Mészáros Lajos

Volt egyszer az ember

Részlet Mészáros Lajos: Volt egyszer az ember című történetéből, ami a Mindig, minden változik mini sci-fi antológiánkban jelent meg (e-könyv)

A jelen

Nem… kapok… levegőt!

Süket csend. Nyomasztó a vaksötét. Mélyről feltörő, zsigeri rettegés marcangol. Nincs itt semmi más, csak rémület, mely cafatokra tépi elmémet.

Fejvesztve igyekszem fogódzót találni, megkapaszkodni valamiben, ami van, ami túlmutat a félelmen. Kapkodva próbálok hozzáférni az emlékeimhez, támpontot adhatna, ha legalább egyet találnék, de teljességgel üres vagyok. Mintha szellem lennék. Egy lebegő, áttetsző, testtelen kivetülése egykori önmagamnak. De kinek is?

Ez a Semmi halálra rémiszt, és a kín csontig hatol, lebénít. Fuldoklom az üres, élettelen, fekete masszában, a konok némaságban, arra várva, hogy történjen valami. És ha nem fog? Ha az örökkévalóságig semmi maradok?

Az nem lehet, hiszen az agyam gőzgépként zakatol! Fénysebességgel száguldó utasításokkal bombáz, melyek arra kényszerítenek, hogy lélegezzek.

De nem… kapok… levegőt!

– Nyugodj meg, Brian – csendül fel egy melegséget árasztó női hang, mely villámcsapásként hasítja ketté a rettegést és nyomában petárdaként robban a remény, hogy nem vagyok egyedül!

Brian? Ez lennék én?

Önkéntelenül mozdul a fejem, a nyakizmok megfeszülnek, épp csak egy pillanatra, ám ez elviselhetetlen fájdalommal tölt el, mintha izzó kést döfnének a koponyámba. De legalább érzékelek!

– Segíts, kérlek! – sikítom.

– Hogyne – válaszolja, amit aztán egy halk szisszenés követ. Valószínűleg egy folyadékpumpa lépett működésbe, valahol közvetlenül mellettem. Hallom, ahogy szelepek szisszennek, és a zajokkal egyidejűleg először tompa nyomás, majd pillanatokkal később enyhe zsibbadás jelentkezik a tarkómban.

– Enyhült a fájdalmad?

– Igen – sóhajtok, immár mámoros kéjjel.

Kezdem érezni az arcomat, pontosabban azt, ahogy a bőr alatt feszülő izmok éppen átrendeződnek. Eddig torz grimasz feszülhetett a képemen, amely most egyszeriben kábult mosollyá változik.

Van minek örülni? – teszem fel a jogos kérdést magamnak. Mindegy. Hangosan felnevetek.

– Úgy vélem, a fájdalomcsillapító megtette a hatását – állapítja meg a nő. – Ami pedig a látásodat illeti, hamarosan vissza fog térni, a tünetek csupán a hibernálás mellékhatásai.

Másnéven fagyasztás, konstatálom rossz szájízzel. Ez sok mindenre magyarázatot adhat, de nincs időm visszakérdezni, vagy elmerengeni a miérteken. Teljesen leköti a figyelmemet, ahogy a konstans sötétségben váratlanul apró szikrák robbannak, fehér pettyekkel szórva tele a fekete vásznat. Egyszerűen gyönyörűek. Mindez lenyűgöző hátteret biztosít a táncoló póniknak, amelyek most lépnek a színpadra. Mindegyik nyergében szkafanderes majom pattog, látszólag nagy élvezettel. Mancsukban „Boldog születésnapot, Brian” feliratú, színes lufik libbennek. Lelkesen integetnek nekem. Együtt lebegünk a semmiben, vidáman mosolyogva. Miért is ne? Hisz oly kellemes itt, a társaságukban. Kedvem lenne felpattanni az egyikük mögé, hogy elvágtassunk a végtelenbe.

– Üdvözöllek az Omortson fedélzetén, Brian – mondja a nő, megszakítva kábult utazásomat, mire a bódító látomások a semmibe vesznek. Ezzel egy időben legördülnek a mázsás súlyok a szemhéjamról.

Rendeld meg!

A letöltéshez regisztrált fiókkal szükséges rendelkezni!

Sikeres rendelés után azonnal letölthető a Fiókom->Letöltések menüpontból. (Előrendelés esetén a megjelenést követően válik letölthetővé az e-könyv.)

Az e-könyvek letöltésével, olvasásával és az esetlegesen szükséges segédprogramokkal kapcsolatos tájékoztatás E-könyv segédletünkben (https://www.stilusestechnika.hu/e-konyv-olvasasa/) érhető el.