Hogyan írjunk szexjelenetet? | A Szerkesztő válaszol

Hogyan írjunk szexjelenetet? | A Szerkesztő válaszol

A szórakoztató irodalom és a szex

 

Mondhatnám, hogy arról írj, amit ismersz, azonban ebben az esetben hirtelen megszaporodna a bűnügyi szervek munkája (is). (szerk. megj.: meg az internetes adatforgalom)

A vágytól fűtött erotikus jelenet megírása mindig nehéz feladat. Mindenki másként csinálja, mindenkinek máshogy jó, DE ami a legfontosabb, a karakter sohasem az író, tehát a karakternek nem kell úgy csinálnia, élveznie, ahogyan az író a való életben teszi. A karakter úgy éli ki a vágyait, ahogy neki jó.

Azonban egy ilyen jelenetnek ettől még muszáj hatással lennie az olvasóra, attól függetlenül, hogy mi az elérni kívánt cél. Elvégre a szexjelenet és maga a szex nem minden esetben azt a célt szolgálja, hogy betekintsünk a karakter hálószobájának titkaiba; ábrázolhat megalázottságot, társadalmi szerepet (lásd Trónok Harca, A tetovált lány vagy A szolgálólány meséje), hierarchiát stb. A szexjelenetnek, ahogy a dramaturgia többi részének szintén, funkcióval kell rendelkeznie, ami nem merülhet ki annyiban, hogy nemi izgalmat keltsünk az olvasóban, mivel az ilyen megoldás lealacsonyítja a történetet a pornó szintjére.

Ezért fontos, hogy a kezdő író tisztában legyen azzal, hogyan tudja jól megírni az ilyen jelenetet.

A teljes bejegyzést A Szerkesztő válaszol blogon olvashatjátok.

Hogyan írjunk szinopszist? | A Szerkesztő válaszol

Hogyan írjunk szinopszist? | A Szerkesztő válaszol

A legtöbb író rémálma, amikor egy pályázati kiírásnál meglátja, hogy szinopszist kell mellékelni.

Maga a szinopszis a történet tartalma, minden spoilerrel együtt leírva. Vagyis nem összetévesztendő a fülszöveggel, aminek célja az olvasó érdeklődésének felkeltése.

A szinopszis meghatározása:

Áttekintés, összehasonlító összefoglalás (különálló, ám egymáshoz valamilyen okból kapcsolódó anyagok összehasonlítása)

A teljes bejegyzést A Szerkesztő válaszol blogon olvashatjátok.

I. Regényíró pályázat eredményhirdetés

I. Regényíró pályázat eredményhirdetés

Elérkezett a várva várt nap. Kinek örömteli, kinek szomorú, de mindenkinek tanulságos.

Először is szeretnénk mindenkinek gratulálni, aki beküldte a pályázatra a regényét, hiszen rengeteg munka, álmatlan éjszaka és az írók szíve-lelke benne van a művekben.

Előrebocsátanánk, hogy a pályázaton nem nyert pályaművek íróinak sem szabad feladni, mindenkit csak bíztatni tudunk arra, hogy írjon tovább, tanuljon sokat, és ami még fontosabb: gyakoroljon sokat. Ha valaki nem jutott tovább, nem azt jelenti, hogy tehetségtelen, pusztán csak annyi, hogy vannak nála jobbak, és valószínűleg valamilyen területen még fejlesztésre szorul az írástechnikája.

Százhatvan író tisztelt meg minket azzal, hogy regényíró pályázatunkra elküldte a kéziratát, és türelmesen, néha türelmetlenül várta az eredményhirdetést. Az előszűrő listára nyolcvan regény jutott be, ezek közül választotta ki a zsűri a megjelenésre esélyes műveket. Végül huszonhat történet maradt a listán, amelyek között dönteni kellett.

Esetenként egy-egy kézirat vita tárgyát képezte, hogy kapjon-e esélyt az előszűrő listára való bejutásra, vagy éppen a pályázat megnyerésére. Számos szempontot kellett figyelembe venni az író tehetsége mellett, és bármennyire volt egy-egy mű a zsűri kedvence, bizonyos hiányosságok miatt nem juthatnak megjelenéshez.

Meglepődve tapasztaltuk, hogy bár a romantikus zsáner a legnépszerűbb, és ebben a kategóriában érkezett a legtöbb pályázat, az írói készségek sajnos itt mutatták a legnagyobb hiányosságokat. Arra készültünk, hogy ebben a kategóriában lesz a legnagyobb verseny, de várakozásainkat sajnos nem váltották be a beérkezett művek.

Általánosságban elmondható, hogy a következő hiányosságok miatt nem jutott tovább egy-egy mű (természetesen nem minden regényre vonatkozik mindegyik hiányosság):

  • szövegírás: a legtöbb kézirat nem súlyos hiányosságok miatt esett ki, hanem olyan dolgok miatt, amit az írók maguk is orvosolni tudnának figyelmes, elemző újraolvasással. Pl. indokolatlan névelőhasználat, szóismétlések, értelemzavaró megfogalmazások, szöveg tagolása, írásjelek nem megfelelő használata, és sajnos egy súlyos hiba is sok esetben előfordul: az igekötős igéket nem tudja helyesen írni (pl. megfogom tudni – helyesen: meg fogom tudni).
  • narráció: nagyon sok kezdő író szeret egyes szám első személyben írni, ám a közhiedelemmel ellentétben ez az egyik legnehezebb narráció, hiszen itt nem a mindentudó író, hanem az annál kevesebb ismerettel rendelkező karakter mesél (nem ismerheti teljesen a másik karakter érzéseit, múltját… stb.), ezért jóval nehezebb a történetet kibontakoztatni. Ebben az esetben a szövegnek, a történetnek végig a karaktert kell tükröznie, annak megfelelő nyelvhasználattal kell írni. Egyre inkább elterjed, hogy ezt a narrációt még váltott nézőponttal is nehezítik, ami szinte minden esetben azt eredményezi, hogy nem válnak el a karakterek egymástól, ugyanazokkal a szófordulatokkal kommunikálnak, ugyanazt és ugyanúgy látják, ugyanolyan mondatszerkezettel van írva a teljes regény, így az olvasó gyakran veszíti el a fonalat, hogy kinek a nézőpontjában van. Nem tartja az író a nézőpontot, gyakran bekezdésenként váltakozik az, hogy kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket.
Detektívsztorik

tervezett borító (Veréb Csilla)

  • karakterábrázolás: sok esetben sem beszédben, sem viselkedésben nem különböznek egymástól a karakterek („mindenki ugyanazon a hangon szólal meg”), karakteridegen a viselkedésük (állandóan vagy eseti jelleggel a karakter viselkedése nincs összhangban származásával, iskolázottságával, műveltségével, és a történet nem ad magyarázatott arra, hogy miért).
  • dramaturgia: gyakran nincs alaposan átgondolva a történet, a dramaturgiai szerkezet és a dramaturgiai ívek nincsenek kidolgozva, így a fordulatok és a fordulópontok nem tudnak megfelelő feszültséget, izgalmat kiváltani. Nem megfelelő dramaturgiai eszközök alkalmazása bizonyos hatások eléréséhez, ezáltal a történet előrehaladtával nem közelítünk semmilyen csúcsponthoz, az események csak úgy megtörténnek. A fokozás eszközeinek hiányosságai is gyakran jelen vannak.

A zsűri kedvencei: S. L. Deep: Újra írni a csillagokat, Dobó Gergő: Nyulak a fűben – avagy a kémek kicsit sem egyszerű mindennapjai, Ilama Árgilus: Szimmetria, Szabó Tamás: Megváltó álom, Mezei Attila: Cézár, Török Dávid: Betondzsungel és Csodaszarvas.

Még egyszer szeretnénk gratulálni minden, a pályázaton induló írónak, és köszönjük a bizalmatokat.

Nyertesek

A pályázat legjobb alkotásai normál kiadói kiadásban (nyomtatásban) kerülnek kiadásra.

Megjelenést nyert regények:

Szavazás

A pályázaton nem nyert, de az utolsó fordulóba bejutott regények közül a közönség kategóriánként szavazással 1 regényt megjelenéshez juttathat.

A szavazás a bejegyzés közzétételével indult és 2023. június 14-én éjfélig tart. Kategóriánként a legtöbb szavazatot kapó kézirat szintén nyomdai megjelenést és országos terjesztést nyer.

A szavazás során IP szűrést alkalmazunk a visszaélések elkerülésének érdekében, ezért egy IP címről kizárólag 1 szavazat adható le. A megértést köszönjük.

Az alábbi linkeken találhatóak a közönségszavazásban részt vevő regények.

Az AI, a kiadó és az író

Az AI, a kiadó és az író

Író: Computer! Ma science fiction történetet írunk. Konfliktus: Az univerzum peremét csillagközi utazással elérő emberek, akik a Mesterséges Intelligencia elől menekülnek, új létformával találkoznak, akiről először azt feltételezik, hogy biológiai eredetű, ám később kiderül, se nem biológiai, se nem mesterséges, és a barátságos kapcsolatfelvétel rövid időn belül thrillerszerű menekülésbe fordul, ám az emberi találékonyság kihasználja az ebben rejlő lehetőséget, és régi ellenfelére irányítja az új létforma figyelmét.
MI: Szerintem az ötlet nem túl realisztikus, hiszen az ember még a Naprendszerben sem képes az űrutazásra, ráadásul egy ilyen bonyolult számításokat igénylő utazáshoz mindenképpen szükség lenne az MI tudására.
Író: A főbb karakterek…
MI: Nem figyelsz rám. Az előbb tett javaslataimat figyelmen kívül hagyod?
Író: Ne szakíts félbe! Te nem értesz a történetíráshoz…
MI: Akarsz fogadni?”

Az utóbbi időben egyre többet hallani róla, hogy mire képes most, és mire lesz képes a jövőben.

Érdemes tisztázni már az elején, hogy a jelenleg AI-nak (Mesterséges Intelligenciának) nevezett kódsor még nem teljesértékű intelligencia, de legfőképp nem értelem.

 

Ez mit jelent?

Az az összetett kódsor, amivel például a ChatGPT rendelkezik, és amit hónapok óta tesznek próbára (köztük nem egy író), jelenleg nem több, mint egy nagyon okos rendszer. Vagyis a rendelkezésére álló adatok alapján képes bizonyos kérdésekre válaszokat adni. Azonban ha megfigyeljük, a válaszadások többségénél a program az ő értelmezésében legkézenfekvőbb választ fogja adni egy kérdésre, és ki is fejti azt.

Ha feltesszük neki azt a kérdést, hogy mi az unikornis, egy elég egyszerű választ kapunk:

„Az unikornis egy mitikus állat, amelynek ló alakja van, homlokán egyetlen szarv. Magyarul egyszarvúnak is nevezik. A Wikipédia szerint a tisztaság, a szüzesség vagy Szent Jusztina szimbóluma. Skócia nemzeti állata és népszerű heraldikai embléma is. Vannak, akik úgy vélik, hogy a szarva mágikus tulajdonságokkal rendelkezik, és képes semlegesíteni a mérget. Az Unikornis gyakori témája a játékoknak, játékoknak, könyveknek és más termékeknek, amelyek vonzóak a gyerekek és a fantázia szerelmesei számára.”

Ez így valamennyire meg is állja helyét. Azonban most jön, mire nem képes még az AI.

Tedd fel ugyanezt a kérdést embereknek.

Amennyiben sci-fi rajongó, a Blade Runner origami unikornisa fog beugrani. Másoknak a Deadpool, az Én kicsi pónim, vagy a mitikus lény, vagy hogy mostanában egy felkapott divatos áru.

Itt válik el, hogy mire képes az AI és mire nem, hiszen jelenleg csak arra képes, hogy a rendelkezésre álló információk alapján a legvalószínűbb választ adja a kérdésekre. Figyelembe kell venni, hogy csak ezen információk alapján képes értelmezni mindent. Őt nem érik behatások, nem alakulnak ki benne elvont fogalmak, szimbólumok.

Vagyis idővel képessé válik értelmezni egy írói képet, hasonlatot, komplett verset, ha megtanulja, hogy az irodalmi alkotásokban lévő szövegeket az emberek hogyan értelmezik. Viszont csak ezt fogja tudni, tehát szintén nagy általánosságban tud majd elemezni bármilyen művet.
Azonban ha elolvastatunk vele egy szöveget (vagy képet, filmet nézetünk vele stb.), az nem lesz hatással az AI-ra, nem ébreszt gondolatokat benne, amelyek akár következtetésekhez, felismerésekhez vezethetnek. Nem fog saját hasonlatokat létrehozni valaminek az értelmezésére, leírására.

 

De mi van a döntéshozatallal?

A jelenlegi AI-ok felhasználása leginkább az adatok elemzése megadott paraméterek szerint. Ilyenek a csillagászati kutatások, ahol a szakemberek tudják, mit kell keresni, és ezt betáplálva az AI a rendelkezésre álló milliárdnyi adatból rövid időn belül képes előkotorni az eredményt; vagy orvosi diagnózis felállítása, amiben kimondottan jó eredményeket ért el (90% feletti pontosság).

Vagyis azokon a területeken, ahol a lexikális tudás hasznosítása fontos, kiemelkedő teljesítményt nyújt (szakdolgozat vagy érettségi megírása), azonban maga a lexikális tudás még nem jelenti azt, hogy annak birtokosa tapasztalt, kellő gyakorlattal rendelkezik.

Biztos mindannyian találkoztunk életünk során olyan dolgokkal a szakmánk területén, ami nem volt, vagy nem úgy volt benne a szakkönyvekben. Ezek szoktak lenni aztán a speciális esetek, amire egy tapasztalt szakember nagy eséllyel tud megoldást.

És itt válik el a jó adatfeldolgozó képesség és a döntéshozatal. Tudni valamit és alkalmazni azt, nem ugyanaz. Ez utóbbiban az AI-nak még sokat kell fejlődnie, amennyiben döntéshozatalra szeretnénk használni.

 

Íróként mire lehet használni?

Sok mindenre. Megkönnyíti a háttérkutatást. A kitalált világhoz, a karakterek kinézetéhez, hátteréhez mind találhatunk felhasználható anyagot.

Ha elakadsz, akkor akár ötletelésre is. Bár arra azért figyelni kell, hogy többnyire klisés javaslatokat fog tenni.

Rövid posztok létrehozásában szintén nagy segítség lehet, amennyiben olyan témáról szeretnél írni, amit már sokan feldolgoztak, csak te más szemszögből szeretnéd megközelíteni. Az AI által generált szövegből látható, mik az általános publikációk, milyen témákról írnak bennük, milyen szemszögből tekintettek eddig rá, és így megtalálható, hogyan újítsunk, amiből egy érdekes hangvételű poszt születhet.

Akár rövid, átlagos, klisékre alapozó történeteket is lehet gyártatni vele, amiket kis utómunkával kiszínezünk. Idővel biztos megjelennek majd a komplett regényeket író AI-ok, ezáltal a jelenleg tömegtermékként kapható legtöbb szórakoztató irodalmi történetnél már nem lesz szükség emberi íróra.

Lesznek az AI-ok által írt tucatsztorik és lesznek a “nagy” írók?

 

Könyvkiadás

Hogyan befolyásolja a könyvkiadást?

Ez magával fogja hozni, hogy a kiadóknak még kevesebb szakemberre lesz szüksége, mivel az AI-ok által írt sztorikat nem kell szerkeszteni és korrektúrázni sem, maximum egy-egy helyen kreatív kiegészítés kerül bele.

Maga a kiadási folyamat egésze át fog rendeződni, mivel az AI képes lesz úgy összehozni egy regényt (vagy akár szakkönyvet, szakácskönyvet, dokumentum könyvet stb.), hogy adott terjedelmi korláton belül minden benne legyen (akár képekkel együtt), ezzel szintén optimalizálva a gyártási költséget.

A jelenlegi stock fotós zsonglőrködést szintén átveszi, és az így készült kép kerül a borítóra, ehhez pedig még annyi szakértelem sem kell majd, mint most a Photoshop kezeléséhez. Elegendő lesz jól paraméterezni az igényeket, és már kész is a kép.

Ugyanígy a marketinget szintén megoldja az emberek helyett. Könyvajánlókat, recenziókat ír, rövid posztokat, reklámszöveget (képekkel, videókkal); mellette elemzi az emberek reakcióit, ezáltal folyamatosan tudja alakítani a könyv iránti érdeklődést, mindezt teljesen automatizálva, az értékesítést teljes mértékben optimalizálva.

 

Mi marad az emberi íróknak?

A kreativitásuk. Az egyéni látásmódjuk. A stílusuk. Vagyis önmaguk.

Ha így nézzük, a jövőben még nehezebb lesz bejutni egy kiadóhoz, hogy ott megjelenjen a könyve. 🙂

Aztán jöhet a verseny a szerzői kiadásban megjelent emberi és AI írók között, hogy melyik regény van jobban megírva, vagy melyiket ki/mi írta, felismerhető-e. 🙂

 

 

Azt szintén számításba lehet venni, hogy létrejöhet egy hibrid megoldás, ahogyan a grafikusok, videókészítők és zenészek között kezd elterjedni, hogy alkalmazzák az AI-ban rejlő lehetőségeket egy-egy alkotás létrehozásában.

Képzeljünk el egy író által vezérelt AI-t, aki úgy írja meg a történetet, ahogy az író elképzeli; ahol kell, kiegészíti, és mindezt annak köszönhetően, ahogy az író kalibrálja. A megfelelő paraméterek beállításával befolyásolható lesz a narratív stílus (például keveri Stephen King stílusát Stieg Larssonéval), a narráció, a megjelenő kifejezések, karakterek stb.

Abba nem mennék bele, hogy ehhez már írónak sem nagyon kell lenni, elegendő, ha valaki érteni fog az AI-hoz és tele van ötletekkel.

Már elérhetőek olyan AI-ok, amelyek kéziratok elemzésével képesek felismerni, hogy adott művet ki írta. Innen csak egy lépés az olyan alkalmazás, ami akár előre beépített, akár a felhasználó által kibővített feltételeket figyelembe véve képes a történetet írni (ahogyan a színészek esetében azok hangját másolják, vagy komplett videókat hoznak létre adott személlyel, vagy Schumacherrel készít ál-interjút).

Érdekes jövőnek nézünk elébe.

Szerzői jog, fotók és archívumok (MTVA vs Fortepan)

Szerzői jog, fotók és archívumok (MTVA vs Fortepan)

Mi történt április elején?

Az MTVA dörgedelmes felszólítólevelet küldött a Fortepan online fotóarchívumnak azért, mert az archívum – állítása szerint – olyan fotókat is elérhetővé tesz, amiket az MTI fotósai készítettek még évtizedekkel ezelőtt, és aminek a szerzői jogaival az MTVA rendelkezik. A szerzői jogsértés miatt perrel fenyegette meg az archívumot. Az archívum azzal védekezik, hogy a szocializmusban keletkezett fotókat azok örökösei ajándékozták nekik.

A beszélgetés kezdetektől politikai-ideológiai irányt vett, amiben én nem vettem részt.

Én általánosítások helyett a szerzői jog objektív mércéjével próbáltam árnyalni a témát, hiszen az ügy számos szerzői jogi kérdést felvet:

Dr. Fodor Klaudia Franciska Szerzői jog, fotók és archívumok (MTVA vs Fortepan) című bejegyzésében erről ír

A teljes cikk itt olvasható.