Szívesen mondanám, hogy teljes vértezetben pattantam ki apám fejéből, mint Pallasz Athéné, de asszem én is pucéran vergődtem elő anyám hasából, mint a többi lúzerke. Legalábbis úgy mesélik, mert én nem tudok az egészről semmit. Érdekes, hogy az élet két legfontosabb pillanatának, a születésnek és a halálnak egyikére sem emlékszünk, csak a köztük megélt nyüglődés marad meg. Milyen szerencsések az istenek! Ez ennek az istene, az annak az istene és kész. Nem kell nekik töketlenkedni a pályaválasztási tanácsadással, hogy mik legyenek. – Te most még kisgyerek vagy. Mi leszel, ha nagy leszel? – Nagy gyerek. És az lettem: egy nagy gyerek. De ne mosolyogjatok rajtam, ti is azok vagytok!