Cikkek, weboldalak

A kérdés elsősorban az, hogy lehetséges ez? Miért merülhet fel egyáltalán az áldozat felelősségre vonása az érintettségük kapcsán?

3+1 életbevágóan fontos mondat a bántalmazásról. Amikor valamilyen erőszakos cselekményről hallunk, akkor – történjen az szűkebb vagy tágabb környezetünkben – az első gondolat, ami átfut az agyunkon az, hogy „Miért?”. 

Te mennyit tudsz a gyermekjogokról? Tisztában vagy vele, milyen törvények védik őket? Sajnos még napjainkban is vannak országok, ahol semmibe veszik ezeket az alapjogokat. Felmerül a kérdés, akkor ki, vagy mi védi meg a legkisebbeket?

Az utóbbi hónapokban többször előfordult, hogy az apás hétvégékről kicsit nyúzottabban, bágyadtabban jött haza a gyerek. Ilyenkor beletelik pár napba, amíg visszatalálunk a megszokott ritmusba, nem borul ki apróságokon, és feloldódik annyira, hogy elkezd mesélni a hétvégéjéről.

A gyerekek ellen elkövetett szexuális bántalmazásos esetek harmadában fiú az áldozat, a statisztikák szerint a legtöbb erőszaktevő pedig férfi. Ezeket az ügyeket még a lány áldozatokénál is nagyobb tabu és megbélyegzés övezi – ezért a látencia is nagyobb.

Hányszor lehet hallani a címben említett mondatot, akár egy családon belül, vagy csak filmekben, sorozatokban. Pedig a valóság az, hogy olykor nagyon is árthat a gyerek fejlődésére nézve egy-egy atyai, vagy éppen anyai pofon, fenékre vagy kézre csapás.

Egy nemrég közzétett kutatás három évtizeden keresztül vizsgálta a gyermekkori abúzus generációk közötti átadását. Közel 40 ezer anya-gyerek kapcsolatot vizsgáltak, voltak résztvevők, akiket bántalmaztak gyerekkorukban, míg mások nem tapasztaltak abúzust vagy elhanyagolást.

Gyerekek elleni szexuális visszaélésnek nevezzük, amikor egy felnőtt vagy az áldozatnál legalább 3 évvel idősebb gyerek arra használja hatalmát és befolyását, hogy egy gyereket valamilyen szexuális tevékenységbe vonjon be. Mivel egy gyerek az életkoránál és függő helyzeténél fogva sosincs abban a helyzetben, hogy tájékozott, tudatos döntést hozzon egy szexuális cselekményről, ezért minden olyan szexuális tevékenység, ami felnőtt és gyerek között történik, abúzusnak – azaz visszaélésnek, erőszaknak – tekintendő.

“Amikor megérted, hogy milyen károkat képes okozni a trauma a gyermek életében, mindenhol elkezded látni annak következményeit. ” – Bruce D. Perry

Szereted nézni a strandröplabdás versenyeket? Láttad már, milyen dresszben mutatják be gyakorlataikat a műkorcsolyázók, a szinkronúszók vagy a tornászlányok? Talán pontoztad is őket magadban? Na és ha a te lányod lenne ott?

Ha valahol szóba kerül, érdemes-e testi fenyítést alkalmazni a gyereknevelésben, minden kijelentés nyomán parázs vita lángol fel. Vannak, akik úgy érzik, soha nem lennének képesek kezet emelni a gyerekükre, és vannak, akik azt vallják, nincs semmi probléma egy-egy nevelő célzatú, szinte fájdalommentes meglegyintéssel. Egy ötven év adatait feldolgozó új kutatás szerint azonban bármilyen aprónak szánunk-érzünk is egy ütést, a következmények súlyosabbak lehetnek, mint gondolnánk.

Miért nem kérnek segítséget az áldozatok? Milyen a viszonyuk az bántalmazóval? Mi mozgathatja az elkövetőket? Fel lehet dolgozni egyáltalán ennyire mélyen gyökerező gyermekkori traumát?

Azoknak, akik szeretnének részt venni a saját gyógyulásuk folyamatában.

Célunk megbízható, szakmai forrásokból származó ismeretekkel szolgálni az egészségmegőrzést, valamint a különböző testi és lelki betegségek kiegészítő terápiás lehetőségeit illetően.

Az UNICEF Magyarország oldala a gyermekkori bántalmazásról.

Stine, a tinilány azzal vádolja apját, hogy szexuálisan bántalmazta. Mivel azonban korábban már többször hazudott, az anyja kétségbe vonja a vádakat.