Zborai Krisztina: Egy detektív szomorú dallja | Detektívsztorik

Zborai Krisztina: Egy detektív szomorú dallja | Detektívsztorik

Detektívsztorik

Detektívsztorit fogunk írni pályázat nyertes történetéből részlet

Zborai Krisztina: Egy detektív szomorú dallja

A gróf úr Ő méltósága össze-vissza sétál
Budapesten reggeltől estig fel- s alá.

Egyszer már rá is lőttek, mikor az ülés folyt,
Kérdem, mér nem marad otthon az ilyen ember?

Szép Ernő: Egy detektív szomorú dallja

1

Mire Lee Hunt végre feljutott a szobába (nem abba, amit lefoglaltak a számára, hanem Wilsonéba, de legalább feljutott), késő délutánra járt. Wilson egy kerek asztalka mellett ült a szoba közepén, és a Magyar Úriasszonyok Lapját olvasta.

Korábban két kitörést is megkísérelt Lee Hunt érdekében. Az első kísérlet a küszöbön túl három lépéssel fennakadt Tolnay rendőrfelügyelő-gyakornokon.

– Még nem végeztünk – figyelmeztette Tolnay. – Tessék szépen visszamenni.

Allen Wilson nyolcadik napja tartózkodott Budapesten, és a tessékelés egyre jobban karcolgatta az idegeit. Az önözés és a magázás között sem tudott különbséget tenni, de arról már akkor tudta, hogy nem tud, amikor Párizsban felszállt a vonatra. A tessékelés elbizonytalanította, és gúnyolódásnak érezte. Szét is estek tőle az előre megfogalmazott magyar mondatai – melyek szerint ő nem akar dacolni a rendőrség utasításaival, csak egy félperces telefonbeszélgetésre szeretne engedélyt kérni, amit nyugodtan végighallgathat a szállodában nyüzsgő összes detektív. Tolnay nem sejtette, hogy Wilson lázasan igyekszik újra összetákolni ezeket a mondatokat, de akkor se törődött volna vele, hogyha sejti. Megfordította Wilsont (aki száznyolcvanhárom centi és hetvennyolc kiló), és visszatolta a szobába. Az ajtót is bezárta mögötte.

A második kitörési kísérletnél Wilson Emilbe ütközött, a szálloda detektívjébe. Tolnay arrébb állt, a lépcsőfordulóban cigarettázott: ha elég halkan beszélnek, akkor hallótávolságon kívül. De Emil megtagadta, hogy üzenetet juttasson ki a külvilágba.

– Ha Mednyánszky rájön, márpedig rájön, lecsavarja a fejemet. Sőt angol állampolgárság ide vagy oda, a magáét is. A tényt, hogy magánnyomozó, sem írták a javára. A pisztolyról nem is szólva! Ez a maga barátja, ez valami balhés fiú? Ismerem én a színészeket!

– Ír–francia – mondta Wilson.

– Ajjaj.

Tolnay megköszörülte a torkát – Emil eltűnt. Wilson visszalépett a szobájába, de résnyire nyitva hagyta az ajtót. Tolnay nem jött fel, és nem zárta be. Wilson erre résnyire kinyitotta az ablakot is, majd leült a kerek asztalkához, amin újságkupac tornyosult: a szoba előző lakója hagyta hátra. Wilson találomra kihúzott a kupacból egy képeslapot. (A lap szépirodalmi és társadalmi folyóiratként definiálta magát, és Amerikában is elő lehetett rá fizetni, évi hat dollárért.) Lapozgatott – legjobban a hirdetéseket szerette olvasni.

Az óra ütött. Negyed öt. Lee-nek most fut be a vonata.

Csak nem lesznek olyan pechesek, hogy Lee ismerjen valakit a vendégek közül! Wilson gondolatban sorra vette őket. Öten voltak mindössze: Milotics úr szállodájának legtöbb szobáját a felújítás miatt lezárták.

A szomszédból, a 27-esből Huszár Zsuzsi művésznő nem költözhetett ki – ami azt is jelentette, hogy Lee Hunt nem költözhet be. Huszár Zsuzsi feltörekvő színésznő volt: kabarékban lépett fel meg kuplékat énekelt. A 28-as szoba az egyetemista Forray Péteré. Milotics úr lánya Berlinben élt művészéletet, de azelőtt Forrayval „jegyesek” voltak – Wilson csak gyanította, hogy a magyarok mostanság mit értenek ezalatt. Mindenesetre Forray ezért lakott itt, és ezért a 28-asban, ami a lány régi alkotásaival volt kidekorálva. Kevesebbet fizetett, mint mások, és ez – Wilson szerint – ki is járt neki: a 28-as egyik falát beborította valami csillámfaliszőnyeg, amire Wilson rá se bírt nézni, nem esztétikai ellenérzés miatt, hanem mert csillog. Ezután következett a Kék lakosztály, ahova külön kis folyosó vezetett. Itt egy hűséges törzsvendég, Dervarics Ödön földbirtokos lakott, és csinos leánya, Anna. Dervarics Ödön pontosan úgy nézett ki, mint az a figura, ami Wilson lelki szemei előtt megjelent, valahányszor magyar nyelvű olvasmányaiban azzal a szóval találkozott, hogy „dzsentri”. Dervarics Anna volt a gróf menyasszonya. Ő meg az apja várták ma reggel a grófot a Kék lakosztályban, Táar Ágost ügyvéddel együtt, hogy a házassági szerződés apróbb kérdéseit rendezzék. (A rendőrség érkezése előtt lefolyt számos kusza párbeszéd. Táar Ágost négyszer is leszögezte, hogy a Táarok nemzedékek óta ügyvédei mind a grófi, mind a Dervarics-családnak.) Dervarics Anna fél kilenckor idegrohamot kapott és felvágta az ereit, kórházba szállították, az apja pedig kérte, hogy mellette lehessen. Így a lakosztályban egyedül már csak Táar tartózkodott.

Ennyi. Egyik vendég sem tűnt veszélyesnek. Egyedül gróf Váczay Kálmán tűnt veszélyesnek.

– Kár, hogy innen nem lehetett bedobni a fegyvert a Dunába – szűrődött be egy hang a résnyire nyitott ablakon. – Boldogan végignéztem volna Mednyánszky újabb összecsapását a hajózási főfelügyelőséggel.

A detektívek voltak, akik a tetthelyet, a kis zsákutcát őrizték. Wilson fülelt, de több szó nem esett, így visszatért az apróhirdetésekhez.

Bátyám, ki 34 éves, református vallású, jó megjelenésű, ezenfelül önálló üzlettel rendelkező divatáru-kereskedő, nagyobb hozománnyal bíró leányt vagy özvegyet egy gyermekkel is feleségül venne. Szülők vagy hozzátartozók bizalommal megírt részletes levelét várom. Diszkréció biztosítva. Jelige: „Aggódó húg”

A teljes történet a Detektívsztorik antológiában olvasható.

Rendeld meg!

Akció!

2967,00 Ft

Detektívsztorik

Kiadó: Stílus és Technika
Oldalak száma: 250
Megjelenés: 2023
Kötés: Kartonált
ISBN: 978-615-82244-2-0
Méret: 130 mm x 190 mm

Zborai Krisztina: Egy detektív szomorú dallja | Detektívsztorik

M.I. Ward: Nate & Nella: Jéghideg fogak | Detektívsztorik

Detektívsztorik

Detektívsztorit fogunk írni pályázat nyertes történetéből részlet

M.I. Ward: Nate & Nella: Jéghideg fogak

A mobilját persze megint a kocsiban felejtette. Soha nem fogja megszokni azt a vackot. Legalább Nellát hívta volna fel, mielőtt elindult – mérgelődött magában. Az egyre dagadó vértócsára pillantott, és már csak abban reménykedett, hogy Seattle még mindig az a város, ahol a lakosság egyből hívja a rendőrséget, ha éjszaka lövéseket hall az utcáról.

A közeli buszmegálló lámpájának sárga fénykörében kirajzolódó zuhogó eső, amely máskor megnyugtatta, most a kitörni készülő pánikot fokozta Nate-ben. Ebben az időben aztán végképp esélytelen, hogy valaki erre jár, ő pedig itt fog meghalni a járdán, a 5th Avenue legelhagyatottabb részén, a Közkönyvtár rombusz alakban összefutó acélgerendáitól eltakarva. Talán szemben a bíróságon (az úton és a tízmillió lépcsőn túl) az éjjeliőr hallotta a lövéseket. Nem, ha Matt Kovalski van szolgálatban, akkor esély sincs rá. Az öreg süket, mint egy ágyú, és amúgy is egész éjjel a TCM csatornát bömbölteti. Régről ismerte, mondhatni dolgoztak néhány ügyön közösen, mielőtt mindketten túl öregek lettek ehhez a szarsághoz. A különbség csak annyi, hogy Kovalskinak volt annyi esze, hogy időben kiszálljon.

Az utcán alig volt forgalom, a karnyi vastagságú fémrácsok takarásában lassan elvérző férfit pedig amúgy sem látta volna senki az útról. Keserűen elmosolyodott, ahogy az esélyeit latolgatta, miközben a homlokán kövér verejtékcseppek gyűltek. Itt fekszik egy sötét bőrű, sötét kabátos alak a földig érő rácsok árnyékában, és kurvára nem jár erre a fene se. Lehetne ez a helyzet még ennél is szarabb? Naná. Érezte, hogy egyre nehezebben kap levegőt. A kés még mindig az oldalában volt, és gyanította, hogy csakis ennek a ténynek köszönheti, hogy még nem vérzett el. Valahogy muszáj felhívja magára a figyelmet, különben vége. Minden erejét összeszedve felemelte a pisztolyát és belelőtt a könyvtár üvegfalába, amely hatalmas robajjal betört. Miközben odabent felvijjogott a riasztó, Nate visszahanyatlott a járdára.

***

Három nappal korábban a Seneca street és a 2nd Avenue sarkán álló épület csengőtáblája előtt egy termetes fekete asszonyság álldogált, karján egy kissé ízléstelen, de minden bizonnyal nagyon drága Gucci táskával. Citromsárga kosztümje majd’ szétrepedt vaskos combjain, amelyek ugyan még mindig egy valaha arányos test jegyeit viselték, az idő (és talán a csokoládé) miatt azonban immáron tekintélyes zsírréteggel voltak körülvéve. Miután megtalálta a Nerling nyomozóiroda csengőjét, hurka ujjával határozottan megnyomta. Hosszan.

– Üdvözlöm Mrs. Brown. – Egy vállig érő fekete hajú nő fogadta, aki nagyjából fele akkora volt, mint ő. – Antonia Rivera vagyok, velem beszélt telefonon. Kérem, foglaljon helyet.

Mrs. Brown türelmetlenül körülpillantott, mintha keresne valakit. Hatalmas ablakokon ömlött be a napfény az irodába, egyenesen egy bekeretezett Miles Davis képet megvilágítva, amely az ablakkal szemben lévő falon az irattartó fölött lógott. A berendezés igyekezett stílusosnak tűnni, de a kövér asszonyság pökhendin lebiggyedő alsó ajkaiból nem volt nehéz kitalálni, hogy az ikeás dohányzóasztal, a fekete műbőr fotel és kanapé közelében sem járnak az általa elvárt minimum árkategóriának. Az asztalon a reggeli lapok hevertek, nyomdaszaggal árasztva el a helyiséget, mellettük egy félig üres kávéscsésze. Nella követte a nő tekintetét.

– Hozhatok egy kávét?

– Nem kisanyám, időpontom van a manikűrösnél – mondta a kövér nő, de azért lezöttyent a fotelba. – Elvállalják az ügyet?

– Nos, utánanéztünk a lánya halálának, és még folyik a rendőrségi nyomozás. Nem szívesen avatkozunk rendőrségi ügyekbe, gondolom megérti. Ezen kívül az előzetes jelentések szerint egyértelműen öngyilkosság történt, tehát…

– Baromság – fakadt ki Mrs. Brown. – Lily soha nem ölné meg magát. Tudom, hogy minden szülő ezt mondja, de én tényleg tudom. Ki kell deríteniük, ki ölte meg.

Ebben a pillanatban lépett be Nate, fekete kabátját és kalapját a fogasra akasztotta, majd végigsimított kopasz fején, azzal a régi beidegződött mozdulattal, ahogyan az ember megbizonyosodik róla, hogy nem áll a haja az égnek. Méretre készült öltönyében, szigorúan három milliméteresre nyírt ősz körszakállával elegáns volt, mint mindig, a jobb halántékán végighúzódó, jó hatcentis forradás pedig furcsamód csak fokozta ezt a hatást.

– Nate, épp időben. – Nella láthatóan fellélegzett. – Ő Mrs. Brown, Pandora… khm, Lily Brown édesanyja.

Nate felöltötte a direkt az ügyfelek számára fenntartott udvarias mosolyát és a kezét nyújtotta.

– Asszonyom, fogadja részvétemet a lánya miatt.

– Hagyjuk a szarakodást, Mr. Nerling – legyintett a sárga kosztümös nő, figyelmen kívül hagyva a felé nyújtott kezet. – Meg akarom tudni, ki ölte meg az én Lilymet. Elvállalják, vagy sem? Ha nem, ne rabolják az időmet, felfogadok valaki mást. Van elég magánkopó Seattle-ben.

Nate visszahúzta a kezét, majd leült Nella mellé a kanapéra, mielőtt válaszolt volna.

– Természetesen kiderítjük, mi történt. Ugye világos, hogy az időnket ugyanúgy meg kell fizetnie akkor is, ha bebizonyosodik, hogy tényleg öngyilkosság volt?

– Gyilkosság volt – szögezte le Mrs. Brown. Láthatóan nem volt hajlandó más lehetőséget számításba venni. Egy előre kitöltött csekket csapott az asztalra és felállt.

Nate-nek eszébe jutott, hogy volt idő, amikor ilyen banális ügyeket el sem vállaltak, de hát a járvány meg az üzemanyagválság óta nem úgy ment az üzlet, mint régen, az iroda fenntartása meg egyre drágább lett. Már beszéltek róla Nellával, hogy ha ez így megy tovább, fel kell adják a puccos irodát a downtownban és valami olcsóbb után kell nézzenek. Esetleg a külvárosban.

Miután a kövér asszonyság kivonult az ajtón, Nate átlapozta a reggeli lapokat. A The Seattle Timest felütve összevonta a szemöldökét. A harmadik oldalon terjedelmes cikk virított a következő címmel: „Vámpír a boncasztalon? A boncorvos halott”. A cikkhez tartozó képen a néhai Lily Brown volt látható, ahogy kihívóan mosolyog, kivillantva hegyes szemfogait. Hibátlan csokoládébarna test, sárga, csipkés fehérnemű, hófehér fogak és sárga pupillák (nyilván kontaktlencsék, gondolta Nate). A kép alatti szöveg szerint „Lily, művésznevén Pandora Vampire Brown luxus eszkort-lányként kisebb vagyont hozott össze az elmúlt években”.

– Ezt láttad már? – mutatott a cikkre, majd hangosan olvasni kezdett.

A teljes történet a Detektívsztorik antológiában olvasható.

Rendeld meg!

Akció!

2967,00 Ft

Detektívsztorik

Kiadó: Stílus és Technika
Oldalak száma: 250
Megjelenés: 2023
Kötés: Kartonált
ISBN: 978-615-82244-2-0
Méret: 130 mm x 190 mm

Zborai Krisztina: Egy detektív szomorú dallja | Detektívsztorik

Lakatos Attila: Az igazság súlya | Detektívsztorik

Detektívsztorik

Detektívsztorit fogunk írni pályázat nyertes történetéből részlet

Lakatos Attila: Az igazság súlya

Öngyújtó kattan. A fellobbanó lánghoz érő dohány és papír sercegve gyullad meg, majd parázzsá, füstté alakul. Zsebre vágom az ősöreg Zippot, majd nagyot szívok a cigarettából. Behunyom a szemem és nagyon lassan fújom ki a szürke füstöt, mely ott gomolyog tovább a párás levegőben, mind feljebb és feljebb szállva. Egy parkolóban állok a Coconut Grove-on, a 27. sugárúton, a szolgálati autóm – egy hajdan jobb napokat látott Ford Crown Vic – mellett. Végignézek rajta, öreg, kopottas, sokat látott darab – mint én. A lehúzott ablakán át hallom, ahogy a rádió recsegve újból bemondja a 187-es kódot és a helyszínt. Mélyet szívok a cigarettából, ahogy a környéket figyelem. Mennyivel csendesebb és nyugodtabb így világosban, mint éjszaka. Nehezen veszem rá magam, hogy elinduljak, pedig tudom, mi vár rám itt. Felhajtom a kabátom gallérját a reggeli hideg ellen, és a gyér forgalmat átszelve elindulok az út túloldalán magasodó épület felé, feltartott kézzel meg-megállítva egy-egy autót. A járdára fellépve beleszívok a már majdnem kialudt cigarettámba, majd az előttem tornyosuló építményre emelem a tekintetem.

A The Ritz-Carlton Hotel Miami egyik legszebb szállodája. De most, hogy a bejáratnál álló járőrautók villogó kék és vörös fényekkel terítik be a hatalmas üvegmonstrum minden egyes kis részletét, inkább kétségbeesett hangulatot áraszt a modern acél és üveg szerkezet. Egy utolsót szívok a cigarettából, majd a földre pöccintem a csikket, és lassú, komótos mozdulattal taposom el. Milyen könnyen lesz valami megfoghatatlan erőből, mint a tűz, a láng, a parázs, semmi perc alatt egy kis kosz a cipőtalpon – morfondírozok magamban, miközben belépek a hatalmas üvegajtón és átvágok a hallon a felvonók irányába.

A lift halk csengetéssel jelzi, hogy megérkeztem, a kis kijelzőn a 11-es szám világít zöldes derengéssel. Kiszállok és egy pillanatra visszanézek a mögöttem halkan összezáródó fényes acélpanelekre, majd újfent a gondolataimba merülve lépkedek tovább a süppedős szőnyegen, mely minden zajt elnyel. A folyosót már egyenruhás rendőrök hada lepi el, egyik-másik a bámészkodók kis csoportját próbálja távoltartani széttárt karokkal. A tömeg és a vakuk villogása – mely egy nyitott ajtón át szűrődik ki – és a kifeszített sárga rendőrségi szalag biztosít róla, hogy jó helyen járok. Odabiccentek az ismerős arcoknak és a kordont megemelve belépek a szobába, ami egyszerűen, mégis ízlésesen lett berendezve. Nagy franciaágy, beépített szekrény, asztal, két székkel, fehér szőnyeg, pici, de praktikus konyha. Minden, ami az alapvető kényelemhez szükséges. Az idilli képet csak a földön heverő férfi holtteste rontja el, kinek az ingén jókora vérfolt éktelenkedik, szinte beleüvöltve vörösségével a szelíd fehérségbe. A hotel recepciósa szerint a férfi neve Tim Krall, a 1113-as lakosztály bérlője.

Közelebb lépek a testhez és alaposan végigmérem. Ha nő lennék, azt mondanám rá, hogy határozottan jóképű. A negyvenes éveinek közepén jár, barna, divatosan vágott haj, néhol már őszülő szálakkal. Barna szempár, az a fajta, ami tud egyszerre melegséget árasztani, de ha kell, szinte ölni is. Most viszont üvegesen mered egyenesen a mennyezetre. Ápolt, barna bőr, ami most már inkább sárgás árnyalatú. A halványkék ingén keresztül is látszik, hogy jó karban tartotta magát, valószínűleg rendszeresen látogatta az edzőtermet. De egy golyó ellen az is édeskevés.

A teljes történet a Detektívsztorik antológiában olvasható.

Rendeld meg!

Akció!

2967,00 Ft

Detektívsztorik

Kiadó: Stílus és Technika
Oldalak száma: 250
Megjelenés: 2023
Kötés: Kartonált
ISBN: 978-615-82244-2-0
Méret: 130 mm x 190 mm

Zborai Krisztina: Egy detektív szomorú dallja | Detektívsztorik

Máté-Király Márta: A vasúti rém esete | Detektívsztorik

Detektívsztorik

Detektívsztorit fogunk írni pályázat nyertes történetéből részlet

Máté-Király Márta: A vasúti rém esete

Késő éjszaka a szakadt ruházatú, hajléktalan férfi lassan, szédelegve ment végig a vasútállomás mögötti park kavicsos útján. Magában dúdolgatott, ahogy a részegek szoktak. Odaért egy padhoz. A hóna alól elővett egy koszos pokrócot. Lassú, esetlen mozdulatokkal leterítette vele a padot. Levette a farmerdzsekijét és feltekerte.

Miután lefeküdt, a dzsekit a feje alá gyűrte párnaként. Szinte azonnal mély álomba zuhant.

A kavicsos úton valaki közeledett, majd megállt. Az alvó férfi felriadt. Ránézett a szótlanul ácsorgó alakra, majd felderült az arca.

– Sört hoztál? – kérdezte.

Válaszképpen egy ütést kapott a fejére, amitől azonnal elájult.

Amikor magához tért, még mindig éjszaka volt. Mennyi ideig lehetett eszméletlen? Talán csak néhány percig. Fel akart kelni, de nem bírt. Ekkor érezte meg a fájdalmat. Az egyik csuklójából folyt a vér, a pad alatt sötét foltot hagyva. Az illető ott állt mellette és mosolygott. Szerette volna megkérdezni az okot, de akárhogy erőlködött, nem volt ereje megformálni a szavakat. Csendben, lassan elvérzett.

*

Feri bácsi korán kelő volt, ezért az ő feladata lett a reggeli újság és a friss zsemle beszerzése. Piroska, a felesége utált korán kelni, esténként viszont sokáig ébren maradt. Általában nyomozós sorozatokat nézett, vagy krimit olvasott. Ebben a hobbijában, a bűntények iránti szeretetében két barátnője, egykori kolleganője is osztozott: Ilona és Ágota. Ők hárman alkották az ÖTYE-t, vagyis az Öreg Tyúkok Egyesületét. Néha Feri bácsit is magukkal vitték egy-egy jó kriminológiai előadásra, de őt inkább a saját hobbija, a fotózás kötötte le.

Aznap reggel azonban az ő figyelmét is felkeltette a hír: holttestet találtak hajnalban a kerületükben lévő parkban. Az újság szerint egy hajléktalan férfi felvágta az ereit, valószínűleg öngyilkosság történt. Egy fotót is közöltek, amely egy hatvan év körüli, hosszú, zsíros hajú és szakállú, hiányos fogazatú embert ábrázolt. A szemét fekete csíkkal eltakarták. Nem megszokott az áldozatról képet közölni, de ez a bulvárlap minden lehetőséget megragadott, hogy a legapróbb részletet is a nyilvánosság elé tárja.

Piroska a hír elolvasása után azonnal a telefonhoz kapott.

– Ezt nem hiszem el! Gyilkosság a kertvárosban! Össze kell hívnom az ötyét!

– Hogyhogy gyilkosság? – kérdezte Feri bácsi. – Ezt honnan veszed? Az újság öngyilkosságot ír.

– Feri, olvasd el figyelmesen! Pengével vágta fel az ereit!

– Na és?

– Borotvapengével? Mióta van egy ilyen hosszú szakállas hajléktalannak borotvája?

– Piroskám, túl sok krimit nézel! Miért ne lehetne pengéje? Ha öngyilkos akart lenni, akkor szerzett valahol. Mondjuk elhozta a hajléktalanszállóról.

– A szállóra nem mehet be részegen. A cikkben írják, ittas volt. Éjjel történt az eset, így aznap este biztosan nem járt a szállón. Oda csak este tízig lehet bemenni. Ha járt is bent, már ott öngyilkos lett volna.

– Talán a szemétben találta a pengét.

– Nem, ez nem stimmel. Biztosan gyilkosság történt.

– Biztos? Miért biztos? – kérdezte Feri bácsi.

– Megérzés – ütögette meg mutatóujjával Piroska az orrát.

Feri bácsi felsóhajtott.

– Egy nővel vitatkozni olyan, mint amikor letartóztatnak…

– …jogodban áll hallgatni, és minden, amit mondasz, felhasználható ellened – fejezte be a gondolatot a felesége.

*

Piroska, Ilona és Ágota több mint húsz éve ismerték egymást. Együtt dolgoztak az ország legnagyobb bankjánál. Először Ilona és Piroska lettek jó barátnők, aztán csatlakozott hozzájuk Ágota is.

Ilonának két fia volt, mindkettő külföldön élt. Az unokáit évente egyszer látta, amikor karácsonykor hazalátogattak. Év közben a neten tartották a kapcsolatot. Ilona a válása óta egyedül élt. Túlcsorduló energiáit úgy vezette le, hogy a helyi nyugdíjas klubhoz csatlakozott, és az összes lehetséges programon részt vett. Járt zumbázni, kirándulni, vízi tornázni.

Ágota férje évekkel ezelőtt meghalt. Lánya vidéken élt az unokával. Ők két-három hetente jöttek meglátogatni a mamát. Ágota az egészséges életmód híveként kínosan ügyelt az étkezésre, és rendszeresen járt jógázni.

Piroska sokkal kevesebbet törődött magával, annál többet másokkal. Hívő katolikusként rendszeresen járt templomba és sokat jótékonykodott. Ismerte a hajléktalanok világát, sokszor ment ételt osztani a rászorulóknak. Feri bácsival kettesben éltek, nem született saját gyerekük.

A három barátnő több mint tíz évvel ezelőtt alapította az „ötyét”, pedig akkor még nem számítottak öregnek. Mostanában sem látszottak idősnek. Mindhárman tele voltak tenni akarással.

– Gyilkosság ebben a békés kerületben – sóhajtott Ágota.

– Lányok, be kell vetnünk magunkat! – mondta Ilona.

– Egyetértek. Ki kell derítenünk, mi történt. Meggyőződésem, hogy gyilkosság volt. Hol kezdjük? – kérdezte Piroska.

– Te szoktál segíteni a szegényeknek. Irány a hajléktalanszálló! – adta ki az ukázt Ilona.

– Előbb a park, ahol a gyilkosság történt – javasolta Ágota.

*

Aznap délután az álmos meleg mindenkit a négy fal közt marasztalt, kevesen jártak a parkban. Piroska, Ilona és Ágota hamar megtalálták a gyilkosság helyszínét. A rendőrök már távoztak, de a sárga-fekete csíkos szalagok maradékai még a pad körül hevertek.

– Mekkora kuplerájt hagytak maguk után! Legalább a szemetet elvihették volna – mérgelődött Ilona.

– A mi esetünkben ez most tiszta szerencse – mondta Ágota. – Hemzsegnek itt a nyomok!

Egy óra múlva három elcsigázott hölgy ült a padon.

– Hemzsegnek, mi? – sóhajtott Ilona.

– Nem tehetek róla, hogy összetapostak mindent. Egy nyomorult lábnyomot sem lehet találni – védekezett Ágota.

– Mégis hagynunk kellene az egészet – javasolta Piroska.

– Dehogy hagyjuk! Még el kell mennünk a hajléktalanszállóra – vitatkozott Ilona.

– Jó, de picit még pihenjünk, kimerített a sok hajolgatás – kérte Piroska.

– Azt ugye tudjátok, hogy ezen a padon nemrég még egy hulla feküdt? – kérdezte Ágota.

Egyszerre pattantak fel mindhárman.

A teljes történet a Detektívsztorik antológiában olvasható.

Rendeld meg!

Akció!

2967,00 Ft

Detektívsztorik

Kiadó: Stílus és Technika
Oldalak száma: 250
Megjelenés: 2023
Kötés: Kartonált
ISBN: 978-615-82244-2-0
Méret: 130 mm x 190 mm

Zborai Krisztina: Egy detektív szomorú dallja | Detektívsztorik

Varga Balázs: Közel kelet | Detektívsztorik

Detektívsztorik

Detektívsztorit fogunk írni pályázat nyertes történetéből részlet

Varga Balázs: Közel kelet

Kiss Lili nyomozó egyre sóvárabban bámulta a drótkerítés mögött meghúzódó sötét bozótost. Az a rész már kívül esett a jelölőszalagok által határolt területen. Nem bűnügyi helyszín. Senki nem tehetne neki szemrehányást, ha ott végezné el az egyre sürgetőbbé váló kisdolgát. Csak úgy tesz, mintha szemügyre venné a növényzetet, bűnjeleket keresve, aztán…

– Szerintem jobb lesz, ha mielőbb átnézi azokat a bokrokat, nyomozónő! Mert ha a kollégái beszennyezik a területet, akkor maga utána már nem sokra megy vele.

Lili egyetértett a halottkémmel. Hátrafordult, hogy megköszönje neki a bátorító jótanácsot.

– Igaza lehet, doki. Ideális hely, hogy elrejtsenek ott valamit. Megnézem magamnak!

Sipos doktor bólintott, mire Lili sietősen – már amennyire ezt a körülmények engedték – nekilódult. Szerencséjére sikerült azelőtt letudnia a dolgot, mielőtt mások is elkezdték volna átfésülni a bokrokat.

Mire visszaért, Sipos már nagyjából végzett is.

– Mit tud mondani az áldozatról, doki?

– Húszas évei végén, harmincas évei elején járó nő. Valamikor éjfél körül ölhették meg. Plusz-mínusz egy óra. A halál oka a fejre hátulról mért erős ütés. Nemi erőszaknak, dulakodásnak nincs nyoma.

A holttesttől nem messze egy nagyjából fél méter hosszú fémrúd hevert, amit Lili addig észre sem vett. Valószínűleg a fáradtságtól. Hajnali negyed kettőkor kapta a hívást, hogy hullát találtak a XXIII. kerületben. Az utat még félálomban tette meg. Mostanra sikerült felébrednie annyira, hogy legalább minimálisan használható legyen. Alaposabban megnézve úgy három centisre becsülte rúd átmérőjét, amin egy spirál alakú minta futott végig. Biztos létezett valami szakkifejezés az ilyen izékre, ezért úgy döntött, nem kockáztatja meg, hogy bolondot csináljon magából, inkább az egyszerűségre törekszik.

– Az a tárgy lehetett ott a gyilkos fegyver?

Biztos, ami biztos, azért a rúdra irányította a zseblámpáját, ha a doktornak esetleg nem lenne egyértelmű, hogy a véres fémdarabra céloz.

– Valószínűleg.

Lili elképzelni sem tudta, hogy mit kereshetett itt az áldozat. Éjnek éjjelén egy kínai építőipari cég telephelyén. Ráadásul azt gyanította, hogy a nő nem is magyar. A ruházata és a sminkje annyira kimértnek és sterilnek hatott, mintha csak egy katalógusból lépett volna elő.

– Megnézte a fogait?

– Kifogástalanok.

– Szóval külföldi.

Sipos elismerően bólintott. A nyomozónak jólesett a bók. Egy nemrég nyugdíjba vonult kollégájától, Pistitől tanulta meg, hogy ha egy hulla fogsora hibátlan, akkor biztosan külföldi. Az átlag magyar álkapcsát ugyanis többet faragták, mint Michelangelo a Dávid szobrát.

Közelebb hajolt a holttesthez, hogy jobban szemügyre vegye.

– Átnézhetem?

– Nyugodtan nyomozó, én már végeztem. Tárcát, iratokat nem találtam.

Átvizsgálta a nő a ruháit, és a kabát belső oldalán egy COS címkét vett észre. Rákeresett a telefonján, és kiderült, hogy egy svéd ruhamárka. Az elhunyt tehát valószínűleg svéd. Elégedett volt magával. Ennyi idő alatt is sikerült jelentősen leszűkítenie a lehetséges áldozatok körét.

De ahogy felnézett, a jókedve egyből el is párolgott. Rácz Károly nyomozó, azaz Karcsi közelített feléjük. Peckesen és magabiztosan, mint mindig. Ki nem állhatta a fickót.

***

Karcsi úgy festett, mint egy görög félisten és egy fitneszmodell szerelemgyereke. Emellett az agya úgy vágott, mint a lézerrel csiszolt titánpenge. A dumája pedig minden csajról levarázsolta a bugyit. Nála azonban még nem próbálkozott be.

Lili nagyon rühellte, ha a férfi kollégák rányomultak. De mégiscsak nőből volt. Azért elvárta! Persze nem sértődöttségből utálta Karcsit. Más miatt. Csak így félkómásan hirtelen nem jutott eszébe, hogy pontosan miért is.

– Doki, Beretta! Mink van?

Lili a Beretta becenevet kapta a kollégáitól, mivel a rendszeresített szolgálati fegyver helyett egy Beretta 92-est használt, ami egy marha nagy és drága pisztoly. És mint általában a nagy és drága dolgok, ez is arra szolgált, hogy kompenzáljanak vele valamit. Lili külseje még így, kicsivel túl a harmadik X-en is kislányosan bájos volt. Ez nagyon jól jött, ha autó- vagy vízvezeték-szerelőkkel kellett alkudoznia, de tapasztalata szerint a bűnözők az elragadó mosolynál többre értékelték a keménységet meg a marconaságot. A 92-es pedig tett róla, hogy mindig komolyan legyen véve.

– Női áldozat, a ruházata és a fogsora alapján svéd állampolgár.

Lilinek jólesett, hogy Karcsi orra alá dörgölhette, ő már azalatt kiderített valamit, amíg a kollégája a helyszínre ért.

– Megnézhetem?

– Hogyne, hátha mi elsiklottunk valami felett.

Lili persze tudta, akármekkora zseni is Karcsi, kizárt, hogy bármi olyat kiderítsen, amire ők eddig…

– Az áldozat neve Berit Nystrøm.

Igen, Lilinek most már bevillant, miért is utálja annyira Karcsit. Mindig mindent jobban tud. Beletörődve felsóhajtott.

– És ő kicsoda?

– Svéd oknyomozó újságíró, aki az utóbbi időben Kína egyre növekvő nemzetközi befolyásáról és a libanoni maffiacsaládokról írt cikkeket. A jelenlegi magyar külpolitikai irányelveket figyelembe véve, reméljük, hogy a gyilkosságnak inkább az utóbbihoz van köze.

– Nem mintha ez befolyásolna minket az igazság felderítése érdekében megtett intézkedések során…

Lili próbált minél határozottabbnak tűnni. De valójában erősen kételkedett benne, hogy tényleg ez-e a helyzet.

– Hát persze, Lili.

– Egyébként te honnan tudsz ilyeneket?

– Szerintem nyomozóként mindenkitől elvárható, hogy alaposan tisztában legyen a munkáját érintő legfontosabb belföldi és nemzetközi fejleményekkel.

Jaja. Lili hallotta, hogy Karcsi öccsét felvették valamelyik titkosszolgálathoz. Hogy pontosan melyikhez, azt nem tudta, mert… titok. De biztosra vette, hogy sörözgetés közben mindkét Rácz tesó a munkájával dicsekedett a másiknak. Az öcsike valószínűleg a szigorúan bizalmas nemzetközi információkkal kérkedett, a bátyó meg az aktuális emberölési nyomozások fejleményeivel. A körülöttük ülő részeg kocsmatöltelékek meg bizonyára örültek, hogy gazdagabbak lettek pár érdekes sztorival. Berit Nystrøm neve is valami csehóban kerülhetett szóba.

De az, hogy a kollégája ismerte az áldozatot, és nem kellett az azonosítással vesződniük, értékes időt takaríthatott meg számukra.

A teljes történet a Detektívsztorik antológiában olvasható.

Rendeld meg!

Akció!

2967,00 Ft

Detektívsztorik

Kiadó: Stílus és Technika
Oldalak száma: 250
Megjelenés: 2023
Kötés: Kartonált
ISBN: 978-615-82244-2-0
Méret: 130 mm x 190 mm

Bevásárlókosár0
Nincs termék a kosaradban!
Vásárlás folytatása
0