Győrvári József

Ann Stein világraszóló találmánya

Részlet Győrvári József: Ann Stein világraszóló találmánya című történetéből, ami A haladás illúziója mini sci-fi antológiánkban jelent meg (e-könyv)

Misa már évek óta unta a melót, ráadásul családja sem volt. Párszerzésre irányúló erőfeszítései mindössze néhány félresikerült randit eredményeztek. Ha ezek a körülmények nem is taszították letargikus állapotba, bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy megakadjon a szeme a városban látható hirdetések egyikén. Egy nagy utcai plakáton virított, majd hamarosan feltűnt a tévében és a neten, ahol már bővebben lehetett olvasni róla. A cikk szerint a világon mindenhol reklámozták az ajánlatot, nem csak hazánkban. Monumentális nemzetközi vállalkozáshoz kerestek bátor hősöket az univerzum meghódítására.

Először azon töprengett, vajon léteznek-e gyáva hősök, ami miatt a bátorság külön említést érdemelt, de ha a botrányhős, valamint a szájhős fogalma elfogadott, akkor bármi lehet. Mindenesetre úgy érezte, neki köztük a helye. Középkorú, ereje teljében levő, ügyes kezű, mentálisan jó állapotú szakembernek tartotta magát. Születése óta ezen a sárgolyón élt, úgyhogy eljött az ideje váltani. Irány a csillagok!

Na, azért két hétig rágódott még, mielőtt kitöltötte a jelentkezési űrlapot a megadott internetes oldalon. Később megmutatta magát személyesen, amikorra behívták beszélgetésre meg orvosi vizsgálatra. Búcsúzóul kapott egy szép színes chipkártyát, ami szerint ő lett az univerzum 01573 számú meghódítója. Ezek után hazaküldték, hogy majd értesítik, ha összeállt a teljes csapat. Intézze el a dolgait, legyen útrakész! A teljes csapat létszámát firtató kérdésre csak bámultak rá, mintha nem értették volna, mit akar. Végül mégiscsak kapott választ: sokan lesznek.

Ő készen állt már az első este, aztán a másodikon, egy hét múlva, két hét múlva, a hónap elteltével. Az izgalom lassan elmúlt, a lelkesedés megfakult, az e-mailek állandó nézegetése elmaradt. Fél évvel később már eszébe sem jutott a nagy űrutazás. A legszükségesebb úti cuccokkal szakadásig tömött katonai hátizsák a szekrény mögötti sarokban porosodott.

Misa visszasüppedt a munkásélet szürkeségébe. Már a haverok sem heccelték, hogy itthon ne felejtse a gumibabát, amivel oktathatja majd az űrlakókat a földi szex fortélyaira. Még szerencse, hogy nem mondott fel a munkahelyén! Pedig nagyon várta már a pillanatot.

Közben újra kitavaszodott, bár az időjárásból egyre nehezebb volt kitalálni, milyen évszak van éppen. Becsapta a kocsiajtót, miután talált egy parkolóhelyet félórás háztömb körüli keringés árán. Felnézett a sokemeletes irodaépületre, ahova számítógépet javítani érkezett. Ösztönösen azt találgatta, vajon melyik ablak mögött várnak rá.

Ekkor kezdett bizseregni a telefon és egy másodperccel később a csengődal is felharsant. Elindult a szűk zsebbel való szokásos kézitusa a készülék kiszabadítására. Ez általában annál tovább tartott, minél jobban sietett vele. Végre megnyerte a káromkodással fűszerezett csatát és a füléhez emelte a mobilt.

– Igen? – nyögött bele.

– Jó napot kívánok – udvariaskodott egy lendületes férfihang. – Remélem nem zavarok. Szende Misa urat keresem.

– Az vagyok, tessék.

– Az Univerzum Meghódítása project magyarországi menedzsere vagyok. Úgy tudom, ön tagja lett az elsőként induló csapatnak. Így van?

– Őőő! Igen, bár olyan régen történt, már azt hittem, nem is lesz belőle semmi.

A menedzser felkacagott:

– De, de! Biztosan lesz belőle valami. Csak tudja, ez egy hatalmas vállalkozás. Úgymond világraszóló. Rengeteg idő a megszervezése. Ne haragudjon! Elárulná a regisztrációs számát a beazonosítás kedvéért?

– Hogyne – vágta rá Misa csípőből, ám a kért információ már elsüllyedt a memóriája tengerében. Előhalászása mélyvízi búvárkodást igényelt. – Ő! Elnézést! Régen volt, a kártya meg nincs nálam. Ő! – Még őzött néhányat, mire egyszer csak beugrott: – Nulla, egy, öt, hét, három. Remélem, jól emlékszem!

– Jól emlékszik. Nálam is ez a szám szerepel a neve mellett. Szerencse, hogy ilyen jó a memóriája. – Hasonló módon kedélyeskedett a fickó még egy ideig, mire végre kinyögte a lényeget: a project végső stádiumába ért, megvalósul az álom, azaz egy hét múlva az univerzum meghódítói útra kelnek. Helyszín a Goddard Space Flight Center, a NASA Washington közeli űrközpontja. Szende úrnak pedig Ferihegyre kéne eljutnia önerőből, ahonnan az ötvenkilenc fős magyar résztvevő gárda együtt utazik tovább Amerikába.

Misának egyből az jutott eszébe: hát nem voltak képesek összeszedni még egy embert, hogy kilegyen a hatvan.

Minden a menedzser jóslatai szerint történt. Egy nappal az indulás előtt kellett a helyszínre érkezniük, ahol katonai sátrakban szállásolták el őket az űrközpontban és környékén. Misa megdöbbent az embertömegtől. Később az eligazításon ez magyarázatot nyert, amikor közölték, hogy az expedícióban tízezer ember vesz részt. Az utazás elméletét mindenkivel ismertették még a felvételi beszélgetéskor, ennek ellenére egyiküknek sem volt valós fogalma a féregjáraton át való térváltás mibenlétéről.

Hivatalosan a project másnap délelőtt tizenegykor vette kezdetét. Pontosabban a féregjárat üzemelt akkortól, míg az utazók első ezerfős csoportja már összegyűlt addigra. Misa a honfitársaival a negyedik ezres hullámba került. Beállították őket a több száz méteres kettes sor közepe tájára. A hangárszerű fehér épület, amibe a sorkígyó araszolt, kissé remegett és halk morgás hallatszott belőle. Az ebből adódó félelmetességet fokozta, amikor bejutva az ajtón azonnal egy szűk, világítás nélküli alagútban találták magukat.

Ahogy Misa lépkedett az előtte levő mögött egyre beljebb, a bejáratból beszűrődő fény már csak félhomálynak volt nevezhető. Az alagút belső végén vaskos fekete brokát takarta az úgynevezett eseményhorizontot. Nyilván a szervezők nem akarták, hogy pánik törjön ki az emberek között a látványtól, amikor a féregjárat magába rántja az előttük haladók testét.

Négy egyenruhás felügyelte a beléptetést. Párosával engedték az embereket a függönyhöz. Misa hosszas totyogás után végre odaért hozzájuk. Egy pillanatra elbizonytalanodott, tényleg be akar-e menni. A döntés őrültsége egyértelműnek tűnt, mégis azt választotta. Igaz, a mögötte jövők finoman, de határozottan tolták előre. Talán nem is dönthetett volna másképp.

Az egyenruhás fickó biccentésére félrehúzta a nehéz szövetet és betoppant az immár teljes sötétségbe. Vakon lépett tovább, tartva az addigi irányt. Káromkodni készült, hogy most mi a jó fészkes fene van, de mire kimondta volna, valami vadul villant. Nem tudta megállapítani, hogy kívül vagy bent a fejében Egy őrült erő olyan gyorsulással szippantotta magába, amitől még a hátizsákja is atomjaira hullott.

Rendeld meg!

A letöltéshez regisztrált fiókkal szükséges rendelkezni!

Sikeres rendelés után azonnal letölthető a Fiókom->Letöltések menüpontból. (Előrendelés esetén a megjelenést követően válik letölthetővé az e-könyv.)

Az e-könyvek letöltésével, olvasásával és az esetlegesen szükséges segédprogramokkal kapcsolatos tájékoztatás E-könyv segédletünkben (https://www.stilusestechnika.hu/e-konyv-olvasasa/) érhető el.