Markó Gábor

Öröknemlét

Részlet Markó Gábor: Öröknemlét című történetéből, ami a Mindig, minden változik mini sci-fi antológiánkban jelent meg (e-könyv)

Mielőtt kinyitotta a szemét, egyetlen hosszú pillanatig észlelte saját létezését. Kizárólag azt. Önmagát, mint formátlan valót a tér és az idő végtelen hálózatán. Csak a fényt és a sötétet is nélkülöző semmi vette körül, amiből hiányzott a múlt, a jövő, a csend és a zaj, a teljesség vagy a hiány. És a viszonyítási pont. Bármihez.

Aztán kinyitotta a szemét. Először fényeket, majd színeket, aztán néhány homályos alakot észlelt. Fokozatosan épült fel nem csak a környezete, hanem maga a tér is. A semmiből világ épült, de csak egy egészen apró, falakkal és sötétítővel határolt. Egyedül volt. Ez nem változott.

Ezután jöttek a hangok. Az ablakon túlról tompa morajlás, az ajtón keresztül élénkebb beszélgetés.

Nők és férfiak. Nyugodtak, határozottak, élők.

A szagok. Fertőtlenítő és vasalt textil. Az érzés. Semmi.

Ahogy telt körülötte a világ, úgy érezte magát egyre távolabb tőle. A kiüresedés nem egy pillanat, hanem folyamat volt, ami az ébredése óta folyamatosan tartott.

Saját testének határait keresve először a kezét mozdította meg, majd a lábait. Ezután óvatosan, mintha bármelyik pillanatban egy láthatatlan falba ütközhetne, felült. Megmozdult a szoba, egy pillanatra úgy tűnt, elfordult a középpontja körül, majd úgy lendült a helyére, mintha csak meggondolta volna magát.

– Elnézést. – Nem lepte meg annyira a saját hangja, mint kellett volna. Régi ismerősként üdvözölte. Türelmesen várt, nem sietett sehova. Nem tudta, mennyi idő telhetett el, mire bejött egy fiatal nő.

– Felkelt, Kató úr? Jó reggelt!

– Jó reggelt… öhm – kezdett bele, de hamar rájött, nem tudja, mit akar kérdezni.

– Kató úr, kórházban van az augmentáción, ne tessék megijedni. Nemsokára jön a reggeli és a doktor.

– Augmen… – kezdett bele, de úgy döntött, a fontosabbal kezdi. – Kórházban?

– Igen. Rögtön jön a doktor, és újra elmeséli önnek.

– Újra?!

A nőn a hibát elkövetők pillanatnyi zavartsága látszott.

– Pihenjen még kicsit, Kató úr – mondta inkább parancsolóan, mint kedveskedve, és kiment.

Kató úr oldalra fordult, lelógatta a lábait az ágyról. Külsőre nem augmentáltak. Hangtalanul lépett a papucsába és fordult a folyosóra nyíló ajtó felé. Nyitva volt. A korábbi hangokon kívül felfedezett egy újabbat. Gregorián. Miséznek a közelben, az is lehet, hogy a kórházban.

Az ajtó felé lépve erősödött az ének, mire lábujjai a kórtermen kívülre nyúltak, egészen hangosan hallotta. Odakintről jött. Talán egy pici kápolna volt a kórház mellett, és a szemben lévő betegszoba nyitott ablakain keresztül szűrődtek be az áhítat hangjai. A helyiség egyik belső ágyán pedig egy féllábú férfi üldögélt. A hangok felé bámult, az ablak keretein túli semmibe, mintha úgy jobban hallaná őket. Előtte egy viseltes Biblia. Csukva, mintha csak tisztességből lenne ott.

– Hahó! – kiabált ki a folyosóra érve Kató úr. A féllábú férfi rosszallóan fordult felé.

– Menj vissza a szobádba! – felelte köszönés helyett.

Rendeld meg!

A letöltéshez regisztrált fiókkal szükséges rendelkezni!

Sikeres rendelés után azonnal letölthető a Fiókom->Letöltések menüpontból. (Előrendelés esetén a megjelenést követően válik letölthetővé az e-könyv.)

Az e-könyvek letöltésével, olvasásával és az esetlegesen szükséges segédprogramokkal kapcsolatos tájékoztatás E-könyv segédletünkben (https://www.stilusestechnika.hu/e-konyv-olvasasa/) érhető el.