Az ellopott könyvbemutató – Rejtővel egy asztalnál

Rejtővel egy asztalnál

Na fijjúk! Tuggyuk mi ez itt.
Tiztelt írók töltenek kis időt Rejtővel egy asztalnál.

Stílus és Technika Rejtővel egy asztalnál

A könyv

Az ellopott könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál

Tizenhét szerző, 358 oldal és egy vastagon fogó ceruza, ami az árat szabta. Igen, ez egy ilyen szabóceruza, ami jó vastagon tud fogni. Ezért is kerül 4290 kemény magyar forintba a kötet.

Pódium, előtte közönség. Az egybegyűltek a Rejtővel egy asztalnál könyvbemutatójára érkeztek, és arra várnak, hogy végre kezdjünk. Ha lenne függöny, elbújhatnánk mögötte, ott izgulnánk, hogy minden jól sikerüljön, és ebből ők semmit nem látnának. Azonban most közszemlére vagyunk téve, arcunkon, testtartásunkon nem látszódhat semmi izgalom. Az írókkal már lebeszéltük a programot, ahogy a többi résztvevővel is.

Hát… ha már itt az idő, ne várassuk tovább őket. Kilépek hát a világot jelentő deszkákra…

Az itt jelenlevők közül van, aki nem ismeri Rejtő Jenőt?

Nem baj, én sem. Jó, ez nem igaz, pusztán sorsközösséget akartam vállalni azokkal, akik nem ismerik. Hogy ne érezzek úgy, magukra vannak hagyva, ahogy anno Reich Jenő és megannyi sorstársa érezhette, amikor megkapták a behívót munkaszolgálatra.

De nem is ezért vagyunk itt, hogy a múlt eme szomorú részéről beszéljünk.

Bár ennek a múltnak sok köze van ahhoz, hogy olvashatjuk a Vesztegzárat, A szőke ciklont; olvashatunk Pipacsról, megismerhetjük Csülköt, Fülig Jimmyt vagy a kapitányt, aki mindig kavarja. Várják csak meg, mert még most is kavarja. Ennyi év után is.

No de, miért is vagyunk itt. Hogy a hazai ponyvairodalom kiemelkedő alakjáról és az ő hatásáról beszélgessünk egy kicsit, no meg arról a kötetről, ami ezt az irodalmi hatást hivatott megmutatni.

Tudják, miért nem szabad megismerni Rejtő életének részleteit?

Mert az addigi komikus történetei tragikusra változnak. Nem nevetni fognak, hanem sírni, amikor olvassák.

Vegyük például ezt a részletet:

{A tömeg szíve megmozdult! Valaki sínylődik a távoli óceánon! A szomszéd lakásban megőszül egy zongorahangoló, és senki sem törődik vele. Viszont az eltűnt kutatót a csendes-óceáni szigeten mindenki szívből sajnálja, mindenkit dühbe hoz a felelős tényezők hanyagsága, és a polgárok zöme úgy érzi, hogy rokona lett az elveszett kitűnő tudósnak. A polgárok szeretik, ha kitűnő egyénekkel rokonságba kerülnek. Természetesen nevetséges volna azt mondani, hogy küldjön a távoli ismeretlen szigetre néhány dollárt ennek a tudósnak.

És ez a fő. Értik?

A szomszéd zongorahangolónak küldhetnek tíz dollárt, tehát megtalálja a módját, hogy diszkreditálja az ilyen tolakodó nyomort! Az asszony ruhái, a gyermekek dohányzása, a zongorahangoló könnyelműsége (öt év előtt egy négyágú ezüst karos gyertyatartót vett a nagyanyjának) okai a bajnak. Legyünk őszinték: a zongorahangolót nem meri sajnálni, mert néhány dollárral segíthet rajta. Az emberi részvét éppen fordítottja egy kirándulásnak. Mennél távolabb fekszik térben a szánalom célja, annál gyorsabban és kényelmesebben eljut hozzá megértő embertársainak szíve!

És gyorsan másról beszélnek. Kicsi tragédia, közeli szegénység, tehát kínos.

REJTŐ JENŐ – PISZKOS FRED KÖZBELÉP}

És most gondoljanak bele, a világ semmit nem változott.

Azonban P. Howard jól ráérzett arra, ha az a csekély, amit tenni próbálunk ellene, eredménytelen, akkor legalább nevessünk.

“Minden nap, ami nevetés nélkül telik, egy elpazarolt nap.” (Nicolas Chamfort)

És mint tudjuk, a nevetés a legjobb orvosság.

De mitől is válhatott kiemelkedő irodalmi alakká? Hiszen regényeit nem a szépirodalom alatt fogjuk megtalálni, és az sem mondható rá, hogy olyan klasszikusok mellett kerülne említésre, mint Mikszáth, Móricz vagy Jókai.

Ha kutakodunk egy kicsit, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy már kis kölyökként sem az irodalom érdekelte. Inkább amolyan örökmozgó emberként kereste önmagát. Igazi bajkeverő lehetett, nem csoda, hogy odáig volt a boxért, és maga is kipróbálta rövid időre. És már itt megmutatkozott, hogy valamit vagy jól csinál, vagy sehogy. A szerelem lehet, hogy megmarad, de amiben nem tud kiemelkedő lenni, azt inkább meghagyja másnak.

Nyughatatlan természetének köszönhetően bejárta fél Európát és kipróbált megannyi foglalkozást. El tudjuk képzelni, amikor éppen gobelinekkel házal? De azt már hamarabb, hogy a Dél-Francia kikötőkben dokkmunkásként dolgozott, és néha még egy hajóra is felkéredzkedett. Esetleg hihetetlen kalandba keveredett egy Alfa Romeo volánja mögött, esetleg bajbajutott hölgyek segítségére sietett, hogy aztán ő kerüljön zűrbe.

Ezek a tapasztalatok adták történetei hátterének egy részét.

Azonban, ha nem kizárólag Rejtő életére koncentrálunk, hanem arra a korra is, amelyben élt, egészen pontosan a társadalmi eseményekre, hírekre, vagy hír értékű tudósításokra, újságcikkekre és szóbeszédekre; akkor azt is lathatjuk, hogy nagyon tájékozott volt.

Biztosan sokan találkoztak mar azzal a címmel, hogy “Az igazi Trebitsch” – a Múlt-Kor weboldalán van is róla egy cikk. Vagy ott van az a magyar testvérpár, akik egész vagyont játszottak el a makao nevezetű kártyajátékon, és nem is akármilyen körülmények között. Az 1918 őszén a fiumei Royalban „dolgozó valóságos sipista bűnszövetkezet” bűnperével voltak tele az újságok. A bűnszervezet közel egy év alatt másfél milliárd forintnak megfelelő összeget nyert, az akkor forgalomban lévő koronában. A bűnszervezetet, vagyis amíg jogszerűen működtek, szövetkezetet igazi Rejtő figurák alkották. Volt ott olajnagykereskedővé feltörő írástudatlan kikötői munkás, egy felszolgáló, akinek a feladata annyiból állt, hogy a cinkelt lapokkal ellátott paklikat a játékasztalra csempéssze.
Aztán ott van az a híressé vált magyar (Sterk Nándor), aki az egyik legismertebb világjáró magyar szélhámos volt a századelőn. A csupán 150 centi magas, szemüveges emberke általában híres portréfestőnek adta ki magát, majd az előleggel azonnal lelépett. Így vert át számtalan embert szinte egész Európában, Indiában, Kínában, Japánban, vagy éppen Egyiptomban. De megesett, hogy beduin főnöknek adta ki magát, amikor pedig 1908-ban Budapesten letartóztatták, idős kínainak volt maszkírozva. A lakásán aztán számtalan álruhát találtak.
Ebből is látszik, hogy Rejtő Jenő nagyon sokat merített az életből. A legtöbb napi információhoz minden bizonnyal az akkori napilapokból jutott hozzá – hiszen a kávézók akkor nem a meccsek közvetítésével, hanem friss újsággal csábította a vendégeit. Amikor nem hazai kávézókban töltötte idejét, hanem európai körútja során volt szerencséje más nemzetek kávézóit is megismerni, az ottani lapokat is minden bizonnyal olvasta, elvégre jól beszélt és olvasott németül, és kevésbé jól franciául. Azért a konyhanyelvet biztos értette.
Az így megszerzett ismereteket a későbbiek során beépítette a történeteibe. Ehhez hozzáadta élettapasztalatát, amit színészként, forgatókönyvíróként, alkalmi munkásként, vagy éppen íróként szerzett. Végül hozzáadta az ízesítést.

Ahogy a világot látta… és annak eseményeit, bármilyen abszurdnak tetszett is az egész, ő ezt képes volt megjeleníteni úgy, hogy az olvasó nevessen.

A kötet ezt a szellemiséget szeretné tovább vinni, hogy bármilyen abszurd világban is élünk, bármennyire is igazak a történetek cselekményei, tudjunk nevetni.

Ja, még annyit: aki nem ismeri Rejtő Jenőt, annak javaslom a Google-t. Csak hogy ne érezze magát kívülállónak. Mert az rossz érzés.

Képek

Könyvbemutató a Csányi5-ben

Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató - Dobó Ferenc Levente, PanoptikumArt
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató
Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató

Rejtővel egy asztalnál könyvbemutató

A Rejtővel egy asztalnál kötet íróival való beszélgetés.
Írók: Lajos László, Markó Gábor, Csanda Gergő, Norbert Winney, Farkas Barabás, Ligetvári Judit, Nagy-Rakita Melinda, Gerstenbrand Bence, Nádasdi Huba

Operatőr: Gyula Márk
Vágó: Schnabel Annabella
Zeneszerző: Korbeli Ferenc Sándor

„Könnyű utunk lesz – mondta a parancsnoki hídon Higgins kapitány Fergusonnak, a szállásmesternek, majd hat órával később, félúton a Hold felé így egészítette ki véleményét: – Végünk van!”

Bolyki Tamás: Az univerzum csábító ereje

„Zsubek úr mély sóhajtással letette szemüvegét az asztalra és úgy érezte, hogy most szívesen elfogadna egy nagyobb méretű baltát, egyenesen a kopasz homloka közepébe.”

Farkas Barabás: Isten áldja, Miniszterelnök Úr!

„A pánikot az okozta, hogy Vinnie nem repült, hanem zuhant. Ennek ellenére benne fel sem merült, hogy épp a járda macskakövei közötti réseket készült kitölteni. Ellenkezőleg: ő biztos volt benne, hogy túléli ezt a kalandot.”

Gerstenbrand Bence: Bájital

„Indulásra kész! – veregette meg büszkén Ficsúr a BMW elejét, amitől az első lökhárító diszkrét reccsenéssel félárbócra ereszkedett. – Ez egy luxusautó!”

Ian Pole: A nagy pusztaszatmári ékszerrablás

„Írja fel, hogy félrebeszél. Öszszevissza hadovál! Még kettőt pislogok és detektívekről meg cowboyokról kezd beszélni! Fertőzés… persze, még jó, hogy nem vesztegzárért kiált! Hát úgy néz ki ez a kóceráj, mint a fl ancos Grand Hotel, kérem? Következő!”

Markó Gábor: Kis vizit

Akció!

3220,00 Ft

Könyvbemutató: Rejtővel egy asztalnál

Könyvbemutató: Rejtővel egy asztalnál

Könyvbemutató: Rejtővel egy asztalnál

2022 november 25. 15:50

SK-Szeged

Somogyi-könyvtár, alagsori klub

Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár
Stílus és Technika - Rejtővel egy asztalnál póló

Szeretettel várunk mindenkit Szegeden a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár-ban megrendezésre kerülő Rejtővel egy asztalnál című könyv bemutatóján.

 

Program:

– a közönség köszöntése, rövid összefoglalás a kötetről
– beszélgetés Goldman Júliával, a zsűri egyik tagjával a kötetbe került történetekről
– beszélgetés a kötetben szereplő írókkal
– a rendezvényen személyesen megjelenik Piszkos Fred (a PanoptikumArt jóvoltából), aki örömmel vállal fotózkodást a jelenlévőkkel, és igyekszik rávenni az Úri közönséget, hogy vállaljanak bűnrészességet Fülig Jimmy szobrának létrehozásában!
– a helyszínen lehetőség lesz a Rejtővel egy asztalnál című könyv kedvezményes árú megvásárlására (3220 Ft)
– a jelenlévő írók az Úri közönség kérésére dedikálnak
Piszkos Fred

Tájékoztatás kép-, hang- és videofelvétel készítéséről:

A rendezvényről kép-, hang- és videofelvétel készül a Polgári Törvénykönyvben meghatározott nyilvános közéleti szereplésre és tömegfelvételre vonatkozó rendelkezések
szerint [Ptk. 2:48. § (2)]. A felvételeken a rendezvény résztvevői feltűnhetnek, de ezzel összefüggésben semmilyen követeléssel nem léphetnek fel a rendezőkkel, a felvétel készítőivel vagy annak jogos felhasználóival szemben.

A kép-, hang- és videofelvétel felhasználása időben, térben és felhasználási módban nem korlátozott.

 

Piszkos Fred szelfi szobra készül Dobó Ferenc Levente márkaszobrász műtermében
Rejtővel egy asztalnál bögre

Megjelent: 2022. június 8.

Rejtővel egy asztalnál

humor

Ebben a kötetben kérem szépen csupa olyan író van, akik le akarták vágni a kiadót. Jegyezzék meg, hogy este mindig levágnak valakit. Vagy az írót, vagy a kiadót. Most az írót.* Nem kicsit, nagyon. Mégpedig úgy, hogy az lett nekik ígérve, hogyha jó történetet írnak, megjelennek. Azonban helyettük csak a történeteik jelennek meg, és azok sem személyesen, csak ebben a könyvben..

Rejtővel egy asztalnál

Könyvbemutató: Rejtővel egy asztalnál

Könyvbemutató: Rejtővel egy asztalnál

Könyvbemutató: Rejtővel egy asztalnál

2022 Július 14. 17:00

1077 Budapest, Csányi utca 5.

Csányi5 Rejtő klub
Stílus és Technika - Rejtővel egy asztalnál póló

Szeretettel várunk mindenkit a Csányi utcai Rejtő-klubbal közösen megrendezett Rejtővel egy asztalnál című könyv bemutatóján.

Program:

– a közönség köszöntése, rövid összefoglalás a kötetről
– beszélgetés Rejtő Jenő életéről, munkásságáról és írói hatásáról
– beszélgetés Fedina Lídiával, a zsűri tagjával a pályázatra érkezett írásokról
– beszélgetés Dobó Ferenc Levente márkaszobrásszal munkájáról, Piszkos Freddel való kapcsolatáról, és hogy honnan is jött az ötlet, hogy egykori külhoni királyunknak szobrot állítson
– beszélgetés a kötetben szereplő írókkal
– a rendezvényen személyesen megjelenik Piszkos Fred (a PanoptikumArt jóvoltából), aki örömmel vállal fotózkodást a jelenlévőkkel, és igyekszik rávenni az Úri közönséget, hogy vállaljanak bűnrészességet Fülig Jimmy szobrának létrehozásában!
– a Stílus és Technika nyári kollekciójának bemutatója (póló, bögre)
– a helyszínen lehetőség lesz a Rejtővel egy asztalnál című könyv kedvezményes árú megvásárlására (3220 Ft)
– a jelenlévő írók az Úri közönség kérésére dedikálnak
Piszkos Fred

Tájékoztatás kép-, hang- és videofelvétel készítéséről:

A rendezvényről kép-, hang- és videofelvétel készül a Polgári Törvénykönyvben meghatározott nyilvános közéleti szereplésre és tömegfelvételre vonatkozó rendelkezések
szerint [Ptk. 2:48. § (2)]. A felvételeken a rendezvény résztvevői feltűnhetnek, de ezzel összefüggésben semmilyen követeléssel nem léphetnek fel a rendezőkkel, a felvétel készítőivel vagy annak jogos felhasználóival szemben.

A kép-, hang- és videofelvétel felhasználása időben, térben és felhasználási módban nem korlátozott.

 

Piszkos Fred szelfi szobra készül Dobó Ferenc Levente márkaszobrász műtermében
Rejtővel egy asztalnál bögre

Megjelent: 2022. június 8.

Rejtővel egy asztalnál

humor

Ebben a kötetben kérem szépen csupa olyan író van, akik le akarták vágni a kiadót. Jegyezzék meg, hogy este mindig levágnak valakit. Vagy az írót, vagy a kiadót. Most az írót.* Nem kicsit, nagyon. Mégpedig úgy, hogy az lett nekik ígérve, hogyha jó történetet írnak, megjelennek. Azonban helyettük csak a történeteik jelennek meg, és azok sem személyesen, csak ebben a könyvben..

Rejtővel egy asztalnál

Könyvbemutató: Rejtővel egy asztalnál

Megjelent: Rejtővel egy asztalnál

Megjelent

Webshopunkban megvásárolható.

Rejtővel egy asztalnál

Megjelent: 2022. június 8.

Líra Könyv
Book24.hu

Mi található a kötetben?

Csanda Gergő:

Zsoldosok, kémek, kecskék

– Jó napot kívánok, Bartos tizedes vagyok és…

A söntésen támaszkodó csapos, akit irdatlan szakálla miatt minden franciasága ellenére a legtöbben arabnak hittek, most feltartott mutatóujjával és a húsz éve csaposként dolgozók unott fintorával egy pillanat alatt belefojtotta a szót a fiatal tisztesbe.

– Első szabály: a Sánta Tevében senkinek nincs neve, se rangja – mondta.

– Hyde őrmestert keresem…

– Mit mondtam az imént?

– Értem, de nekem parancsom van, hogy megkeressem…

A csapos ujja még magasabban.

– Második szabály: a Sánta Tevében senki parancsa nem érvényes.

Bartos tizedes sóhajtott, és lemondva a gyors segítség reményéről, fásult tekintettel pillantott körbe a helyiségen.

A Sánta Teve szűk vendégtere fölött a vadnyugati kocsmák feszült csendje uralkodott, levegője Virginia-dohány sűrű füstjétől volt édeskés illatú, mely füst legfőbb forrása az egyik sarokban cigarettázó férfi volt. Negyvenéves lehetett, és baltával vágott arcvonásait sokat gyakorolt, zord tekintettel egészítette ki. Egy pohár áfonyalevet kortyolgatott, mert a Sánta Tevében mindenféle alkoholmentes dolgot is felszolgáltak, tekintettel azokra, akiknek az istene nem enged egyebet inni.

Egy másik asztalnál két alak folytatott bizalmas, szinte suttogó beszélgetést. Törtfehér disdásájuk alapján helyiek lehettek, vagy bárki más, aki helyinek akar kinézni. Jelentőségük a többiek történetében elhanyagolható, még az egyébként érdekesen festő kecske ellenére is, mely az egyikük oldalán álldogált türelmesen, hátán egy jókora szütyővel.

A zord tekintetű férfi mereven bámult ki a fejéből az áfonyaleve fölött, és még a pultnál kialakulóban lévő szóváltásra sem kapta oda a fejét.

A tizedes mellett ugyanis két férfi, egy idősebb, ősz kecskeszakállú, és egy girhes, ifjú titán összeveszett valamin, ami olyan hamar fordult egymás rokonainak szidalmazásába, hogy egy percen belül jóformán követhetetlenné vált, hogy kinek mi is a baja a másikkal.

Az ifjú titán egy ügyetlenül nyújtózkodásnak álcázott pofont indított vitapartnere felé. Az öreg állta az ütést, arcán nem mutatkozott fájdalom, inkább csak döbbent felháborodás ült ki ráncos vonásaira. Egy gyors mozdulattal megragadta támadója fülét, és a söntésnek nyomta a dühösből villámgyorsan rémültbe fordult pofát. Kést rántott, egy görbe pengéjű karambitot, majd szorosan a fiú nyakához nyomta.

A csapos a legnagyobb természetességgel törölgette a poharakat. A Sánta Teve Kabultól keletre helyezkedett el, a Dzsalálábád és Pesavar között húzódó demilitarizált zónában, ami kívül esett a tálib lázadók akció-rádiuszán, és azon a területen is, ahol az amerikaiak lelkifurdalás nélkül bármit lebombázhattak.

Így hát a Sánta Teve joggal nevezhette magát törvényen kívüli vendéglőnek, ahová persze törvényen kívüli emberek, kettős ügynökök, hírszerzők, orgyilkosok jártak, néha egy-egy menekülőfélben lévő hadvezér. Mint minden valamire való törvényen kívüli helynek, természetesen a Sánta Tevének is szigorú törvényei voltak, hogy ellensúlyozza a rendes törvényekben fennálló hiátust. Az első volt –  ahogy a csapos már korábban kifejtette –, hogy senkinek sincs neve, se rangja. A második, hogy itt nem érvényesek az amúgy érvényes parancsok, a harmadik pedig, hogy a Sánta Tevében senki nem öl meg senkit. Ölre menni lehet, akár még késelni is, ha a puszta vérontás a cél, de aki halálos sebet ejt, az bizony lemondhat a Sánta Teve jóhiszemű vendégszeretetéről.

Rejtővel egy asztalnál bögre

Történet

Oldal

Ebben a kötetben kérem szépen csupa olyan író van, akik le akarták vágni a kiadót. Jegyezzék meg, hogy este mindig levágnak valakit. Vagy az írót, vagy a kiadót. Most az írót.* Nem kicsit, nagyon. Mégpedig úgy, hogy az lett nekik ígérve, hogyha jó történetet írnak, megjelennek. Azonban helyettük csak a történeteik jelennek meg, és azok sem személyesen, csak ebben a könyvben.

*Rejtő Jenő után szabadon, idézet a “A detektív, a cowboy és a légió”-ból

Abban bízunk, hogy azok az olvasók, akik szeretik Rejtő Jenő történeteit, ebben a kötetben meglelik szellemiségének és humorának reinkarnációját. És ki tudja, talán egy-egy író személyében a magyar ponyva új életre kel.

A “Nekivág” irodalmi pályázatra olyan műveket vártunk, amelyeket a rejtői humor jellemez. A kötetben tizenhét olyan történetet talál a kedves Olvasó, amely elnyerte a zsűri (Lévai Szebasztián (Letya), J. Goldenlane, Fedina Lídia) tetszését.

 
Jó szórakozást kívánunk 🙂

Gerstenbrand Bence: Bájital – részlet

Gerstenbrand Bence: Bájital – részlet

Egy férfi repülni próbál, de ez egyáltalán nem meglepő. Az viszont már érdekes lehet, hogy egy királyság néha annyit ér, mint egy hajójegy, a szerelem citromos illatú és savanykás, az ember pedig legalább az utolsó pillanataiban megért minden baromságot.

 

Vincenzo „Vinnie” Singer karjait szélesre tárva repült kétszáz méter magasan a Temple Street felett. A járókelők döbbenten mutogattak az ég felé, a fékek csikorgása és a hisztérikus sikolyok nagyjából ugyanazon a hangszínen járták be a környező utcákat. Egy bankigazgató felesége elájult, egy szép jövő előtt álló ügyvédbojtár ijedtében véletlenül a felesége nevén szólította az oldalán sétáló szeretőjét, egy újságíró pedig a jó ég tudja, honnan, de már most ott rohant az utca végéről a helyszín felé, mögötte a fotográfussal. A döbbenet a feje tetejére állította Avalon City legforgalmasabb utcáját.

Na, persze nem azért, mert még soha nem láttak repülő embert…

A pánikot az okozta, hogy Vinnie nem repült, hanem zuhant. Ennek ellenére benne fel sem merült, hogy épp a járda macskakövei közötti réseket készült kitölteni. Ellenkezőleg: ő biztos volt benne, hogy túléli ezt a kalandot.

Aki szívesen tekintené Vinnie-t mérhetetlenül bátornak, vagy csak egyszerűen őrültnek, az nyugodtan lapozzon egyet. Aki viszont érteni szeretné egy ember magabiztosságát, aki kiugrik a Temple Gate Tower legfelső irodájának ablakán, annak érdemes lehet egy-két dolgot tudnia Avalon Cityről.

1936 júniusában járunk, és elég sűrű másfél évtized áll a világ mögött. 1922-ben egy Sir Robert Pearson nevű kalandor rátalált valahol Ghána közepén egy elszigetelt bennszülött törzsre, amely képes volt megőrizni a varázsfőzetek készítésének tudományát. Két évvel később az Egyesült Államok piacán megjelentek az első színes üvegcsék, amik emberfeletti erőt, láthatatlanságot, vagy éppen mindent elsöprő magabiztosságot ígértek a címkéjükön. Egy évre rá a bájitalgyártó üzemek csődöt mondtak az érdeklődés megdöbbentő hiányára való tekintettel, a tulajdonosaik pedig a szebb jövőbe vetett hittel kötöttek téglákat a lábukra, és ugráltak le az ország különböző hídjairól.

1930-ban egy világhírű színésznőről elterjedt a pletyka, miszerint különféle varázsszerekkel kenegeti a bőrét, hogy örökké fiatal maradhasson. Ezután sorra nyíltak újra a bájitalfőzdék a legnagyobb városok utcáin a márkás kalapboltok és a méregdrága ügyvédi irodák között.

1932-ben az Egyesült Államok kormánya betiltotta a bájitalfőzést, aminek köszönhetően az iparág végre felvirágozhatott. Ekkor azok a kiváló üzleti érzékkel rendelkező, főleg Szicíliából áttelepült családi vállalkozások vették vállukra a varázsfőzetek kereskedelmével járó összes terhet, akik csak kreatív kihívást láttak a szigorú határellenőrzésekben és a gyakori rendőri rajtaütésekben. Avalon City az ő közreműködésüknek köszönhetően lett a keleti part bájital fővárosa.

Mindezek tudatában már értjük, hogy Vinnie Singer miért ugrott ki olyan magabiztosan kétszáz méter magasságból. Egy megfelelő bájital birtokában az ember épp úgy áll hozzá a gravitációhoz, mint egy taxisofőr a közlekedési lámpához: mélységesen tiszteli, de figyelmen kívül hagyja.

Vinnie tehát nem számított rá, hogy meg fog halni, de ezt igazán elnézhetjük neki.

 

© Gerstenbrand Bence – Stílus és Technika

A teljes történet az idén júniusban megjelent Rejtővel egy asztalnál kötetben olvasható.

Gerstenbrand Bence: Bájital – részlet

Pólya Zoltán: Az utolsó magyar király – részlet

Őfelsége, I. Alfonz külügyminisztere feldagadt orral és bal szeme alatt monoklival jelent meg hétfőn reggel az uralkodói rezidenciául szolgáló budapesti hotel előterében. Kevesen lézengtek ezen a korai órán a szállodában, az étteremben is csupán két hölgy kávézott, akik a belépő férfi állapota láttán megütközve vonták fel a szemöldöküket. A külügyminiszter méltósága roncsait összeszedve átsétált a hallon, és a portásautomatához lépett.

– Őfelségéhez jöttem – mondta jó hangosan.

– Hányas számú szoba? – kérdezte a pult mögött magasodó faburkolatú doboz mélyéből a géphang.

– Mondom, uram, vagy mi is ön, hogy őfelsége…

– Hányas számú szoba?

A külügyminiszter dühösen felhorkant. Megint elfelejtette, hogy a király kényszerű száműzetése miatt a saját nevén vette ki a szobát.

– Ostoba gépezet. Hozasson a harminchármas szobába kávét, legalább egy vödörnyit. Ezt azért érti?

– Hányas számú szoba?

Gabajdi gróf káromkodott egy cifrát, majd a hölgyek felháborodott tekintetével mit sem törődve a lépcsőhöz sietett. A folyosót belengte a friss gépolaj és az ázott falak szaga. A külügyminiszter fintorogva, a szőnyegeken sötétlő tócsákat kerülgetve sietett fel a harmadikra. Kopogás nélkül nyitott be a harminchármasba.

– Jesszusom, Imre, hogy néz maga ki?

Gabajdi meg sem lepődött azon, hogy Nina művésznőt egy szál harisnyában találja a díványon heverészni. Ledobta magát a fotelbe.

– Semmi különös, ne aggódjon. Megpróbáltam bejutni a külügyminiszterhez, csupán ennyi történt.

– De hiszen maga a külügyminiszter – csodálkozott a nő, mire Gabajdi bal szeme tikkelni kezdett.

– Mármint a kormányzó által kinevezett külügyminiszterre gondolok. Arra az emberre, aki jelenleg az én leendő irodámat bitorolja. Legalább maga ne bosszantson, Nina. Nincs egy kis jege véletlenül?

– Jegem? Nézze meg a gardróbban, ott tartom, arra az esetre, ha beesne az ajtón egy verekedős hajlamú politikus – fortyant fel Nina művésznő, és durcásan maga alá húzta harisnyás lábát.

– Őfelsége? – Gabajdi türelmetlenül körbepillantott. A szobában költői rendetlenség uralkodott, az őfelsége által fogadóteremnek kinevezett szoba padlóját ázott újságpapír-lapok borították, a székeken és az asztalon pedig nedves ruhák száradtak.

Nina a fürdőszoba felé intett.

– Fürdik. Nagyon megviselte szegényt a tegnap esti zivatar.

Gabajdi szórakozottan bólintott. Egész Budapestet megviselte az ítéletidő, amely jéggel és hideg záporral verte végig a tavaszi utcákat. Lehunyta a szemét, majd hirtelen arra riadt, hogy kopognak az ajtón.

– A boyszolgálattól vagyok.

Nina tekintete kérdőn villant a gróf felé, de Gabajdi jelezte, hogy ő hívatta a boyt. Ajtót nyitott, majd csodálkozva meredt a fiatal fiúra, aki egy sötét színű lével teli vödröt tartott a kezében.

– Én kávét kértem, nem felmosólevet – fortyant fel a külügyminiszter, mire a fiú vállat vont. A mozdulattól kiadósan loccsant a szőnyegre a léből.

– Akkor tessék, parancsoljon. A kávé, amit rendelni méltóztatott.

– Te kölyök, kaphatsz két nyaklevest, ha szemtelenkedsz velem.

A boy hátrébb lépett.

– A portásautomata küldte csőpostán, hogy Gabajdi gróf a harminchármas szobába kér egy vödörnyi kávét. Esküszöm, uram, hogy ezt írta.

Odabent Nina felkacagott, mire a boy kíváncsian próbált átpillantani a gróf válla fölött. Ekkorra már kisebb tócsányi kávé gyűlt össze a küszöbnél.

– Talán az lehet a félreértés oka, gróf úr, hogy az igazgató úr szerint beáztak a portás lyukkártyái – magyarázkodott a fiú sietve. – Nagyobb esők után előfordul, hogy átnedvesedik egy kicsit. Akkor elvigyem a kávét?

Gabajdi szó nélkül rávágta az ajtót, Nina pedig majd megfulladt a nevetéstől. Közben kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és előlépett őfelsége frissen borotválkozva; a gróftól a negyvenötödik születésnapjára kapott, Árpád-házi címerrel díszített tengerészkék köntöst viselte. Őfelsége magas, markáns vonású férfi volt, bajszát kackiásan felpödörte, és elnéző derűvel nézett végig alattvalóin.

– Mi ez a hangzavar? Nahát, Gabajdi, mi történt magával? Már megint verekedésbe keveredett? Hát hányszor mondjam magának, hogy egy magas rangú személy nem aljasulhat idáig?

– Őfelsége érdekeit védve cselekedtem. Apró félreértés volt csupán – magyarázkodott a gróf.

– Véletlenül belekeveredtem egy verekedésbe, amit a kormányzó emberei provokáltak ki a szultán testőreivel.

– Á! – Őfelsége arca felragyogott. – Ezek szerint tudott végre megbeszélést tartani a szultánnal?

– Ígéretet kaptam rá, hogy a napokban találkozhatok a külügyminiszterével – mondta Gabajdi, majd őfelsége türelmetlen fejcsóválását látva gyorsan hozzátette: – Maga a külügyminiszter főtitkára ígérte ezt nekem.

– Akkor rendben van. Csak így tovább, grófom. – Őfelsége félrehúzta a függönyt, és töprengve kinézett a város párában fürdő képére. – Különös, hogy ennyi eső esik Isztambulban. Nem szeretem az esőt. Én most elvonulok, legyenek szívesek várakozni.

Alig csukódott be Alfonz után a belső szoba ajtaja, Gabajdi újra hanyatt vetette magát a fotelben. Kimerülten bámulta a penészfoltos mennyezetet.

– Mondd, Imre, meddig akarod még folytatni ezt a szélhámosságot? Tegnap is utána kellett mennem, ellógott a kedves beteg az étterembe! Valamit megláthatott, mert magában nevetgélt!

A gróf felkönyökölt, és ránézett Nina művésznőre. A nő arcáról eltűnt a szokásos flegma derű.

– Még bírd ki egy kicsit, darling – válaszolta a férfi. – A tegnap esti tárgyalások ugyan elég viharosra sikeredtek annak az angol cégnek a képviselőjével, de van még remény a megegyezésre. A fene se gondolta volna, hogy Sanders korábban profi bokszoló volt. Az ilyet azért illene a verekedés előtt tisztázni.

– Mindig csak az erőszak. – Nina művésznő dühtől remegő kézzel vett elő egy cigarettát, majd a szipkát félredobva rágyújtott. – Ez a szerencsétlen Alfonz is attól lett ilyen hülye, mert jól megverték. És ne szólíts darlingnak.

– Fejbe vágták puskatussal Aut-Autirtnál – javította ki a külügyminiszter. – Azért az nem egy közönséges kocsmai verekedés volt. Mit tudta akkor őfelsége, hogy milyen mesés kincs birtokosa…

– Csitt! Jön valaki.

Léptek csoszogtak, majd némi tocsogás és ingerült szitkozódás után benyitott egy idősebb, zilált külsejű, a Habsburgokkal együtt a divatból is régen kiment pamacsszakállt viselő férfi. Lesújtóan végignézett a két heverésző emberen.

– Meg sem kérdezem, hogy hol van az ápolt. Máris találtam kettőt.

– Foglaljon helyet, doktor úr – invitálta nagyvonalúan Gabajdi a belépőt. – Van még egy szabad fotel. Ha pedig kávét kérne, a küszöbnél még nem itta fel mindet a szőnyeg.

© Pólya Zoltán – Stílus és Technika

A teljes történet az idén júniusban megjelent Rejtővel egy asztalnál kötetben olvasható.

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0