Elmélkedő – avagy miről érdemes írni?

Elmélkedő – avagy miről érdemes írni?

Ez a téma sokszor jobban érdekli az írókat mint az, hogy hogyan lehet történetet írni. Sokan meg vannak győződve arról, hogy a sztorinak kell egyedinek lenni, olyannak, amilyet még senki nem talált ki. Gyakran úgy határozzák meg, hogy kiemelkedő ötlet/regényötlet, amivel érdemes foglalkozni; tehát a sok ötlet közül melyiknél van esély arra, hogy sikeres legyen.

Bár a kezdő írók rengeteg időt töltenek azzal, hogy a fenti kívánalomnak eleget tegyenek, sajnos el kell keserítenünk őket. Nincs ilyen ötlet.

Az író van; az egyedi látásmódja, ahogy a világot szemléli. Ez határozza meg azt, hogyan tud ábrázolni, narrálni, történetet alkotni.

A siker kulcsa abban rejlik, hogyan tudja megírni a regényt.

Miről is szólnak a történetek? Karakterekről és konfliktusokról. Kölcsönhatásokról. Mit tud ebben az író újat mutatni? Semmit. Attól válik egyedivé, ahogyan megközelíti a történetet, ahogyan ábrázolja a karaktereket, ahogy a csak rá jellemző nyelvhasználattal meséli el a benne élő sztorit.

A kérdés nem az, hogy miről érdemes írni, hanem az:

HOGYAN ÉRDEMES MEGÍRNI, HOGY SIKERES LEGYEN?

Stílus és Technika: Az ötlet

Segít sikeressé tenni a történetet, ha az reflektál az adott korban élő emberek olyan kérdéseire, amelyekre keresik a válaszokat. Olyan kérdések ezek, amelyekre nincsenek egyetemes válaszok, mert mindenki másként értelmezi.

Ilyen az élet és halál kérdésköre, a szerelem, az önállósodás és stabilitás elérése, a biztonságban élés, félelmeink legyőzése. Minden korszak valamilyen módon reflektál a felsorolt témákra, és ha az író képes ezeket figyelembe véve megírni a történetet, vagy eleve úgy tud írni, akkor képes lesz sikeres történetet írni.

A szerelem témakörét nem kell kifejteni, hogyan jelenik meg kalandregényekben. Az önállósodás is elég elcsépelt téma, hiszen a legtöbb fiatalról szóló sztori középpontjában ez áll, vagyis hogyan lesz életképtelen kamaszból felnőtt. Félelmeink legyőzését már az első két témával bőven lehet vegyíteni, hát még egy jó kis thrillerben vagy krimiben. Biztonságban élés. Elég széles a paletta: a háborús történettől a családon belüli erőszakig lehet válogatni, és még a zsánerek sem szabnak határt.

Élet és halál. Ezt bármelyik témával lehet vegyíteni, értelmeztetni, feldolgozni. Lehet ez a fő szál, lehet motiváló erő, lehet megoldás, lehet felismerés – a racionális tudományos megközelítéstől a spirituális reinkarnációig bezárólag szinte bármi.

Stílus és Technika: Elmélkedő – avagy miről érdemes írni?

“Mindenki azt mondja, hogy eredeti dolgokat találtál fel, de valójában ez nem igaz. Ez nem csak úgy kipattan a fejedből. Az ötletek az általad eddig látott felhalmozódott tudásanyagból kerülnek ki. Te csak elraktározod. Aztán amikor eljön a pillanat, hogy létrehozd a saját verziódat, előveszed az elraktározott anyagok legjobb részeit az agyadból. Amikor megpróbálod összetenni a részleteket, ez olyan, mint a kémia. Olyan dolgok történhetnek, amelyre nem is gondoltál.” – George Lucas
James Cameron: A science fiction története

Az ötlet alapja az íróból kipattanó szikra. Azonban nagyon hamar rá lehet jönni, hogy az ötletet már valaki vagy valakik ezerféleképpen feldolgozták. És itt el is megy a kedve az írónak; ahelyett, hogy azon kezdene gondolkozni, hogyan tudná úgy megírni, hogy az jó legyen.

Nem szabad az ötletet eldobni, mert az írót valamiért az a téma foglalkoztatja, különben nem jött volna a szikra. Látott benne valamit. Hogy az alapötletben nincs semmi plusz, mert már más megvalósított valami hasonlót? Akkor gondolkozni kell, hozzátenni a magáét!

Sok tanfolyam azzal csábítja a kezdő írókat, hogy két nap alatt megtanítja mindezt nekik. Ne legyünk naivak. Mindenhez idő kell. A kezdeti ötletből nem lehet két nap alatt kidolgozni a teljes regény történetét, dramaturgiáját, a szereplőket, a helyszíneket.. stb. Az íráshoz nem elég az íróí vagy irodalmi eszközök ismerete, a titok azok használatban rejlik. Járni, olvasni, biciklizni sem két nap alatt tanult meg senki, az írói eszközök tudatos használatához is sok gyakorlás kell.

Mivel minden ember más készségekkel, tudásanyaggal rendelkezik, érdemes személyre szabott tanfolyamot keresni.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Időstop – Hogyan szakítsunk időt az írásra?

Időstop – Hogyan szakítsunk időt az írásra?

“Az idő mindent megold majdanán. Ő pedig nagy úr minden számára, melynek alakja vagyon. Nem mintha akármeddig rendelkezésre állna, de ameddig vagyon, addig egész sok hasznot hajt. Szóval igyekezzetek kiélvezni!”

Murakami Haruki

Hogyan szakítsunk időt az írásra?

Sajnos a legtöbb író nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy csak az írással tudjon foglalkozni. Munka (és esetleg még család) mellett nehéz úgy menedzselni a szabadidőt, hogy elegendő időt tudjon fordítani az írásra. Nehéz, de nem lehetetlen 😊

A rossz hír talán az, hogy nem lehet megúszni a gondolkodást. Ha az író nem tudja, milyen a környezet, nehezebben helyezi el a szereplőket benne, ha nem tudja a karakterek jellemzőit, lapos, unalmas párbeszédek keletkeznek, az olvasó már a 10. oldalnál kitalálja a sztori végét.

Először is érdemes végig gondolni a munkamódszert. Alapvetően két típus létezik: aki mindent jegyzetel, vázlatot, karakterleírást készít és úgy bontja ki a regény cselekményét, és aki csak leül, és ír. Bár látszólag nagyon különböző módszerek, csak egy dolog különbözeti meg egymástól őket, mégpedig az, hogy míg az első típusnak az írás segít átgondolni, felépíteni a sztorit, addig a második típus inkább fejben rakja össze a történetet, és csak akkor kezd el írni, amikor a történet szinte teljesen összeállt. Természetesen egyik író sem csak az egyik vagy csak a másik típus, de érdemes tisztában lenni azzal, hogy milyen munkamódszerrel tud a leghatékonyabban dolgozni.

Mindenféleképpen érdemes vázlatot készíteni arról, hogy melyik fejezetben mi történik, és a karakterekről is, ami segít abban, hogy ne csússzon szét a regény dramaturgiája, megfelelő legyen a kronológia, hitelesek legyenek a szereplők.

Ha ez megvan, az író máris közelebb került a céljához.

Természetesen senki nem tud egy regényt egy szuszra megírni. A regény megírásának ideje nagyban függ a rendelkezésre álló időtől, a gépelés sebességétől, a zavaró tényezőktől (kutya, gyerek, szomszéd, stb.). Annak érdekében, hogy ne legyen stílustörés, fontos, hogy mielőtt az író folytatja a regényt, elolvassa a már kész mű utolsó pár oldalát, így már a regény hangulatát átvéve tudja folytatni az írást.

Érdemes kihasználni az olyan holt időket, mint pl. utazás, mosogatás, amikor van idő arra, hogy az író gondolatban kicsit hosszabban elidőzzön egy-egy karakternél vagy helyszínnél. Ezeket a gondolatokat akár le is lehet jegyzetelni. Itt is fontos, hogy az író tudja, inkább valamilyen okoseszköz áll jobban kézre, vagy a hagyományos jegyzetfüzet és toll.

Sokat segíthet, ha az író kijelöl magának egy célt (naponta/hetente megírok 10-20-50 oldalt) és egy idősávot, amikor csak az írással tud foglalkozni. Nyilván semmi nincs kőbe vésve, de érdemes megpróbálni rendszert vinni az alkotás folyamatába. Lehet, hogy egyik héten hétfőn tudunk időt szakítani az írásra, másik héten csak szombaton, de ez ne álljon a lelkesedés útjába.

A tapasztalat az, hogy ha hosszabb időre félbehagyja az író a regényt, már nem tudja úgy folytatni, hogy egy értő olvasó számára ne legyen észrevehető a stílustörés. (Természetesen ezen egy jó szerkesztő és egy jó korrektor tud segíteni, de néha vállalhatatlanul nagy többletmunkával járna.) Ha a karakterek nem is, a narráció mindenféleképpen változik, hiszen minden nap olvasunk, beszélgetünk, picit változik a saját egyéni nyelvhasználatunk is.

Akkor sem kell kétségbeesni, ha nem sikerül minden a terv szerint, ha egy-egy résszel nehezebben boldogul az író. Érdemes megvizsgálni, hogy vajon ugyanolyan típusú részeknél akad-e el? Ha igen, akkor valószínűleg az írói készségei ebben a témában még nem megfelelőek. (Ezen pl. segíthet személyre szabott írástechnikai tanfolyamunk).

TIPPEK:

Megtalálni a hatékony munkamódszert​

  1. megtalálni a hatékony munkamódszert:
        – vázlatolós vagy inkább gondolkodós típus vagy
        – készítsd el a regény vázlatát, karaktereit
  2. használd ki a holtidőket akár gondolkodásra, akár jegyzetelésre
  3. gondolkodni (ezt sajnos nem lehet megúszni 😊 )
  4. jelölj ki egy idősávot minden héten, amikor csak az írásra tudsz figyelni

Hogyan kezdj neki?

Minden olyan esetben, amikor nem folyamatosan tudsz időt szánni a történet írására, mindig olvasd el az utoljára írt részt. Ez segít felvenni a fonalat és a narrációs stílust (elbeszélői magatartás).
Ugyanis ahogy az embert a hétköznapokban különböző hatások érik, változik a hangulata és sokszor a közlési stílusa is, ezek pedig befolyásolhatják az elbeszélői magatartást. Minél több idő telik el két részlet között, annál nagyobb az esélye az eltérésnek.
Ettől függetlenül a visszaolvasás akkor is jót tehet, ha minden nap tudunk időt szánni az írásra.
 
Hogyan kezdj neki?
  1.  Átnézed, miről is akarsz most írni: fejezet vagy novella, annak tartalma, cselekményei, a cselekményeket befolyásoló tényezők (karakter, események stb.).
  2. Átolvasod az utolsó részt, amit írtál, hogy lásd, hol is tartottál és hogy ráhangolódj az elbeszélői magatartásra.
  3. Végiggondolod, hogyan akarod megírni az adott részt.
  4. Megírod.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

A történet mondanivalója

A történet mondanivalója

Kurzusaink során rendszerint felteszem az alábbi kérdést:

Mi a történet legfontosabb eleme? 

Az alábbi válaszok közül választhat a hallgató:
– a mondanivalója
– a történetvezetés
– a cselekmény
– a karakter
– az információadagolás
– a szöveg ritmusa
– a párbeszéd
– a leíró rész
– milyen zsánerben íródik.

A legtöbb író arra összpontosít, hogy robot módjára a begyakorolt elemek sorozatát végezze, ahelyett, hogy a megtanult írástechnikákat improvizálva használnák egy történet megírásában. – Donnie Yen után szabadon

A legtöbben a mondanivalóra szavaznak, miközben maguk sem tudják, hogy az általuk írt történetnek mi a mondanivalója. Ez a feltételezés abból indul ki, hogy a legtöbb kezdő író mindenáron el akar mondani valamit, legfőképp a saját érzéseit, azaz figyelemre vágyik. Mondjuk ez nem rossz kezdés, hiszen ha az íróra figyelnek, akkor olvasottá, a későbbiek során sikeressé is válhat. A másik hibás feltételezés a hazai írástechnikai tanfolyamokon rosszul rögzült módszerből ered, amikor Egri Lajos: A drámaírás művészetére alapozva akarnak írástechnikát oktatni. Ebből a nagyon szuper könyvből kiemelték többek közt a premisszát, ami Egri Lajos értelmezésében meg kell hogy határozza a történet mondanivalóját is. Itt követték el azt a hibát, hogy nem szövegkörnyezetben értelmezték ezt a kijelentést, hanem kiragadták belőle, ez pedig ahhoz vezetett, hogy az írást tanulni vágyó szerzők százait vitték az évek alatt tévútra, akik nem értik, miért is nem tudnak egyről a kettőre jutni.

Ha valaki figyelmesen olvassa Egri Lajos könyvét, ami a drámaírásról (és nem a regényírásról!) szól, akkor azt is észreveszi, hogy Egri a színházi darabok azon fajtájáról ír, amelyekkel a drámaíró közvetíteni akar valamilyen üzenetet a közönség számára. Ő abból indult ki, hogy a színháznak és egyes művészeti ágaknak is társadalomformáló szerepe van, ezért a művészi alkotásoknak mondanivalóval kell rendelkeznie, amivel a társadalom felé a premisszában megfogalmazott üzenetet közvetítjük.

Amikor a hallgatókkal eljutunk idáig, felteszem az újabb kérdést nekik:

Üzenetet akarsz küldeni vagy szórakoztató irodalmat írni? 

A válaszok itt már megoszlanak, mert ki ezt, ki azt, ki mindkettőt.

Ez a momentum nagyon sok kezdő írót rádöbbent, eddig fogalma sem volt, mit akar az írással elérni, ami pedig szükséges ahhoz, hogy értelmet nyerjen számára az írás, valamint az, milyen ábrázolási módokat kell elsajátítania és a későbbiek során alkalmaznia, hogy a történeteit jól tudja megírni.

Ám, hogy az alap kérdést se hagyjam megválaszolatlanul: A mondanivaló kivételével mindegyik ugyanolyan fontos a történet szempontjából.

Fel szokott merülni, hogy ha nincs mondanivalója, akkor miről szól a regény? A regény szólhat bármiről. Szerelemről, árulásról, reményről, küzdelemről, életről, halálról, vagy akár ezek mindegyikéről, azonban egyik sem mondanivaló. Ezek önmagukban nem hordoznak üzenetet, és nem is szabad, hogy egy regény írásakor mindenáron üzenetet akarjunk közvetíteni az olvasó felé. Egy művészi alkotás akkor tud a leghatásosabb lenni, ha nem vezetni akarjuk az élvezőjét, hanem hagyjuk, hogy a mű mindig mást tudjon neki adni, attól függően, éppen milyen lelkiállapotban vagy életszakaszban találkozik vele. Nevezhetjük ezt egyfajta Rorschach-tesztnek is. Azonban szeretném ismételni magamat, hogy amikor szórakoztató irodalmat írunk, az a cél, hogy szórakoztassunk, és nem szabad mondanivalókon, üzeneteken gondolkoznunk. Teljesítenünk kell a célt, hogy szórakoztassunk.

Sokan úgy gondolják, akkor így sokkal könnyebb lesz megírni azt a regényt. El kell keserítsem őket, sajnos nem. A karaktereknek, párbeszédeknek, leíró részeknek, fordulatoknak mind jól megírva a helyükön kell lenniük. Ráadásul ugyanúgy egy mondatban meg kell tudni határozni, hogy miről is szól a történet.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

A szerkesztés

A szerkesztés

A szerkesztő képes az író szemével látni a történetet, és annak ábrázolásának sajátosságai alapján értelmezni az egészet.

Szerkesztés során a beérkező kézirat nélkülözhetetlen részét képezi a szinopszis, esetleg egy rövid vázlat a történetről, ami nem kizárólag annak tartalmát mutatja be, hanem az írói elképzelést is. Ez nagyon fontos, mivel nagyban segíti a szerkesztő munkáját, mert nem vesz el időt, hogy kitalálja, mivel mit akart kifejezni az író. Tehát van egy viszonyítási alap, amihez igazodva könnyebb megállapítani, az írónak sikerült-e a saját elképzelését átültetni a történetbe, értve ezalatt a történet hangulatát, az általa keltendő érzéseket, amit általában a történet atmoszférájaként szoktak emlegetni. Az írónak van egy elképzelése, milyen érzést akar elérni az olvasóban, ezt pedig a szerkesztési folyamat során vizsgáljuk, hogy sikerült-e.

Azt a legtöbb író tapasztalhatja, hogy nem minden kézirat jut el a szerkesztésig, illetve sok kiadótól elutasítást vagy választ sem kap. Ennek hátterében több minden állhat. A legtöbb kiadó gazdaságilag mérlegeli egy könyv kiadásának eredményességét, azaz fontos szempont lehet a kiadást követő megtérülés. Azt is mérlegelheti, szintén a gazdaságosság keretein belül, hogy a szerző egykötetes vagy többkötetes. Ez a szempont azért lehet fontos, mert ilyenkor a megtérüléssel is másként kalkulálnak. Ugyanilyen meghatározó tényező az is, hogy a beküldött kézirat mennyire dolgoz fel olyan témát, amiből a kiadónak már egy tucat áll rendelkezésre, így egy újabbnál már nem látnak reális esélyt a megfelelő mennyiség eladására. Végére maradt a leglényegesebb szempont, hogy az írói készség eléri-e a megfelelő szintet, azaz az író az elképzelését megfelelő módon tudja megfogalmazni, élvezetes történetként leírni. Akkor lehet esély a kézirat kiadására, ha ezeknek a szempontoknak megfelel.

A kézirat befogadása után a szerkesztő elolvassa azt, és a kivitelezésben talált hibákat jelzi az író felé, aki ennek fényében átgondolja és módosítja a történetet. Ebbe a fázisba tartoznak többek közt a logikai ellentmondások, narrációs eltérések, történetvezetés, információ-adagolás, karakter kidolgozottság, párbeszédek ellenőrzése. Ami viszont nem tartozik bele: a nem megfelelő megfogalmazások javítása, az író számára leírni, miként lehet megfelelően megfogalmazni azt, amire gondolt. Az ilyet íráskészség-fejlesztésnek és nem szerkesztésnek nevezzük. Tehát az írónak képesnek kell lennie értelmezni a szerkesztő utasításait, amikor olyanokat ír: “átfogalmazni”, “stílustörés”, “logikai ellentmondás”, “nem kiegyensúlyozott mondatszerkezetek” stb.. Nincs részletezés, nincs magyarázat. Ha ez szükséges, akkor az író még nem áll készen. Ha a jobb hatás érdekében változtatni kell, akkor a szerkesztő nem példát fog írni rá, hanem megbeszéli a szerzővel, hogy mely részeket lenne érdemes módosítani.

Természetesen ezt a folyamatot befolyásolhatja a kiadó elvárása, mivel a szerkesztő és a kiadó vezetése nem mindenben értenek egyet, és olykor olyan kézirat is eljut kiadásig, amire amúgy a szerkesztő szakmailag nemet mondana.

A szerkesztett kézirat nem egyenlő a tökéletes kézirattal. A szerkesztett kézirat pusztán jobbá vált, mint amilyen előtte volt. Tökéletes nem létezik, csak jól, nagyon jól, netán zseniálisan megírt. Ezek mindegyikében talál a szerkesztő valamit, amit korrigálni kell, hogy még jobb legyen. Talán az irodalom az egyetlen művészet, ahol az alkotást nem szokták érintetlenül hagyni, ahogyan a festészetben, szobrászatban. Az irodalomban elfogadott, hogy egy hozzáértő személy – aki az olvasó és az író közti híd szerepét tölti be – módosítási javaslatokat tesz az író számára, amelyeket képes megindokolni, és nem pusztán szubjektív benyomások alapján látja el megjegyzésekkel a kéziratot.

Az író és a szerkesztő közös munkájának eredménye egy letisztultabb, olvasmányos történet.

A fent leírtak a hagyományos kiadói folyamatok jellemzői, szerzői kiadás (self-publishing) során a kiadásról az író dönt, aki vagy igénybe veszi szakember segítségét (erősen ajánlott!!!), vagy nem. Természetesen itt is lehetnek eltérések, mivel vannak olyan szerzői kiadással foglalkozó kiadók, amelyek megkövetelik a megfelelő minőségű kéziratot.

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

Az írás célja

Az írás célja

Pokémon

Mindig érdemes feltenni a kérdést, hogy mi a célod az írással. Valakinek, hogy “A célom az, hogy jó legyek”, másnak a kulcs vagy a tojás. A viccet félretéve: azért fontos egy idő után, hogy tudd, mi a célod vele, mert így képes leszel kialakítani bizonyos elvárásokat magaddal szemben. Tisztában leszel vele, hogy milyen készségeket kell fejlesztened, mire kell fektetned a hangsúlyt. Pl.: szükséged van-e írástechnikai vagy íráskészség-fejlesztő kurzusra*.

A célig sok állomáson keresztül vezet az út, amelyek elérése folyamatos motivációt képes adni. Ez a mozgatórugója mindennek az életben, így az írásnak is. Tehát amikor valaki pszichésen nyomorultul érzi magát, nem a fájdalom segíti abban, hogy kiemelkedő alkotást hozzon létre, hanem az, hogy az alkotás során enyhítse a fájdalmát, tehát a cél a fájdalom megszüntetése. Aki viszont szándékosan keresi a fájdalmat, hogy meg tudjon tőle szabadulni, az függővé vált, akárcsak a szerhasználók.

“Sírj! Író vagy. Akkor tudsz jót írni, ha sírsz. Sírás nélkül nincs alkotás. Igazából semmi sincs.”

A célok nagyon különbözőek lehetnek. Írhat valaki terápiás célból, a fióknak, az elismerésért, az olvasottságért, vagy pusztán a megjelenésért. Legyen bármi is a cél, egyetlen dolgot nem szabad szem elől téveszteni: ne bármi áron akarjuk azt elérni. Legyünk tisztában azzal, hogy be kell járnunk azt a bizonyos utat, amely során a fejlődésünk elér arra a pontra, amivel a cél elérhetővé válik. Akárcsak a mesehősök, akik kalandjaik során különleges képességekre tesznek szert, és mellette különböző segítők, varázstárgyak által lesznek képesek leküzdeni az előttük lévő akadályokat.

Hogy ez mennyi idő? Mindenkinek más, amit az elérendő cél is befolyásol. Nincs tuti recept. Vannak, akik rajt-cél győzelemmel gázolnak át a mezőnyön, míg mások hosszú évek kitartó szorgalmával érik el. Viszont amíg azzal foglalkozol, vajon mikor éred már el, elveszed az időt attól, hogy fejlődj. Ha rendszeresen foglalkozol vele és fejleszted magad, el fogod érni.

Nagy eséllyel. 😊

– Hát, ha író akarsz lenni, nem maradhatol itten.
– Tessék? – hökkent meg Tommy.
– Nagyvárosba kell menned éhezni. Nem’tom, hogy Kafkát isszák vagy eszik, de azt tudom, ha író akarsz lenni, éhezned kell. Ha nem éhezel, szart sem érsz. /Christopher Moore – Totál szívás/
*amennyiben kiadói megjelenést, olvasottságot vagy elismerést szeretnél elérni, mindenképpen javasolt egy számodra megfelelő kurzus felkeresése

További segítség

További írástechnikai ötletekért és tippekért csatlakozz Facebook csoportunkhoz.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.