Recenzió | Gyermektelenül antológia

Recenzió | Gyermektelenül antológia

A Gyermektelenül antológiáról BKNpieces írt véleményt.

“16 történet fért a kötetbe, ennyi nézőpontból láthatjuk a téma bemutatását. Szívesen olvastam volna még, mert bár sok szituációt láttam, volt olyan, amit hiányoltam. Ettől függetlenül széles spektrumát öleli fel a kötet ennek az érzékeny témának.”

 

A. N. Vespree: Életutak

A. N. Vespree: Életutak

A csengő ellentmondást nem tűrő berregését csak sokadszorra hallottam meg, mire hajlandó voltam felkelni a kanapéról. Hónapok óta nem volt szabadnapom, ezt a napot ki akartam használni arra, hogy egészségtelen mennyiségű fagylaltot eszem és unásig nézem a kedvenc sorozatomat. Ez az én pihenőidőm, és nem akartam, hogy bárki is elrontsa.

Vonakodva lestem ki a kukucskálón: rögtön megpillantottam volt barátnőm kócos, barna haját és csapzott arcát. Ismét megnyomta a csengőt, majd idegesen az órájára pillantott, felnézett, és két zöld szemét a mennyezetre emelte.

Hangos sóhajtás tört elő belőlem, mielőtt kinyitottam az ajtót.

– Jó reggelt! – Fáradt hangomat direkt rekedtté és nyúzottá változtattam, bár sejtettem, hogy nem fogom elérni a célomat: meggondolja magát, gyorsan megforduljon és hazasétáljon.

– Reggelt?! – kérdezett vissza. Nevetése úgy visszhangzott a lépcsőházban, hogy féltem, kijön lakásából a szemben lakó öregasszony. Ha elkezd beszélni, órákon át nem fogok tudni szabadulni tőle. – Már kilenc óra!

Ekkor vettem észre, hogy látogatóm mellett két ötéves forma gyermek ácsorog, és olyan huncut arccal néztek rám, mintha arra készülnének, hogy menten felforgatják a lakásomat. Úgy is lesz – gondoltam, majd eleget téve az illemnek, félreálltam az ajtóból, hogy beengedhessem őket. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy egy kis beszélgetés még nem borítja fel az egész napomat, sőt, talán még jót is fog tenni az újdonság, és legfőképpen egy régi, majdnem elfeledett barát társasága. Csak pozitívan!

Miközben ismerősöm egyből a nappali felé vette az irányt, mintha tegnap váltunk volna el utoljára, elgondolkoztam, hány éves is lehet. Harmincegy? Harminckettő? Nem emlékeztem, legalább öt éve nem találkoztunk. Még középiskolás voltam, amikor egy helyi közértben megismertük egymást egy joghurtbaleset kapcsán. Akkor még nem voltak gyerekei, ám lelkesen beszélt programozó állásáról, miközben a pulcsimról lemostuk az odaveszett reggelim maradékát.

– Még mindig egyedül élsz? – kérdezte, ám rám sem nézett, rögtön maga elé rendelte mind a két lurkót és elkezdte lefejteni róluk a vastag ruhadarabokat. Kanapémon hamarosan összevissza hevertek a kabátok, sálak, vastag nadrágok, miközben az apró cipőkből pergett a sár.

– Így könnyebb rendet tartani. – Megpróbáltam elviccelni a dolgot.

Gondolataim között rögtön felelevenedett a barátok és rokonok válogatott okoskodása. Mindig jobban tudták, hogyan kellene élnem az életemet: férjjel, gyerekekkel, és hiába érveltem, a vége mindig ugyanaz lett: fiatal vagyok még, alig múltam húsz, amikor megérek, máshogy fogom gondolni.

– Meghiszem azt! – nevetett fel a barátnő, majd benyálazta az egyik ujját, és elkezdte mindkét kölyök arcáról módszeresen ledörgölni a koszt. – Egész nap takarítok, alig fejezem be, már kezdhetem is előröl.

– De gondolom megéri.

Ugyanazt hajtogattam, amit más, gyermekes szülők szoktak nekem mondani. Akármennyit panaszkodnak a gyerekükről, mind ugyanazt mondja a végén: hogy megéri. Gondoltam, megkerülöm a konfliktust, ami a nézeteltérésből fakad, és pontosan azt mondom, amit hallani akar.

A. N. Vespree: Életutak

– Néha visszasírom a leányéveimet. Még szerencse, hogy szeretnek a nagyinál lenni, így havonta egyszer-kétszer azért el tudunk menni szórakozni a párommal.

Nem bírtam visszafogni magam, és hangosan felhorkantottam.

– Én évek óta nem voltam szórakozóhelyen, én örülnék, ha havonta egy-két alkalommal el tudnék menni – magyaráztam meg gyorsan. Féltem, hogy ha nem teszem, gyilkossá válik a csúnya tekintet, amit rám mereszt.

– Pedig semmi dolgod – jelentette ki hidegen, nekem pedig meg kellett fognom az államat, ha nem akartam, hogy nagyot koppanjon a parkettán. – Nincs férjed, gyereked, egyedül élsz… – kezdte el sorolni, mintha csak egy könyvből olvasná.

– Végül is csak két állásom van, és alig alszom napi pár órát – forgattam a szememet. – Mindegy. Kértek valamit?

Szemem sarkából észrevettem, hogy a kislány az olvadófélben lévő fagylaltommal szemez. Szinte már láttam magam előtt, ahogyan hatalmas harc veszi kezdetét az édességemért, aminek az lesz a vége, hogy vagy megválok tőle, vagy két emelettel arrébb is a gyereküvöltést hallgatják a szomszédok.

– Á, nem, köszönjük. Nagyon okosak, ha kell valami, rögtön szólnak. Nemrég ittunk, és már reggeliztünk is.

Néztem, ahogyan a két gyerek anyjuk segítségével leül a kanapéra, közrefogva azt a végtelenül fáradtnak tűnő nőt, akit egykor a barátnőmnek neveztem.

– Azt nem is mondtad, hogy két állásod van – folytatta. – De ne aggódj, nem fognak lefárasztani annyira, négy-öt óra és itt vagyok. Bekapcsolod nekik a tévét, azt elnézik és…

– Itt hagyod?! – Csúnyán a szavába vágtam a visszakérdezésemmel, azonban annyira lesokkolt, amit mondott, hogy nem tudtam csak úgy elmenni mellette. Ki mondta, hogy én vigyázni fogok a gyerekeire? Másra sem vágytam, minthogy két neveletlen, síró gyerek a lakásomban randalírozzon, miközben én pihenni szeretnék!

– Hétfőn beszéltük, emlékszel? Mikor rád írtam, és elmeséltem, hogy a férjem leesett a tetőről.

Úgy éreztem, mintha rám borult volna egy szekrény. Felelevenedett előttem az üzenetek sora, amiben azt taglalta, hogy a férje a beázott tetőt próbálta megjavítani, amikor valahogyan megcsúszott és leesett. Kórházba kellett vinni, és csak másnapra derült ki, hogy szerencsére csak gerincrepedése, és nem törése van. Sajnáltam őket, de mivel a nagy családalapítása után rögtön elkezdtek hanyagolni, majd szépen lassan a beszélgetéseink is megszűntek, nem tudtam mélyebben átérezni.

– De nem mondtam igent – húztam el a számat. Kellemetlenül érintett a helyzet, nem szívesen küldtem volna el őket, de az, hogy nem akarok vigyázni két ötéves gyerekre, erősebben pulzált bennem, mint az együttérzés. Rögtön megfogalmazódott a fejemben: csak azért írt rám néhány héttel ezelőtt, hogy legyen kire sózni a gyerekeket?

– De azt mondtad, hogy nem dolgozol – erősködött tovább.

– Igen, és az nem azt jelenti, hogy rá is érek.

Ekkor tudtam, hogy jó nagy butaságot mondtam, és nem is kellett sok idő, hogy egy lenéző, dühös pillantást kapjak válaszul. Persze, végül is ráértem, de hogyan kellett volna megmondanom neki, hogy kiráz a hideg a gyerekektől?

– Látom – sóhajtotta.

Az egyik gyerek eközben felkelt, tett néhány bizonytalan lépést, majd átmászott a testvére mellé. Persze ott már nem sok hely akadt, így egymás hegyén-hátán ültek, de ez őket nem zavarta, ahogy látszólag a barátnőmet sem.

– Sokat dolgozom, csak szeretnék pihenni!

– De velük is tudsz pihenni! Nézd meg, hogy milyen csendben ülnek!

El kellett ismernem, hogy a gyerekek meg sem moccantak, csak megszeppenve néztek rám, az anyjukra, a környezetükre. Nem is értettem… Még a nevüket sem tudtam a kölyköknek, soha nem láttak még, miből gondolja egyáltalán, hogy jó ötlet, ha egy vadidegennél hagyja őket? Régi barátság ide vagy oda.

– Egyedül szeretek pihenni – jelentettem ki, majd egy oldalsó pillantást vetettem a fagylaltomra. Egyre jobban olvadt. Szerencsére egyetlen szem sem szegeződött rá a sajátomon kívül, és nem turkált benne illetéktelen ujj, mint ahogyan elsőre képzeltem.

– Ha lenne valakid, és közösen tervezett családod, akkor megértenéd.

Felhorkantottam.

– Mit? Hogy mindig rásóznám valakire a gyerekeimet, mert képtelen vagyok egyedül bánni velük?

Úgy tűnik, hogy ezzel elvetettem a sulykot, ám nem éreztem sem megbánást, sem pedig bűntudatot. Egyvalamit éreztem: hogy nem akarom a fél napomat két ötévessel tölteni. Miért olyan nagy kérés ez?!

– Persze, mert azt hiszed, olyan könnyű ez egyedül, miközben a férjemet is ápolnom kell? Ha lenne gyereked, akkor lehet, hogy kialakulna benned némi együttérzés és gondoskodás is!

Elhelyezkedtem az egyik fotelben. Ehhez le kellett ülnöm, nem voltam felkészülve arra, hogy valaki a saját otthonomban kioktat arról, hogy hogyan kellene élnem az életemet. Már megint.

– Lehet, de nincs – vontam meg a vállamat. – És nem is lesz.

Úgy tűnik, hogy a volt barátnő rájött, hogy jobb, ha ezt nem erőlteti, ugyanis olyan gyorsan kezdte el öltöztetni a gyerekeit, amilyen gyorsan levette róluk a ruhákat az imént.

– Huszonévesen én is ugyanezt mondtam, és tessék. Most van két csodálatos gyermekem, és soha, semmi pénzért nem válnék meg tőlük! Majd egy tíz év múlva máshogyan fogod gondolni ezt, és akkor rájössz, hogy igazam van!

Ez a tolakodó igazságérzet kezdett az agyamra menni. Sajnos túl sok ember gondolkozott így, a munkám során nap mint nap találkoztam olyan nőkkel és férfiakkal, akik egyszerűen képtelenek voltak beismerni, ha valamiben nincs igazuk.

– Nem fogom.

Régóta tudtam, hogy nem akarok gyereket, és ez eddig sem változott, ezután sem fog. Két állás mellett egyszerűen nem lett volna időm ismerkedni és családot alapítani. Az egyik fizetésemből éppen csak meg tudtam élni, ha nem vállalok plusz munkát, egy fityinget sem tudtam volna félrerakni későbbre.

– Ó, dehogynem! Mégis ki nyitja rád az ajtót öregkorodban?

A szemem előtt lebegtek a képek a munkahelyemről: magányos idősek, akiket csak én látogatok, akikkel csak én foglalkozok, akiktől csak én kérdezem meg, hogy hogy vannak. Magányos idősek, akik órákat mesélnek gyermekeikről és unokáikról, a boldog emlékekről, de soha, egyszer sem látogatják meg őket.

– Az idős barátnőim – feleltem, majd egyre nagyobb mosollyal néztem, ahogyan egykori barátnőm még mindig a ruhákkal szenved. A kapkodás megtette a hatását, és hiába kötötte meg az egyik gyerek cipőjét, mire a másodikkal is kész lett, az elsőnek már kioldódott a fűzője.

– Amit teszel, az hatalmas felelőtlenség! Minden családba legalább három gyerek kellene! Miből lesz nyugdíjad?

Végre sikerült az öltözködés, elindultak az ajtó felé.

– Szerinted miért dolgozok annyit? – kérdeztem vissza.

Ahogyan figyeltem távolodásukat, elöntött a megkönnyebbülés. Végre megszabadulok tőlük, és visszatérhetek a nyugodt pihenéshez, mielőtt holnap ismét kezdődne a heti hajtás.

– Élmények nélkül, a rendszer rabszolgájaként akarsz megöregedni és meghalni? – kérdezte. A jókedvem szinte azonnal füstbe szállt.

A keze már a kilincsen volt. Kitessékelte a gyerekeket, majd egy laza mozdulattal bevágta maguk mögött az ajtót. Ennek ellenére tisztán hallottam szavait a folyosóról.

– Végül is, valaki a robotélettel is megelégszik.

A megjelent antológiában kezdő írók igyekeznek bemutatni a gyermektelenség számtalan formáját. Legyen szó tudatos döntésről, egészségügyi problémáról, netán szociális helyzetből vagy kapcsolatból adódóról.

Az antológia az Érzékeny téma sorozat első kötete, amelyben 13 szerző 16 története található.

Facebook oldal: Gyermektelenül – Érzékeny téma

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

2. Érzékeny téma irodalmi pályázat – Gyermekkori bántalmazás

2. Érzékeny téma irodalmi pályázat – Gyermekkori bántalmazás

A pályázat eredménye 2022. január 12.

A Stílus és Technika írástechnikai oldal irodalmi pályázatot hirdet, ahová rövid prózai műveket vár. A legjobbak egy válogatás antológiában kiadásra kerülnek.

A PÁLYÁZAT FELTÉTELEI

Tematikus megkötés: ​A gyermekkor, mint elkülönülő életszakasz a polgárosodással egyidejűleg vált elismertté.
Az utóbbi évtizedek kutatásai segítettek megérteni, hogy a gyermekkorban elsajátított készségek, viselkedésformák, kapcsolatok hogyan és milyen mértékben képesek befolyásolni a későbbi felnőtt életet.
A 18. század előtt a gyermekek nagy része mai megítélés szerint a bántalmazott kategóriába tartozott.
Hiába tudjuk, hogy milyen káros hatásai vannak, sajnos a mai napig Magyarországon minden 10. gyermek bántalmazás vagy erőszak áldozatává válik.
A bántalmazók legtöbbször a családból, szűkebb környezetből kerülnek ki, sokszor maguk is bántalmazott, traumatizált gyermekek voltak.
Ha végignézzük az irodalom remekműveit, nem egyben láthatjuk, hogy a gyerekeknek soha nem volt jó dolguk, főleg ha a szegényebb réteghez tartoztak, netalán árvaházban nőttek fel, esetleg házasságon kívül születtek.
Ahhoz, hogy jelentősen csökkenjen a gyermekek ellen elkövettet bántalmazások, erőszak száma, a társadalomnak közös nevezőre kell jutni abban, hogy hol ér véget a fegyelmezés, és hol kezdődik az erőszak.
Hisszük, hogy az irodalom eszközeivel sikerülhet biztonságosabbá, gondtalanabbá tenni a gyermekek életét.
A pályázatra olyan műveket várunk, amelyek nem kizárólag a bántalmazást mutatják be, hanem annak hátterét is, ezzel segítve a folyamat felismerését, megértését.

Rejtő Jenő

Technikai segítség: Az alábbi linken a témához kapcsolódó cikkek, bejegyzések, Facebook oldalak találhatóak: Cikkek, weboldalak

Korhatár

Betöltött 18. életév.

Szerzői jog

A szerző a pályamű beküldésével

  • büntetőjogi felelősségének tudatában kijelenti, hogy a beküldött történet a saját szellemi terméke.
  • hozzájárul műve(i) felhasználásához, megjelentetéséhez más publikálási felületeken is, amennyiben az adott pályamű a zsűri értékelése alapján nem kerül be a kötetbe.
  • elfogadja, hogy az érintett írás(ok) felhasználási joga* 5 évre a Stílus és Technika-t illeti meg.

1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról

*A felhasználási jog az alábbiakra terjed ki:

  • könyv nyomtatott formában történő kiadása (többszörözés és forgalomba hozatal útján történő terjesztés)
  • könyv elektronikus formában történő kiadása (digitális többszörözés és forgalomba hozatal útján történő terjesztés)
  • internetes felhasználás (pl.: web-, Facebook, vagy egyéb online oldalakon való közzététel)
  • idegen nyelvre történő fordítás
  • idegen nyelven történő nyomtatott és digitális többszörözésre, terjesztésére, valamint internetes felhasználásra

Vagyoni jog

A kiadványba bekerülő művek után a szerzőt díjazás illeti meg, amelynek mértéke a felek között létrejövő szerződésben kerül rögzítésre.

Terjedelmi korlát

Egy pályamű terjedelme minimum 10.000, maximum 40.000 leütés, beleértve a szóközöket is.

Kikötések

Kizárólag olyan magyar nyelven írt műveket várunk, amelyeket eddig még sem nyomtatásban, sem internetes felületen nem közöltek (ideértve a saját blogot, zárt Facebook csoportot stb.). Egy szerző két pályaművet küldhet be.

2. Érzékeny téma irodalmi pályázat
  • A műveket Word *.doc vagy *.docx formátumban kérjük
  • A dokumentumokat lehetőleg az alábbi formázási beállításokkal lássák el. (segédlet)
  • A fájl nevében szerepeljen a szerző neve és a mű címe. Pl.: Sikeres Szerző – Élete fő műve vagy sikeres-szerzo-elete-fomuve

Beküldési határidő

2021. december 21. éjfél

A zsűrizésre érdemes művek szerzőit 2022. január 30-ig e-mailben értesítjük és nevüket weboldalunkon közzétesszük.

Eredményhirdetés

2022. március

Díjak

• A pályázat legjobb alkotásait országos terjesztésben megjelenő kötetben publikáljuk.

• A nyomtatott kötetben megjelenők egy tiszteletpéldányt kapnak az elkészült könyvből.

• A zsűrizésre érdemes, de a kötetbe be nem kerülő műveket e-könyvben és online oldalakon publikáljuk. (Partnereink)

Pályázatok elbírálása

A beérkezett műveket előszűrjük, és a továbbjutott írásokat a zsűri tagjai bírálják el.

Nevezési díj

NINCS

Nevezés

A pályázó írása(i) beküldésével elfogadja a fentebb leírt részvételi feltételeket.

A pályázat kiírója fenntartja a jogot, hogy amennyiben nem érkezik be megfelelő mennyiségű és irodalmilag értékelhető pályamű, akkor a pályázatot eredmény nélkül lezárja.

Rejtő Jenő Csontbrigád
A pályázatokat az alábbi e-mail-címre kérjük beküldeni:
bekuldes@stilusestechnika.hu

Ha kérdésed lenne...

Adatvédelem

Az adatkezelés célja, a kezelt adatok tervezett felhasználása: Az adatok kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás céljából kerülnek felhasználásra, illetve megbízási jogviszony létrejötte esetén.

Az adatkezelés jogalapja jogos érdek.
Megőrzési idő: üzleti kapcsolat időtartama, vagy törlési kérelem.

További információ az adatok védelméről.

A zsűri tagjai

Fedina LÍdia

Kiss Ildikó J.

Blogger, kezdő író, fordító, önkéntes egy gyermekvédelmi szervezetnél, 15 évig volt nemzetközi modell.

Bántalmazott gyermekkorával felnőttként nézett szembe, amit egy évekig tartó pszichoterápiának köszönhet. Erről azt vallja, hogy elindította egy olyan fejlődési úton, ami élete végéig fog tartani.

Később bántalmazott gyerekekkel, fiatalokkal és nőkkel foglalkozott önkéntesként egy csoportterápia keretében, ahová szakemberek vonták be azért a képességéért – ahogy ők fogalmaztak: „mert nagyon jól tudott mesélni a leborzasztóbb dolgokról is”. A terápiás ülések keretén belül elmesélte saját történetét, a felmerült kérdésekre kimerítően válaszolt, ami nagyon sok bántalmazott fiatalt inspirált arra, hogy ők is megnyíljanak és merjenek pszichoterápiás segítséget elfogadni és abban aktívan részt venni.

Blogján 2014 óta ír érzékeny témákban, de Facebook oldalán is megszólal gyermekbántalmazás, családon belüli erőszak és kisebbségek hátrányos megkülönböztetése ellen.

Írásai megjelentek a Koloknet.hu-n, a Felhő Café irodalmi online magazinban, de bántalmazásról szóló verseit publikálták egy 2011-ben megjelent kötetben is, Kányádi Sándor ajánlásával.

Giuseppe Frasso olasz filológus, a milánói Cattolica Egyetem professzora (a kaliforniai Berkeley Egyetem és a budapesti Pázmány Péter Egyetem vendégtanára), és Péterfy Gergely (József Attila-díjas író) ösztönzésére készülő regényében egy felnőtt nő bántalmazott gyermeklelkének világát tárja majd az olvasók elé.

Goldmann Júlia

Sebestyén Eszter

Gyógypedagógus, pszichológus és kutyás terapeuta.

Foglalkozott értelmi sérült, autista, bántalmazott, valamint különböző pszichés problémákkal küzdő gyerekekkel. Ahhoz, hogy minél hatékonyabban tudjon velük foglalkozni, gyógypedagógiai és pszichológiai tanulmányait kiegészítette kutyás terápia, valamint integratív gyerekterápia képzésekkel.

2016 óta elkezdett többet foglalkozni az írással is, ebben az évben jelent meg könyve Átlátszó álarcok címen, amiben azt a szemléletet próbálja bemutatni, amit a leghatékonyabbnak tart a gyereknevelésben, a gyerekekkel való hozzáállásban. Későbbi írásaiban inkább a gyerekbántalmazásra és a családon belüli erőszakra fókuszált, mert bár látta, milyen sok gyerek és felnőtt szenved ezektől, mégis nagy a csend ezekről a témákról, alig beszélünk róla.

Családon belüli erőszak, gyerekbántalmazás, gyerekkori szexuális abúzus témákban cikkeket írt a wmn.hu-ra, a yelon.hu-ra, a Hvg Extra Pszichológia, és a Hvg Extra A nő magazinokba. 2017-ben indította saját Facebook oldalát, ahol szintén ezekkel a témákkal foglalkozik. Azóta még erősebben érzi, mekkora szükség van arra, hogy a gyerekbántalmazás és annak felnőttkori életre való hatásáról merjünk beszélni, mélységesen hisz abban, hogy csak a csend megtörésével állítható meg a bántalmazás és az erőszak mókuskereke, és csak így védhető meg egy következő generáció.

Letya - Könyvek, ahogy én látom

Ubrankovics Júlia

Díjnyertes film-, televíziós és színházi színésznő.

2007-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, előtte másfél évet az ELTE portugál nyelv, filmelmélet és filmtörténet szakán tanult.

Erasmus-ösztöndíjjal tanult a hamburgi Zene- és Színházművészeti Főiskolán. 2009–2010-ben USA-Magyar Vállalkozási Ösztöndíjjal képezte magát tovább a Herbert Berghof Studióban New Yorkban. Rendszeresen szerepel magyar és külföldi filmekben, sorozatokban.

Tulajdonosa és társalapítója a J.U.S.T. Toys Productionnek, amellyel az elmúlt években (2015-2020) több nemzetközi színházi produkciót hozott létre New Yorkban (The Dog, The Night and The Knife) és Los Angelesben (Toys: A Dark Fairy Tale” and “Fefu & Her Friends), amelyeket az USA-ban és Európa szerte több helyszínen is játszottak.

Számos amerikai sorozatban kapott szerepet, többek közt a Hawaii Five-0 (7. évad), X Company (Kémek küldetése), The Last Kingdom (Az utolsó királyság), majd az ugyancsak a Netflixen látható Árnyék és csont (Shadow and Bone) című sorozatban.

Olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Bodó Viktor, Gothár Pérer és Pálfi György.

2013-ban Hedda-t alakítja Paul and Vi Loo Theater-ben Hawaii-on, míg előtte a Das Schloss-ban Arthur (Schauspielhaus, Graz, Austria 2008) és 2007-ben Berlinben Medea szerepében volt látható.

A hazai közönség legközelebb Pálfi György Mindörökké c. filmjében láthatja, ahol a női főszereplőt, Margitkát alakítja.

Jelenleg is számos produkció részese. Nemrégiben Kaliforniában Vivica Foxszal forgatott egy krimi filmet, és közben egy Amazon sorozatot készít elő.

Díjak, kitüntetések:

  • Legjobb színésznő (Országos Ifjúsági Színházi Fesztivál, 2001)
  • Legjobb női alakítás (Majdnem szűz) – Magyar filmszemle (2009)

 

forrás:

Borítógrafika

Letya - Könyvek, ahogy én látom

Szabó Imola Julianna

Miért vannak az újévi képeslapokon puttószerű kisfiúk kéményseprő ruhában? Most kiderül a szörnyű igazság. Nem egy Dickens regényben járunk, de majdnem.

Gyerekek a viktoriánus kéményekben

Iratkozz fel a hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

Hamarosan! – Gyermektelenül antológia

Hamarosan! – Gyermektelenül antológia

Érzékeny téma 1. - Gyermektelenül

Milyen lehet az élet gyerek nélkül?

Ezt a kérdést nap mint nap emberek ezrei teszik fel. Valaki azért, mert számára elképzelhetetlen az, hogy neki ne legyen. Más azért, mert kíváncsi rá, mi lenne, ha nem lennének. Megint más azt latolgatja, ha nincsenek, mennyivel több mindenre maradhat ideje.

Megannyi nézőpont.

A júniusban megjelenő antológiában kezdő írók igyekeznek bemutatni a gyermektelenség számtalan formáját. Legyen szó tudatos döntésről, egészségügyi problémáról, netán szociális helyzetből vagy kapcsolatból adódóról.

Az antológia az Érzékeny téma sorozat első kötete, amiben 13 szerző 16 története található. Ebből szeretnénk most párat megmutatni.

A kötet megvásárolható a webshopunkban.

A. N. Vespree: Életutak

A csengő ellentmondást nem tűrő berregését csak sokadszorra hallottam meg, mire hajlandó voltam felkelni a kanapéról. Hónapok óta nem volt szabadnapom, ezt a napot ki akartam használni arra, hogy egészségtelen mennyiségű fagylaltot eszem és unásig nézem a kedvenc sorozatomat. Ez az én pihenőidőm, és nem akartam, hogy bárki is elrontsa.

Vonakodva lestem ki a kukucskálón: rögtön megpillantottam volt barátnőm kócos, barna haját és csapzott arcát. Ismét megnyomta a csengőt, majd idegesen az órájára pillantott, felnézett, és két zöld szemét a mennyezetre emelte.

Hangos sóhajtás tört elő belőlem, mielőtt kinyitottam az ajtót.

– Jó reggelt! – Fáradt hangomat direkt rekedtté és nyúzottá változtattam,…

 

Füzes V. Polda: Amerre nem szállnak gólyák

Drága Angel!

Nem is értem, miért éppen neked öntöm ki a szívemet. De az igazat megvallva nincs senki más, akinek ezt megtehetném. Ha még őszintébb akarok lenni, el kell ismernem: negyvenöt éve készülök erre a levélre.

Mrs. Forester leengedte kezéből a ceruzát, és kibámult a kertre. A narancsfák már virágba borultak – idén a szokottnál valamivel később –, édes illatukat behozta a szél a nyitott ablakon át. Az asszony szája szomorkás mosolyra húzódott. Újra felvette az íróeszközt, és a kenderpapírlaphoz érintette.

Itt Észak-Dakotában igazán kellemes az éghajlat. Persze amikor megszülettem, immár nyolcvan évvel ezelőtt,…

Nagy Zita: Az arany kötőtű

Sűrű pelyhekben hullt a hó.

Catherine szorosabbra húzta magán a kabátot, és elfordította arcát a metsző széltől, ahogy kiszállt a taxi hátsó üléséről. Fekete szőrmekesztyűbe bújtatott kezét a feje fölé emelte, és szapora léptekkel felszaladt a vasútállomás épületébe vezető lépcsősoron.

A fenébe ezzel a fránya idővel!

Belépett a kicsi, tömött váróterembe és egy pillanatra megtorpant. Ujjait egyre szorosabban kulcsolta a kezében tartott kézitáskára, ahogy végignézett a tömegen.

Vágyakozva gondolt arra, hogy visszafordul, és egy pillanatig engedte is, hogy elhatalmasodjon rajta az érzés. Már-már indult is kifelé, végül erőt vett magán. Nem visszakozhat! Nem lehet!

Fülszöveg

A Gyermektelenül című antológia a Stílus és Technika által indított Érzékeny téma sorozat első kötete.
A sorozat a társadalmat és az egyént érzékenyen érintő témákat dolgoz fel.
A kötetben az írók az irodalom eszközeivel mutatják be, milyennek látják a gyermektelenséget, legyen szó egészségügyi vagy szociális okról, tudatos döntésről, esetleg egy elképzelt jövőről.
A gyermektelenséget nagyon sokféleképpen élik meg az emberek. Jelenlegi társadalmunkban erős vitákat vált ki, ha valaki úgy dönt, nem vállal gyereket, míg mások tragédiaként élik meg azt, hogy nekik nem lehet. Az sem könnyíti meg az utóbbiak helyzetét, hogy a társadalom a gyermekvállalás képességének hiányát valamilyen egyéni hibának véli, ezzel komoly lelki terhet róva az amúgy is traumatizált személyre.
Sokan úgy beszélnek a gyermekvállalásról, mintha az valami könnyed szórakozás lenne mindenki számára, miközben elfeledkeznek arról, hogy a történelem során már többször fordult elő, hogy bizony a szülők és a társadalom drasztikus eszközökhöz folyamodott, amikor kétségessé vált a gyermekek felnevelése. Emlékezzünk csak a Jancsi és Juliska* mese hátterére.
 
*1314 és 1322 között éhínség tombolt Európában, és jobbára kitették őket otthonról, rosszabb esetben ők maguk váltak étellé.

Könyvkiadás – A kézirat útja a boltig | A Szerkesztő válaszol

A könyvkiadás nem egyszerű feladat, de ha megfelelően felkészülsz és kitartó vagy, akkor megvalósíthatod az álmodat. A következő bejegyzésben bemutatom a könyvkiadás alapjait, és tanácsokat adok arra, hogyan kezdj hozzá a saját könyved kiadásához.

Könyvkiadás egyszerűen

A könyvkiadás már nem is lehetne ennél egyszerűbb: Megírtad, kiadjuk. Ennyire egyszerű.
A könyvkiadás teljes folyamatát lefedjük…

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0