Vacsoráztak, a három gyerekből a fiú volt a középső, harapott egy hatalmasat a madárlátta, Homoródról hozott hamburgerből, aztán megszólalt, „Ez a Cézár feketébb, mint a pap bácsi Frigyes macskája”. Pár évvel idősebb nővére egyre többször gondolta, hogy neki is vannak nyesegetési feladatai, lecsusszantott neki egy tarkóst
– Nem ígérem, hogy odaérek – sóhajtozott, majd csöppet sem vonzóan krákogott és köszörülte a torkát. A szexi rekedtes hangja a napi másfél doboz ciginek volt köszönhető, ez a vénemberes torokköszörülés reggelente lelombozó volt és…
Szíve a torkában dobogott, amikor végigosont a kihalt folyosón. A kék színű éjszakai lámpák fénye kísérteties árnyakat varázsolt a táblázatokkal és szemléltető ábrákkal telezsúfolt falakra. Más nevelőotthonokban tablókat és világhírű festmények…
Ez egyszerűen borzalmas! – állítottam le a felvételt. – Tök zavaros! Béna az egész! Mikor a nyár őszbe majd az ősz télbe vált, blablabla. Mintha egy hülye verseskönyvből olvasnám! És mi ez a lelkes sziasztok beköszönés? Mintha nem csak tíz ember nézné…
A táj szép volt. Igazán szép. Vörösen izzott a liget fáinak csúcsa, a dombok mögé bukó nap pedig kék árnyékokat vetett a völgyben gomolygó ködfelhőre, és ha a Párt mindenható lenne, talán még pacsirták is búcsúztatnák a dolgos mindennapot.
Kisvártatva hangos zenére ébredt. Te jó ég, mi ez a rettenetes lárma?! Szétnézett. A bal első kerékre szerelt ülésen egy feketébe öltözött, sovány tinilány kuporgott, háttal a menetiránynak, és arccal a néninek; az ő kütyüjéből hallatszott a zene. A nő borzalmasnak találta a dalszöveget:
Stílus és Technika