Gungl Zsuzsanna

Majmok vére

Részlet Gungl Zsuzsanna: Majmok vére című történetéből (e-könyv)

A lány és a férfi a világ legócskább panelszörnye előtt álltak meg. A tízemeletes különös módon legalább olyan széles volt, mint amilyen magas, de ez a kinézetén egy cseppet sem javított.

– Amikor azt mondtad, biztonságba viszel, minimum egy palotát vártam – szólalt meg a lány.

– Ez a legbiztonságosabb ház a körzetben – válaszolta a férfi.

– A sajtpalota? – mutatott a lány a ház oldalában éktelenkedő, szinte tökéletes köröket formázó lyukakra.

– A harmadik bombázást kicsit megsínylette, de nem hoztalak volna ide, ha nem bíznék a falakban.

A lány továbbra is bizonytalanul méregette a porózus szerkezetet.

– Mielőtt minden prospektus ajánlása ellenére besétálok egy idegen férfival egy veszélyesnek tűnő épületbe, elárulnád a neved?

– Kadét vagyok.

– Ki gondolta volna… Én meg újságíró, és gyanítom, hogy ezért üldöztek végig azok a majomképűek az egész bulin. De azok után, hogy megmentetted az életemet, akár be is mutatkozhatnánk egymásnak. Szóval a nevem Vyvette. És a tiéd?

– A nevem Kadét – válaszolta a kadét, majd a nehezen mozduló ajtószárnyat a vállával kitámasztva intett a lánynak, hogy a palota készen áll a fogadására.

***

Az X/1107/B házszám előtti satnya bokrok nem szolgáltak sok fedezékkel a hajnali szórt fényben, de a két katona nem volt kezdő a taktikai rejtőzésben.

– Utánuk megyünk, uram? – kérdezte az egyik, aki a mellkasára erősített lapka szerint a C6274 tizedes nevet viselte.

– Dehogyis, tizedes! Természetesen megvárjuk az erősítést. Addig csak megfigyelünk – válaszolta E981 őrmester.

***

Az épület fő artériáját jelentő liftakna sem volt jobb állapotban, mint a ház maga. Kadét látható erőlködéssel feszítette szét a zárórácsokat, hogy Vyvette át tudjon csusszanni közöttük. Az irányítópanelen csak az 1-es és a 6-os gomb világított, és Kadét ez utóbbit is háromszor nyomta le, mire a lift fémes nyöszörgéssel hajlandó volt elindulni.

– Micsoda szerencse, hogy pont a hatodikra megyünk – jegyezte meg Vyvette.

Kadét nem szólt semmit, de miután végre kiszálltak a csigalassúsággal haladó liftből, bocsánatkérő pillantással mutatott a lépcsőház felé.

Amikor leértek a negyedikre, Vyvette hirtelen nem is értette, hol járnak. A tágas terek egyáltalán nem emlékeztettek egy panel lépcsőházára, és a keleti falon ásítozó lyukaknak hála a fény szinte végigfolyt a körfolyosókon. A levegőben magnéziumpor csillogott, a talpuk alatt nyikorgott a rosszul lerakott linóleum.

– Ezt a szintet nem sokkal az első bombázások előtt alakították át tornateremmé – magyarázta Kadét. – Előtte a körzeti tanácsterem volt itt, de mivel az iskolák már jó ideje bezártak, és az utcára sem merték hosszabb időre leengedni a gyerekeket, a környékbeli kölyköknek meg kellett valami elfoglaltság… Hát, legalább próbálkoztak.

A fiúöltözők előtt elhaladva egy szertárba jutottak. A polcokon a sportszerek közötti réseket a legkülönfélébb elektronikai eszközök töltötték ki, de Vyvette figyelmét inkább a szoba közepére lefektetett, harminc centi vastag habszivacs tornaszőnyeg keltette fel. Egy mozdulattal rávetődött a matracra, és mivel egy ilyen éjszaka után abszolút megérdemeltnek érezte, a felszálló por miatti két tüsszögés között rátért a lényegre:

– Dedszig a géród. Dugung?

***

– Őrmester, jelentést kérek!

– Uram! – húzta ki magát az őrmester, majd a kezében lévő jegyzettömbre pillantott, és mielőtt folytatta volna, még egyszer, utoljára megköszörülte a torkát. – A megfigyelt személy és társa 6 óra 23 perckor léptek be az X/1107/B számú lakóépületbe, uram! – A felettesére nézett, hogy biztosan figyel-e, és amikor az kérdőn nézett vissza rá, folytatta: – A liftből 6 óra 26 perckor léptek ki a hatodik emeleten, uram! – fejezte be a jelentést, büszkén arra, hogy ezúttal sikerült minden adatot feljegyeznie.

– És mi történt az azóta eltelt 49 percben? – kérdezte L200 főhadnagy a tőle telhető legnyájasabb hangon, miután az őrmester nem folytatta magától a jelentést.

– Uram… – vált zavarttá a tekintete, miközben izzadt tenyerében lassan szétmállottak a jegyzettömb lapjai. – Nem tudjuk… uram. – A beálló csendben pár másodpercig csak az utca végén elszaladó majmok körmeinek csattogása hallatszott.

– MI az, hogy NEM tudják, ŐRMESTER?! – kérdezte a főhadnagy, miközben az asszisztense unottan vizslatta a nyakán kidagadó ereket.

– Uram! Az X/1107/B számú lakóépület még a régi szabványok szerint készült, uram! A falakban lévő azbesztlapokon keresztül a műszereink nem képesek…

A jelentés végét meg sem várva a főhadnagy kiadta az utasítást az azonnali behatolásra, és csak reménykedett benne, hogy a megfigyelt személy még odabent van.

Rendeld meg!

A letöltéshez regisztrált fiókkal szükséges rendelkezni!

Sikeres rendelés után azonnal letölthető a Fiókom->Letöltések menüpontból.

Az e-könyvek letöltésével, olvasásával és az esetlegesen szükséges segédprogramokkal kapcsolatos tájékoztatás E-könyv segédletünkben (https://www.stilusestechnika.hu/e-konyv-olvasasa/) érhető el.