Detektívsztorik

Ian Pole: Utolsó vakáció

A sirályok rikoltozva köröztek az öböl sziklái közt kígyózó móló felett, melynek a végére emelt csupa üveg, modern épület úgy verte vissza a reggeli napfényt, mint egy titángyermek parti fövenyen hagyott hatalmas üveggolyója. Figyelmeztető kürtszó harsant, és a tizenöt méter átmérőjű üvegfélgömb elvállt a kis sziget melletti luxusszálloda platformjától, és lassan alámerült az óceánba. Belsejében, a kényelmes fotelekben ülő vendégek áhítatos arccal nézték a vastag páncélüveg túloldalán felsejlő korallfalat, és az a körül nyüzsgő színpompás élővilágot.

– Drága barátaim! – emelte fel poharát a bárpultnál álló szállodaigazgató, Amir Kumar. – Ezzel a lassú süllyedéssel kezdetét veszi hát a mi kis varázslatunk a Nautilius Gyöngyén! –Olyan büszkén mutatott a látványra, mintha minden egyes halat személyesen ő alkotott volna meg. – Hamarosan elérjük a tizenhét méter mélységben lévő dokkot, ahol meghitt társalgónk csatlakozik a szálloda víz alatti részéhez. Itt lesznek a lakosztályaik. A fitness és wellness részleg, az étterem, a búvárzsilip, no meg a kaszinó! És persze itt van ez a csodálatos, körpanorámás bár, ahonnan ez a megfizethetetlenül tökéletes látvány kényezteti önöket! Csak holnap, a reggeli elköltése után emelkedünk újra a felszínre, de biztos vagyok benne, hogy nem fognak unatkozni, míg idelent tartózkodunk!

A legelső fotelsorban ülő Monica Morallo az a típusú nő volt, aki negyvenes évei derekán is megőrizte sugárzó nőiességét és érzéki alakját. Mellkasán a platinába foglalt hatalmas ékkő jeges kék szikrázással kelt életre, amikor gazdája megmozdult. Keresztbe tette egymáson áramvonalasra teniszezett lábait, és a víz alatti korallszirt előtt nyüzsgő halakat szemlélve felsóhajtott.

– Hát ez tényleg gyönyörű! Köszönöm, hogy rábeszéltél, Edwin! Tudod, ezért a látványért még a társaságodat is el tudom viselni. Csupán egy ideig, persze – hajolt a bal oldalán ülő férfihoz.

Férje, Edwin Magney savanyú fintorral végighúzta mutatóujját vékony bajuszkáján, majd lesimította elegáns, fehér teniszpólóját, és nyögve feltápászkodott a fotelből.

– Biztosan látsz majd murénát is. Főleg, ha tükröződik az üveg, drágám. Én most odamegyek Rosenberghez, és körbeudvarlom. Később gyere te is. Hátha ő értékeli tündérien bájos személyiséged. Vagy a dekoltázsod. De legalább beszélgess Lillyvel! Tegyünk jó benyomást. Tudod, hogy mennyi minden múlik ezen! Közben útba ejtem a pultot. Azt hiszem, iszok egy duplát.

– Ki hitte volna! Már legalább négy perce nem ittál semmit – legyintett a férje után a nő és elfordult. A másik oldalán lévő fotelben egy deresedő halántékú, ötvenes évei végén járó férfi ült. Kifejezetten pimasz mosollyal nézett vissza rá. Az a fajta férfi volt, akinek jól áll a kor és az arrogancia. Monica utánozhatatlan gesztussal biggyesztette le az ajkát. Ebben a biggyesztésben egyszerre volt némi kislányos báj és némi megvetés. Kimért lassúsággal elfordította a fejét, és inkább újra a korallszirtnek szentelte a figyelmét. Diszkrét torokköszörülést hallott jobbról, így hát visszanézett. Az idősödő playboy nem átallott közelebb ülni.

– Bocsásson meg Mrs. Magney, hogy csak így ajtóstól rontok a házba, de félek, nem sok időnk lesz diszkréten beszélgetni, pedig igen fontos dolgot szeretnék önnek mesélni. Megengedi, hogy bemutatkozzam?

– Ha feltétlen ragaszkodik hozzá – sóhajtott a nő kelletlenül, és hátradőlt. – Mellesleg nem vettem fel a férjem nevét, így maradtam Morallo. Monica Morallo.

– Nagyon szép név – értett egyet bólogatva az ősz sármőr. – Tudhatok néhány Morallot a barátaim és üzlettársaim között. Még New Yorkból. William Tarbell vagyok, asszonyom.

A nő meglepődve felhúzta a szemöldökét, és teljesen a férfi felé fordult.

– Hallottam már önről! A híres ingatlanbefektető és bankár. Vito nagybátyám igen nagyra tartja önt.

– Az utóbbi években már inkább csak gyűjtőszenvedélyemnek élek. A különösen értékes ritkaságokért rajongok. Mint ahogy az ott szemközt ülő szakállas úriember is, aki nem más, mint Hamed bin Rashid sejk.

– Nos, attól tartok, nem ismerem az urat – rázta meg a fejét Monica, mire Tarbell bólintott egyet.

– Igen. Volt egy ilyen sejtésem. Nagyon össze fog törni a lelke, ha megsúgom, Mr. Magney nem feltétlenül azért hozta el erre a luxusnyaralásra, hogy a házasságukat helyrehozza?

– Nem – kocogtatta meg az állát a nő tűnődően a körme hegyével. – Igazából arra gondoltam, hogy megint a válásra próbál meg rábeszélni. Mintha az segítene rajta! Azt sem tudom, hogy egyáltalán hogy volt pénze kifizetni ezt. Nem igazán megy most a filmes szekér az én férjecskémnek.

– Nem akarom bántani Mr. Magney-t, de kevesebb pia, kevesebb kokain kellett volna. Meg több tehetség! – kuncogott Tarbell. – Akár a színészethez, akár a befektetésekhez. Ostoba üzletekbe forgatta a filmekért kapott pénzt. Könnyen jött, könnyen ment egy ideig… Aztán nem jött több pénz, mert Hollywood már nem kért belőle. Ó, a rajongók! Az ezerfejű cézár, ki dönt a sztárok sorsáról! Egyszer felkapják a színészt, aztán elfelejtik.

– Sosem volt ott a kiemelkedően nagy tehetségek között – legyintett Monica. – Csupán egy sármosan jóképű arc, egy szépen kidolgozott test, meg némi szikra. No meg Vito bácsi hátszele a producereknél. Mára mindezt megette az ital, meg a kokain. Igen sajnálatos. Azt a szikrát szerettem meg benne. Valóban a legnagyobbak közé emelkedhetett volna, ha azt a parázsló tehetséget, ami bujkált benne, jobban meglovagolja.

– Mindenki a maga életének a sorskovácsa, vagy sorsrontója – értett egyet Tarbell. – Viszont a rossz döntések rossz anyagi hátteret hoznak magukkal. És innentől nyer tartalmat a mi kis beszélgetésünk. A Sleza Oreza. Sajnálom, hogy tőlem tudja meg, de biztos forrásból tudom, hogy végső kétségbeesésében szeretett férje arra készül, hogy eladja Vito bácsi nászajándékát. A Tó Könnyét.

Monica megérintette a nyakában függő gyémántnyakéket és kurtán felkacagott.

– Ahhoz nekem is lenne egy-két szavam, azt hiszem! Nos, immár sejtem miért jött, Mr. Tarbell. Vito bácsi megnyugodhat. Én nem kívánom eladni a nyakéket.

– Tudja a történetét? – kérdezte a férfi, és előrehajolt. Forró lehelete csiklandozta a nő nyakát.

Következő történet | Lakatos Attila: Az igazság súlya

A teljes történet a Detektívsztorik antológiában olvasható.

Rendeld meg!

Detektívsztorik

Kiadó: Stílus és Technika
Oldalak száma: 250
Megjelenés: 2023
Kötés: Kartonált
ISBN: 978-615-82244-2-0
Méret: 130 mm x 190 mm