Attila Lakatos

Óvodás koromban – elsős bátyámmal együtt – tanultam meg olvasni, hogy aztán otthon minden fellelhető könyvet felfaljak. Jó tanuló voltam, így az évzárón mindig volt könyvjutalom, amibe – természetesen – már a hazafelé vezető úton bele kellett, hogy kezdjek. Az iskolai magyar órákon a fogalmazási feladatokat szerettem a legjobban. Majd középiskola, munka, család, olvasás egyre kevesebb, a fogalmazás még annyi sem. Aztán teljesen váratlanul jött egy ötlet, amit papírra vetettem, és sikert aratott környezetemben, Történeteim általában rövidek, mert ezek állnak hozzám közelebb, sokszor sötét hangulatúak, van, hogy vértől tocsognak, néha pedig csak szimplán mesélnek.