Recenzió | Gréger Csaba: Halhatatlanok | Corn&Soda

Recenzió | Gréger Csaba: Halhatatlanok | Corn&Soda

Gréger Csaba: Halhatatlanok című könyvéről Blackphoenix írt véleményt, ami a Corn&Soda Kulturális magazin oldalán jelent meg.

“Az Őrzők és az emberek viszonya tehát cseppet sem felhőtlen. Bár akad, aki a békére törekszik, az emberek oldaláról a félelem és talán a féltékenység is, az Őrzők oldaláról pedig a bosszúvágy mérgezi kapcsolatukat. Az idegenekkel és a hozzánk képest másokkal való bánásmód nagyon fontos elem Gréger Csaba novelláiban. Ráadásul olyan kérdést jár körül, amely a való életben is megkerülhetetlen. Éppen ezért mindenkinek ajánlom a Halhatatlanok antológiát.​”

 

A könyv megvásárolható még a Libri, bookline, Líra, Könyvtárellátó és további ismert hazai könyvesboltok kínálatában.

A Halhatatlanok teremtése | Beszélgetés Gréger Csabával

A Halhatatlanok teremtése | Beszélgetés Gréger Csabával

Gréger Csabával, a Nouros világának megalkotójával beszélgettünk a kezdetekről, és hogy az alkotó dolga végeztével nem tért pihenni, hanem újabb ötletek várják megvalósításukat. Ennek egyik állomása a nemrégiben lezárult novellapályázat, azonban a beszélgetés során Csaba újabb, a Halhatatlanok világához kapcsolódó ötletre tett rejtélyes utalást, aminek megvalósulásáért mi nagyon szurkolunk (igen, mi már tudjuk, mi az 😊).

Akció!

Röviden magadról

Elsőkönyves írónak számítok, de ezt olyan trükkös megoldással igyekeztem áthidalni, hogy rögtön két könyvet jelentettem meg, így igazából rögtön magam mögött is hagytam ezt a titulust. 😊

A végzettségem és a szakmám tekintetében látszólag semmilyen közöm nincs az íráshoz, informatikai területen dolgozok vezető beosztásban egy multinacionális cégnél.

Azonban már gyerekkorom óta foglalkoztat az írás és az alkotás gondolata, számos történetet alkottam meg a „fióknak”. Ennek ellenére sokáig nem is merült fel bennem, hogy komolyabban írni kezdjek, tavaly azonban egy hosszabb kórházban töltött időszak alatt megfogadtam magamnak, hogy belevágok.

Mikor találkoztál először a fantasy világával?

Már nagyon fiatalon „megfertőzött” a fantasy, ugyanis kisiskolásként már olvastam a bátyám kaland-játék-kockázat könyveit. Nagyjából 9-10 éves lehettem aztán, amikor szembe jött velem J.R.R. Tolkien munkája, amit ugyan akkor még nem teljesen tudtam értelmezni, de a felvázolt világ azonnal magával ragadott. Ettől kezdve pedig a fantasy folyamatosan jelen volt az életemben, hol könyvek, hol filmek, hol akár számítógépes játékok formájában. Aktívan az írással csak az elmúlt években kezdtem foglalkozni, de már korábban is voltak munkáim, amik jellemzően a fiókban végezték.

Mikor kezdtél el szerepjátékozni?

Ez szintén ugyanakkorra datálható, az első szerepjáték ugyanis már kisgyerekként megtalált, ez éppen az akkor megjelent Középfölde témájú játék volt. Egészen a gimnázium végéig velem maradt, mint hobbi, aztán jó pár évre kikerültem ebből a világból, és már felnőttként, többgyerekes apukaként jutottam vissza ehhez a régi szerelemhez. Persze ma már nagyon nehéz időt találni rá, de évente egyszer-kétszer még ma is összegyűlünk a régi barátokkal egy-egy játékülés erejéig.

Kedvenc fantasy filmed?

Nem lehet más, mint a Gyűrűk Ura, talán nem is kell megindokolnom, hogy miért. A mai napig emlékszem, amikor az első teaser trailer megjelent az interneten, és mi, mint a könyvek és a világ régi rajongója szájtátva figyeltük, ahogy a Gyűrű Szövetsége megelevenedik a szemünk előtt. Fantasztikus trilógia, azt gondolom, hogy azóta sem született olyan fantasy film, ami akár csak megközelíti a minőségét (persze ez az alapanyagon is múlik nagyrészt).

Kedvenc fantasy könyved?

Az évek során nagyon sok fantasy-t olvastam, ezek ráadásul elég sok stílust ölelnek fel a zsáneren belül. Tolkien művei mellett nagy rajongója vagyok a Vaják könyveknek, vagy ha a magyar fantasy műveket kell említenem, akkor Jan van den Boomen írásainak. Az ő fantasztikus, irodalmi stílusa és történetvezetése egyébként nagyban inspirált a Halhatatlanok írása közben is. Ezért is különösen nagy öröm számomra, hogy a megkeresésemre pozitívan válaszolva ötletekkel és tanácsokkal segített az alkotó folyamat során.

Akció!
Mikor ötlött fel benned először Nouros világának ötlete?

Sokan gondolják a könyveket olvasva, hogy már évek óta dolgozom a világ tökéletesítésén, azonban az az igazság, hogy a Halhatatlanok története kicsivel több, mint egy éve kezdődött. Egy betegség miatt hosszabb ideig munkaképtelenné váltam, és akkor határoztam el, hogy egy saját fantasy világ megalkotásában élem ki a bennem az évek alatt felgyűlt kreatív energiákat. Az alapötlet megszületése után folyamatosan dolgoztam ki a világ részleteit, és ezzel párhuzamosan írtam meg a ma már egy kötetben olvasható novellákat.

Az egész írási folyamat meglepően dinamikus és természetes volt, annak ellenére, hogy miután visszatértem a munkába, csak a szabadidőmben tudtam foglalkozni vele. Összességében körülbelül fél év alatt készültek el a könyvek a mai formájukban.

Please wait while flipbook is loading. For more related info, FAQs and issues please refer to DearFlip WordPress Flipbook Plugin Help documentation.

Honnan jött az ötlet, hogy Nouros világának képi megjelenítésében a Pozsgay Műhely és Nagy Gergely segédkezzen? Hogyan fogadták a felkérést?

Gyula munkáját már régről ismertem és tiszteltem, egy közös barátomon keresztül jutottam el hozzájuk még néhány évvel ezelőtt. Amikor megszületett bennem a Halhatatlanok gondolata, tudtam, hogy csak akkor fogom a könyveket megjelentetni, ha olyan minőségű grafikák és design tartoznak hozzá, amik a nemzetközi piacon is megállnák a helyüket. Gyula szerencsémre nagyon lelkesen fogadta az ötletet, és bár számos fantasy munkán dolgozott már a múltban, megtetszett neki a világ kidolgozottsága, ami számára is könnyebbé tette az alkotási folyamatokat.

Gergő munkásságát kicsivel később, a Magus kártyajáték világából ismertem meg, és rögtön megtetszett, hogy bár jelentős különbségek vannak a két művész stílusa között, mégis úgy éreztem, hogy összehangolhatóak, és egységes eredmény tud majd megszületni kettejük munkáiból. Gergővel ráadásul most egy új, izgalmas közös projekten is dolgozunk a színfalak mögött a Halhatatlanok világára építve, és alig várjuk, hogy a nagyközönség elé tárhassuk az eredményeket.

Please wait while flipbook is loading. For more related info, FAQs and issues please refer to DearFlip WordPress Flipbook Plugin Help documentation.

Az első novelláskötben (Halhatatlanok – Történetek egy messzi világból) lévő történetek mindegyikét te írtad, azonban idén novellapályázatot írtál ki olyan rövid történetek írására, amelyek Nouros világán játszódnak. Mesélnél erről egy kicsit?
Milyen érzés olyan emberekkel együtt dolgozni, akik Nouros világának bővítésében aktívan részt vesznek?

Szerencsére az első visszajelzések nagyon pozitívak voltak, és erre építve meghirdettem egy hivatalos novellapályázatot, ugyanis azt éreztem, hogy keretek közé terelve, szisztematikus támogatással könnyebb motiválni az embereket, hogy kiírják magukból azokat az ötleteket, amik megszülettek bennük a könyveket olvasva. A pályázatot éppen az elmúlt napokban zártuk le, és őszintén mondhatom, hogy minden előzetes várakozásomat felülmúlta az eredmény.

Nem csak a jelentkezők és pályaművek magas száma miatt, sokkal inkább az nyűgözött le, hogy mennyire profi és izgalmas írások születtek. Rendkívüli érzés volt olvasni, ahogy az általam kitalált világ megelevenedik mások munkáiban, sokszor egy-egy félmondatra, vagy ötletemre építve születtek meg írások, amik csodálatosan gondolták tovább az általam felvázolt kereteket.

Mivel éppen ez volt az elsődleges célom, mikor a egészbe belekezdtem, rendkívül boldog vagyok, hogy valóban sikerült inspirálni másokat az írásra. Ráadásul sokan jelezték, hogy szeretnének még további történeteket alkotni, amik Nouroson játszódnak. Így nagyon bizakodó vagyok, hogy még sokáig tud bővülni ez az izgalmas fantasy világ, és ami a legfontosabb, hogy most már nem csak általam, hanem sokak által!

A könyveket webshopunkban kedvezményesen megvásárolhatod
Akció!

novelláskötet

Akció!

Világleírás, tematikus album

Akció!

könyvcsomag: novelláskötet + Világleírás, tematikus album

Light Novel regényíró pályázat

Light Novel regényíró pályázat

A Stílus és Technika irodalmi pályázatot hirdet, ahová Light Novel regényeket vár. A legjobbak hagyományos kiadásban megjelennek.

Mi az a Light Novel?​

WikiPédia szerint:

A light novel (ライトノベル; raito noberu?) egy elsősorban tinédzser, fiatal felnőtt férfi célközönségnek írt japán regénytípus. A „light novel” egy úgynevezett vaszei eigo (和製英語) kifejezés, amelyet japánok alkottak az angol nyelv szavaiból. A kifejezés japán kiejtéséből adódóan (raito noberu) megnevezésére gyakran használják a „ranobe” (ラノベ) és a „rainobe” (ライノベ) rövidített változatokat is.
 

Általános jellemzők:​

A light novel a japán szórakoztató irodalom egy műfaja. A regények többnyire rövid terjedelműek, 200-300 oldalasak (A6-os – 105×148mm – méretben). Két alkotójuk van, egy író és egy illusztrátor. Utóbbi készíti el a mangás stílusú borítógrafikát, valamint a szövegben található belső képeket, illusztrációkat, míg az előbbi írja a szöveget, amely nem csak terjedelme miatt lesz „light”, azaz ’könnyű’, hanem stílusa miatt is. A light novelekre jellemző ugyanis, hogy elsősorban nem a prózaiságra törekednek, a regények inkább forgatókönyvszerűen megírtak, gyakoriak bennük az idézetek, párbeszédek. A hangsúlyt a karakterekre fektetik. Ezen felül a mondatok, bekezdések is többnyire rövidek. Az eredeti japán szövegek továbbá egyszerűbb, gyakran használt kandzsikkal íródnak. Bonyolultabb társaik helyett hiraganákat használnak a könnyebb és gyorsabb olvashatóság érdekében.

A light novelek általában bunkobon (文庫本) formában jelennek meg. A bunkobon kötetek puhafedelesek, és nagy többségük A6-os (105×148mm) méretű. A kötetben való megjelenések előtt azonban a light noveleket előbb sorozatszerűen, fejezetenként publikálják médiafranchise-magazinokban, mint a Dengeki G’s Magazine (電撃G’s magazine), vagy irodalmi magazinokban, mint például a Faust (Fauszuto, ファウスト), a Dragon Magazine (Doragon Magadzsin, ドラゴンマガジン), a Dengeki Bunko Magazine (電撃文庫MAGAZINE) vagy a The Sneaker (Za Szuníká, ザ・スニーカー).

 

Light Novel

Tematikus megkötés

A pályázatra a fenti meghatározásoknak megfelelő írásokat várunk, amelyeknek nem kötelező eleme, hogy Japánban játszódjon, azaz bármely kontinensen, bármely zsánerben (sci-fi, krimi, romantikus, fantasy stb.) íródhat. Az illusztrációknak nem kötelező manga stílusúnak lennie.
A pályázaton egyedüli szerző (ír és illusztrál) és szerzőpáros (író és illusztrátor) is részt vehet.

 

Korhatár

Betöltött 16. életév (A fiatalkorúak esetében törvényes képviselőtől beleegyező nyilatkozat szükséges a pályázaton való érvényes részvételhez.)

Szerzői jog

A szerző/szerzőpáros a pályamű beküldésével:

  • büntetőjogi felelősségének tudatában kijelenti, hogy a beküldött történet a saját szellemi terméke, azon másnak sem személyhez fűződő, sem vagyoni joga, követelése nem áll fenn
  • elfogadja, hogy az érintett írás(ok) felhasználási joga* 5 évre a Stílus és Technikát illeti meg
  • elfogadja, hogy az érintett írás kizárólag szöveggondozást követően kerül kiadásra (szerkesztés, lektorálás, korrektúra)
  • elfogadja, hogy a kiíró a beérkező kéziratból a pályázat időtartama alatt a saját és a Stílus és Technika weboldalán részleteket közöljön, maximum 5% terjedelemben.

1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról

*A felhasználási jog az alábbiakra terjed ki:

  • könyv nyomtatott formában történő kiadása (többszörözés és forgalomba hozatal útján történő terjesztés)
  • könyv elektronikus formában történő kiadása (digitális többszörözés és forgalomba hozatal útján történő terjesztés)
  • internetes felhasználás (pl.: web-, Facebook, vagy egyéb online oldalakon való közzététel)
  • idegen nyelvre történő fordítás
  • idegen nyelven történő nyomtatott és digitális többszörözésre, terjesztésére, valamint internetes felhasználásra.

Vagyoni jog

A megjelenő regények után a szerzőt/szerzőpárost díjazás illeti meg, amelynek mértéke a felek között létrejövő szerződésben kerül rögzítésre.

Terjedelmi korlát

Egy pályamű terjedelme minimum 250.000, maximum 400.000 leütés (karakter), szóközök nélkül
Illusztrációk mennyisége: 25-40000 karakterenként egy, kizárólag fekete-fehér.

Kikötések

  • Kizárólag olyan magyar nyelven írt műveket várunk, amelyeket eddig még sem nyomtatásban, sem elektronikusan, sem internetes felületen nem közöltek (ideértve a saját blogot, Wattpad, zárt Facebook csoportot stb.), illetve egyidejűleg más pályázatra nem került beküldésre. Egy szerző/szerzőpáros egy pályaművet küldhet be.
  • A kézirat mellé az írótól/szerzőpárostól rövid bemutatkozást, a történet szinopszisát**, és amennyiben lehetséges, cselekményvázlatot is kérünk.

**szinopszis, azaz a kézirat tartalma az alábbiak alapján: főbb karakterek és leírásuk (motivációk, világnézet, attribútumok stb.), helyszínek és maga a világ, a történet leírása röviden az elejétől a végéig (mivel kezdődik, mi az alap konfliktus, ami elindítja a cselekményeket, majd milyen események sorozatán keresztül jutunk el a befejezésig és a karakterek milyen megoldásokkal teszik ezt meg), lehetőleg maximum 4-6 A/4 oldal terjedelemben.

Light Novel regénypályázat - Stílus és Technika

kép: Emi Yusa by DinocoZero (CC BY-NC-SA 3.0)

  • A műveket Word *.doc vagy *.docx formátumban kérjük, illetve a képekkel ellátott történet elküldhető pdf formátumban is
  • Az illusztrációk a megfelelő helyen kerüljenek elhelyezésre a dokumentumban
  • A dokumentumokat lehetőleg az alábbi formázási beállításokkal lássák el: segédlet
  • A fájl nevében szerepeljen a szerző neve és a mű címe. Pl.: Sikeres Szerző – Élete fő műve vagy sikeres-szerzo-elete-fomuve

Beküldési határidő

2023. augusztus 31. éjfél

Az előzetes értékelésekről a művek szerzőit 2023. szeptember 30-ig e-mailben értesítjük.

Eredményhirdetés

A beérkezett pályaművek mennyiségétől függ, várhatóan 2023. december

Díjak

  • A pályázat legjobb alkotásai hagyományos kiadói kiadásban (nyomtatásban) kerülnek kiadásra és országos terjesztésre (Líbri, Líra, bookline, Book24 stb.).
  • A szerzőnek/szerzőpárosnak a kiadással kapcsolatban semmilyen költsége nincs.

Pályázatok elbírálása

A beérkezett műveket a Stílus és Technika munkatársai bírálják el. A kiíró több pályaművet is kiválaszthat kiadásra.

Nevezési díj

NINCS

Nevezés

A pályázó írása(i) beküldésével elfogadja a fentebb leírt részvételi feltételeket.

A pályázat kiírója fenntartja a jogot, hogy amennyiben nem érkezik be megfelelő mennyiségű és irodalmilag értékelhető pályamű, akkor a pályázatot eredmény nélkül lezárja.

Light Novel regénypályázat - Stílus és Technika
A pályázatokat az alábbi e-mail-címre kérjük beküldeni:
bekuldes@stilusestechnika.hu

Ha kérdésed lenne...

Gyakran Ismételt Kérdések (GyIK)

Némi kiegészítés, magyarázat, amit eddig a legtöbben kérdeztek tőlünk:
Kérdés: Széria/ciklus első kötetével is lehet jelentkezni?

Válasz: Igen, csak nyugodtan.

Kérdés: Az illusztrációk csak manga stílusban jöhetnek, vagy abban sincs megkötés?

Válasz: Nincs megkötés, bármilyen stílusú illusztráció megfelel.

Kérdés: Egy szerző egy művet adhat be. De az lehetséges, hogy valaki egy saját művet (írta és illusztrálta) bead, egy másikat illusztrál? És illusztrátorként is csak egy műben vehet részt?

Válasz: Ebben az esetben – ha más műnél kizárólag illusztrátorként szerepel – részese lehet más beadott pályázati műnek (nincs korlátozva) is. Íróként azonban csak egy művet adhat be.

Kérdés: A pályázatra a művet illusztrációk nélkül kell elküldeni, mint egy szokványos könyvben, és illusztrációkkal, mint egy mangában?

Válasz: A pályázati anyagot kétféleképpen lehet elküldeni számunkra:
1. Külön a kéziratot, és külön a képeket.
2. A képeket a történet megfelelő részére beillesztve.
Sima kézirat (kép nélküli) esetén a fájl formátuma mindenféleképpen doc vagy docx kell, hogy legyen, a képeké jpg, png vagy pdf. Az illusztrációkkal ellátott kéziratnál lehet doc, docx vagy pdf formátumú is.

Kérdés: Olyan művel is lehet nevezni, amiből csak kis részlet lett közzé téve?

Válasz: Amennyiben a közzé tett részlet nem haladja meg a teljes mű 10%-át, az még beküldhető a pályázatra.

Adatvédelem

Az adatkezelés célja, a kezelt adatok tervezett felhasználása: az adatok kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás céljából kerülnek felhasználásra, illetve megbízási jogviszony létrejötte esetén.

Az adatkezelés jogalapja jogos érdek.
Megőrzési idő: üzleti kapcsolat időtartama, vagy törlési kérelem.

További információ az adatok védelméről.

Ha íróként nem vagy biztos magadban...

…akkor keresd fel írástechnikai ötletekért és tippekért Facebook csoportunkat.

Iratkozz fel hírlevelünkre

A feliratkozással biztos lehetsz abban, hogy a Stílus és Technika semmilyen újdonságáról nem maradsz le. Legyen az pályázat, induló kurzus, akció vagy friss tartalom.

Recenzió | Gréger Csaba: Halhatatlanok

Recenzió | Gréger Csaba: Halhatatlanok

Gréger Csaba: Halhatatlanok című könyvéről BKNpieces írt véleményt.

“Egy olyan kötetet olvashattam, amely azelőtt kapta meg a moly.hu oldalán a „kedvenc” címkét, hogy a végére értem volna. Gréger Csaba Halhatatlanok című műve hatalmas éke a magyar fantasy irodalomnak. Novellákon keresztül ismerhetünk meg egy különleges világot, ahol valaha a halhatatlanok uralkodtak, de egy nép felülemelkedett rajtuk, ezzel a Káosz idejét hozva el a világra.”

 

Halhatatlanok – Történetek egy távoli világból

Halhatatlanok – Történetek egy távoli világból

 Mirage Games, Nadap, 2022
268 oldal · puhatáblás 
· ISBN: 9786150150697

 

Prológus

 

Az ember mindig is vágyott az istenek közé emelkedni.

Az idők kezdete óta csodáljuk és féljük őket, kik a halandó valóságunk keretein túlról figyelik tetteinket, s akik végtelen hatalmukban vezetnek vagy büntetnek minket. Kik pásztoraink és bíráink, kiknek kérész életünk csak egy röpke és jelentéktelen pillanat, és kiknek szemében születés és halál nem különbözik egy- mástól, hiszen mindkettő csak a múlandóság egy homokszeme az idő örökké forgó órájában. Követjük őket, hiszen lényük magasztossága úgy vonz minket, mint éjjeli lepkét a gyertya fénye, és bár létezésük titkait igazán meg nem érthetjük soha, mi is részesei akarunk lenni a csodának, melyek ők maguk.

Hiszen tökéletesek. Halhatatlanok.

Így hittük ezt sokáig mi is. Ám távoli ismeretlen földeken szüle- tett egy nép, mely nem elégedett meg azzal, hogy csupán messziről csodálja a hatalmasok birodalmát. Kiknek szívében katlanként gyulladt fel a tűz, és a belőle feltörő láng aztán oly magasra tört, mint halandók lelkében azelőtt még sohasem.

Ez a láng pedig futótűzként perzselt fel mindent, mit a világunkról addig hittünk vagy sejtettünk, s a végtelen tudás- és hatalomvágyuk nyomán létük csillaga fényesen emelkedett olyan magasra, hogy végül átszakította halandó létünk szövetét, és izzó ragyogással ragadta magával azt, mire az emberiség születése óta a nép minden gyermeke titkon vágyott: a végtelen hatalmat. Ők voltak a Felemelkedettek, kik megnyitották a Felső Síkok pecsétekkel lezárt kapuit, hogy aztán az új világ hódítójaként álljanak egykori védelmezőik színe elé.

Majd háború dúlt, a Világok Háborúja, hosszú esztendők során át tombolt a fergeteg, és nyomában nem járt más, csak őrült pusztulás.

Majd az egek megremegtek, tüzes könnyeiket a megroppant földekre és megáradt vizekre hullatták, és végül csend lett, ahogy a Sors kereke is megroppant, és a lehetetlen valósággá vált. A bitorlók győzedelmeskedtek, a Felső Síkok végtelen tükre szilánkokra robbant szét, a mozaikként szétszóródó halhatatlan világok pedig új urakat kaptak. És Ők, kik valaha Őrzőik voltak a porból felemelkedő gyermeknépnek, végül elbuktak halandó szolgáikkal szemben. És a halhatatlanok korának akkor vége lett.

Ezután a Káosz ideje jött el.

Azok, kik a halhatatlanok közül megmaradtak a tomboló harcok után, mardosó szégyenükben elhagyták örök otthonukat. Volt, ki a szétszórt mozaikdarabokként keringő éteri síkok romjain, volt, ki a halandó és halhatatlan földeket összekötő ismeretlen világ homályában rejtőzött el, hogy aztán feleméssze a bánat és a feledés. De akadtak olyanok is, kiknek a szerencsecsillaga végképp lehanyatlott, és kiket szökevényként vadásztak le a bitorlók vér- szagot fogott kopói, hogy aztán szolgasorba kényszerüljenek, vagy utolsó harcukban bukjanak el örökre.

A legtöbben azonban oda menekültek végső elkeseredésükben, ahol még bízhattak abban, hogy támogatásra lelnek, hol még is- merték és félték nevüket, s hol hatalmukban még meggyengülve is tiszteletben és bőségben létezhettek. Így történt tehát, hogy a halhatatlanok azokra a földekre ereszkedtek végül alá, melyek őrzését ők maguk kapták feladatul még az idők kezdetén.

Alászálltak az embernépek halandó birodalmaiba.

De vajon mi történik akkor, ha azok, kiknek addig szent áldozatainkat ajánlottuk, kikhez imáinkat vagy fohászainkat küldtük, s kiktől sorsunk jobbulását vártuk egykoron, egyszeriben maguk is köztünk járnak?

Mit ér egy isten, ki nem isten már? Méltó marad az áhítatunkra, vagy nem több már, mint egy letűnt kor lassan tovaszökő árnyéka, egy bálványarc, melynek vonásait az idő kérlelhetetlen vasfoga csiszolja simára és felismerhetetlenre?

A Kétségek Kora jött el.

Századok múltak el, mire világunk felocsúdott a döbbent merengésből, és az évek szárnyán minden, mi egykor virágzott, végül újra erőre kapott. A síkok háborúja által ütötte sebek lassan behegedtek a világ arcán, birodalmak épültek újjá, és új társadalmak születtek. És ugyan azok, kik győzelmet arattak felettük, már réges-rég elhagyták az emberek birodalmát, Ők velünk maradtak. Égi vonásaikat ugyan megkoptatta az idő, és bár legnagyobbjaik maguk már nyugovóra tértek a világok ismeretlen határai mögé, a korfordulók során véreink keveredtek egymással. S mi fiakat és leányokat nemzettünk, kiknek arcán aztán felsejlettek hajdanvolt

Őrzőink, bukott isteneink vonásai.

Ők azok, kik soha nem válhatnak igazán emberré, hiszen még ma is, megfogyva és meggyengülve is többek, hatalmasabbak nálunk. Kik néha bajtársaink és testvéreink, néha pedig vezetőink és zsarnokaink. És mi nem tehetünk mást, mint óvatos csodálattal figyeljük őket, hiszen világaink már végérvényesen összefonódtak, és hogy féltük vagy vágytunk erre egykoron, mindegy is már, hisz ők már köztünk élnek.

A halhatatlanok.

Halhatatlanok - Történetek egy távoli világból

Mesék szárnyain

 

Az erőd hófehér falaira álmosan simultak rá a lemenő nap nyomán vetett, hosszan elnyúló árnyékok. Valahol, a szigorú bástyák egyik ablakában feje fölé emelte kürtjét a díszes ezüstszín vértjét büszkén viselő, ifjú harcosok egyike, hogy aztán fémes hanggal tudassa a világgal, hogy elérkezett az őrségváltás ideje.

Nem sokkal később újabb kürt harsant a szemközti toronyból, mint ami dölyfösen igyekszik válaszolni a neki címzett felhívásra, de érces összhangjukat hamarosan elnyomta a templomtornyok nehéz harangjainak felzengő, magasztos éneke.

Neiralis birodalmának legerősebb végvára, a Fehér Gárda főhadiszállása hamarosan eltelt a harangok zengő hangjával, hogy aztán az erőd falai, tágas udvarai és a kvártélyok ablakai is mind megteljenek a gárdisták és a növendékek sorával, akik az ég felé emelt arccal, lehunyt szemekkel mondták a Rend szent esküjének szövegét, délcegen és erőt sugározva, éppen úgy, mint minden napnyugta idején.

Észak legkiválóbb katonái az ősi szavak kántálása által minden nap újra és újra felesküdtek a rend és a béke védelmezésére, az elesettek gyámolítására, és arra, hogy sosem hagyják feledésbe veszni a halhatatlan birodalmak dicsőségét.

Mikor esküjük végére értek, mindenki visszatért korábbi teendőihez, s az erőd újra nyüzsgő hangyabollyá változott, az alkonyat vöröses fénye magasztosan csillant meg a tüsténkedő harcosok fényes páncéljain.

A kócosan fehérlő felhők rendíthetetlen arcokra vetettek árnyékot, s csak egy akadt közöttük, melyen a szomorúság által tépázott szív szülte súlyos könnycseppek ragyogtak.

A fiú szipogva nézett fel a kezét vaskesztyűs markában erősen szorító, magasan fölé tornyosuló férfira, aki szinte vonszolta maga után a keserűségtől szinte magatehetetlen gyermeket.

Alig néhány óra telt csak el azóta, hogy a fiú szülei utolsó ölelésükkel útjára engedték a csupán hatesztendős gyermeküket, hogy végleg átadják őt a Fehér Gárda szigorú arcú kiképzőtisztjének.

Mint az ország minden lakója, ők is igen büszkék voltak a fiukra, hiszen megadatott számára az a ritka kegy, hogy befogadja őt soraiba a földrész legkiválóbb harcosrendje, s ezáltal élete végéig a Fehér Hadurak pártfogoltjává válhat. S bár az ő szívüket is nyomta a keserűség, tudták, hogy gyermekük a Gárda tagjaként sokkal magasabbra érhet, mint ha a család mellett maradva a földeken dolgozna naphosszat élete végéig.

Derran, merthogy így hívták a gyermeket, mindebből persze mit sem értett még. Ő csak édesanyja ölelésére és apja megnyugtató közelségére vágyott. Ám minden velük töltött boldog pillanatot végleg elraboltak tőle, mikor az arannyal szegélyezett fehér köpenyt viselő, és káprázatosan fénylő vértezetbe öltözött, toronnyi magas férfiak határozottan, és egyszerre mégis gyengéden kézen fogták ők, hogy aztán átvezessék a résnyire nyitva álló kolosszális kapuk mögötti ismeretlen, riasztó világba.

A hatalmas, rettentő bástyák sorával pettyezett várfalak alatt haladva a kétségbeesés lelkeket zúzó feketesége kezdett úrrá lenni Derran ifjú tudatán, és ahogy egyre beljebb és beljebb haladtak a rideg kőépületek sora között, úgy patakzott a könny egyre erősebben a fiú szemeiből.

Úgy érezte, hogy számára a világ itt és most véget ért, és hiába hívta szüleit és testvéreit a nevüket suttogva, szavaira senki sem válaszolt. A kaszárnyák felől jövő, a gyakorlatozást éppen befejező szoborarcú harcosok mindegyike csupán egy pillanat erejéig nézett le rá rezzenéstelen tekintettel, hogy aztán némán haladjon tovább úti célja felé.

A fiú újra felnézett az őt kísérő gárdistára.

Halhatatlanok - Történetek egy távoli világból

A férfi nem lehetett sokkal idősebb Derran legnagyobb bátyjánál, a szőke haj és az alig sarjadó szakáll is szeretett testvérére emlékeztette a fiút. Ezt felismerve erősen igyekezett, hogy valahogy abba tudja hagyni az egyre csak rátörő szipogást, ám mikor az ifjú harcos megérezve, hogy a fiú őt nézi, szigorúan rávillantotta hideg kék szemeit, Derran minden igyekezete ellenére újra keserves sírásra fakadt.

Éppen egy karcsú oszlopokkal övezett, fákkal és virágokkal benőtt udvaron haladtak keresztül, mikor a fiú egy mélyen búgó, megnyugtató hangra lett figyelmes. Ajkait megharapva újra abbahagyta a sírást, és kétségbeesetten kereste a néhai nagyapját idéző hang gazdáját. S bár csupán egy-két kósza emléke maradt már csak a kedves öregről, most mégis úgy érezte, hogy mindent megadna érte, ha csak egy pillanatra is láthatná őt.

A dús, zöld bokrok takarásában hirtelen meglátta a férfit, aki egy szélesre tárt szárnyú, kezében kardot szorító, s azt az ég felé emelő szobor talapzatán üldögélt. Egyszerű szabású ruhája épp olyan fehér volt, mint a halántékát borító ritkás haj, és az arcát keretező hosszú szakáll.

A férfival szemben a fűre telepedve szintén fehérbe öltözött gyermekek csoportja ült, s Derran meglepetten vette tudomásul, hogy hozzá hasonló korú fiúkat és lányokat is látott az idősebb, magasabb és erősebb testalkatú gyerekek mellett.

A kis csoport tagjai mind csillogó szemmel, arcukon a gyermeki ártatlanság és a végtelen kíváncsiság elegyével ültek a szobor árnyékában, és tátott szájjal hallgatták, ahogy az idős férfi mesél nekik.

Derran földbe gyökerezett lábbal nézte az őszinte boldogságot sugárzó csődületet, és a szívét mardosó keserűség szorító érzése egyszerre enyhülni kezdett.

A bátyjára emlékeztető fiatal gárdista megpróbálta ugyan unszolni, hogy induljanak tovább, de a fiú megmakacsolta magát, és újonnan megtalált ereje által felbátorodva dühösen toppantott egyet, remélve, hogy ez elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy a fehér- köpenyes ifjút jobb belátásra bírja.

Az azonban egyre erélyesebben kezdte szólongatni a fiút, végül erőset rántott a továbbra is ellenkező gyermek karján, hogy azzal mozgásra bírja, a fiú azonban ennek hatására elterült a hideg fehér kőpadlón, és újra sírni kezdett.

A jelenetre felfigyelve ülőhelyéről felemelkedett a szakállas öreg, és jobbjával nyugtatóan intett a magában szitkozódó ifjú gárdista felé. Ráncos arcán kedves mosoly játszott, és bizalmas hangon szólt a földön fekvő gyermek felé.

– Gyere, fiam, csatlakozz te is hozzánk – mutatott biztatóan az egymás között sutyorgó gyerekek felé. – Mint látod, éppen az utolsó szabad fertályóránkat töltjük az ifjakkal, mielőtt mindenki elindul- na a szobájába nyugovóra térni. Na, ne légy olyan félénk, gyere hát! Derran lassan feltápászkodott, és riadtan tekintett sziklaként fölé magasodó kísérőjére, a szőke ifjú azonban csak lemondóan megvonta a vállát, bár arca továbbra is vöröslött a fortyogó indulattól.

Az öreg lassú, nehéz léptekkel közelebb sétált hozzájuk. Mosolyogva a fiatal gárdista vállára tette egyik kezét, majd mélyen annak szemébe nézve bólintott felé.

– Menj csak, Thamir, majd én a szállásra kísérem a fiút, ha a végére értünk a meséknek.

Az aprócska fiú könnyes szemei a szakállas férfi szavainak hallatán tágra nyíltak, a kérdés akaratlanul szaladt ki a száján.

– Mese…?

Megpróbált valahogy újra erőt venni magán, és egy utolsót szi- pogva kihúzta magát, éppen úgy, ahogy látta azt az erőd falai között büszkén sétáló katonáktól.

– Én is szeretem a meséket… Uram.

Az öreg felnevetett, és megborzolta a fiú szőke üstökét.

– Nos, ezt örömmel hallom – majd kérdőn a gyermekre nézett.

– Derran – vágta rá a fiú. – A nevem Derran.

– Nagyon örvendek a szerencsének, Derran – válaszolta továbbra is mosolyogva az öreg, miközben a fiút lassan maga előtt vezetve elindult a többi gyermek felé.

– Az én nevem Miolas, és én vagyok a Fehér Gárda hivatalos mesemondója.

Cinkosan kacsintott a még mindig könnytől csillogó szemű fiúra, kinek arcáról azóta végképp eltűnt a félelem és szomorúság.

– De el ne áruld ezt az Úrnőnek, hiszen nem igazán szereti, hogy mindenféle történetekkel fárasztom a növendékeket. Igen, azt hiszem, így szokta mondani…

Derran szája tátva maradt a csodálkozástól, majd, szinte oda sem figyelve környezetére, ő is letelepedett a puha fűre egy sötét- hajú, idősebb fiú mellé.

– Úrnő? – kérdezte csodálkozva. – Én ezt hittem… vagyis gondoltam, hogy a Fehér Gárda élén maguk a Halhatatlan Urak állnak. A fehérszakállas aggastyán jóízűen kacagott fel a kérdés hallatán, majd nagyot nyögve huppant le újra a szárnyas szobor árnyékába. Vékony ujjával maga fölé mutatott a szigorú, világos szín márványból faragott pompás alakra, és ültében bizalmasan előredőlve mesélni kezdett.

– És ez így is van, Derran. A Fehér Gárdát egykoron valóban a halhatatlan urak vezették, és mind közül is a legkiválóbb harcos volt itt, Aremoth, a Rendíthetetlen. Ő volt az, aki évszázadokon, sőt talán évezredeken keresztül viselte a Gárda parancsnoki címét, s ezáltal az egykori Halhatatlan Birodalom legfőbb urainak testőrparancsnokaként szolgálhatott. Minden, mint ma itt látsz, éppen úgy épült fel újra, ahogy azt Aremoth egykor megálmodta.

– S hol él most Aremoth? – kérdezte türelmetlenül, arcán őszin- te érdeklődéssel a fiú. – Ő is itt lakik az erődben?

Az öreg arca hirtelen elkomorodott, mély ráncokkal barázdált arcára különös árnyékot vetettek a környező fák levelektől zöldellő ágai.

A férfi egyszer csak felpillantott a kis udvar fölé magasodó toronyra, s mikor ennek láttán Derran is odakapta a fejét, meglepetten vette észre, hogy a kecsesen ívelt boltívek fölött, a torony fél- kör alakú apró erkélyéről valaki figyeli őket.

Az aggastyán sötét szemei néhány hosszú, végtelennek tűnő pillanatig egybeforrtak az erkélyen álló karcsú alak tekintetével, majd végül az öreg fejét enyhén meghajtotta a titokzatos jelenés előtt, és újra a gyermekek felé fordult. Miolas szemeire mintha párás fátyol borult volna, de ennek ellenére újra elmosolyodott.

– Aremoth sajnos már nem jöhetett velünk. Az életét adta urai- ért, még sok-sok évvel ezelőtt, az óhazában. Az utolsó csepp erejéig védelmezte a birodalmat a trónbitorló embernép és köpönyeg- forgató szövetségeseikkel szemben. – Az öreg újra felmutatott a fenséges szoborra. – Dicső tetteire ma úgy emlékezünk, hogy nem hagyjuk feledésbe veszni az eszméket, amiket mindig is képviselt, és magunk is arra törekszünk, hogy olyanokká váljunk, mint ő. Tisztává, becsületessé és rendíthetetlenné.

A fiú kissé értetlen arcát látva a férfi szélesre tárta két karját, mint aki keblére akarja ölelni az egész világot.

– Ma már mi vagyunk az egykori hatalmasok örökösei. A Fehér Gárda, mint ahogy azt te is tudod, szerencsére újra erős és büszke. Ez pedig annak köszönhető, hogy nem sokkal azután, hogy a nagy háború véget ért, és annak megtépázott túlélői megérkeztek az emberek birodalmaiba, Aremoth saját leánya, Arein újra megalapította a rendet atyja dicső emlékére. S a Gárda hamarosan újra virágzásnak indult, s ma már olyan ifjakból neveli a halandók legkiválóbb harcosait, mint amilyenek ti is vagytok.

A körben ülő gyermekek büszkén néztek össze, a nagyobb fiúk arcukon széles vigyorral kezdték egymást cinkosul és kihívóan lökdösni, hogy ezáltal is bizonyítsák társaiknak, ők aztán valóban méltóak a régmúlt ősök örökébe lépni.

Derran egy ideig szótlanul hallgatott, nem is törődve a körülötte kialakult dulakodással, majd égkék szemeit újra az öregre emelve feltette a szívét mardosó kérdést.

– A nagy háború… Ugye a halhatatlanok és az emberek háborújára gondol, Uram? Mikor a zhilarok leigázták az éteri földeket, és ezzel az Őrzőket bukásra ítélték. S ami miatt a halhatatlanok ma már velünk, az emberek között élnek.

Miolas arcáról újra leolvadt a mosoly egy pillanatra. Tekintete újra ködössé vált. Lassan odalépett a fiú mellé, és gyöngéden meg- simogatta annak a sírástól és az izgalomtól kipirult arcát.

– Meglepően sokat tudsz a világ dolgairól ifjú korod ellenére, Derran. Jegyezd meg jól, fontos, hogy ne feledjük el ezeket a legendákat, még akkor sem, ha sokszor csupán keserű könnyeket csalnak a szemünkbe.

Egy ideig hosszan és szótlanul nézett egymásra az aprócska, alig néhány esztendőt megélt fiú, és az évszázadok emlékeinek súlya alatt rég megrogyott öregember. A hallgatást végül Miolas törte meg, ki hajlott korához meglepő gyorsasággal egyenesedett fel, majd két tenyerét összecsapva újra a vigadó ifjúság felé fordult.

– Na de drága gyermekeim, most már legyen vége a szomorkodásnak, hiszen úgy látom, még nem bukott le teljesen a nap a horizont mögé, így hát van időnk még egy utolsó mesére. No hadd halljam, mit szeretnétek hát, hogy elmeséljek?

Az egész udvar zengett az izgatott gyerekhangoktól. Az ifjoncok egymást túlkiabálva próbálták meggyőzni az öreget, hogy az ő kedvenc történetüket mondja el, a szakállas férfi pedig játékosan tölcsért csinált a kezéből, s füléhez emelte, mint aki nem hallja jól a bekiabált mesecímeket.

– A magányos lovagról mesélj! – szólt az egyik fiú.

– Ne, a fiú és a varázsló történetét akarom! – vágta rá egy nagyobb legény.

– Az unalmas már, mesélj a halhatatlan fivérekről! – így egy csillogó szemű kislány.

– Vagy a Mozaikvilágok vándorairól! – kiáltotta a Derran mellett ülő fiú.

– Inkább a Prófétáról mesélj! – és így tovább, jöttek az újabb és újabb kérések a gyermekek szájából.

A zsibongó gyerekzsivaj teljesen betöltötte a lassan sötétségbe boruló kertet, Miolas harsány kacagása pedig boldogan szállt az addigra már hűvössé váló, a fák koronáját összeborzoló széllel.

A karcsú fehér torony erkélyén magányosan álló, pompás ezüstszín ruhát viselő nő kortalan arcán egy halovány mosoly árnya futott át, miközben figyelte a nemrég az erődbe érkezett szőke kisfiút, aki arcán őszinte áhítattal hallgatta az öregember aznapi utolsó meséjét.

Egy pillanatra felderengett előtte egy, rég a korok homályába veszett emlék, melyben Miolas a káprázatos palota hófehér márványlépcsőjén ülve ugyanígy csalt mosolyt egy szertelen, alig néhány esztendős fruska arcára az egyik hihetetlen meséjével.

Arein szemeit lehunyva kitárta kecses karjait, és némán enged- te, hogy a pajkos szél barátságos áramlatai megcirógassák a szárnyait borító, aranyszínben ragyogó tollak ezreit.

S a gyermekek nevetése lassan beleveszett a zúgó levegő hangorkánjába, ahogy a Fehér Gárda főkapitánya erős csapásokkal felemelkedett, hogy aztán megkezdje az évszázadok során már szokássá nemesedett éjszakai utazását.

Szívét csordultig töltötték az egykori égi birodalom keserédes emlékei, s a halhatatlan úrnő szemében könnyekkel, ám arcán boldog mosollyal szabadon szárnyalt, mind magasabbra és magasabbra, túl az ismerősen hívogató felhők hófehér tengerén.

Valahol a valóság határain túl létezik egy világ, hol az emberek ereje olyan hatalmasra nőtt, hogy leigázták még a mennyeket is. És azok, kik egykor őrzőik voltak, most már köztük élnek. Ők a Halhatatlanok.

Ismerd meg Nourost, a mesék földjét, minek történelmét évezredeken keresztül formálták az emberi birodalmak véget nem érő viaskodásai. Hol a végtelen hatalomvágytól fűtve országok emelkedtek fel és buktak el sorban, s hol az életet teremtő energia uralásáért varázstudók küzdenek már korok óta. Olyan hely ez, ahol a hatalomnak ára van, hiszen a mágia maga az Élet, és minden cseppje, mit a bolygótól eloroznak, a természet pusztulásához vezet. Hol semmi sem fekete vagy fehér, s hol senki sem egyértelműen jó vagy gonosz, mindenki küzd a saját boldogulásáért. Ezt a forrongó világot dúlta fel a bálványként és istenként imádott nép érkezése, hogy aztán fiaik és lányaik menedéket leljenek az emberek között, és lassan a maguk arcára formálják a halandók birodalmait…

Légy részese egy páratlan utazásnak, melyet Magyarország legújabb fantasy világa tár eléd egy különleges novelláskötet formájában! Csatlakozz te is a közösséghez, hogy aztán együtt írjuk tovább egy távoli világ történetét!

Nézz bele a könyvbe!

Please wait while flipbook is loading. For more related info, FAQs and issues please refer to DearFlip WordPress Flipbook Plugin Help documentation.