Lakatos Attila: Az igazság súlya | Detektívsztorik

Detektívsztorik

Lakatos Attila: Az igazság súlya

Öngyújtó kattan. A fellobbanó lánghoz érő dohány és papír sercegve gyullad meg, majd parázzsá, füstté alakul. Zsebre vágom az ősöreg Zippot, majd nagyot szívok a cigarettából. Behunyom a szemem és nagyon lassan fújom ki a szürke füstöt, mely ott gomolyog tovább a párás levegőben, mind feljebb és feljebb szállva. Egy parkolóban állok a Coconut Grove-on, a 27. sugárúton, a szolgálati autóm – egy hajdan jobb napokat látott Ford Crown Vic – mellett. Végignézek rajta, öreg, kopottas, sokat látott darab – mint én. A lehúzott ablakán át hallom, ahogy a rádió recsegve újból bemondja a 187-es kódot és a helyszínt. Mélyet szívok a cigarettából, ahogy a környéket figyelem. Mennyivel csendesebb és nyugodtabb így világosban, mint éjszaka. Nehezen veszem rá magam, hogy elinduljak, pedig tudom, mi vár rám itt. Felhajtom a kabátom gallérját a reggeli hideg ellen, és a gyér forgalmat átszelve elindulok az út túloldalán magasodó épület felé, feltartott kézzel meg-megállítva egy-egy autót. A járdára fellépve beleszívok a már majdnem kialudt cigarettámba, majd az előttem tornyosuló építményre emelem a tekintetem.

A The Ritz-Carlton Hotel Miami egyik legszebb szállodája. De most, hogy a bejáratnál álló járőrautók villogó kék és vörös fényekkel terítik be a hatalmas üvegmonstrum minden egyes kis részletét, inkább kétségbeesett hangulatot áraszt a modern acél és üveg szerkezet. Egy utolsót szívok a cigarettából, majd a földre pöccintem a csikket, és lassú, komótos mozdulattal taposom el. Milyen könnyen lesz valami megfoghatatlan erőből, mint a tűz, a láng, a parázs, semmi perc alatt egy kis kosz a cipőtalpon – morfondírozok magamban, miközben belépek a hatalmas üvegajtón és átvágok a hallon a felvonók irányába.

A lift halk csengetéssel jelzi, hogy megérkeztem, a kis kijelzőn a 11-es szám világít zöldes derengéssel. Kiszállok és egy pillanatra visszanézek a mögöttem halkan összezáródó fényes acélpanelekre, majd újfent a gondolataimba merülve lépkedek tovább a süppedős szőnyegen, mely minden zajt elnyel. A folyosót már egyenruhás rendőrök hada lepi el, egyik-másik a bámészkodók kis csoportját próbálja távoltartani széttárt karokkal. A tömeg és a vakuk villogása – mely egy nyitott ajtón át szűrődik ki – és a kifeszített sárga rendőrségi szalag biztosít róla, hogy jó helyen járok. Odabiccentek az ismerős arcoknak és a kordont megemelve belépek a szobába, ami egyszerűen, mégis ízlésesen lett berendezve. Nagy franciaágy, beépített szekrény, asztal, két székkel, fehér szőnyeg, pici, de praktikus konyha. Minden, ami az alapvető kényelemhez szükséges. Az idilli képet csak a földön heverő férfi holtteste rontja el, kinek az ingén jókora vérfolt éktelenkedik, szinte beleüvöltve vörösségével a szelíd fehérségbe. A hotel recepciósa szerint a férfi neve Tim Krall, a 1113-as lakosztály bérlője.

Közelebb lépek a testhez és alaposan végigmérem. Ha nő lennék, azt mondanám rá, hogy határozottan jóképű. A negyvenes éveinek közepén jár, barna, divatosan vágott haj, néhol már őszülő szálakkal. Barna szempár, az a fajta, ami tud egyszerre melegséget árasztani, de ha kell, szinte ölni is. Most viszont üvegesen mered egyenesen a mennyezetre. Ápolt, barna bőr, ami most már inkább sárgás árnyalatú. A halványkék ingén keresztül is látszik, hogy jó karban tartotta magát, valószínűleg rendszeresen látogatta az edzőtermet. De egy golyó ellen az is édeskevés.

Következő történet | Máté-Király Márta: A vasúti rém esete

A teljes történet a Detektívsztorik antológiában olvasható.

Rendeld meg!

Detektívsztorik

Kiadó: Stílus és Technika
Oldalak száma: 250
Megjelenés: 2023
Kötés: Kartonált
ISBN: 978-615-82244-2-0
Méret: 130 mm x 190 mm