Az EZÜST története

A sötétség létezik.

Vannak dolgok, amelyek jobb, ha soha nem derülnek ki.
Amikor már a kezedben a regény és elmerültél a Broox által teremtett világban, gondolhatnád, hogy vannak benne jelenetek, amelyeknek semmi keresnivalója nincs a történetben, azonban az események nem véletlenül történnek meg. Egy igazi krimihez hűen a kirakós lassan áll össze egésszé.
Te észreveszed a kirakós darabkáit és jó helyre fogod illeszteni?

Sevenhill egy angliai kisváros, amely már túlélt egy gyilkosságsorozatot, akinek az elkövetőjét soha nem kapták el.
Aztán amikor egy nap az öt évvel korábbi bűntényhez megszólalásig hasonló módszerrel megölt áldozatot találnak, mindenki potenciális gyanúsított lesz. Még a város nagymúltú és -nevű családja is, akik érthetetlen okok miatt titkolóznak Chandler Brookes nyomozó előtt, hogy a meggyilkolt lányuk merre járhatott a gyilkosság idején.
Brookes egyre mélyebbre ás a város, addig előtte rejtve maradt mocskában, mert a gyilkossal neki is leszámolnivalója van.

Vallom, hogy a matematikai valószínűségszámítást bárkinek meg lehet tanítani, míg a magyar helyesírást nem. Ez az egyik üzenet, amit magammal hoztam a földre, és melynek jelentékenysége nem kopott az elmúlt évtizedekben. A negyvenes sportcipőm talpa az idők során, hol mélyebben süppedt az akadályokkal teli mocsaras vidékeken, annak ellenére, hogy ennél közelebb már nem is lakhatnék a délibábos Hortobágyhoz, hol épp csak a port verte fel, miközben megingathatatlanul haladtam céljaim felé.
Orvosi diploma, szakorvosi rang, empátia és emberség. Aztán jön egy fordulat, ahogyan minden valamire való kilencvenes évekbeli amerikai filmben, és már nem csak a megbízható orvos vagy a család betonpillére akartam lenni, hanem még ennél is több; olyan szereplő, aki üzen. Nyíltan, mégis rejtve, tárt karokkal, mégis fóliázott borítóval, ahogyan azt a ma megkívánja, csakis azért, mert ez boldoggá tesz.
Mit is jelent a boldogság? Tartós illúzió, vagy csak a pillanatok valósága lenne? Van egyáltalán időnk ezekre pillanatokra? Vagy elégedjünk meg annyival, hogy értjük a valószínűségszámítást?