldozatok már felrobbantak, lehet, hogy nem is élnek, nem kell most feldarabolással is megszentelni a gyönyörű érzést: a szerelmet.

– Gitta már érzi szívem dobbanását, a vérrel megszentelt csókot ‒ cuppantott egyet a földön fekvők felé, ‒ mert aki igazán szeret, az vérét adja szerelme csecseiért. – Gondolkodott, valami eszébe jutott, kabátja alól kikapott kétdecis törkölypálinkás üvegéből egyszuszra lehajtotta az egészet, krákogott, majd köpött egy jólesőt.

– Ezeket szétrobbasztottam, bazmeg! Bizony, a szerelem nagy dolgokra képes, a pucér picsa, az tetszik nekem mán nagyon. ‒ Újra gondolkodott. Arca megnyúlt, feje előre meredt, böffentett, azt ilyenkor nagyon szeretett, felüdítette, púzott is, majd megszólalt: ‒ Nősülök, a nő lelki síkon élvez. A Mátyás-téren kiválóan értékesíthető.

Ellépett a földön fekvő rendőrök mellett, kicsit belenyomta Adidas edzőcipője orrát a vérbe, gyorsan lekoptatta, majd jólesőt szusszanva elsietett a szomszéd utcában lévő McDonald’s felé.

Éhes volt, megviselték az izgalmak, nősülni készült.

Következő történet:

Leszbó szerelem

Akció!

Original price was: 2990,00 Ft.Current price is: 2542,00 Ft.

Andró-Vaskó Sándor alias Tirpák Géza: MEGAKAROKHALNI

Kiadó: Stílus és Technika Kiadó
Megjelenés éve: 2023
Oldalak száma: 172
Kötés: Kartonált
ISBN: 978-615-82244-6-8
Méret: 157 mm x 235 mm x 10,35 mm

Andró-Vaskó Sándor

0 hozzászólás

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0