Győrvári József: Az utolsó párbeszéd

Szerző: | febr 12, 2026 | 0 hozzászólás

Győrvári József

Az utolsó párbeszéd

Fülszöveg:

Az úgy történt, hogy a postaládánk nagytakarításakor kipotyogott pár, régóta itt porosodó történet. Elolvasásukkor rájöttünk, hogy igen, nekünk ezekkel terveink voltak. Ezért gyorsan körbenéztünk, hogy van-e még hozzájuk hasonló mini sci-fi sztori, és ha nem is nyomdai úton előállított, de legalább e-könyvként kiadjuk őket.
Így született meg a Mindig, minden változik mini sci-fi antológiánk.
A kötetet kimondottan azoknak javasoljuk, akik az emberi létezésről szóló történeteket és az elgondolkodtató sci-fiket szeretik.

A termék adatlapja

Részlet Győrvári József​: Az utolsó párbeszéd című történetéből, ami a Mindig, minden változik mini sci-fi antológiánkban jelent meg (e-könyv)

Adam a kórház főbejárata elé parkolt. Az övén kívül egy másik autó állt a tágas parkolóban, Eva doktornőé. Volt idő, amikor alig lehetett szabad helyet találni a városban. Most viszont gazdátlanul maradt tragacsok rozsdásodtak mindenfelé. Többségüket beolvasztották és robotok készültek belőlük. Csupán néhányat hagytak meg szolgálati járműnek a feladatuk elvégzéséhez utazni kényszerülők számára. Pontosabban azoknak, akik lassan haladtak önerőből, mint például az androidok az emberszabású lábaikon.

Az épület kintről ugyanolyan elhanyagoltnak tűnt, mint körülötte a többi, viszont minden olyan eszközzel felszerelték, ami a törékeny emberi élet megóvásához kellett. A főbejáratot zsilip rendszerűvé alakították két légmentesen záródó ajtóval, a mellékbejáratokat, az ablakokat hermetikusan lezárták.

Az intézmény már akkor telt házzal üzemelt, amikor még emberi személyzet ápolta a betegeket. Később sosem fáradó, gyors, pontos androidok vették át a helyüket, ami lehetővé tette a férőhelyek számának növelését egészen addig, amíg találtak helyet az új ágyaknak. Akkoriban az is kevésnek bizonyult, ám manapság már csak egy betegágyra volt szükség.

Adam automatikusan körbenézett, mielőtt kiszállt az autóból, bár a kihalt környéken nyilván nem kellett megbotránkozó tekintetektől tartania, amiért ruhátlanul érkezett. Őt nem érdekelték a külsőségek, sem a mostoha természeti körülmények: mérgező levegő, UV-sugárzás, szárazság, hőség, por. Egyedül az egyre vadabb viharok elől húzódott fedezékbe, ha tehette.

Aaz enyészet uralta a várost. Némelyik ház több mint száz éve árválkodott tulaj nélkül. A homokszerű por általában bokáig ért az utcákon, kivéve, ahol a szél összehordta akár méteres halomba.

Miután Adam belépett az épületbe, elbaktatott a tágas előtér pultjáig, ami mögött fehérköpenyes alak szorgoskodott háttal neki.

– Robert hogy van? – kérdezte a fehér háttól. A létfenntartó gépek halk zümmögése betöltötte a teret. Sosem tudta megállapítani, honnan hallja a hangot. Az is csak abból derült ki, hogy szavai eljutottak a doktornőhöz, mert egyszer csak válaszolt rá:

– Nem kap több infúziót. Az erei nem bírják a kanült. Fölösleges kínozni, a szervezete már amúgy sem dolgozza fel a vitaminokat. Még lehet vele kommunikálni, de az éjszaka túlélésének esélye öt százalék alatt van – tájékoztatta a most érkezőt, majd kivett egy fertőtlenítős flakont a faliszekrényből. Megkerülte a pultot és lefújta az előtte felemelt karokkal körbeforgó Adamet. Mindketten tudták, hogy semmi haszna, hiszen Robert úgyis hamarosan meghal, de a szabály az szabály.

– Ott a ruha – mutatott Eva a fal melletti székre –, ha továbbra sem akarod beavatni, miért járkálsz meztelenül.

Adam abbahagyta a forgást. Felöltözött az élére hajtogatott kupacból, majd továbbaktatott az aulából nyíló folyosó első ajtajáig. Aznap olvasta le százharminchatodszor a rajta levő tábla feliratát: „Az utolsó ember”

A doktornő utánaszólt:

– Akkor holnaptól érvénybe lép a Szüneteltetési Protokoll?

– Igen. – Adam az érzékelő felé nyújtotta a tenyerét, mire az ajtó kinyílt. Besétált a félhomályos szobába.

Az ember nem a betegágyban feküdt, hanem a számítógép előtti széken gubbasztott pizsamában. Gyöngesége látszott a testtartásán. Ráncos bőre sárgállott a kislámpa fátyolos fényében. A zajra látogatója felé fordult, akit bágyadtsága ellenére örömmel fogadott:

– Á, Adam!

– Üdvözöllek, kedves Robert.

– Nagyon vártalak – mosolygott szelíden a vénember. Csontos ujjával a számítógép felé bökött. – Nem bírok dolgozni, hiába próbálok. Az izmaim működnek valamennyire, de az agyam teljesen hasznavehetetlen. Viszont mindenképpen szerettem volna beszélni veled még utoljára.

– Hogy-hogy utoljára? – játszotta Adam az értetlent.

Rendeld meg!

A letöltéshez regisztrált fiókkal szükséges rendelkezni!

Sikeres rendelés után azonnal letölthető a Fiókom->Letöltések menüpontból. (Előrendelés esetén a megjelenést követően válik letölthetővé az e-könyv.)

Az e-könyvek letöltésével, olvasásával és az esetlegesen szükséges segédprogramokkal kapcsolatos tájékoztatás E-könyv segédletünkben (https://www.stilusestechnika.hu/e-konyv-olvasasa/) érhető el.

Kiadó: Stílus és Technika kiadó
Várható megjelenés: 2026. február 21.
Formátum: EPUB, MOBI
Borítógrafika: Nagy Gergely
[ePUB] ISBN 978-615-02-5157-8
[mobi] ISBN 978-615-02-5158-5
Moly.hu adatlap

Akció!

Original price was: 1590,00 Ft.Current price is: 1431,00 Ft.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0